2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Egyedül a tömegben, mindig az a legfájdalmasabb."
Főkarakter: Főkarakter - Luna Lovegood Teljes név: Cho Chang Születési hely és dátum: 1979. január 13. Wicklow, Írország Csoport: Hollóhát Patrónus: Hattyú Évfolyam: Hetedik Kiemelkedő tudás: Repüléstan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Sokan sok félét állítanak rólam és néha elég nehéz annak lenni, aki... igazából vagyok. Nem véletlenül kerültem a Hollóhátba, a hűség és a becsület valahogy lételemem. Lehet, hogy apróság, de hat éves korom óta drukkolok ugyanannak a kviddics csapatnak, hiába voltak már hullámvölgyeik, de soha nem merült fel, hogy máshoz húzzon a szívem. Szeretnék egyszer bekerülni hozzájuk, talán majd sikerül. Megbocsátó típus voltam mindig is, sosem vettem igazán zokon, ha a bátyám olyat tett, ami nem tetszett kiskorunkban és a mai napig is így vagyok ezzel, mert tudom, hogy mindig véd, és ez csak... szimpla testvéri viszálykodás néha, semmi több. Szeretem a barátaimat, sokan vesznek körül, bár... nem egyszer érzem úgy... tudjátok, mint mikor a tömegben mégis benned van az az érzés, hogy egyedül vagy, mint az ujjad. Az igazán rossz dolgokat nem szoktam megosztani senkivel és valahogy nem is kérdezik tőlem, hogy mi a baj. Megbocsátó típus vagyok és felettébb ragaszkodó, valahogy szükségem van mindig valakire magam mellett. Azt hiszem szó szerint rettegéssel tölt el a magány. Talán ezért is sütkéreztem már annyit a népszerűségben, hogy a fiúk felfigyelnek rám, hiszen ott volt Roger, aztán nem sokkal az után, hogy szakítottunk Cedric. Igazából azóta, hogy elkezdtem figyelni a fiúkra sosem voltam egyedül. Csak azóta, hogy Cedric elment, de hát ez az álma, az egyik legalábbis és remélem sikerül neki. Levelezünk, de még most sem tudom, hogy a távkapcsolat működhet-e úgy igazán, főleg, hogy sajnos... felettébb féltékeny típus vagyok.
Megjelenés
Egyenes szálú fekete, hosszú hajam van, amit többnyire kiengedve hordok, maximum egy-egy csat, vagy egyéb kiegészítő, ami belekerül, no meg persze meccseken és edzéseken mindig lófarokba fogom, hogy ne zavarjon. Hosszú frufrum van, olyan éppen hogy nem szembe lógó, de azért nem túlságosan pulikutyás. A szemem is sötét, a vonásaim egyértelműen mutatják ázsiai származásomat, mivel a szüleim Kínából költöztek még fiatalon Írországba. Az arcom ennek fényében kerekded, a szemem pedig vágott. Nem vagyok túlságosan magas, de ez egyébként is érthető a származásom miatt is, 164 centire nőttem eddig, de ez még változhat, bár nem tudom, hogy fog-e. A ruháim viszonylag átlagosak, mint ahogyan a testalkatom is, nem vagyok túlságosan vékony, de felesleg sincs rajtam, hiszen sokat mozgok. Általában az iskolában egyenruhát viselek, talár, fehér ing és persze a hollóhátas nyakkendő, de szeretek színesebben öltözni, ha én válogatom meg a ruháimat, és valahogy ha már ilyen gyakran hordunk szoknyát, akkor ha az én döntésemen múlik, akkor inkább nadrágot választok.
Életed fontosabb állomásai
Kedves Cedric!
Tegnap veled álmodtam. Tudod azzal a nappal, amikor elhívtál a karácsonyi bálba. Olyan rég volt már nem igaz? Az az év... valahogy minden eddigi közül a legzűrösebb volt, és még most is élénken él bennem, mennyire meglepődtem, hogy engem hívtál el, miközben folyton annyi lány loholt a nyomodban. Gondolom... most is így lehet ez, ha pedig híres leszel... Hiányzol! Rettenetesen egyedül érzem magam azóta, hogy elkezdődött a suli, de tudom, hogy neked így jó, hogy biztosan jól érzed magad a csapatodnál. Mesélj még róla, hogy milyenek az edzések! Talán ha bekerülök a Tornádókhoz majd egymás ellen is játszani fogunk pont úgy, mint a Roxfortos időkben, bár egyelőre még nem tudom, hogy maradok-e még az iskolában, vagy jelentkezem az utánpótlás csapatba. Gondolkodtam rajta, hogy megkérem Hermionét, hátha segítene nekem beszélni Victorral. Ő azért mégis csak mindent tud arról, hogy mitől lesz valaki a fogók között is a legjobb, és nem biztos, hogy elég az, hogy minden áldott nap keményen gyakorolok. De egyelőre még nem mertem megtenni, szerinted okos ötlet lenne? Tudom, hogy ő nem igazán kedvel engem, vagy legalábbis így éreztem eddig felől mindig, hiába, hogy nem túl sokszor beszélgettünk. Az első pár hét elég gyorsan eltelt, van néhány új tanárunk, és nagyon édesek az elsősök is. Emlékszel még arra, amikor a Roxfortba jöttél? Előttem tisztán lebeg a kép. Akkor is féltem, hogy vajon melyik házba kerülök, de örültem neki, hogy végül a Hollóhát lett az, és a szüleim is. Persze Minho arcán láttam, hogy jobban értékelte volna, ha én is a Hugrabugba megyek, de... végül is így is lett ottani vonatkozásom igaz? Furcsa, hogy milyen gyorsan eltelt ez a hét év, nem gondoltam volna, hogy így lesz. Elsőben még olyan távolinak tűnt minden, most pedig mindjárt végzek én is. Felnőttnek számítunk lassan, bár én nem érzem úgy, hiába van annyi minden mögöttünk. Az a sok év... az a sok bonyodalom, miután Harry az iskolába jött. Annyira örülök neki, hogy nem esett végül semmi bajod! Én nem is tudom... hogy mit csináltam volna, ha... ha... és apukád is rettenetesen aggódott végig, láttam rajta. De jól vagy, és hiába fújták le végül az egészet az én szememben, akkor is te nyerted meg a kupát, hiszen mindenki tudja, hogy Cedric Diggory a Roxfort Bajnoka! De ez nem is fontos, elkalandoztam, neked pedig egyáltalán nem biztos, hogy van időd olvasgatni az én emlékezéseimet, hiszen te is átélted ezeket és az utóbbi két év tényleg csodás volt veled! Csak tudod... nem is tudom, félek, hogy ez az egész így már nem lesz ugyanolyan, hiszen messze vagy, jó ha havonta találkozhatunk és Marietta is azt mondja, hogy a távkapcsolatok nem igazán működnek, hogy talán tovább kellene lépnünk, hogy az lenne jobb mindkettőnknek. Tudom, hogy nem kedveled őt, de akkor is a legjobb barátnőm és tudom, hogy soha nem tennem ellenem semmi rosszat. Talán... talán igaza van, hogy ez így túlságosan bonyolult, hogy vannak dolgok, amiket nem kellene erőltetni.
Ideges satírozás zaja szűrődik ki a hálóteremből, miközben próbálom az utolsó sorokat áthúzva eltüntetni a lapról és olvashatatlanná tenni. Nagyjából sikerül is.
Várom már az októbert, amikor majd megint összefuthatunk, remélem, hogy nem jön közbe semmi, de megértem, ha most nagyon elfoglalt vagy az új csapat miatt.
