2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Astrid McCaine Teljes név: Trisha Harvelle Születési hely és dátum: London, Anglia, 1978. 01.18. Csoport: Griffendél Patrónus: Holló Évfolyam (szak):8. évfolyam - elemista szak Képesség: bejegyzett animágus (holló) Kiemelkedő tudás: sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő, bűbájtan - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Ahhoz képest, hogy milyen voltam pár hónappal ezelőtt, teljesen megváltoztam egy átoknak hála, amelyet nem nekem szántak, mégis, én kaptam meg, azóta pedig… semmire se emlékszem. De hogy mi történt pontosan, arra majd később térnék ki, most beszéljünk csak arról, hogy milyen voltam és milyen vagyok jelenleg. A szüleim és a barátaim elfogultak velem szemben, vigyázni akarnak rám, ezért se árulták el, hogy bizony nemrég eléggé elviselhetetlen egy nőszemély voltam. Arrogáns, egoista, akaratos, aki szerette, ha mindig, minden úgy megy, ahogy azt ő akarja. Úgy éreztem annak idején, hogy mindenhez jogom van, mindenről és mindenkiről én döntök, így egyes emberekkel is jókedvűen játszadoztam, főleg egy Hollóhátas fiúval, Jake-el. Nem emlékszem rá, semmit se tudok róla, ő róla pedig egyelőre még nem meséltek nekem. A lényeg az, hogy többször megaláztam, gonoszkodtam vele és hát igen, szórakozásnak tartottam, de olyannak, aki csak éppen hogy belém kóstolhat, egy pillanatra, majd utána éreztettem vele, hogy esélye sincs és eldobtam, akár csak egy használt ruhadarabot. Mégis, valahogy mindig beleesett a csapdámba, talán élvezte volna? Fogalmam sincs, de valamiért úgy hiszem, hogy nem rendelkezik mazochista hajlamokkal… És hogy milyen vagyok most? Nos… teljesen más, ugyanis félek, rettegek a sok ismeretlentől, mert szinte minden és mindenki új nekem. Nem tudom, hogy kiben bízhatok és kiben nem, hogy kik az őszinte barátaim – már ha vannak olyanok és valaki önmagamért is képes volt kedvelni -, vagy nincsenek. Nem vagyok gyáva, én próbálkozom, de az a magabiztos lány egyelőre nem akar előtérbe kerülni. Inkább mostanság meghúzom magam a háttérben, onnan figyelek és várok arra, hogy a gondolataim visszatérjenek, hála azoknak a bizonyos kezeléseknek, amelyekre heti szinten járnom kell. Azt mondják, hogy lehetséges, hogy visszakapjam az emlékeimet, de egyelőre még nincs jelük az elmémben. Most próbálok mindenkivel kedves és barátságos lenni, nem vagyok előítéletes, se pedig gonosz, az pedig meg se fordul a fejemben, hogy bárkivel is szórakozzak. Szükségem van másokra is valahogy jó érzés lenne, hogyha ismét lennének barátaim, ha meg tudnék bízni valakiben, de vajon ki őszinte barát és ki az, aki csak belém akar rúgni most, hogy ily védtelen vagyok?
Megjelenés
Átlagos testmagasságú lány vagyok, tehát nagyjából 170 cm-re nőttem meg, testem pedig pont tökéletes formában fejlődött ki. Szerencsére nem kell vigyáznom az alakomra, nem vagyok hízásra hajlamos, hála a jó géneknek. Hajam dús és barna színű, akárcsak szemeim, ajkam vékony, nózim pedig pisze. Szeretek nőiesen öltözködni és szépen kinézni, szóval a trehányság nem jellemző rám. Fontos számomra a külsőm, adok magamra, ezt pedig mindenki láthatja. Mivel a családom eléggé gazdag, így nagyjából bármit megengedhetek magamnak, ez pedig bő ruhatáramon is látszik. Szeretem a színes holmikat, így amikor nem iskolai egyenruhát kell viselnem, akkor mindig éppen kedvemhez passzolóan öltözködöm, nem vagyok gyászos, se pedig oly ártatlan, hogy mindig hófehérben mászkáljak. Ha pedig a Roxfortban tartózkodom, akkor egyértelműen marad a Griffendél ház egyenruhája, mely szintén jól mutat, tehát eszem ágában sincs megszabadulni tőle és alig várni a tanítás végét. Azt viszont még megjegyezném, hogy azért, mert csinos vagyok, nem vagyok kurvás, tehát nem viselek túl rövid szoknyákat vagy nagyon kivágott felsőket, az egyáltalán nem én vagyok, mert bár régen szerettem szórakozni a fiúkkal, azért megtartottam egy bizonyos távolságot, nem tudnám elviselni a rossz pletykákat és szégyent se hoznék a családomra, soha.
Életed fontosabb állomásai
Az életem igazából nem volt túlságosan különleges, egy normális, kellemes családi környezetben nevelkedtem, Londonban. Szüleim aranyvérű varázslók és mind a ketten a Minisztériumban dolgoznak, tehát fontos részei a varázslótársadalomnak, bár előfordul, hogy időnként terepre küldik őket. Oh nem, nem aurorok, de remekül értenek a nyomolvasáshoz és bizonyos szimbólumokhoz, így jobb, ha a rejtett átokrúnák nem kerülnek aktiválásra, ők pedig sokszor védik meg így az aurorok életét. Tehát időnként csak kutatnak, amit éppen szükséges, van, amikor harcolnak is, ha a szükség úgy hozza, de ez igazán ritka és már évek óta nem volt rá példa, így tehát talán az se meglepő, hogy én is harcias egy nőszeméllyé váltam. Viszont ahogy mindenkinek, úgy az én szüleimnek is akadnak sajnos ellenségeik, akik időről időre próbálják megkeseríteni családunk életét, de eddig nem jártak sikerrel, szerencsére… Van egyébként egy bátyám is, ő auror és pár éve végzett a Roxfortban. Mostanság már ritkábban találkozunk, de továbbra is kötődünk egymáshoz, ő pedig vigyáz rám, amikor csak teheti és amikor a szüleim nem tudnak. Viszont mostanság egyre több dolga van, sokszor van távol tőlünk, így történhetett meg az a baleset is nyáron, amely megváltoztatta az életemet, mely addig oly jól alakult… Na de ne rohanjunk még ennyire előre… 11 éves koromba bekerültem a Roxfortba és a serleg a Griffendél házba osztott be, nem meglepő módon. Az az én házam, a bátraké, én pedig soha se voltam gyáva. Azonnal megtaláltam a helyem a társaim között, mindig jó tanuló voltam – bár nem kitűnő -, így boldogan, kellemesen telt az életem, és mivel mindig, mindent megkaptam, így némileg elkényeztetetté váltam és egoistává. Sokakat kihasználtam, mégis, akadtak azért nekem is barátaim, nem voltam oly szörnyű, de tény, hogy messze tökéletes se. Szerettem szórakozni, kimutatni azt, hogy ki vagyok, hogy mit tehetek, és volt egy srác is, akinek szegénynek úgy érzem, hogy mély sebeket ejthettem a lelkén. Éreztem, hogy vonzónak talál, én pedig… kihasználtam ezt. Nem akartam elveszíteni az érdeklődését, így időnként úgy tettem, mint aki ad esélyt neki, de utána eltoltam magamtól, nem hagyva azt, hogy igazán megismerjen, hogy esetleg velem lehessen. Egyszer egy csók is elcsattant közöttünk, még tavaly, év vége felé, de semmi több, azóta pedig mindez már a feledés homályába vész… Térjünk vissza tehát arra a bizonyos nyári éjszakára, amikor otthon voltunk a családommal, kivéve a bátyámat és megtámadtak minket. Talán egykoron halálfalók lehettek, nem tudom pontosan, de elég nagy pusztítást végeztek, még szerencse, hogy kiértek időben az aurorok... Időben: ezt úgy értem, hogy ahhoz időben, hogy ne haljon meg senki, de ahhoz nem, hogy ne történjen meg egy tragédia. Igen, én annak érzem, mivel attól az éjszakától kezdve nem emlékszem semmire se, se a családomra, se a barátaimra, se semmire… A varázslatok és az animágia ismerete megmaradt bennem, tehát az, amit tudtam, de semmi más, semmi emlék, így azt se tudom, hogy ki vagyok valójában. Kétségbe estem, ellentétben a szüleimmel, ők tudták, hogy mit kell tenniük, így gyógyítóról gyógyítóra jártak velem, még az évkezdést is némileg eltoltuk ennek hála, de Dumbledore természetesen megértette, most pedig… ismét itt vagyok, de még mindig nem találom a helyem. Tudom, hogy a szüleim nem hazudnak nekem, bízom bennük, viszont nehéz számomra most ez az új kezdet és bár a tanárok is türelmesek, mégis, nem tudom, hogy ki az igaz barát és ki nem. Kiben bízhatok tehát? Vajon igaz az, amit az orvosok mondanak, vissza fognak térni az emlékeim? Azok az enyémek, szükségem van rájuk, így nehezen viselném, ha új életet kéne kezdenem, még akkor is, hogyha mindenem megvan, ami régen volt. Mégis, úgy érzem, hogy ez a legkevesebb ár, mivel az átok eredetileg édesapámé lett volna, de én kaptam be, így mentve meg őt és úgy érzem, hogy ez így volt helyes. Ő értékesebb nálam, sokkal, én pedig majd átvészelem, hiszek benne, hogy segítenek a bájitalok és a kezelések, ahogy azt is, hogy itt, az iskolában is ismét ki tudom majd alakítani a barátságokat és lesznek olyanok, akiket a bizalmamba fogadhatok majd.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Trisha Harvelle 2014-11-30, 10:35
Elfogadva!
Hát már a kép is elég komolyan megmozgatja a fantáziámat, milyenek lesznek majd az éles játékok? Miután félig keresett kariról van szó, én nagyon hálás vagyok, hogy megalkottad őt, igazán jól sikerült, szóval le a kalappal^^ Remélem, hogy az emlékek lassan térnek vissza, és addigra egy igazi cuki lány leszel, a banyát pedig eltemethetjük^^ Mint mindig, most is szépen fogalmaztál, kifejtősen, olvasmányosan, így nem is csoda, ha már el is fogadlak, foglalózz, és mehetnek a játékok^^
Miután félig keresett kariról van szó, én nagyon hálás vagyok, hogy megalkottad őt, igazán jól sikerült, szóval le a kalappal^^ Remélem, hogy az emlékek lassan térnek vissza, és addigra egy igazi cuki lány leszel, a banyát pedig eltemethetjük^^ Mint mindig, most is szépen fogalmaztál, kifejtősen, olvasmányosan, így nem is csoda, ha már el is fogadlak, foglalózz, és mehetnek a játékok^^ 
