2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem valami szép dolog ítélkezni, kitudja, lehet pont te leszel az a lány. – rántom meg a vállam mosolyogva. Na igen, azért nem vagyunk mi pasik olyan förtelmesek, mint amilyennek a nők gyakorta szeretnek minket beállítani, de sebaj, mindenkinek szíve joga eldönteni ezt a kérdést. Én nem tudom változnék-e bárki kedvéért is, hiszen elméletben, legalábbis azok alapján, amit Eva mondott nekem a szerelemről, ennek az egésznek pont az a lényege, hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagy, és akkor meg minek megváltozni? Semmi és senki nem ér szerintem annyit, hogy magunktól tagadjuk meg a hűséget. Először magunkhoz kell hűek lennünk, aztán csak másokhoz. - Nézd el nekem, általában a csajokkal foglalkozom. – mosolygok rá szórakozottan. Na igen, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy pasikról beszéljek másokkal, Eva egy kivételes eset, mégiscsak ő a legjobb barátom, de az ő helyzete más, mint Maddie-é. Eva álmodozik, Maddie meg szörnyülködik, borzasztó, mintha sehogy sem lenne semmi sem jó. Persze, azért meglehet érteni ezt az egészet, csak próbálkozni kell, és én is képes vagyok megérteni, csak fura ez az egész. Én nem hiszek azokban a dolgokban, amikben Eva, és nem azért, mert ezt akarom, hanem mert én soha nem láttam még ilyet. Nekem a szüleim nem szerették egymást. - Nem igazán, abban hiszek, amit látok, amit megtudok fogni. – rántom meg a vállamat. Én az ilyen dolgokban hiszek, amiket feltudok fogni, amiket tényleg lehet látni, a szerelem csak egy érzés, már ha tényleg létezik, és nem csak bemesélik ezt maguknak az emberek. Nem érettem soha, mert sok olyan ember van egyedül, aki nem érdemelné meg, és sok olyan van már év óta együtt valakivel, akik nem érdemelnék meg, hogy foglalkozzanak velük. Ott van apám, mindig szerelmes, ha már két perce ismer egy nőt, ő egy barom, nem érdemel semmit, csak egy golyót a fejébe, amit nagyon remélek, hogy egyszer majd meg is kap. – Nem tudom, ebben azért annyira nem vagyok biztos. – nem láttam jó példát, és nem is tudom, szeretem magamat, nem szívesen ragadnék le egy helyre, utazni akarok, azért is készülök ereklyevadásznak többek között. Én csak…szabad akarok lenni és kész, a gyermekvállalás meg szép, de véget vett egy bizonyos szemszögből a szabadságnak, én pedig pont az a szemszöget szeretem annyira az életemben. Még csak magam miatt vagyok felelős, és örülnék annak, ha ez így is maradna, nem azért mert egy egoista barom vagyok, hanem mert fiatal vagyok még, bőven ráérek ilyenekkel foglalkozni a jövő úgyis kiszámíthatatlan, igaz? – Persze, oké, hello! – intek neki búcsút, de én nem állok fel, még bőven van a kajámból, alig ettem valamit, és most már nem is vagyok éhes, fura. Mindegy, amúgy se sok mindent tudok csinálni, Evát nem találom, gondolom a barátnőivel van, én meg mondjuk lemehetnék kviddicsezni ezután vagy valami.
//Én is köszönöm a játékot, szuper volt, de ezt tudod ^^//
A szavaira csak elmosolyodom. Jó az, ha valaki normálisnak tart, örülök neki, hogy így gondolja. Nem vagyok én senkivel sem direkt bántó, hiszen pont hogy azzal foglalkozom, hogy tegyek másokért, hogy jobb legyen nekik. Gyógyítok, nem pedig ártok, ilyesmit sose tennék, önként legalábbis tuti nem. - Nem tudom, róla én azért akkor is nehezen képzelném el, hogy bármilyen lányért is változna. Azért... ez meglepne. - főleg értem, és főleg pozitív irányba. Komolyan nehezen képzelem el. Persze értem én azt is, amikor Mattie mond, azért tudnak változni az emberek, de Keith egyszerűen ilyen, bántó és szándékosan az, nem csak úgy véletlenül. Ilyen az alaptermészete és az ember az alaptermészetén nem biztos, hogy tud változtatni, akkor sem, ha nagyon akar. Persze lehet próbálkozni és lehet hogy idővel kicsit tud alakulni, de... őszintén szólva fogalmam sincs, hogy esetében ez fennállhat-e. Valahogy túlságosan úgy fest, hogy már megszokta ezt az állapotot és az, hogy más legyen majd... nem is tudom esélytelennek tűnik. De attól még nem tetszik, hogy folyton Keitht védi, pedig még csak nem is ismeri. Gondolom ez valami pasi szolidaritás, vagy mit tudom én, de már komolyan kezd zavarni. Ketih nem kedves ember és nem fogok csak azért megenyhülni irányába, mert felállt a micsodája, amikor leesett róla a törölköző. Lehet, hogy bárki lett volna ott, akkor is pont ugyanez lett volna a helyzet nem? Akkor meg miért kéne ennyire komolyan vennem a dolgot? - Miért ne lennél jó példakény alapanyag? Kedves vagy és azért vannak okos meglátásaid, kivéve persze, ha pasikról van szó. - mosolyodom el a végére, hogy érezze, hogy ezzel most tényleg csak húzom, semmi bántó szándék nincs a szavaim mögött. De tényleg nem értem, hogy miért van magáról ilyen rossz véleménnyel. Szerintem igenis simán jó apa lehet belőle, nem kell ennyire negatívan állni hozzá már előre, aztán persze sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. - Nem hiszel a... szerelemben? - oké, ez azért baromira meglep, nem is kicsit. Az ember maximum úgy van vele, hogy még nem találta meg, de az, hogy eleve ne is higgyen benne... na ilyesmivel még nem találkoztam. - De e téren még változhat a véleményed és akkor lehet, hogy az apaság terén is. - teszem még hozzá, miközben lepakolom a villámat és az utolsó kortyokat is kiiszom a poharamból. - Azt hiszem a mai harcomat a kajával befejeztem, és... azért köszi, hogy meghallgattál. Ha a bálon segítség kell, majd... sikítok, hangosan. Szia Mattie! - az asztal másik oldalán van szóval nem nyúlok át puszit adni, vagy valami, csak intek még egyet, aztán eltűnök kifelé menet. Azt hiszem azért segített ez, jót tett a lelkemnek, nem fogok kartöréssel feküdni a gyengélkedőn a bál estéjén... előre láthatóan.
- Tudom, elégé meglepődnék. Te… normális vagy. – mosolygok rá. És ezt most vegye bókként, mert elég sok olyan csaj van, aki finoman szólva sem nevezhető normálisnak. A kárörvendők és a bolondak, akik mindenen csak viháncolnak, mintha nem lenne semmi olyan dolog az életükben, ami mondjuk egy pillanatra elgondolkodtatná őket azon, hogy talán nem hülyeként kéne élni az életüket. De persze ezt is lehet nekik mondani, mert csak röhögnek. Maddie normális, ő tudja, hogy megy az élet, tesz azért, hogy elérjen dolgokat, tanul és nem egy folyamatosan könyveket bújó valaki, ami megint csak piros pont. A tanulás jó, de az is megárt, ha túlzásba viszik. - Kitudja, tudod mi pasik állítólag sokat tudunk változni egyetlen lányért. – mosolygok rá egy vállrántás kíséretében. Hogy ebből mi igaz…gőzöm nincsen, soha nem voltam szerelmes, és ami engem illet, nem is igazán tudok hinni a szerelemben, de ha valakinek úgy jobb, hogy reménykedik és várja a csodát, hát tessék. Én inkább megpróbálom minden rossz dolog ellenére élvezni azt, ami történik, legyen akármilyen rossz is. Azonban ezt sem kell túlzásba vinni, néha jó csak… köveket dobálni a tóba és kész. De persze ezt sem képesek sokan megérteni, az ilyen emberek pedig remélem egyszer jutnak olyan helyzetbe, hogy megértsék ezt. - Hé, nem kell felemelni a hangod, fegyvertelen vagyok! – még a kezeimet is felemelem, hogy lássa, az egyetlen dolog a villa a kezemben. Na igen, értem én, hogy felemeli a hangját persze, de tök felesleges, ha nem érdekli, hát ne engedje, hogy felhúzzam őt ezzel, de … mindig úgy kezdődik ez, hogy jól néz ki ,de semmi különös. Két év után meg már terhes a nő. Na jó, nem, csak hoztam egy példát, egészen konkrétan a szüleim példáját, akik köszönhetően a hamarkodásnak és a figyelmetlenségnek, egy tökéletesen szar családhoz segítettek hozzá. De mindegy, annyira nem volt azért vészes. - Egy gyereknek példakép kell, én meg… nem vagyok valami jó példakép alapanyag. – rántom meg a vállamat. Apám se volt az, és én se vagyok. Sokszor felelőtlen vagyok és elég trehány is, a szabályokat valamiért nem tudom betartani, egyszerűen utálom, ha úgy érzem, hogy megvannak kötve a kezeim, márpedig a szabályoktól mindig ez az érzés jön rám. – Aztán ott van az is, hogy… egy apának szeretnie kell a gyerekei anyját. Én meg… a szerelem hatalmas erejében nem igazán hiszek. – ez a másik. A szerelem szerintem csak egy tévképzet. Látom minden nap, de amíg nem éreztem, addig ne várja tőlem senki se, hogy el is higgyem ,hogy létezik. Egy dolog látni, más dolog érezni és tapasztalni, és mindenképpen az utóbbi tudna engem meggyőzni arról, hogy létezik is ilyen. Márpedig felesleges úgy családot alapítani, hogy…. nincs meg az a plusz a férfi és a nő között. Egy gyerek egy jó családot érdemel és kész.
- Te kérdezted, hogy milyen egyéb vicceket ismerek. - mosolyodom el egy apró vállrántás kíséretében. - De tudod, hogy nem gondolom így. - teszem még hozzá, bár szerintem ez eleve evidens. Nem szoktam én soha senkit sem szándékosan megbántani, nem vagyok az a típus. Én a rendes kis lányok táborát erősítem, aki inkább segíteni szeret másoknak és nem pedig direkt rosszat tenni nekik. Épp ezért viselem elég rosszul, amikor ezzel ellentétben valaki pont, hogy kifejezetten támadóan viselkedik mással, csak mert... nem tudom épp olyanja van, vagy nem tetszik neki a világ, vagy mindenki bántja és ezért cserébe ő is bánt mindenkit. - Oké, de mondjuk Keith belseje pont, hogy nem olyan, ami megtartana. - a jó szex dologra pedig már nem is mondok semmit. Nem vagyok én álszerény, tudom, hogy a babát nem a gólya hozza, de attól még nem olyan téma ez, amiről annyira lazán tudnék beszélni, főleg, hogy még csak pár napja volt, hogy premier plánban és elég közelről láttam egy épp aktív állapotban lévő... na szóval ez az a téma, amit szívesen hanyagolnék, ha lehet. Majd minden bizonnyal annak is eljön az ideje, hogy én is eljutok oda, de akkor is ezt olyan valakivel akarnám, aki nem egy tenyérbe mászó és arrogáns bunkó. Ez talán érthető nem? - Úgy nem tetszik, nem bírom, de... oké, az tény, hogy jól néz ki, de... ez nem elég arra, hogy érdekeljen is! - nem tudom, hogy miért emelem már megint meg egy kicsit a hangomat, mert nem kéne, csak hát attól még kiborító ez az egész és nem akarom, hogy azt higgye csak azért érdekel engem egy ilyen Keith típusú srác, mert egyébként nem néz ki rosszul. Szóval igenis megerősítem még párszor abban, hogy tisztában legyen vele, hogy igenis olyan valakiről van szó, aki nagyon nem szimpatikus nekem és nem akarom az izéjét nézegetni semmilyen körülmények között és főleg nem akkor, amikor még nem is nyugalmi állapotban van... na! - De persze ráérsz, csak tudod nem jó az, ha már eleve így elutasítod és miért ne lennél jó apának? - nem tudok azért róla olyan sokat. Láttam már morcosnak, de hát... nem evidens nekem az, hogy rossz családja van, akik miatt így vélekedik. Az enyém elég jó, gondolom a jó példa miatt is van az, hogy nincs gondom a leendő unalmas életemmel, ahol csak dolgozom és mondjuk férjem van, meg gyerekeim. Nekem ez nem hangzik rosszul, de azért érdekel, hogy Mattie miért gondolja úgy, hogy ő mindenképpen pocsék apa lenne, hiszen jó fej és nekem is elég könnyen segített, hogy jobban érezzem magamat és ne a kaján bosszuljam meg azt, hogy épp nincs jó kedvem. Szerintem egy gyerekkel is simán tudna bánni.
- Pontosan. – bólintok egy jó nagyot mosolyogva. Nem buta, nagyon is vág az esze, ezt pontosan tudom, kettőnk közül inkább én vagyok az, aki a tanulást úgy… nem is tudom, hanyagolja, bár azért én is összetudom magamat szedni, de ez ritkán fordul elő, a vizsgák előtt maximum, amúgy meg egész évben nem tanulok, vagy csak nagyon minimálisat, hiszen minek? A gyakorlat megy, nagyon is, az elmélet más kérdés, annyira nem számít, mint a gyakorlat szóval… jó vagyok így is, nem buktam, nem is fogok, és amint itt végeztem, megyek élvezni az életet, amit igazán kiérdemeltem már, vagy ha nem, hát akkor kifogom. - Ez igaz, de most nem mondtam semmilyen szőke nős viccet. – na igen, szóval gonoszság volt ezt elsütni, még ha én is kértem, mert kíváncsi voltam. Azt meg persze tudom, hogy nem így gondolja, nem az a típus, aki mások lelkébe gázolna bele gondolkodás nélkül. - Ez van, de tudod, a külső megfog, a belső megtart. – rántom meg a vállam, ahogy idézek, ez egy elégé ismert mondás, nem? – A jó szex pedig összekapcsol. – fejezem be mosolyogva, én mindig is így hallottam, nehogy már a legjobb mókát hagyjuk ki az egészből, milyen dolog lenne az már? Na ugye, hogy gonosz. Megértem én azt, hogy nem a külseje miatt akarja, hogy tetsszen valakinek, de ez is elkerülhetetlen, előbb a külső kell, hogy megfogjon valakit, mert csak ezután fog foglalkozni azzal, ami belül van, és ez mindig így van, nincs kivétel, bárki bármit is mond. A külső fontos, nem elhanyagolható és kész. – Szóval már neve is van. És tetszik is neked, vagyis… jól néz ki, ezt mondtad, igaz? – én nem tudom kiről beszél, és csak az ő szavaival éltem, én a nőkre bukom, pasira nem fogom azt mondani, hogy milyen jól néz ki, de ezt szűrtem le Maddie szavaiból, szóval… gondolom tetszik neki a srác, bármennyire is idegesít. Legalábbis ami a külsőt illeti, nem hinném, hogy annyira sikerült volna még a srácnak megfogni őt, de valószínűleg egy igazán mély nyomot hagyott benne, ha Maddie még így egymagában evés közben is csak erre tud gondolni. De persze ő ezt soha nem vallaná be magának, amit meglehet persze érteni. - Oké, értettem, egy arrogáns tahó, felírtam magamnak. – a fejemben, vagyis nem, mert a srác nem érdekel, és valószínűleg soha nem is fogok vele összefutni, amit annyira nem sajnálok, elvégre az már lejött nekem, hogy egy Mardekárosról van szó, én pedig azokat nem bírom, gyakorta nekik esek, vagy ők nekem, szóval… jobb, ha inkább távol maradunk egymástól, ez nem csak az én, de az ő érdeke is, sőt, mindenki érdeke, mert tudjuk egy-egy csata mekkora károkat tud okozni a környezetünkben, igaz? - Nem tudom ,tizennyolc vagyok, bőven ráér még a családalapításon gondolkodni, nem? – én nem vagyok az a fajta ember, aki előre tervez, sőt, tudom, hogy semmi értelme, mert az élet végül úgy is keresztbe húzza az összes számításunkat, szóval… mégis mi értelme van ennek? Semmi. – Amúgy se hiszem, hogy valami jó apa lennék, akkor meg minek keserítsem meg egy gyerek életét? – na igen ez meg a másik. Ne szívjon azért más, mert én alkalmatlan lennék valamire.
- Szóval szép vagyok és szőke, de... nem vagyok buta, és általában a vicces szereplői azok. - mosolyodom el, mert hát végül is ha ezt úgy vesszük, akkor csak simán kedveset mondott ezzel, nem volt bántó, vagy ilyesmi. Egyébként is Mattie rendes srác nem lenne bántó senkivel sem, legalábbis nem szándékosan. Most se sütött el egy szőke nős viccet sem, meg semmi ilyesmi, és ha még egyet netán el is sütne, akkor se haragudnék meg rá. Ez a Keith ügy sokkal jobban zavar, és épp erre nem kéne most gondolnom, akkor már talán jobb is, ha a szőke nős viccekkel foglalkozom. - De csak egy kicsit, viszont legalább a szőke nős viccekre vissza lehet vele vágni. - meg hát tudja, hogy én nem gondolom így. Nem vagyok egy bunkó típus és nem szoktam én senkivel sem bántó lenne. Az ilyen jellegű viccekből is alig tudok igazából párat, ez is most csak egy szimpla kivétel, amit pont ismerek és valahol még viccesnek is mondható. De hát nem gondolok én magamról túlságosan sokat, nem vagyok jobb, mint egy pasi csak azért, mert nő vagyok. Vagyis nem azért vagyok jobb, hanem azért, amit teszek és jól tanulok, sokat segítek másoknak, szóval igenis jó véleménnyel vagyok magamról. - Jól van, csak így kimondva nem hangzik jól. Ne azért érdekeljek valakit, ahogy kinézek, hanem azért, amilyen vagyok, én azt sokkal jobban értékelném. - jó lehetséges, hogy én sem vagyok utolsó, ami a külsőt tekinti, de nekem igenis az számít jobban, hogy valaki az alapján akarjon velem időt tölteni, hogy milyen vagyok és ne a szőke hajam, vagy a bájos pofi fogja meg. - Keith-nek is kb. ez az egyetlen előnye. - teszem még hozzá egy fokkal csendesebben. Lássuk be, legalább jól néz ki, ez is valami, ha már amúgy bunkó és arrogáns a végletekig, de nem fogom én azért kedvelni, vagy többet hagyni neki, mert jól néz ki, eszem ágában sincs. - Mert... mert nincs így! Lehet, hogy nem néz ki rosszul, de attól még ugyanúgy egy arrogáns tahó. - és kész, ezzel nem tud vitába szállni és nem azért, mert véletlenül leesett róla a törölköző, erről szó sincs. És még csak nem is azért, mert olyan volt a reakciója, amilyen. Egyszerűen a stílusa miatt, ahogy viselkedik és amilyen nagyképű, ez az, ami kiveri nálam a biztosítékot, arról már nem is beszélve, hogy még meg is zsarolt lényegében. Ezért van, hogy már nem is mondok semmit a szavaira, csak elhúzom a számat és kissé összeszűkítem a szememet, mert hát... lássuk be, hogy nem fogok ebben egyetérteni vele. Keith nem az a pasi, akivel én... Hát totál nem is illünk össze! Én egész más vagyok, szeretek segíteni, szeretem az embereket, ő pedig egyszerűen csak mindenkivel ilyen bántó és arrogáns. Eszem ágában sincs pont egy ilyen valakinek a közelében tartózkodni, rövid ideig sem, önként tuti, hogy nem. - És akkor nem is szeretnél, azért mert rossz példa volt előtted? Nem is szeretnél családot? - értem én, hogy kalandozni akar és jól érezni magát, de attól még akár meg kaphatja mindkettőt is, csak olyan valaki kell mellé, aki hasonlóan kalandozó típus, aki úgy van az élettel, mint ő, aki nem szeret egy helyben ülni, hanem sokkal többet akar. Ez ilyen egyszerű nem? Hát ezért nem passzol hozzám egy ilyen Mardekáros srác, mert... totáls mások vagyunk.
- Miért milyenek a szőke nős viccek szereplői? Szépek és szőkék, nem? – szóval ez alapján akár lehet ő is olyan, de… nem komolyan mondom persze, csak viccelek, ismerem őt, pontosan tudom azt, hogy sok esze van és vág, mint a borotva, kettőnk közül akkor már rám illene inkább, mert én… hát nem is tudom, nem igazán figyelek oda a tanulásra, sokkal jobban szeretek kalandozni, a gyakorlati óráim mindig simán mennek, az elmélet meg… kinek kell elmélet? Ereklyevadásznak készülök, nem véletlen, imádok kalandokat keresni, szeretem az adrenalint, és mi tagadás, a pénzt, márpedig egy-egy elveszett ereklye felkutatásáért igazán sokat tudnak fizetni egyesek. - Oh, azért ez egy kicsit erős volt! – vigyorodom el. Na igen, tény és való, hogy mi férfiak elég sok hibával bírunk, de azért így vannak ezzel a nők is, nem igaz? Nem az számít, hogy milyen a külsőd, bár butaság lenne azt állítani, hogy nem számít. Lehet valaki akármilyen szép belülről, nem fog nekem tetszeni, ha külsőre úgy néz ki, mint egy troll és egy griff szerelemgyereke. A külső megfog, a belső megtart, mindenki nézi a külsőt, mindenki jól akar kinézni, és van aki ezt megkapja, más is megkapja, csak nem hiszi el magáról, ezért kell az önbizalom. - Hé, ne mondd, hogy neked nem számít ez! Igenis fontos, hogy jól nézzen ki egy lány, ne is tagadd, hogy ez fordítva nincs így! – oké, fontos az nekem, hogy valaki jól nézzen ki, mert ha jól néz ki, megbocsátom neki, hogy buta, mint egy kavics. A nők is így vannak ezzel, nem? Szeretik ha egy pasi jól néz ki, nem véletlen, hogy szép lányok általában a jó pasik mellett kötnek ki. A csajok talán kicsit jobban hajlanak arra, hogy az is fontos, ami belül van, de nekik is éppúgy számít a külső, mint nekünk pasiknak. - Miért nem mondod simán azt, hogy tetszik neked? – vigyorgok rá. Ha valakiről ennyire nincsen jó véleménnyel, akkor annak nem az az oka, hogy utálja, sokkal inkább az, hogy nem tudja annyira utálni, amennyire ténylegesen szeretné, és nincs ezzel semmi baj, nekem is volt már olyan, hogy az tetszett, akit ki nem állhattam. - Nem erről van szó Maddie, szerintem csak túlreagálod! – egy kanos pasi, akinek bejön, és láthatólag ez viszont is igaz, még ha Maddie képtelen is belátni ezt magának. Hol van itt a gond? Előbb-utóbb látta volna Maddie azt, amit látnia kellett, szóval… nyugodjon bele és kész, nem minden olyan, mint a mesékben. – Oké, le ne harapd a fejemet, felfogtam! – emelem fel a kezeimet védekezően. Nem csókolt vissza, de nem is akart? Ugyan már, van egy olyan sztereotípia, hogy a csajok a rosszfiúkra buknak, ami szerinte baromság, mert kibukik az ősbunkókra? De hát vannak kivételek, akik csak erősítik a szabályt. - Én… utazni akarok, kalandokban részt venni. Ereklyvadásznak készülök, és nem tudom mennyire illik hozzám egy család. Nem volt jó példa előttem. – finoman szólva sem, ugyanis a szüleim nem bírták egymást, annyira nem, hogy apám még anyámnak a holtestét is kész volt megalázni, ezek után furcsállom, hogy meglepte, amiért megvertem egy parkolóban.
Tény és való, hogy azért a hozzáállása sokat segített, mert ha csak egy időre is, de azért sikeresen elterelte a figyelmemet és ez igenis nagyon szép tőle. Tudom, hogy aztán úgyis az lesz a vége, hogy visszaesek majd, de hát... mit lehet ez ellene tenni igaz? Azt hiszem nem fogom ezt könnyen kiheverni az egész esetet Keith-szel és hogy még ezek után a bála is mehetek vele, az aztán végképp tökéletesen kiborító. - Hát azt sejtettem, de most nem kérek önérzet romboló szőke nős vicceket, én egyébként sem vagyok olyan, mint a viccek szereplői. - rántom meg a vállamat mosolyogva. Jó tudom én, hogy ezek viccek és közhelyeket mondanak csak, de azért nagy mennyiségben bántóak is lehetnek, mint ahogy nagy mennyiségben mindenféle kellemetlen poénkodás az lehet. Egyre nem orrolok meg, de ha valaki folyton ilyesmivel jön, azt már zokon tudom venni. - Hát tudod pasis vicceket, mint az azért teremtette Isten előbb a férfit, mert kellett először egy tesztalany, hogy aztán már tökéleteset alkothasson. - szélesedik ki kicsit a mosolyom. Na igen, de én az ilyesmit is csak tényleg viccnek szánom. Senki sem lesz a miatt jobb, vagy több, mert nő vagy férfi, vagy fekete, vagy szőke. Ez egyáltalán nem számít, csak az, hogy ki mit tesz le az asztalra. - Szóval, ha valaki jól néz ki, máris elnézhető neki minden? Férfia... - rázom meg a fejem nevetve. Na jó, nem veszem ezt én annyira zokon, mert hát apánál ezt én is tudom alkalmazni. Na nem azt, hogy jól nézek ki férne ne értse senki, csak hogy a pici lánya vagyok, akinek elég pár nagyot pislogni és máris megkapj, amit akar. Azért ettől még nem vagyok egy elkényeztetett herceg kisasszony, vagy ilyesmi, csak hát elég kellemes és egyszerű életem volt eddig, de e miatt nem fogom magamat rosszul érezni, az tuti. - Mert mit kéne mondanom rá? Azt hogy... arrogáns? Vagy beképzelt és öntelt? - mert ezek is illenek rá és ezek miatt válik rendkívül idegesítővé. Igenis nekem az baromi kellemetlen, hogy leesik róla a törölköző, direkt nem köti magára vissza, aztán meg olyan állapotban lépdel oda elém. Enyén szólva is... totál kikészültem tőle, és akkor még finoman fogalmaztam. - De ez... tényleg nem akarod érteni, amit mondok igaz? - sóhajtok egy hatalmasat. Tényleg úgy tesz, mintha én lennék a teljesen hülye, aki nem értem meg szegény srácot, aki annyira oda van értem. Hát én... nem viselkedek így azzal, aki tetszik. - De vitatkoztunk és előtte szemétkedett, és utána meg csak megcsókolt és én nem csókoltam vissza! - eszem ágában sem volt. Totál meglepett az egész és nem tudtam a helyzettel mit kezdeni, nem akartam én visszacsókolni egy ilyen eset után, meg ahogy előtte kiosztott. És akkor arról már nem is beszélek, hogy utána még meg is átkozott. Oké, én kezdtem, de... ő durvábban. Azért a mentő akció lehetőségére hálásan bólintok egy aprót, bár azért nem szép tőle, hogy ilyeneket mond, és már-már úgy érzem Keith-szel ért egyet, ami csak még zavaróbb. A rizslövést ezek után főleg megérdemli, de komolyan. Nem szép tőle, hogy folyamatosan csak piszkál, amikor nekem most megértésre lenne szükségem és kész. - Nem is tudom. A szüleimnek elég egyszerű élete van és boldogok benne, szóval nem hiszem, hogy nagy kalandok kellene ahhoz, hogy az ember boldog lehessen. Mert te mit szeretnél csinálni? - én jó példát láttam magam előtt. A szüleim dolgoznak és gyerekük van én, és szép életük van. Én miért akarnék mást, vagy ennél többet, ha egyszer azt látom, hogy nekik így jó? Tényleg nem értem, de persze nem lehet mindenki egyforma, ő valami mást és többet akar, akkor azt tegye.
- Akkor örültem, hogy segíthettem. – mosolyodom el. Segíteni jó, bár nem vagyok azért olyan végtelenül önzetlen ember. Azokkal normális vagyok, akiket kedvelek, mindenki mást viszont… mármint azokat akiket nem zártam a szívembe, őket nagy ívből kerülöm és próbálok velük nem összetűzésekbe keveredni. Aztán, ha mégis… erős gyerek vagyok, nem kell félnem egy-két bunyótól. - Reméltem, hogy megkíméltek. De hátha tudok egy-két újat mondani… - ki tudja, nem igaz? A szőke nős viccek mindig is előkelő helyet foglaltak el, rövidek és borzasztóan fárasztóak tudnak lenni, de ez is csak előítélet, de persze vicc formájában, direkt nem bántanám meg Maddie-t. Van neki esze, és vág, mint a borotva. – Na és te milyen vicceket tudsz, amivel visszavághatnál? – mert az én fajtámra talán nem igen van, bunkó tudok lenni ez igaz, de próbálok azért ízléses maradni, és rendőr sem vagyok, szóval… bár a rendőrviccek is elég jók tudnak lenni, azok sem mindig a legeszesebbek. - Érdekesen az biztos, elég… fura. De megbocsátom neki, mert jól néz ki. – rántom meg a vállam mosolyogva. Azért igyekszem úgy mondani ezt Maddie-nek, hogy ne higgyen engem egy sekélyes baromnak, mert nem vagyok az, csak viccelni akartam és lezárni a dolgot. Annyira azért nem ismerem Ice-t, hogy róla szóljon minden beszélgetésem. - Szóval a legjobb szavad rá ezek után az idegesítő? Értem én. – bólogatok megértően, de azért ott bujkál a mosoly az arcomon. Hát ez… kész, ez komolyan nagyon durván nevetséges egy dolog, emiatt nem kéne haragudnia a srácra, csak azért állt a szerszáma, mint a facövek, mert férfi, ezt meg kéne inkább értenie. - Csak úgy… megcsókolt? Oké, egy nyomulós tapló, de… tudtommal ketten kellenek egy csókhoz… - ha nem így lenne, akkor szerintem mindenki csak magával smárolna folyamatosan. De nem akarom én itt Maddie alatt vágni a fát, és a srácot se szeretnék segíteni, szóval ha azt mondja Maddie, hogy egy barom, elhiszem neki. - A tánccal nem lesz gond, találok majd valakit, te meg…sikíts és meglátom mit tehetek érted. – mosolygok rá. Még mindig nem gondolom, hogy ez annyira durva dolog lenne, csak egy srácról van szó, akinek bejön Maddie és kicsit furcsán fejezi ki magát. Van ilyen. - Oké, bocs, gonosz volt. – mondom mosolyogva, mikor azok a rizsszemek nekicsapódnak a mellkasomnak. Annyira azért talán nem, mert előbb-utóbb ő is kénytelen lesz megérteni azt, hogy ez egy ilyen dolog, nem lehet mindenki normális, és nem fejezheti ki mindenki magát úgy, ahogyan azt Maddie szeretné. Vannak ilyen,meg olyan emberek is. – Igen, mondjuk. – híres akarok lenni? Talán, nem biztos, de többet akarok, mint egy normális és nyugodt élet, ahol nincs semmi dolgom, csak ülök egy széken és dolgozom míg fel nem dobom a bakancsot. Azért ennél nekem több kell, én többre vágyom és kész. – Miért te csak dolgozni akarsz egész életedben és kész? Férj, gyerekek tengerparti ház és.. ennyi? – nekem ez biztos nem lenne elég, én…utazni akarok, bejárni a világot, kipróbálni egy csomó mindent. Repülőből kiugrani, vízisíelni, delfinekkel úszni és még van ezernyi dolog van, amit megakarok csinálni. Lehetne bakancslistám is, de… minden ott van a fejemben, ami kell.
Jó a taktikája végül is bevált, mert az eddigi mérges rágásom helyett végül is csak képes vagyok mosolyogni, szóval... egy pont neki és persze igazából még csak mérges sem vagyok rá komolyan, meg semmi ilyesmi. Mattie rendes srác ezt mindig is így gondoltam. Úgy tűnik, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy helyette olyan valaki dobja le a ruháit előttem, aki... baromira nem kedves. - De most az is valami, ha legalább egy ideig másra tudok koncentrálni. - mosolyodom el egy apró vállrántás kíséretében. Igazából elérte a célt, mert ez is egy cél, hogy legalább egy ideig elmúlik ez a pocsék érzés. Aztán majd még kattoghatok rajta úgyis, sajnos kizárni nem tudom, főleg mert bármit is teszek a bál napról-napra közeledni fog majd, nem tudom kivédeni. - Szőke vagyok Mattie, szerinted nem mondtak nekem még pont elég szőke nős viccet? De... ez legalább ösztönzi az embert, hogy találjon vicceket másokra is. Sok féle van ám. - tudok én visszavágni. Ott vannak a rendőrviccek, aztán lehet találni mindenfélét, bár tény, hogy szőke nősből kifejezetten sok van, de én nem vagyok annyira sértődős fajta, hogy mindent magamra vegyek, főleg, ha tudom hogy viccről van szó és a másik nem szándékosan akar megbántani. Azt meg azért lehet érezni, hogy mikor szánja valaki annak. Bólintok a szavaira, jobb ezt ezzel lezárni. Nincs sors és kész, főleg nem az sodor folyton Keith közelébe. Egyszerűen csak véletlenül pont összefutok vele, nincs ebben semmi direkt, csak így jön ki a lépés, de nem fogom elkönyvelni sorsszerűségnek, az tuti biztos. - Justice... nem rémlik, így névről legalábbis nem, de érdekesen gondolkodik, az biztos. - nem gondoltam volna, hogy ilyen lányokat is ismer, bár gondolom az ember nem döntheti el mindig előre, hogy ki az, akivel megismerkedik, akkor még nem tudhatja, hogy kedvelni fogja-e, vagy sem. Persze igazából nem is tudom, hogy kedveli-e vagy ilyesmi, talán ez nem is nagyon számít most. Az viszont határozottan nem esik jól, hogy ilyen fenemód jól szórakozik azon, amit én ennyire megszenvedtem, meg hogy még nem voltam pasival. Erre már komolyan csak megrántom a vállamat kissé elhúzva a számat. - De akkor sem ilyen körülmények között és nem olyan valakit akarok nézegetni, aki ennyire... idegesítő. - az ember akkor akar először ruha nélkül látni egy srácot, főleg olyan állapotban, ha kedveli is és mondjuk tényleg abban a bizonyos helyzetben vannak. De én nem bírom őt - komolyan nem bírom! - és nem akartam sosem úgy látni, főleg nem egy fürdőben. - De... de miért kell így viselkednie, ha bejövök neki? Totál félreérted. Csak szórakozik. Megkértem, hogy segítsen bájitaltanból, ő meg... szemétkedett, aztán még neki állt feljebb és csak úgy megcsókolt. Aztán a bál miatt is tisztára, mintha fenyegetett volna. - nem tudok egyetérteni vele. Nem így kellene viselkedni valakinek, ha tetszik neki a másik. Ő... ő ezt egyszerűen igenis baromira nem kezeli jól, és nem tudom elhinni, hogy így van, és még csak nem is bírom, mert folyamatosan kiborít a viselkedésével. - Nem hiszem, hogy ne tudnál táncolni valakivel. Ha más nem, akkor engem megmenthetsz majd... az ördögtől. - mert igenis az, hiába állítja be itt jó fiúnak. Komolyan úgy látom, mintha megkedvelte volna az alapján, amiket mondtam róla, de egy ilyen srácot mégis hogy a fenébe lehet kedvelni? Komolyan a végén még megorrolok Mattie-re. Na ez a különbség azt hiszem a srácok és a lányok között, egy barátnő tuti, hogy bólogatna hevesen, a többség legalábbis. - Héj! - na jó, igazán nem tudok rá haragudni, egyszerűen nem megy, de azért annyit megérdemel, hogy legalább egy adag rizst rápöcköljek a villámmal, olyan igazi hátrafeszített csúzli módszerrel, mert na... ne piszkáljon már itt szándékosan. Amúgy se leskelődtem, egyszerűen csak leesett az a nyomorult törölköző, nem én tehetek róla. - Többet? Híres szeretnél lenni, vagy valami nagy dolgot véghez vinni? - nem is tudom, még sosem agyaltam ezen. Valahogy már régóta meg vannak a vágyaim, meg a célkitűzéseim és még nem gondolkodtam rajta, hogy ennél többet akarjak, vagy valami mást.
- Na látod, szívesen. – rántom meg a vállaimat mosolyogva. Úgy látszik ez mégiscsak jó valamire, bár ha azt nézzük, hogy utána rám lesz mérges… ez sehogy sem jó, hiszen nem lesz jobb neki, csak mást fog utálni, ráadásul nem is tettem semmi olyat, amivel erre rászolgáltam volna, szóval… inkább ne működjön ez a módszer. - Egy ideig legalábbis.> – na igen, előbb-utóbb úgy is azon fog újra kattogni az agya, amin alapból felidegesítette magát, szóval én ezt a módszert még mindig elég nagy marhaságnak találom, de legalább anyámnak volt valami módszere, sokan még csak ezt sem mondhatják el magukról. Ő legalább próbálkozott. - Szóval ismersz párat? – vigyorgok rá. Na azok aztán elég gonosz poénok, de még véletlenül sem szólnám le őt, tudom, hogy helyén van az esze, arról meg nem tehet, hogy szőke, nem az számít, hogy milyen színű a hajad, azt amúgy is lehet festeni, bár… mindenkinek vannak zsánerei, de azt könnyen kilehet játszani. - Jó rendben, akkor nincs semmiféle sors! – emelem fel a kezem védekezően, de közben azért mosolygok. Látom nagyon nem vevő most arra, hogy kiselőadást tartsak a sorsról, amiben amúgy én sem hiszek. Szerintem nincs olyan, hogy az élet direkt a másikhoz ad téged ez egy… hülyeség. - Egy borzasztóan közvetlen csaj. Ic… azaz Justice. Talán Hollóhátas, de nem vagyok benne biztos. – sokakat ismerek, de nem igazán jegyzem meg őket , hiszen nem beszélek velük, csak látom őket, akkor meg minek? Talán ismeri őt Maddie, talán nem, de abban egyetértünk, hogy a japán közmondás meg az eső nem támaszt alá semmit. - Jó rendben, bocsi, csak… - pár pillanatra megtorpanok a mondanivalómba míg veszek egy mély levegőt és abbahagyom a nevetést. – azt hittem voltál már pasival. De amúgy is, leszel pasival valószínű, előbb-utóbb látnod kellett ezt. – oké, nem tudom abbahagyni a mosolygást. Eddig seggfejként könyveltem el a fickót, de most már… megváltozott a véleményem. - Úgy beszélsz róla, mint az ördögről. Maddie ez csak egy srác akinek bejössz, nem kell ennyire felfújni a dolgot. – nem véletlen állt a srácnak, mint a cövök, és oké, férfi, de ehhez kell még az is, hogy… szóval bejön neki Maddie, ezt csak így a hallottakból is lelehet vágni, fura, hogy Maddie még nem döbbent rá erre. - De a bálon alighanem egyedül leszek. – rántom meg a vállam miközben újabb falatokat tűntetek el a számban. Na igen, Evával megyek, de erősen kétlem, hogy megbírna maradni mellettem, előbb-utóbb elfog tűnni, hogy Asthon nyomára akadjon. Erre fogadni mernék. - Nem, nem éppen ilyesmire. De ha mondjuk ruha nélkül mennék be… te már úgy is tapasztalt leskelődő vagy, nem? – nézek rá vigyorogva, és remélem nem veszi ezt magára, én csak tényleg viccelni akarok ezzel, kicsit oldani a feszültséget ami benne van, mert hát… a vak is látja, hogy feszült, az pedig senkinek sem jó. – Te soha nem érezted úgy, hogy… többet akarsz? – mármint az élettől. Nem csak itt éldegélni a suliban, tanulni majd dolgozni és meghalni, közben férjhez menni és a többi köztes dolog. Én… én csak valami többet akarok, még magam sem tudom mit.
- Végül is, ha ezt alkalmazod a végén rád leszek mérges... más helyett. - mosolyodom el. Végül is ez is egy taktika, bár továbbra is azt mondom, hogy nem a legjobb. - De azért van benne ráció... amíg azon agyalok, hogy működik-e ez az egész... nem agyalok azon, ami idegesít. - rántom meg aztán a vállamat, még mindig a félmosollyal az arcomon. Ebben is van logika, akárhogy is nézzük, szóval elhiszem az édesanyjának, hogy működik a dolog és nem fogom azt mondani, hogy hülyeség, ő se mondjon ilyet. Biztos okos nő az anyukája, az enyém is az, szóval... a szülőket szeretni kell, meg tisztelni és a többi, és a többi. - Elmélet alatt szőke nős viccekre gondolsz? - szélesedik ki kicsit a mosolyom. Ő nem olyan tudom én, nem bántana direkt és nem mondana szőke nős vicceket sem nekem, vagy másnak előttem. Nem vagyok buta csak mert szőke vagyok, vagy ilyesmi, annak ellenére persze, hogy Cameron is képes volt annak beállítani, de... ilyenek a Mardekárosok igaz? Totál kiborítóak. - Ez nem vicces Mattie... nincs itt semmiféle sors. És ha van, akkor... dacolok vele! - nem hiszek abban, hogy a sors sodort minket egymás mellé, mert akkor az baromi nagy kiszúrás. Eddig akárhányszor találkoztam vele kiakasztott, szóval eszem ágában sincs ezt még többször is megtenni, mert akkor tényleg eljutok oda, hogy eltörjem a karomat csak azért, hogy ezt megússzam, az pedig senkinek se lenne jó igaz? Nekem sem, mert fájna és azoknak sem, akiket én ápolnék a Gyengélkedőn. - Japán közmondással? Mégis... ki a fene mond neked ilyeneket? - milyen csaj? Mert valami miatt megragadt benne, amit az a lány mondott, ha már így felemlegeti. Az ember csak azt hozza fel másnak is, amit érdekesnek talált, vagy akkor teszi, ha valakit érdekesnek talált, aki mondta. Nem tudom, hogy nála melyik áll fenn, de kezdek kíváncsi lenni... addig a pontig, amíg nem neveti csak úgy el magát. Kellően enyhén vörösbe megy át az arcom, amikor még kérdez is, és zavartan kezdem el turkálni a kajámat, pedig már kicsi az esélye, hogy enni is fogok. - Miért kéne feltétlenül mindenkinek folyton csak pasizni? Tizenhét vagyok... annyira fura, ha most láttam először ruha nélkül egy fiút... olyan állapotban? - mert hát először nem, de aztán egy idő után állt, mint a cövek, én pedig naná, hogy akkor néztem le. A fenébe is, nem fair, hogy ezek után még ki is nevet. Nem törvényszerű, hogy mindenki ágyba bújjon egy bizonyos kor betöltése előtt. Én... én nem akarom ezt akárkivel csinálni. - Nem tudom... de sok mindenre képes. Te nem ismered. - nem tudom, hogy mit tehetne, de őszintén szólva nem is akarom megtapasztalni. Igenis félek tőle, hogy valami olyat csinál, ami majd kiborít, amit nem tudok kezelni, vagy tudom is én. Én csak ezt akarom elkerülni, akkor inkább valahogy kibírom azt a bált, vagy marad a kartörés, még mindig nem döntöttem el. - Szerencsés vagy... és akkor most irigyellek. - őszintén? Nem is kérdezek rá, hogy kivel megy. Eléggé közismert tény, hogy össze van nőve Evával, akkor gondolom vele, vagy nem, tök mindegy. Ha neki jó lesz, akkor nekem jobb, ha erről nem sokat tudok, jobban fogom érezni magamat, mintha még azt is ecsetelné, hogy neki milyen kellemes lesz az estélye, én meg majd menekülhetek, hogy ne akarjon... mit tudom én... megint megcsókolni, vagy mutogatna dolgait. - Izgalom? Hát... menj be Piton órájára piros talárban, vagy nem ilyesmire gondolsz? - én sose éreztem úgy, hogy unalmas az életem. Szépen zajlik, ahogyan kell. Mondjuk általában elég sok mindent csinálok, szóval nem igazán van időm unatkozni.
- Anyám szerint az a lényeg, hogy ilyenkor a másik érezzen valamit. Mindegy, hogy mit, csak érezzen. De ne félj, szerintem is nagy hülyeség ez. – rántom meg a vállamat egy mosoly kíséretében. Anyám szeretett mindenféle furcsaságot összehordani, aminek talán elsőre volt valami értelme, de ha jobban belegondolt az ember, akkor tisztán láthatta, hogy igazából ezek csak szép szavak mögé bujtatott elég hülye ötletek. Nagyon is szeretettem anyámat, de… nem igazán lehet a tanácsait az életbe átültetni. Neki azért ez könnyebb volt innen nézve, nem a saját tanácsait kellett megfogadnia, a kórházi ágyáról nézte az én életemet. Mintha… ezzel kárpótolni tudná magát. - Én? Vannak elméletek a szép szőke lányokról, de én nem osztom őket. – pillantok rá mosolyogva. Na igen, gondolom mindenki ismer egy tucatnyi szőke nős viccet, vagy ez csak a mugliknál van így? Nem is tudom, Maddie talán nem muglik között nevelkedett, akkor nem érheti, de… majd maximum elmagyarázom neki. – Dacolni akarsz a sorssal? – nézek rá megjátszott meglepettséggel. Természetesen én sem hiszem, hogy a valóban a sors szánta volna őket egymásnak, az nagyon sablonos egy dolog lenne, és minden bizonnyal ő is tudja, hogy ez csak egy mézesmázos baromság. Szép dolog a sorsszerű szerelem, csak nincs benne semmi valóságos. – Oké, megértettem. – biccentek mosolyogva. A fickó egy seggfej, nem újdonság, a legtöbb valamit akaró pasira általában ezt szokták mondani a nők, de… tapasztalataim szerint a többségük nem gondolja komolyan, csak játssza a szerepét akaratlanul is. Egyeseknek ez jön be, ha valaki bunkó, Maddie nem idetartozik ezek szerint, vagy… talán mégis? - Én is ezt mondtam neki, erre jött egy japán közmondással. Meggyőzhetetlen egy csaj. – rántok egyet a vállaimon. Én sem hiszek ebben az élet nagyon könnyű dologban, már csak azért sem, mert az élet alapjaiban nehéz, szinte folyamatosan harcolunk és küzdünk valamiért vagy valakiért, nem lehet mindent olyan könnyen felfogni, ahogyan Ice teszi. A szavai hallatán majdnem félrenyelek mikor elkezdek nevetni. – Bocsi, tényleg bocsi, de… ezek szerint te még nem voltál pasival? – azt hittem valami komoly bűne van a pasinak, de ezek szerint annyit követett el, hogy férfi. Nem rosszindulatból nevetek én, csak… most komolyan, meglehet ezt állni nevetés nélkül? - Mégis mit tehetne ellene? – kérdezem kíváncsian. Nem ejtheti túszul, vagy hasonló, azt csinál a bálon, amit csak akar, ha nem akar együtt lenni ezzel a fickóval, akkor nem kell. Nem kényszerítheti őt senki semmire sem, éppen ezért nem fér a fejemben, miért parázik ennyire a báltól. Lesz zene és tánc, más nem kell igaz? – Megyek, persze, hogy megyek, de… nekem nincsenek ilyen pár problémáim. – Evával amúgy is remekül kijövünk, szóval nem kell tartanom attól, hogy végigszenvedem vele a bált, bár van nekem egy olyan érzésem, hogy nem velem lesz a bálon, hanem sokkal inkább a lovagjával, de… ezért mégis ki hibáztathatná őt? Gondolom iyen az, ha valaki szerelmes. – De velem amúgy minden rendben, ijesztően rendben vagyok, nem ártana egy kis… tudod, izgalom az életemben. – oké, nincs semmi sem rendben, elégé kivagyok pár dolog miatt, de nem fogom ezt kimutatni. Megtudom oldani ezt is, ahogyan eddig is tettem akármi történt.
- Ha pocsék a kedvem, akkor miért jó, ha még sértegetsz is? - oké kissé értetlenkedve ráncolom a szemöldökömet, mert ezt a logikát most nem sikerült elsőre megértenem. Lehetséges, hogy van benne ráció, simán el tudom képzelni, de... nehezen. Ha a másiknak amúgy sincs jó kedve, akkor nem kell még direkt bántani is nem? Jó persze ő nem bántott igazán, inkább csak viccelt ezzel az agresszív rágás dologgal tudom, és végül is ha innen nézzük, akkor nem rossz a taktika, hiszen most is ezen jár az eszem, nem pedig azon, hogy mennyire akasztott ki Keith. - Nekem nincs bajom a pasikkal, csak néhánnyal. Nem szoktam általánosítani, bár... úgy hangzik, hogy te igen. - egy kis visszaszúrás kell, de azért a szám sarkában bujkál egy halvány kis mosolyféleség, abból láthatja, hogy nem komoly a dolog, de ettől még ugyanúgy nem vagyok oda kifejezetten az általánosításokért, ő pedig egyértelműen ezt tette. Én pont hogy próbálok mindenkiben meglátni valami jót, de van akiben... nem lehet. - Ilyet ne is mondj! Ez... tuti, hogy nincs így! - dehogy szánt a sors egy ilyen alaknak, vagy ha mégis akkor sors baromira elszította magát és állatira ki akart szúrni velem, pedig nem tettem én semmi rosszat, hogy oka lehessen rá. Nagyon remélem tehát, hogy még véletlenül sincs így, mert akkor ziher, hogy reklamálni fogok valami... valami sorsfelügyeletnél. - Az... baromi nagy seggfej! - és ez még enyhe kifejezés. Azok, amiket művelt komolyan totálisan kiborító az egész és most vele kell mennem a bálba, ahol aztán bátran tapizhat le, meg táncolnom is kéne akkor vele? Az a baj, hogy ha csak elmegyek és eltűnök a tömegben... a végén még rendesen belekötne, vagy ki tudja. Ez az egész... nem értem mit vétettem, hogy így alakult! - Ez hülyeség, egy csomó minden bonyolult. - nem tudom, hogy ki mondott neki ilyet, de nem volt a toppon, vagy túl egyszerű az élete és azért gondolhatja így, de hogy nem fogok egyetérteni az tuti biztos. Az én életem eddig elég egyszerű volt, de most eléggé megkavarodott és nem én bonyolítottam meg, hanem inkább Keith. - Nem volt, mert... mert túlságosan... - fújok egyet kb. mint egy dühös macska. Hát csoda, hogy úgy ettem mintha mérges lennék az ételre is? Totál ki vagyok! - Összefutottam vele véletlenül a prefektusi fürdőben és... és leesett a törölközője és azt mondta csak akkor veszi vissza, ha elmegyek vele a bálra és... és képzeld el, hogy közben ő... ott lent... szóval... Utálom! - megrázom a fejemet, és ha nem én lennék komolyan meg akár bele is ütnék most valamibe, de nem vagyok az az agresszív típus szerencsére, sosem voltam, de akkor is totál ki vagyok akadva, hogy ilyen emberek egyáltalán hogy a fenébe létezhetnek és hogy miért jutott nekem ilyen sors. Nem akartam vele menni a bálba, de eszem ágában sem volt kockáztatni, hogy még valami mást is műveljen ott. - Szerinted csak úgy hagyná, hogy eltűnjek a szeme elől? - nem tudom, az a baj, hogy nem igazán hiszek ebben, és tényleg kis esélyt látok rá, hogy van rá esély, hogy tényleg megtörténjen, ha már ennyire kiharcolta, hogy vele menjek a bálba. Ez lenne a jó megoldás, nem kell egész este összenőve lennünk. Ismerhet másokat is és akkor... majd valahogy eltűnök, csak sikerül, muszáj sikerülnie! - És te? Mész a bálra? Egyáltalán mi a helyzet veled? Csak... én panaszkodom itt már azóta, hogy leültél. - pedig sosem voltam az a panaszkodós típus, és nem is akarok ezen változtatni. Tudom kezelni a kudarcaimat, ezt is valahogy sikerül majd.
- Anyám szerint meg pont olyankor kell sértegetni az embert. – rántom meg a vállam egy mosollyal. Anya szerint ha valaki nincs a toppon, akkor kutya kötelességed kicsalni belőle valami erősebb érzelmet, ha kell, akkor sértegesd, haragítsd magadra, mert még olyankor is elfelejti azt, ami gyötörte őt. Én persze nem megsérteni akarom Maddie-t, anyámnak ezt a tanácsát igyekszem figyelmen kívül hagyni, mert nem hinném, hogy jó ötlet az, ha magamra haragítok mindenkit puszta jószívűségből. Nem vagyok haragtartó típus, vagyis… de, pont, hogy az vagyok, de arra azért rá is kell szolgálni, amúgy alapjáraton nem szeretek senkivel sem rosszban lenni, jobb a békesség. - Nem is azért mondtam, csak tudod… nektek csajoknak nem mindig a legjobb véleményetek van rólunk pasikról. – rántom meg a vállam újra. Na igen, nemcsak mi pasik vagyunk hajlamosak kibeszélni a csajokat és véleményt alkotni róluk úgy, hogy nem is ismerjük őket, ez visszafelé is működik, ebben biztos vagyok. – Na és mi van akkor, ha… tudod, a sors is egymásnak szánt titeket? – azért azt láthatja rajtam, hogy ebben egyáltalán nem hiszek, mármint a sorsban, mert elégé lehangoló egy gondolat az, hogy nem én döntök az életemről. A szerelem még talán elmegy, de az is túl meseszerű nekem. Persze, remélem van, de… túl reálisan látom néha a világot. – Nem úgy értettem! Nemcsak úgy lehet kapcsolatban lenni… jó ég, nagy seggfej lehet a fickó. – ha ennyire kiborította Maddie-t, és a tisztánlátását is sikerült eltűntetnie, akkor vagy hatalmas barom, vagy nagyon jól játssza el az idegesítő piperkőc szerepét. - Nem rég valaki azt mondta nekem, hogy minden a végtelenségig leegyszerűsített, csak mi bonyolítjuk túl. – ezzel még most sem értek egyet, itt van Maddie példája, de biztos vagyok abban, hogy Ice még erre is tudna valami olyat mondani, amitől még inkább csak igaznak érzi ezt a hülyeséget. Az élet nem egyszerű ez van, bár… ebben az esetben az. A bál csak bál. - Nem volt más választásod… ez nagyon úgy hangzik, mintha eladtad volna a lelked az ördögnek. – oké, értem én, több van itt elrejtve, mint amit elakar mondani, és nem fogok kíváncsiskodni, elvégre tényleg nem az én dolgom, semmi közöm hozzá, de akkor is elégé furán hangzik az, hogy nincsen más lehetősége. Miért ne lehetne? Azzal megy akivel csak akar, és tényleg csak tippjeim vannak arra vonatkozóan, hogy mégis mivel tartja a markában Maddie-t, ez a bizonyos a végtelenségekig idegesítő alak. Azért az már ennyiből lejött, hogy egy Mardekárosról van szó. Maddie tökéletesen körülírta őket. - Mi lenne, ha mondjuk megpróbálnád élvezni? Biztos vártad már a bált, ne hagyd, hogy elvegyék tőle a kedved! Elég sok pasi van akivel együtt lehetsz ott… könnyű eltűnni a tömegben…- nem számít kivel mész oda, csak az, hogy kivel mész el onnan, vagy éppen kivel vagy egész idő alatt ott. Én is mentem már olyannal, akivel nem is találkoztunk a bálon, a bejáratnál elváltak útjaink és mentünk amerre láttunk. Nem kell neki ott maradni ezzel a fickóval, ha nem akar, egy csomó pasi van, akit elkaphat egy-egy táncra, szóval tényleg nem értem miért aggodalmaskodik ezen.
- Hékás! Nem ér még sértegetni is, amikor nem vagyok amúgy sem a toppon. - mosolyodom el. Tudom én, hogy nem direkt piszkál, ő pont nem az a típus. Egyébként is igaza van, úgy eszek, mintha az ételen meg lehetne bosszulni azt, amik mostanában történtek velem, pedig nem sok mindenen fog ez sajnos változtatni, bármennyire is akarnám. Milyen jó is lenne, ha azzal hogy bedobsz egy szelet csokitortát, hirtelen minden jóra fordul, de sajnos ez nem így működik és amúgy sem csokitortát eszem, mert mégis csak figyelnem kell az alakomra, akkor is, ha épp rossz passzban vagyok. Az igazi, durva édességeket csak akkor szabad alkalmazni, ha már tényleg nagy a baj. Most még erről igazából nincs szó. Ezt még valahogy meg lehet oldani, legalábbis azt hiszem. - Nem hiszem, hogy azért borított ki, mert pasi, te sem borítasz ki, legalábbis remélem, hogy nem az a cél. Egyszerűen csak... idegesít és persze folyton sikerül egymásba botlani és nem tudok mit kezdeni vele. - pedig mindent meg szoktam tudni oldani, de ez most valahogy totálisan lehetetlennek tűnik. Nem megy, képtelen vagyok rá, pedig próbáltam. El kéne kerülnöm csak egyszerűen és kész, de helyette állandóan ott van, ahová megyek még a fürdőben is és... Az a legrosszabb az egészben, hogy miközben legszívesebben megfojtanám, közben meg... Áh! Nincs közben meg, semmi sincs, legszívesebben megfojtanám, ha nem az lenne a dolgom, hogy másoknak segítek. - Mi? Nem vagyunk semmilyen kapcsolatban! - látta, hogy morcosan ettem az ételt, és akkor most képes ilyesmivel viccelni? Azért tényleg határozottan morcosan pillantok itt már rá, mert nem... nem vagyunk semmiféle kapcsolatban sem! - De ez nem ilyen egyszerű. - pillantok fel rá, amikor még csettintgetni is elkezd az az orrom előtt. Leejtem végül a villát, mert hát no így nehéz lesz normálisan az evéssel foglalkozni attól tartok, hiába próbálkozom. Ez az egész ügy túlságosan elvonja a figyelmemet, hiába is próbálok tenni ellene. Állandóan csak azon jár az eszem, hogy mégis hogy a fenébe úszhatnám meg, de megígértem és nem szoktam megszegni a szavamat, szóval nem tudom, hogy mi legyen. - Azt mondtam neki, hogy vele megyek, mert... nem igazán volt más választásom és... nem szoktam megszegni a szavamat. - húzom el a számat. És hogy miért nem volt más választásom. Azt őszintén szólva nem szívesen mesélném el. Az egész annyira... annyira nagyon megalázó, hogy képtelen lennék elmesélni bárkinek is, még én se nagyon gondolok rá. És akkor ezek után mi lesz a bálon? Csak nem rendezhetek jelenetet, ha lejjebb csúszik a derekamról mondjuk a keze, vagy... ne érdekeljen és akkor igenis tegyem meg? Annyira nem tudom, hogy mégis mi a fenét csináljak, totál ki vagyok. Vártam a bált és most az egész úgy fest, hogy totálisan el lett szúrva. - Nem tudom, hogy mit csináljak Mattie... talán tényleg a kartörés lenne a jó megoldás. - sóhajtok egy hatalmasat. Enni jöttem, de már ott tartok, hogy csak turkálom a kajámat. Nem jó ez így, csak nem tudom, hogyan lenne jobb.
- A Holdról is hallani, hogy eszel. – úgy rágja azt a szegény ételt, mintha nem megenni, hanem megkínozni akarná a szájában, szóval… igen, nem éppen pozitív dolog az, hogy nem a diákok hangjától, hanem egyedül az ő szájától hangos az egész Nagyterem. Persze, azért ez erős túlzás, csak viccelek, remélem nem fogja fel úgy a dolgot, mintha valami gyerekes szurkálódás lenne, nincsen nekem semmi bajom sem Maddie-vel, bár nem dumálunk sokat, de azt hiszem a kapcsolatunkra mondható, hogy jóban vagyunk, és nincsen ellenségeskedés. Mégiscsak háztársak vagyunk, elégé érdekes egy helyzet állna fent abban az esetben, ha mi ketten ölre mennénk. - Aki pasi. És aki kiborított. Mert pasi. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Legalábbis ez is benne van a dologban, mert valljuk be, szeretünk másoknak az idegeire menni. Én mondjuk imádtam, ha apámat felidegesíthettem, látni, ahogyan duzzadnak a kopasz fején az erek… bárcsak elpattant volna valamelyik, akkor megspóroltam volna magamnak ezt az elég költséges kórházi kalandot, amiben részem volt. De azért jó látni, hogy nem csak nekem vannak gondjaim, még akkor is, ha nekem nincsenek ilyen… - De bonyolult kapcsolatban vagytok, értem én. – bólogatok hevesen. Bonyolult kapcsolat, nem kell szabadkoznia, nekem is volt már néhány, tökéletesen megtudom őt érteni. - Hahó, Maddie! – csettintek párszor az arca előtt. – Megőrültél? Ez csak egy bál, nem a kivégzésedre fogsz menni! – sokan vannak, akik látványosan szenvednek attól, hogy most itt a bál, és ezt soha nem fogom tudni megérteni. Nem egy életre szól az, ha elhívsz valakit, csak jól érzed magad egy görbe estén és kész. Táncolsz, eszel egy jót, beszélgetsz a haverokkal, elvagy, kiélvezed a pillanatot és ennyi, nem kell ezt túlbonyolítani. Azzal megy a bálba, akivel akar, azzal táncol akivel akar, azzal beszélget, akivel akar. Minden csak rajta áll, senki nem kényszeríti semmire sem, szóval mégis miért kéne eltörnie a karját és bent feküdnie a gyengélkedőn? Ennek tökéletesen semmi értelmes sincsen. – Amúgy is, ha nem bírod a pasit, akkor miért mész vele? - mert nekem nagyon is úgy tűnik, hogy vele megy, annyira még Maddie-ből se nézem ki az őrültet, hogy azért ne akarjon ott lenni a bálon, mert esetleg összefuthat ezzel a névtelen idegennel. És mint mondtam már, nem kötelező semmi sem, ha nem akar elmenni a fickóval, akkor nem kényszerítheti őt erre senki sem, tehát… hol is van a gond, mert én nem igazán találom? A bál jó lesz, én sem akarom kihagyni, direkt előre felkészültem, hogy véletlenül se legyenek fennakadások, elfogom intézni a gyógyszereket.
Mintha komolyan mostanában minden és mindenki össze lenne esküdve ellenem, vagy csak szimplán az univerzum nem kedvel és azért botlom folyton Keithbe, pedig én... nem akarok. Isten bizony, azok után, amit láttam a prefektusi fürdőben... nagyon nem szeretnék vele megint találkozni, mert mi van, ha önkéntelen is... oda siklik a tekintetem? Az mennyire ciki helyzet már? Nem akarom, nagyon nem és találkozni sem vele. Nem értem, hogy miért kínoz az univerzum, pedig nem tettem én semmit sem senki ellen. Segítek másoknak, jót teszek és mégis nem értem, hogy miért jut esz nekem. Közben pedig mások, akik egyébként nem kifejezetten kedves emberek élhetik normálisan az életüket... ez azért nagyon nem fair. Én tényleg csak szeretnék végre megszabadulni ettől az idegesítő frátertől és helyette mehetek vele a bálba is... amit végképp nem akartam, de ha nem akartam a... meredező... micsodáját nézegetni, akkor sok választásom nem volt mint hogy igent mondjak. Aztán felfigyelek az ismerős hangra, amikor az újabb falatot is úgy sikerül rágni, mintha még lehetőség szerint a fogaimmal is végezni akarnék, pedig nincs így... bár, mi lenne, ha valami olyan sérülést okoznék magamnak, ami miatt a bálról sajnos le kéne maradnom? Hm... nem feltétlenül rossz alternatíva, végülis elég jól ismerem a sérülések mibenlétét. - Hogy... mi? - persze először kissé értetlenül nézek fel rá, de aztán jön pár pislogás és végül leesik, hogy jó eséllyel messziről hallani lehet, ahogy eszem és ez jelenleg nem kifejezetten számít pozitívumnak. - Ez ennyire... nyilvánvaló? De nem úgy pasi ügy. Mármint... nem a pasim, vagy valami... szó sincs róla. Csak egy... egy idegesítő, rémes alak, aki... - mérgesen szorítom össze a számat, nem kicsit. Totál ki vagyok tőle akadva és ez nem kérdés, látszik rajtam, még csak tagadni se lehetne. De érthető nem? Folyton csak piszkál, folyton olyan dolgokat csinál, amit képtelenség ép ésszel elviselni, hát persze, hogy ki vagyok akadva, pedig engem igazán nagyon nehéz kihozni a sodromból. - Igazából el sem akarok menni a bálra. Pont azon gondolkodtam, hogy mivel úszhatnám meg... Szerinted egy kiadós nyomorrontás? Vagy kartörés? Igen kartöréssel tuti, hogy egész éjjel bent kéne feküdnöm... az nem lehet rossz ötlet. - és igen komolyan azt láthatja, hogy tényleg elgondolkodom a dolgon, hogy tényleg esélyt látok arra, hogy esetleg... eltöröm a karomat csak azért, hogy ne kelljen elmennem a bálra, pedig a lányok általában nagyon is akarnak bálba menni, de én jelenleg... hát baromira nem. Sok mindenre vágyom, de a bálra, hát arra egy kicsit sem.
Még reggel bevettem a napi adagot, és már most előre rettegek attól, hogy mi lesz, ha kifogyok. Nem akarom, hogy Eva sajnáljon, tudja jól, hogy utálom, ha sajnálnak, és tehet akármit, sajnálni fog, ha ez kiderül. Ice talán nem, de Ice mégis kit sajnál? Nem ismerem őt annyira, de valamiért nem érzem úgy, hogy olyan különösebben törődne bárkivel is magán meg az apján kívül. Végül is, az ő dolga, nekem aztán mindegy, de szükségem lesz valamire, amire rászokhatok, ha már a gyógyszer nem lesz. Remélem a szünetig ki tart a készlet,mert akkor letudok ugrani a muglikhoz, hogy szerezzek még, csak… meg kell sérülnöm hozzá. A karácsonyi bálon meg a legkevésbé sem gondolkodok, a ruhám már meg van, nem olyan nehéz találni a pasiknak cuccot, az lesz a meredek, ha majd Evával elmegyek ruhát nézni, már most előre készülök lelkileg, mert nem akarok elaludni közben, de… de talán mégiscsak ez lesz, kitudja. Nem igazán értettem sohasem, hogy minek ennyit gondolkodni a ruhákon, tapasztalataim szerint az első választás a végső választás is egyben, és egy szép nő egy ronda ruhában is gyönyörű tud lenni, nem csak a mesékben van ez így. Evával majd jól elleszünk ott, szerencsére nem kell ezt az egészet túlizgulnom. - Mondd csak, mit tett ellened az étel, hogy ilyen kegyetlenül eszed? – kérdezem mosolyogva, ahogy ledobom magam Maddie-vel szemben és elkezdem megrakni a tányéromat kajával. – Csak nem valami pasi ügy? – azért szoktak ilyen dühösen nézni a csajok, nem? Mi pasik nagyon értünk ahhoz, hogy miként húzzuk fel őket, de ahhoz már nem, hogyan kérjünk elnézést, mert ahhoz tudni kéne mit csináltunk és a nők elégé furák tudnak lenni, olyan dolgokért képesek haragudni, ami egy tökéletes baromság. Nem akarom én őket leszólni, nagyon is szeretem a lányokat, de néha azért nem ártana, ha kicsit megpróbálnák egyszerűbben nézni a világot. Csak egy kicsit. – Vagy a bál miatt van? Mert ha az a gond, akkor nyugi, jól fogsz kinézni. – pillantok fel rá mosolyogva miközben nekiesek a kajának. Farkaséhes vagyok, már nagyon rég nem ettem, éppen itt az ideje, hogy jó alaposan megtömjem a hasamat.
Azt hiszitek, hogy nem lehet mérgesen enni? Dehogy nem, simán lehet mérgesen enni. Olyankor a kelleténél erősebben rágsz pl. Azért nem csattogtatom a fogaimat, vagy ilyesmi, de erőteljesen látszik rajtam, hogy az egyébként mindig nyugodt külső mögött most egy jó nagy adag feszültség vibrál, pedig én tényleg nem szoktam ideges lenni, nagyon nem. Tudom kezelni a gondjaimat és az idegesítő betegeket is, de nem rég Cameron is kihozott a sodromból, Keith pedig állandóan ezt csinálja és azt hiszem most már kezdek egy kicsit lassan besokallni, pedig próbálom én tartani magamat. Olyan mintha mostanában meg lennék átkozva, folyton idegesítő Mardekárosokba futok bele. Tudom, hogy eddig is volt belőlük épp elég a suliban, de mostanában mintha meghatványozódott volna a számuk, vagy nem is tudom. Az egész számomra teljesen érthetetlen, Keith is... mégis mi a fenéért jó neki az, hogy folyamatosan csak gyötör. Mintha komolyan élvezné, vagy én nem tudom. Igyekszem azóta is kerülni, de valahogy még a sors is ellenem van, folyton összefutok vele. Ezért ültem le most is a pad legtávolabbi szegletére, ahol talán ha be is jön azon az ajtón, akkor nem lát meg és ezért jöttem le vacsizni majdhogynem az utolsó pillanatban, amikor még van kaja, mert ő talán már el is ment. Ez az egész bálmizéria is kezd kikészíteni. Vele kéne elmennem, mert én megtartom a szavamat sokakkal ellentétben, de egy egész estét végigszenvedni vele... hát az komolyan halálos lesz, és még mindig nem tudom, hogy mit vegyek fel. Tuti, hogy nem választok valami látványosabb rucit, mert annak csak rossz vége lenne. Csak óvatosan, mert ki tudja, hogy mire ragadtatja a végén el magát, és akkor ki tudja, hogy én mire ragadtatom el. Nem akarok balhét csinálni a karácsonyi bálon, főleg nem akarom más estéjét tönkre vágni, ha már az enyém előre láthatóan rémes lesz, mert tuti, hogy nem fogja megemberelni magát és legalább egy kicsit jól viselkedni... azt nem tudom elképzelni.
