2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Zoë Macy O'Neal Születési hely és dátum: 1980. január 16. Leeds, Anglia Csoport: Hollóhát Patrónus: Törpenyúl Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. év Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Makacs. Nehéz eltántorítani a céljaitól, amit egyszer a fejébe vett azt biztosan véghez is viszi és addig nem nyugszik amíg ezt meg nem tette. Ha valamit kérnek tőle akkor azt ugyanilyen határozottan teszi is meg, ügyelve, hogy senki se tudja őt más útra téríteni. Ugyanakkor nagyon ragaszkodó, főleg akkor ha valaki az ő véleményét ócsárolja. Akkor pláne igyekszik kiállni amellett amiben hisz, még ha ez nem válna a hasznára és szüksége lenne egy olyan személyre aki megóvja a bajtól. Ezt természetesen még magának sem vallja be, hisz abban, hogy egyedül a saját erejéből is megtudja védeni magát és nincs szüksége hamis védelmezőkre. Állandó jelleggel kitartó s, ez nem enyhül egyik napról a másikra, sőt éppen ellenkezőleg. Kitartása akkor nő ha látja ellenfele mennyire igyekszik úgymond legyűrni őt, amit különös képen nem igazán szeret. Ez a helyzet az érzéseivel is, hiába szeret tiszta szívéből nemhogy a szeretett személynek igazából még magának sem meri bevallani az érzéseit amik eléggé nyilvánvalóak.
Visszahúzódó. Senki sem mondaná meg róla, de valójában csendes és jobb szeret figyelni, mint beszélni. Természetesen megszólal azonban sosem ő kezdeményez, mindig lennie kell egy kiváltó oknak, hogy nyugodtan szóba elegyedjen egy számára ismeretlen személlyel. Ez természetesen függ az illető hangnemétől is, a hangoskodókat ugyanis nem szereti. Sőt! Az ilyen emberektől általában óvakodik és sokkal nehezebben válaszol a neki feltett kérdésekre. Félénksége mögött állandóan bizonytalanságban él, mert sosem tudhatja igazán, hogy az amit mond az megállja a helyét, elég vicces-e és nem bántott meg senkit sem. Az állandó önkontroll és ez emiatt érzett szorongás meglehetősen megnehezíti a beszélgetéseit más felekkel, ezért egy idő után kivonja magát a társalgási körből s, egyszerűen csak figyel.
Féltékeny. Megfigyelte már, hogyha a szeretett személyt sokáig nem látja viszont a gondolatai akörül kezdenek el fantáziálgatni, hogy vajon kivel lehet és mit tehet az illetővel. De inkább az foglalkoztatja őt kivel, ugyanis nem tud bízni a férfiak hűségében, pláne azéban nem akit szeret. Valójában fél attól, hogy az a kedves férfi ugyanolyan megbízhatatlan szoknyavadász, mint a társai és képtelen beérni egy nővel. Ilyen alkalmakkor kívánja azt, hogy bárcsak ő maga is ugyanolyan volna, mint a szerelme, mert akkor nem kellene magyarázkodnia arról miért is szeretne mellette lenni és ezt nem nézné senki sem rossz szemmel. Irigyeli azokat akiknek mindenük megadatott s, a kisujjukat sem kell megmozdítaniuk, mert megkapnak mindent és mindenkit.
Megbízható. Minden személynek szüksége van egy olyan emberre akire rábízhatja a titkait, Zoë pont ilyen. Ha valaki mondd neki egy nagyon fontos és hétpecsétes titkot, azt természetesen nem adja tovább. Tisztában van azzal, hogy az ember mennyire megvető és pletykás, ha valaki olyanról van szó, akinek hírnevében még inkább növelhetik a fekete foltot. Az ilyen alkalmaktól irtózik ő is, hiszen nem csak más titkát őrzi hanem sajátjait, amit bizonyos okokból kifolyólag senkinek sem mondhat el. Nem tudja mit szólna ehhez a másik személy akiről szó van és ettől egy része tart, mert nem szeretné magára haragítani élete egyik igen fontos személyét.
Kíváncsi. Módfelett érdekli minden körülötte történő esemény, történet vagy bármi ami közvetlen közelében esik meg. Tény, hogy ez a tulajdonsága nem mindenkinek tetszik, de nem tehet róla. Ha nem volna ilyen lelkes és nem érdekelné őt semmi sem, teljesen más úton járna most. Valami sokkal sötétebben amire ő maga gondolni nem mer. Tudja, hogy egy nap akár kíváncsisága lesz, lehet a veszte is, de míg megteheti és a sors az ő pártját fogja csendben figyel és vár. Tisztában van a határaival, mi az amit megtehet és mit nem, ennek ellenére azonban ha találkozik valakivel aki nagyon beszédes, mindent elmesél ő a legnagyobb odafigyeléssel hallgatja meg az illetőt. Akiről szemmel láthatóan látszik, hogy csak egy olyan személyre vágyik, mint Zoë, akinek elmesélheti a panaszait és akinek az arcán látja az érdeklődés legapróbb nyomait is.
Gondoskodó. Ha lehetősége van rá és a helyzet is megkívánja a lehető legnagyobb nyugalommal a szívében lelkiismeretesen segít ott annak és ahol kell. Lelkesedéséhez és gondoskodásához szükség van arra, hogy tanulmányait elismerjék és megbecsüljék, különben sosem csökken kisebbrendűség érzete. Nagyon barátságos, már csak abból kifolyólag is, hogy szereti ha olyanok ismerik el tetteit, akikre felnéz vagy éppenséggel jóval felette állnak. Igyekszik mindenkinek segíteni és megkönnyebbíteni az illető helyzetét ha látja, hogy még nálánál is rosszabb sorsban van. Ezeknek az embereknek általában egy szebb és jobb világról mesél, mert tudja, hogy valakinek csak jó szavakra van szüksége, akárcsak neki. Hisz abban ha azt szeretné vele is jól bánjanak, akkor neki szintén jól kell bánnia másokkal. Bár néha kiábrándul, egy-egy rossz társaságnak köszönhetően, de mindig jön valaki aki képes mosolyt csalni az arcára és erőt adni neki, hogy ugyanolyan szeretetreméltó legyen mint azelőtt.
Megjelenés
Tükrök. Csak azt mutathatják meg amilyen látszol, de talán ez valóságos volna? Belenézünk együtt és elmondjuk mit látunk? Kezdesz te? Nem? Lányoknak az elsőbbség ugye? Semmi baj. Elmondod mire vagy kíváncsi? Mindenre? Részletesebben? Tetőtől talpig vagy talptól tetőig mondjam. Rám bízod? Helyes! Akkor nézzünk együtt a tükörbe, de most rám figyelj, ne törődj azzal, hogy te hogyan nézel ki, ha egyszer átadtad nekem a lehetőséget a külsőm bemutatására. Nézz mélyen bele a szemeimbe. Milyennek látod őket azon kívül, hogy barnák? Nyugodtságot és játszi könnyedséget sugároznak ugye? Hát persze, hiszen nem is én volnék, ha a lelkem tükrei nem ezt mutatnák neked. Igazam van? Tudtam én! Lássuk csak, mi az amit a szemeim után feltűnően nézni kezdenél. Az orrom, hát persze. Ne foglalkozz vele, egyszerű pisze orrom van, pont olyan amilyennek lennie kell, átlagos. Nem valami nagy szám, de én így szeretem. Az orrom után bizonyára a szám formája az amit jól megnézel. Szeretem az ajkaim szélét harapdálni, nem tudom megmondani, hogy ez vajon, hogy ragadt rám, de ez egy rossz szokás, ezért sem dicsekszem vele. Hogy az ajkaim milyenek te is láthatod, nem túl kicsi, nem túl széles, hanem pont jó és vérvörös élettel teli. Az ajkaim után bizonyára az állam az amit megfigyelsz. Rossz döntés volna ha mással foglalkoznál most tudod? Az államat kifejezetten szeretem, szép háromszög szerű a formája, egyszóval pont olyan amilyennek lennie kell. Gondolom a nyakam az amit nézni szeretnél, de most hagyjuk ezt, a nyakam nem szeretem annyira mutogatni, itt ott van néhány anyajegyem. Szerencsére csak kis barna pontocskák amik miatt télen megéri meleg kendőket viselni. Persze nem szeretem rejtegetni a nyakam, mert se nem túl hosszú, se nem túl rövid. Aztán gondolom kíváncsi vagy milyen a vállam. Ne félj! Határozott, cseppet sem görnyedt és problémákkal teli, tehát nem tűnik úgy, hogy nehéz gondokat cipelek amik megnehezítik az életem. Ez a nyugodtságomból adódik, legalábbis én ezt erre fogom. Ebből gondolom már gondolhatod, hogy szép egyenes hátam van, mert kihúzom magam. Megjegyzem mielőtt tovább haladnánk jobb ha tudod, hogy nem vagyok soványka, de kövér sem, hanem a kettő között helyezkedem el valahol. A karjaim és lábaim, amit most úgy elkezdtél szemügyre venni, hogy is mondjam… Hát nem elég hosszúak? Úgy gondolod, hogy most már átadhatnám neked a beszédet? Még várj! Látod a tükröt? Olyan sok dolgot mutat és én csak alig beszéltem. A barna hosszú hajtincseimet meg sem említettem, na jó talán csak most, hogy igyekszel összekócolni, mintha nem lenne már így is eléggé az. Mit mondhatnék még? Jaj igen, a ruha. Az egyszerűségre törekszem, hogy az amit hordok egyszerre legyen kényelmes és hozzám illő, nőies ugyanakkor praktikus. Na most végre te jössz! Itt az ideje, hogy te mond el mit látsz a tükörben!
Életed fontosabb állomásai
- Andrew ... Andrew, állj már meg. - szaladok utána az éjszaka sötétjében. Rajtunk kívül nincs más most a folyosókon. Az apám és a mostohaanyám elmentek valahova ünnepelni. Házassági évforduló vagy micsoda. Nem is nagyon figyeltem rájuk. A gondolataim valahol máshova kalandoztak. Fogalmam sincs mi van velem mostanában. - Mit akarsz Macyka? - Nem vagyok Macyka. Nem vagyok már gyerek. - utálom, hogy gyereknek néz, mikor csak pár hónappal vagyok fiatalabb nála. A Macyt pedig nem véletlenül nem használom. Pont emiatt nem használom a középső nevem. Bár tőle még ez is jól hangzik. Tényleg nem tudom, hogy mi miatt érzek késztetést arra, hogy le se vegyem róla a szemem. Jól néz ki, de ... rokon, még ha nem is vér szerint. - Tök mindegy. Mit akarsz? - karjait maga előtt összefonta. Nagyot nyelek. Nincs rajta más, mint egy törölköző. Most jött ki a zuhany alól és még vizes a haja is. Mély levegőt veszek. Olyan csend lett körülöttünk, hogy az odakint szakadó eső hangját is lehet hallani, ahogy az ablakot veri. Hosszú ideig egyikünk sem szólal meg. Mit is mondhatnék? Mit akartam mondani? Teljesen elfelejtettem. Elfordítom a fejem az ablak irányába, hogy ne lássam a srácot, aki előttem van, hogy tiszta fejjel gondolkodjak. Kérdezni akartam tőle valamit. Halk lépések törik meg végül a csendet, majd Andrew már közvetlenül előttem áll. Elkerekedett szemekkel nézek rá, ahogy a falnak tol. - Drew ... - suttogom, miközben egyre közelebb áll hozzám. Kezeimet a mellkasára helyezem, így próbálom távol tartani magamtól, amennyire tudom. Nehéz bármit is tenni, mikor valaki ilyen helyes és erős személyiség. Tudja mit akar, velem ellentétben. - Zoë, meg sem tudsz szólalni a közelemben. - nevetni kezdett rajtam. Tényleg így van és erre én is rájöttem már korábban is. Ez az egész nem most kezdődött, hanem akkor, amikor egyszer benyitottam hozzá, mikor úgy tudtam nincs bent. Vittem a mosott ruhákat, hogy az ágyára tegyem, ő meg épp akkor öltözött és a szobája közepén állt egy szál ... semmiben. Azóta zavarban vagyok a jelenlétében. Fejemet lassan megrázom nemlegesen. Újra igazat adok neki. - Mitől vagy ilyen zavarban? - megragadta az egyik kezemet és végighúzta a felsőtestén. Láthatóan élvezi a helyzetét. - Miért csinálod ezt? - nem vagyok valami biztos magamban, de ő erre csak még közelebb hajolt hozzám. Szinte összeér már az orrunk is. - Mert élvezem, hogy zavarba hozhatlak vele és ... mert tudom, hogy te is akarod. - hogy mit akarok? Még csak időm sincs ezen gondolkodni. Ő szinte szavai után megcsókolt. Hirtelen bent akadt a levegő is. Miért csinálja ezt? Mit élvez benne? És én mit élvezek benne? El sem hiszem, hogy ezt teszem. Lehunyom szemeim és viszonozom a csókját. Most már nem csak álmomban teszi meg, hanem a valóságban is. De ez helytelen ... tilos ... ennek véget kell vetni ...
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Zoë O'Neal 2015-01-12, 13:40
Elfogadva!
Az ET-d nem lett túl hosszú, de a jellem és kinézet részen ezt bőven pótoltad úgyhogy egy szavam sem lehet. Szépen fogalmazol, nagyon kifejtős lett mindkét rész, ami az átlagnál inkább csak töltelék, a többség azért az ET-re helyei a hangsúlyt, ahol nálad a nagy rész homályban maradt, de ez nem baj, annál többet lehet kibontogatni a karakterből majd idővel. A lényeg, hogy tetszetős lett a kari, kis cuki szöszi valami szemét pasassal, aki nem hagyja nyugton és naná, hogy a rossz fiúk csábítóak tudnak lenni igaz? Lényeg a lényeg tényleg minden remek lett, szóval foglalózz és mehetsz is játszani. ^^