Főkarakter: Cameron Caster
Teljes név: Kevin Ellis
Születési hely és dátum: Cornwall, 1975. november 17.
Csoport: Griffendél
Patrónus: Jácintkék ara
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: nyolcadik évfolyam, Elemista, a Montrose Magpies játékosa
Képesség: Bejegyzett animágus (Jácintkék ara)
Kiemelkedő tudás: Repüléstan – Kiemelkedő, Rúnaismeret – Jó, Bájitaltan - Reménytelenül tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Kevin egy rendkívül elhivatott, magabiztos srác aki jó humorérzékkel és remek szociális érzékkel rendelkezik. Általában véve imádja a rivadalafényt, előszeretettel produkálja magát de ha a helyzet úgy kívánja nem esik nehezére komolynak lenni. Jó csapatjátékos, segítőkész ám gyakran kockáztat. Vakmerősége vele született szerencséjének köszönhetően eddig csupán párszor sodorta kellemetlen vagy veszélyes szituációba. Hűséges ember és ezzel egyidejűleg elég makacs is. Szereti a fékevesztett bulikat ugyanakkor a csendesebb pillanatokat sem veti meg. Származásából adódóan értékeli az élet apróbb örömeit is, nem nevezhető telhetetlennek vagy kabzsinak. Mindennél jobban tiszteli az élet szentségét. Egyenes ember aki nehezen vagy egyáltalán nem viseli el a hazugságot, többnyire büszkén vállalja tettei következményét. Elmondható róla, hogy az irigyein kívül mindenki kedveli őt – ezt többek között remek konfliktusmegoldó képességének is köszönheti. Alapvetően szenvedélyes, úgynevezett érzelem ember ám ha rászorul képes racionális, ésszerű döntések meghozatalára is. Bár eddigi életét viszonylagos jólétben és egy ideje rivaldafényben töltötte a személyisége fikarcnyit sem változott. Jól kezeli azt is ha a magánéletében vájkálnak hiszen büszke minden tettére, legyen szó a hibáiról vagy éppen pozitív cselekedeteiről. A szülei nevelésének köszönhetően családszerető ember, fontosnak tartja az emberi kötelékeket. Kivételesen tehetségesen tartja fenn az egyensúlyt élete különböző területei között, legyen szó a kviddicsről, a tanulásról vagy éppen a szerelmi életéről.
Megjelenés
Arcának kellemes vonásait és orrát egyértelműen brazil édesanyjától örökölte míg sötétbarna haját, és világosbarna szemét édesapjától. Magassága eléri a tekintélyes 188 cm-ert melyhez egy sportolóhoz ideális testsúly párosul. Edzettsége és alapvetően egészséges táplálkozásának köszönhetően remek egészségügyi állapotnak örvend. Komolyabb sportsérülést csupán egyszer szerzett, ennek hegeit a bal csípőcsontja és bal bordái felett viseli. Megjelenését tekintve mindig ápolt, viseletét kellő odafigyeléssel válogatja - ezért eleinte sokan hiú p’csnek könyvelték el. Szerencséjére barátságos személyiségével és lehervaszthatatlan mosolyával hamar sikerült elnyernie a tömeg szimpátiáját.
[You must be registered and logged in to see this image.]Életed fontosabb állomásai
- Mr. Ellis, jöjjön kérem - intett nekem a kosztümös hölgy mire biccentettem neki. Leraktam az újságot melynek a címlapján a Falmouth Falcons csapata virított, érdekes cikk a legendásan brutális játékosaikról. Alig láthatóan megráztam a fejem majd felkeltem a bőrfotelból és a hölgyre mosolyogva követtem őt. Egy ízlésesen berendezett szobába vezettek ahol már várt rám a Reggeli Próféta méltán híres riporternője, Edna Coleman.
- Nagyon örvendek Mr. Ellis, Edna Coleman - pattan fel a viszonylag alacsony, szőke hölgy majd hivatalos keménységgel kezet ráz velem. Én rámosolygok miközben biccentek egyet - miután ő helyet foglaltén is így teszek.
- Csak Kevin, ha kérhetem - igazítom el Ednat a nevemmel kapcsolatban. A nő rám pillant ám még nem viszonozza a mosolyam, nos igen ő a szigorú tárgyilagosságáról híres. Persze én ettől még cseppet sem érzem magam feszélyezve.
- Ma Kevin Ellisel fogok beszélgetni. A Montrose Magpies jelenlegi fogójával. Mond Kevin, Hogyan is kezdődött ez az egész kviddicsőrület? - tolta fel a nő az orrára a pápaszemet, pennája várakozón meredt rám mire halványan ismét elmosolyodtam.
- Az egész az iskola első napján kezdődött. Elég elveszett gyerek voltam akkoriban, ahogyan az minden elsőnapos diákkal lenni szokott - magyarázom mire Edna kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Ezt igazán nehéz elképzelni rólad - húzódik immáron mosolyra az ő ajka is mire vállat rántok.
- Tény, ahogy mondtam ez nem tartott túlzottan sokáig. Én és a csoporttársaim egy része már az első évfolyamban gyűjtögette a Mo'Magpies kártyákat - nevetek mire a nő bólogat.
- Szóval első látásra szerelem, ha mondhatom így. Ki a példaképed? - vág bele a közepébe Edna miközben a füle mögé tűr egy rakoncátlan szőke hajtincset.
- Fogóként egyértelműen Eunice Murray – jelentem ki magabiztosan.
- Úgy hallottam van tőle egy kis aláírt kártyád… - irányította tovább a beszélgetést a riporternő mire szélesen elmosolyodtam.
- Igazán felkészült vagy Edna – jegyzem meg majd bal lábam sípcsontjának oldalát jobb lábam térde fölé támasztom.
- A kérdésedre válaszolva igen. Fél évvel azután kaptam, hogy a csapatba kerültem. A srácok állítólag magától Hamish McFarlane fiától szerezték nekem – túrok a hajamba elvágyódó tekintettel.
- Ha már a csapaton belüli népszerűségednél tartunk, Kevin. Engedj meg nekem egy némileg személyesebb kérdést. Úgy tudom nemrég összetűzésbe kerültél Mead Morissal. Elmondanád kérlek, hogy pontosan mi történt? – bukott ki a szög a zsákból, a mosolyom lehervadt. Elkomolyodtam.
- Úgy vélem legyen akármennyire is összetartó egy csapat néha akkor is lehetnek összetűzéseink egymással. Ahogyan a testvérek is veszekedni szoktak néha. A lényeg, hogy megoldottuk még ha ez az adott meccs rovására is ment – jelentem ki mire Edna bólogat, túl fürkésző a tekintete ahhoz, hogy elhidjem ennyivel beéri.
- Önt vagy Meadet hiábztatják a csapattársai?
- Mindkettőnket – szögezem le mire Edna felsóhajt.
- Rendben Kevin akkor talán evezzünk kellemesebb vizekre. Cornwallban születtél mégsem tudod az országunkat teljes mértékben a sajátodnak vallani. Mesélnél erről? – mosolygott rám a nő mire biccentettem.
- Igaz, hogy Angliában születtem de mivel édesanyám teljesen, apám pedig félig Brazil így azt az országot is a magaménak érzem. Már egészen kicsi koromban jártam ott és egyszerűen imádom. Annyira más mint Anglia, az emberek, a levegő, a göcsörtös föld a talpam alatt – meséltem miközben a szívembe valamiféle megmagyarázhatatlan melegség költözött.
- Fontos számodra a család?
- Természetesen.
- Fontosabb mint a kviddics? – hangzott a kérdés mire felnevettem.
- Az ilyen dolgokat nem lehet rangsorolni – jelentem ki elutasítóan de azért továbbra is jókedvűen.
- Igaz. Ahogy az köztudott azért te nehezen bírsz a latin véreddel. Hogy tudod összeegyeztetni ezt a sok bulizást a minden napos edzésekkel és az egészséges életmóddal? –kérdezi mire felnevetek.
- Jó kérdés, nehezen Edna. Igyekszem mindig kihozni magamból a maximumot.
- Nehezen felelsz meg az elvárásoknak? – kérdezi a szemeim közé nézve.
- Nem szeretem ezt a szófordulatot. Az ember szerintem csinálja azt amit szeret és ne mások elvárásainak próbáljon megfelelni. Én így teszek. Azért játszom mert szeretek játszani, azért bulizok mert élvezem.
- Ez nagyon őszinte meggyőződésnek hangzok.
- Mindig őszinte vagyok mert annak neveltek.
- Ha már a bulizásnál tartunk. Úgy tudom balett táncos is voltál? – nézett rám kissé hitetlenkedve a nő, vagy épp most olvasta ki a jegyzeteiből vagy ennyire hihetetlen a dolog.
- Nos igen, akkoriban volt egy öcsém és egy bátyám. Tudod édesanyám gyermekkori álma volt, hogy balett táncosnő legyen de mivel a szülei szegények voltak így nem volt rá lehetősége. Megfogadta hát, hogy nem fosztja meg a gyermekeit ennek a csodás táncformának a megismerésétől. Mivel a bátyám nagyon önfejű míg az öcsém lázadozó típus így én voltam az egyetlen aki bevállalta – bólogatok mimözben a tarkómon egymásba fonom ujjaimat.
- Jól értem, hogy ez neked némileg kínos?
- Ó egyáltalán nem Edna. Félreértettél. Hogy lehetne kínos ha ezzel boldoggá tettem az édesanyámat? – vonom fel a szemöldökeimet mire mindketten elmosolyodunk.
- És mikor végeztél ezzel a hobbival?
- Azt hiszem második vagy harmadik évfolyamos lehettem az iskolában – mondom mire Edna megrázza a fejét.
- Sokszínű sztori meg kell hagyni. Ha már itt tartunk, mire számíthatnak a hölgy rajongóid? Vár odahaza esetleg egy szívednek kedves személy?
- Több is – jegyzem meg mire Edna elneveti magát.
- Szóval egy nőcsábásszal van dolgunk.
- Mondhatjuk. Odahaza az édesanyám vár és a nemrég született kishúgom – mosolyodok el mire Edna csettint egyet.
- Tehát szabad préda vagy?
- Igen, fogalmazhatunk így is – helyeselek miközben az ujjaimmal a karfán kezdek el dobolni.
- Térjünk vissza a karrieredre. Mi a helyzet az 1994-es kupán történt baleseteddel? Úgy tudom a Falmoth Falcons ellen játszottatok éppen és te csúnyán lesérültél; kapásból két gurkó támadása és egy szerencsétlenül helyezkedett őrző okán. Emiatt ki kellett hagynod néhány hetet…
- Egy hónapot és egy hetet – javítom ki a hölgyet egyelőre megőrizve a nyugalmamat. Nem igazán tartok attól amire ki akar lyukadni, véleményem szerint Jesse Hunter hibájából történt az egész amit természetesen már szavakba öntöttem párszor a sajtónak. Kissé értelmetlennek érzem hát a kérdést bár tény, hogy egy ilyen jellegű teljes karriert és magánéletet átfogó interjúnál erre is ki kell térni.
- Igen, egy hónapot és egy hetet. Hogyan viselted a lábadozást? Milyen érzés volt?
- Mintha riporter létemre penna nélkül maradtam volna – közlöm mire Edna elmosolyodik.
- Találó hasonlat. Úgy tudom azóta nem vagy túlzottan jóban Jesse Hunter-el – igen, itt már valóban helyben vagyunk.
- Jól tudod – zárom rövidre a dolgot bár tudom Edna nem fogja ennyiben hagyni.
- Úgy gondolod szándékos volt a dolog? – kérdésére kínomban bizony felnevetek, jókedvnek már nyoma sincs.
- Úgy gondolom, hogy lehetett szándékos is a dolog – adok némileg kitérő választ.
- De lehet, hogy nem? – gyötör tovább a riporter mire biccentek.
- Szóval lehet– ismétli.
- Igen… lehet, hogy nem – nyögöm ki végül mire a nő diadalittasan mosolyodik el.
- Nézd Edna. Nemtudom mennyire vagy jártas a kviddicsel kapcsolatos dolgokban de van egy könyv. Brutus Scrimgeour írása -
A terelők bibliája. Ott feketén fehéren olvashatod az első számú szabályt mely így hangzik:
"Intézd el a fogót!"- Tehát mégiscsak úgy gondolod, hogy szándékos volt annak ellenére, hogy Jesse Hunter egy
őrző?
- Természetesen úgy gondolom Edna. Mindenki úgy gondolja aki csak egy cseppet is jártas ebben a sportban. Azt pedig te is tudod, hogy az őrző nincs hozzákötve a póznához. Ez nem
Stichstock - kötöm az ebet a karóhoz mire a riporternő végre visszavonulót fúj.
- Értem Kevin. Nagyon köszönöm, hogy itt voltál és őszintén meséltél az életedről. Talán még ha megengednél egy utolsó kérdést? – pillantott rám a hölgy mire én ismét csak biccentettem.
- Ez csak természetes Edna, elvégre ezért vagyok itt.
- Igen. Tehát, mik az elképzeléseid a közeli jövőre nézve? Van valamiféle aktuális terved?
- Van igen.
- Megosztanád velünk?
- Szeretnék ismét tanulni
- Saját ötlet vagy szülői nyomás?
- Is is.
- Tudni már hova fogsz járni?
- A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
- Milyen nagyszerű hír. De ugye azért a csapatot nem hagyod ott? – micsoda orr, rögtön sztorit szimatol.
- Természetesen nem, Edna – mosolyodok el halványan.
- Azt hiszem most sokan fellélegzhettek Kevin. Még egyszer köszönöm, hogy itt voltál. Úgy érzem hamarosan hallunk még felőled – kelt fel Edna a karosszékből majd mosolyogva kezet nyújtott nekem.
- Én köszönöm és így legyen - viszonoztam a mosolyt és a kézfogást.
Ez nem tudom hogy jött, de jóféle kari, elfogadtalak. Foglalózz, és mehetsz játszani!
