2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "We accept the love what we think we deserve"
Főkarakter: Alex Harper Teljes név:Nataniel Evansdale Születési hely és dátum: 1982.05.12 Csoport: Mardekár Patrónus: Fekete macska Évfolyam: 5.év Képesség: - Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok kivédése - Kiemelkedő Bűbájtan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Kiszámíthatatlan. Az emberek nagy részének ez jut eszébe először, ha meghallja a nevem. Nem kevés valóságalappal. Nagyon hangulatember vagyok, hol én vagyok a társaság közepén, vidáman, folyamatosan mosolyogva, hol pedig magányosan gubbasztok a sarokban egyedül, az élet szenyaságain agyalva. A pillanattól és a kedvemtől függően képes vagyok leülni valakivel bárhol bármikor, csak azért, mert megkért, hogy hallgassam, meg mert kidobta az aktuális exe, de ha valaki nem jó percemben lel rám, akkor az lesütött szemekkel könyöröghet, hogy ne nyársaljam fel a tekintetemmel, vagy épp ne rántsak pálcát. Igaz, hogy legtöbbször a társaság középpontjában vagyok, de nem mindig élvezem, van, amikor szívesebben ülnék egy pár fős társasággal, valami kis homályba vesző sarokban, mint hogy minden poénon, ami vicces, nevetnem kelljen, csak azért, hogy a többiek is merjenek nevetni. Nem is vagyok egoista, tisztában vagyok a jó tulajdonságaimmal, mint hogy például helyes, okos és szerény vagyok, de megvannak a negatívumaim is.
Megjelenés
A lányok mindig is imádtak, valószínűleg cuki pofimért, és az elbűvölő kék szemeimért, amikben egyszerűen lehetetlen nem elveszni. Odavagyok az elegánsabb cuccokért, teszem azt, egy kabátért, vagy sálért, de azért nem tépem le magamról a póló-farmer kombót sem, ha az kerül rám. A mindössze 175 centimmel nem vagyok az a bizonyos kviddcsalkat, - legfeljebb fogónak lennék jó - a vállam sem kifejezetten széles, de nem is bánom, ebből a szempontból nem vagyok kirívó a tömegben. Említettem, hogy kissé mintha piszkafa lennék, de ez így nem igaz, izmos vagyok, csak nem a kigyúrt felhő kategória, emellett nem villogok és mutogatom naphosszat a kockáimat. A hajam általában madárfészekre hasonlít, nem nagyon szoktam vele órákat babrálni, egyszer-kétszer beletúrok miután kiszálltam reggel az ágyból.
Életed fontosabb állomásai
Nem is emlékszem rá, olyan rég volt, mikor a szüleim elváltak. Nem, nem is jó ez a szó. Anya mindig úgy meséli, hogy összevesztek, apa fogta a kabátját, kiviharzott a kapun, és azóta soha nem is tért vissza. A nagyi ennek örül, mert mindig azt szajkózza, hogy nem volt a családba való. Tudni kell róla, apa mugli volt. Bár nem tudom, miért mondom azt, hogy volt, ki tudja, lehet hogy csak új családja van, mugli feleséggel, mugli gyerekekkel, kutyákkal. Szóval, mióta Ó elment, anya és a nagyi nevel engem, majd mikor megkaptam a levelemet 11 évesen a születésnapom környékén a Roxfortból, nagy volt ám az öröm, bár az is igaz, hogy senki sem számított másra. Viszont, amikor az derült ki, hogy a süveg a zöldekhez osztott be, az elég nagy hangot adott a család legidősebb tagjának. A nagyi Dumbledore-nak akart rivallót küldeni, hogy ezt hogy képzeli az a vacak szövetdarab, amikor a családfa évszázadokon keresztül visszavezethető, és kiolvasható belőle, hogy a család minden tagja a Hollóhát klubhelyiségében tanult és aludt, evett és ivott. Anyunak persze sikerült lebeszélnie róla a nagyit, és mikor kiderült, hogy vannak tárgyak, amikben jeleskedem, például a bűbájtanban, a nagyi is megenyhült, látva, hogy nem züllöttem el a zöldek társaságában. Az első pár évemben kialakult az ismeretségi köröm, igaz, minden évben bővült egy kicsit. Voltak az életemben szerelmi szálak, leginkább egyoldalúak, nem az én oldalamról. Akkoriban még fontosabb volt a tanulás. Aztán elérkezett a negyedik év, mikor először találkoztam a suliban egy olyan lánnyal, aki megfogott, vele kezdtem el randizgatni, megismertük egymás baráti körét, - itt ugrott meg valamilyen, számomra ismeretlen okokból kifolyólag a népszerűségem - és ő volt az első hivatalos barátnőm. A Barátnőm, nagy kezdőbetűvel. Aztán mikor kiderült, hogy a kis mocsok megcsalt, szakítottam vele, és nem mertem közeledni ilyen irányba a lányokhoz. Aztán jött ő. Ő. A könyvtárban találkoztunk először ilyen magányosan, mert általában nagyobb, fiúk és lányok által alkotott vegyes raj veszi körül , nem beszéltünk még soha, a nevét sem tudom, csak azt tudom róla, hogy tetszik nekem. Hogy mi lesz ebből, azt még én sem tudom, az a fontosabb kérdés, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak-e.
A hozzászólást Nate Evansdale összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-08-09, 14:53-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nataniel Evansdale 2014-12-31, 12:17
Elfogadva!
A kivételek mindig erősítik a szabályt, és hát miért is ne lehetne egy cuki srác mardekáros, ezt a családodnak is meg kell értenie Remélem a leányzóval sikerülnek a dolgok, és hogy barátok tekintetében is megtalálod a helyed^^ Foglalózz, és vár a játéktér^^
Remélem a leányzóval sikerülnek a dolgok, és hogy barátok tekintetében is megtalálod a helyed^^ Foglalózz, és vár a játéktér^^ 
