2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Kitűnő! Az első parancsom az, hogy szerezzen nekem egy ilyen kabátot! Egy jó nagyot. XXL-est ha van."
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Solomon R. Preston Születési hely és dátum: 1954. december 4. London, Anglia Csoport: Varázslhasználó Patrónus: Sündisznó Foglalkozás: Auror, olyan auror, hogy a tíz ujjadat megnyalod Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Született tehetség, Bűbájtan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Bármilyen meglepő is, nem vagyok az a vicces pasas, se nem mondhatnám magam nyíltnak, vagy jó kedélyűnek, a stílusom kissé szúrós. Nem is az, hogy folyton morózus vagyok, de mégis csak tudom, hogy kemény az élet, úgyhogy nem igazán vagyok vevő gyakran a viccekre, arról már nem is beszélve, hogy ha túl bonyolultak... nem is értem őket. Ha lehet akkor, ha velem kommunikálsz, akkor azt tedd egyszerűen, én is inkább a tőmondatokra hagyatkozom, nincs szükség kacifántos megfogalmazásra. Csinálsz valamit, vagy nem... nem érdekel a hozzá tartozó rizsa. Mondjuk úgy, hogy a magam módján el vagyok, nem kötök bele direkt másokba és azért nem is szoktam búskomor képpel ücsörögni. Egyszerűen csak vágom már az élet nehézségeit, szóval nem tudok csak úgy nagy lazán hozzáállni mindenhez. Ez van, ha onnan jöttél, ahonnan én, és ha az auroroknál húztál le nem kevés évet. Egyetlen dolog van, ami úgy igazán leköt a lövészeten kívül, mert az bármikor tisztára mossa a zavaros gondolatokat a fejemben, ez pedig a horgászat. Nem a halak a lényeg, csak a béka és a nyugi a nyaralom stégén, lógatva a botot és... ennyi. Nem kell több. Jah de! Egy láda jól behűtött sör, na az azért még dukál. Bár sör az mindig jöhet, mindenhez. Egyébként elég nehéz kihozni a sodromból, de azért lehet, csak nehéz, főleg Finnegan képes rá, amikor elkezd nekem hosszan magyarázni valami ósdi izéről, mert az milyen fontos volt valaha a rómaiaknak... vagy kiknek. Oly' mindegy! Szerezzük meg, aztán tiplizzünk, ami menne is, ha képes lenne néha... könyörgöm legalább néha egy kis taktikai érzéket alkalmazni, a helyett, hogy csak meg előre, mint valami gyengeelméjű, még akkor is, ha lőnek rá, csak mert a távolban csillog valami... izé.
Megjelenés
Elég magasról szemlélem a világot, 189 centire nőttem, és ezen a katonai bakancs vastag talpa még dob is. Oké, hogy talár, meg minden, de megmondom őszintén én jobban szeretem a laza viseletet. Az apám mugli volt, a tetejében hivatásos katona, én ezeken a sztorikon nőttem fel, és már kölyökként is a ruhatárát majmoltam. Van, amiből az emeber egyszerűen nem nő ki, nálam ez ilyen, meg a horgászat... meg a sör, vagy ezt már mondtam? A szemem egyébként barna, a hajam eredetileg sötét barna, de már aktívan az őszülő korba léptem. A testalkatomon látszik, hogy nem sokat lazsálok, kidolgozott és izmos, annak ellenére, hogy túl vagyok a negyvenen, azért jól tartom magam. Az öltözködésemről már ejtettünk szót, a hagyományos nem túl színes ruhákat kedvelem, farmer, egyszerű mintátlan póló, végszükség esetén ing, ha be kell menni adminisztrálni a hivatalba, de ezt inkább csak ritkásan ejtem meg, ha nem muszáj.
Életed fontosabb állomásai
Mugli szülőktől származom, úgyhogy a varázsvilág nekem olyasmi volt, amit azért meg kellett szoknom, de azért azt hiszem sikerült nagyjából nem igaz? Az apám katona, nem sokat láttam, ellenben mégis a példaképemnek tekintettem világ életemben. Én is pont olyan akartam lenni, mint ő, aki megmenti a világot, aki segít másokon és a többi, és a többi. A gyerekkorom alapvetően jól telt, sosem voltam valami kiemelkedően okos gyerek, de baromi korán bekerültem a suli focicsapatába. A mozgás az, ami megy nekem és persze a sportok. Van aki abban emelkedik ki, hogy baromi jól görnyed a könyvek felett, én meg pont nem. Nem az eszemért szerettek sosem, ellenben a taktikai érzékem az igenis kiemelkedő volt világ életemben, ez azt hiszem afféle ösztön. Az apám sem a világ legokosabb embere, de mégis nem kevés kitüntetéssel harcolta végig a maga harcait, aztán persze... ahogy az nem ritka a katonáknál nem érte meg az ötvenet. Végül is azt hiszem ez nem olyan meglepő, én sem arra építek, hogy sokáig fogok élni, már így is meglepő lehet, hogy eddig bírtam, de még ki tudja, hogy mi vár ránk, főleg ha Bishop beküld még pár "Ezt nem is sejtettem, hogy ott van!" típusú csapdába. De ne rohanjunk így előre. Mint kiderült varázsló vagyok. Az apám nem valami könnyen kezelte a helyzetet, hiszen ő inkább egyszerű földhöz ragadt ember, de sok választása nem volt, úgyhogy irány a Roxfort. Nem mondom, hogy kiválóan, inkább átbukdácsolva, de túléltem. Voltak olyan tantárgyak, mint pl. a Bájitaltan, amiből szó szerint úgy rugdaltak át. Semmi érzékem hozzá, viszont mivel az SVK szinte a kisujjamban van, muszáj volt ezt is valahogy megoldani, ha egyszer a cél az aurori pálya volt. Már az én időmben is szinte legendás volt a tudásom e téren, az egyike vagyok azoknak, akik a legfiatalabban idéztek meg először patrónust, és néha még talán manapság is emlegetik a nevem a suliban ki tudja. Nem vagyok olyan felvágós, hogy utána nézzek. Szóval a suli után jöhetett is a gyakorlat, meg a minisztérium és nem sok kellett, hogy aztán terepre mehessek. Ma már elismert aurornak számítok, bár nem értem, hogy akkor mégis mi a fenéért engem küldenek állandóan Bishop nyakára, de lassan kezek beletörődni. Nem a kedvenc elfoglaltságom újoncokkal foglalkozni, de hát... még a nyakamba varrták ezt a kis fiatal szöszit is, Marion... hát most komolyan, nem lenne neki jobb az irodában ülni, mint eddig? Állítólag ő ötvözi a tudományt és az erőt... ez oké, de miért nekem kell pátyolgatnom? Nem elég nekem egy zakkant kutató?
