2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "We have seen better days."
Főkarakter:Titkos karakter Teljes név: Axel Nixon Születési hely és dátum: UK, Derby. 1972.05.14. Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: leopárd Foglalkozás: Bérgyilkos. Másodállásban pizzafutár. Képesség:Bejegyzett animágus - leopárd Kiemelkedő tudás:Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Seprűlovaglás -Nagyon jó, Rúnaismeret - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Hogy ki vagyok? Hát, ez jó kérdés. Igaziból már magam sem tudom. Valamikor nagyon régen, még évekkel ezelőtt még voltam valaki. Most meg egy gyilkoló robot lettem, aki eleinte sokkal inkább az üresség és a rá ható nyomás miatt kezdett bele az egészbe. A lelkiismeretem azóta már halott, a szüleimmel együtt el lett temetve. Tulajdonképpen mondhatjuk azt is, hogy pszichopata hajlamaim vannak, amióta az a szakmám, ami. Muszáj volt kiölnöm magamból a bűntudatot csírástól, mert másképp magamat öltem volna meg. Mára már eljutottam arra a szintre, hogy max. egy napig vagyok lehangolt a tetteim miatt, aztán újra eljátszom a jófej pizzás fiú szerepét, mintha mi sem történt volna. Türelmes ember vagyok, úgy érzem. Olyan szinten laza vagyok és nyugodt, hogy képtelenség felhúzni. Ha behúznak akkor persze visszaadom a jobb egyenest, de nem szoktam kezdeményezni verekedést. Ha valaki nagyon kihúzza a gyufát, akkor max. kiderítem a lakcímét és éjszaka megbosszulom a tettét egy Avada Kedavrával. Egyel kevesebb vagy több gyilkosság már nem fog padlóra küldeni. Tehát amolyan csendes gyilkos típus vagyok. Akármennyire fura, még humorérzékem is van egy minimális szinten, mert már megtanultam együtt élni azzal, aki lettem. Tehát nincs az az ember, aki kinézné belőlem, hogy miket tettem. Mondhatjuk, hogy aktív vagyok, szeretek sportolni, ezért ha szabadnapom van, akkor szívesen futok egy-két kört a városban, legalább ezzel is kitisztítom a fejemet. Azt viszont nem tudom, hogy milyen vagyok, amikor eltalál a Kupidó nyila. Voltam már szerelmes, de az még a baleset előtt volt és hát azóta szépen szólva eléggé felfordult az életem. Már nem az vagyok, aki akkor voltam. Azóta csak pár kalandom volt, de talán tudnék hűséges lenni. Vagy passz... amilyen kevés megbánás van bennem. A baráti köröm az nem túl széles, de igen, vannak barátaim, akármennyire is meglepő. Alexander révén ugyanis elég sok halálfalót megismertem, akik maguk közé fogadtak tanoncnak. Tulajdonképpen ők az én családom, közölük került ki a legtöbb haverom. Illetve rajtuk kívül még van pár átlagos varázsló, akikkel jól kijövök. A muglikat sem ítélem el kapásból, a munkám miatt muszáj, hogy el tudjak beszélgetni velük. Ez az egész, hogy halálfaló vagyok... igaziból csak egy színjáték, amit muszáj játszanom, mert az életem a tét. Nem szeretnék feltétlen háborúzni és ha lehetne választásom, akkor bérgyilkos sem lennék már. Ebből kiindulva nem vagyok olyan rossz „ember”, mint amilyennek bárki gondolna, ha megtudná, hogy mi vagyok. Azt viszont támogatom, hogy a muglik helyett a varázslóknak kéne felemelkedniük. Határozottan jó ötlet, ugyanis a tudatlanoknak van még csak a legnagyobb szájuk, általában oktalanul.
Megjelenés
Ezek szerint nem látod a képen, hogyan nézek ki... pedig csak ki kéne nyitnod a szemedet. Magasságom olyan 170 centi, legalábbis amikor legutoljára mértem még annyi volt. De tovább talán már nem is növök, ami mondjuk olyan szempontból nem hátrány, hogy legalább nem kell lehúznom a fejemet az ajtófélfáknál. Az meg megint más lapra tartozik, hogy néhány magasabb nő mellett elég hülyén festek. Az alkatom sportos, régebben ugyanis a kviddics mellett jártam bokszolni is, amit mondjuk még a baleset előtt abbahagytam, de a mai napig imádok futni. Sőt, ha van egy kis szabadidőm, akkor rendszeresen elnézek a kondiba is... általában egy-egy gyilkosság után. Az edzésnek meglepően jó nyugtató hatása van, az erőlködés elfelejteti velem az aktuális bűnömet. Ennek köszönhetően ha nem is vagyok kétajtós szekrény, szikár izomzatom van, amire azért büszke vagyok. A szemem barna és utálom is a színét. A hajam szintén barna, általában oldalt rövidebbre vágatom, mint a fejem tetején, de ez azért nagyban függ az aktuális kedvemtől. Régebben voltam már majdnem kopasz is. Az arcom az nos... szerintem nem éppen a legférfiasabb, már csak azért sem, mert rájöttem, hogy rohadt rosszul áll a borosta és azóta egy kicsit sem hagyok magamon. Abban reménykedek, hogy az idő azért majd megáld egy komolyabb arcszerkezettel, mert így körülbelül én vagyok a „srác a szomszéd házból”. Ebből következik, hogy külsőre sokkal jobban illek egy pizzafutár imidzséhez, mint egy bérgyilkoséhoz. A stílusom, az szerintem letisztult és egyszerű. Általában a pizzás fiú ruhában mutatkozok, viszont a kedvencem egyértelműen a laza utcai szerelés acélbetétes bakanccsal, farmerrel és pólóval. Ezen kívül a kiöltözés sem áll túl távol tőlem. Viszont anno a Roxfortos egyenruhát szívemből utáltam.
Életed fontosabb állomásai
„Kérlek mutasd be magad” Valamikor az őskorban, egészen pontosan 1972. május 14-én születtem Charles Nixon néven. De a balesetem után Axel-nek neveztettem át magam. És mit mondjak még? Munkám érdekel? Másodállásban pizzafutár vagyok, de amúgy bérgyilkosként dolgozok. „Hol élsz jelenleg és hol születtél?” Londonban tengetem a mindennapjaimat, az egyik albérletben. Derby-ben születtem. „Tudnál nekünk mesélni a családodról?” Hónapokig nem emlékeztem rájuk és a mai napig vannak olyan részek, amik homályosan maradtak. De az biztos, hogy aranyvérű varázslóként születtem. Apa aurorként dolgozott, anya a Mágiaügyi Minisztériumban tengette a mindennapjait. Van egy testvérem, vagy volt. Nem tudom él-e még, de ennyi év után nem őt fogom keresgetni. Ha jól emlékszem Dennis Nixon a neve és két évvel idősebb nálam. „Mi történt velük?” Spanyolországba szerettünk volna menni nyaralni repülővel, mikor betöltöttem a huszonkettőt. Fogalmam sincs miért- hogyan, de a gép lezuhant és az biztos, hogy a szüleim meghaltak a balesetben, én pedig súlyos retrográd amnéziás lettem. „Hol tanultál a baleset előtt és miért lettél bérgyilkos?” A Roxfortba jártam nagyon sokáig, Griffendélesként el is végeztem az ereklyevadász szakot, igaziból teljesen átlagos varázslói életem volt. Szerettem másokon segíteni, sosem voltam agresszív természetű, csak valahogy minden megváltozott. A katasztrófa után semmire sem emlékeztem, még csak nem is kórházban ébredtem, hanem egy Alexander nevű halálfalónál. Ő hozott vissza az életbe, nélküle valószínűleg már halott lennék. A múltamat viszont ő sem tudta visszaadni és nem is akarta. Kihasználta a sebezhetőségemet, azt, hogy gőzöm sem volt ki vagyok és mit keresek ezen a világon. Üres voltam legbelül és varázslatokra sem emlékeztem. Semmire. Csak a nevem rémlett, meg pár kiskori emlék.Még csak hazamenni sem tudtam, így nála töltöttem el hónapokat, azalatt pedig muszáj volt hasznosítanom magam. Azt mondta vagy segítek neki, vagy kirak az utcára és csinálhatok amit akarok. Hát, nem sok választási lehetőségem volt így, múlt nélkül, úgyhogy eleinte még csak az ő személyes ellenségeit, a „rossz fiúkat” tettem el láb alól az ő módszereivel, majd egyre több munkát adott. Ráadásul úgy tanított meg újra varázsolni, hogy közben a Nagy Úr látásmódját hangoztatta, én pedig ezt tartottam helyesnek. Illetve ahogy visszatértek az emlékeim egyre kevésbé... de már mindegy volt, mert nyakig benne voltam az egészbe. „Helyesnek érzed amit csinálsz?” Miért, szerinted úgy nézek ki, mint aki élvezi? Nem, nem helyes amit teszek, mert szép szóval is egy p*cs vagyok aki abból él, hogy mások ellenségeit kiiktassa. Eleinte rémálmaim voltak saját magamtól, attól az embertől aki lettem. De egy idő után annyi bűn halmozódik fel a vállaidon, hogy leszarod az egészet. Ha visszalépnék a szakmában mindenki gyengének gondolna és egy áruló féregnek, akit ki kell iktatni. Ezért akár tetszik, akár nem, folytatnom kell, mert ha felmerül akár csak a gondolata is annak, hogy abbahagyom, akkor a biztos halál vár rám. „Azt mondtad Londonban élsz, hogyan kerültél oda?” Ez nagyon egyszerű. Alexander és én odaköltöztünk. Tulajdonképpen ő mindig is vándor életet folytatott a szakmája miatt. Ha már remegett a talaj a lába alatt, akkor arrébb állt. Rám is ez a sors vár valószínűleg. „Ha visszamennél az időben mit tennél másképp?” Megváltoztatni maximum azt változtatnám meg, hogy nem szállnék fel arra a rohadt repülőre. Mert amikor lezuhant a gép, akkor nem csak a családtagjaim haltak meg, hanem én is.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Axel Nixon 2014-12-01, 20:18
Elfogadva!
Hát tőle aztán nem fogunk pizzát rendelni^^ Komálom a halálfalós karikat, és tetszik is a kidolgozás, hogy interjúszerűen csináltad meg. A PB valóban illik a sráchoz, hiszen a jó bérgyilkos nem néz ki bérgyilkosnak. A sztorija igazán jó dolgokat rejt még magában, szóval gratu. Foglalózz, és mehetsz játszani^^
