Gary Fairfax

Tárgy: Gary Fairfax 2014-11-21, 22:08

Gary Fairfax

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Örökké nem eshet..."

Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy
Teljes név: Gary Fairfax
Születési hely és dátum: 1979.10.24. London
Csoport: Hugrabug
Patrónus: Holló
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: -

Jellemed kifejtése

Csoda, hogy ha nem fognak kirúgni, mert szó szerint minden ellen lázadok. Talán annak köszönhető, hogy nem igazán volt megfelelő családi minta előttem, de mintha szándékosan tenném, hogy nem tisztelem a szabályokat, az adott szót. A házam igen retteghet attól, hogy miattam mindent elveszít, mert nem félek a pontlevonástól, de még a büntetőmunkáktól sem. Nem mondom, hogy keserű vagyok, de magamnak való. Szeretek nevetni, viccelődni, de valami belső kényszer hajt, hogy ne akarjak senkinek megfelelni. Renitens csavargó vagyok, érdekelnek a titkok, mert amíg azokat hajszolom, addig sem kell elgondolkoznom azon, hogy vajon mi hiányzik az életemből. Talán a családi harmónia hiánya miatt sosem gondolkoztam abban, hogy érdekes lehet már az én koromban, ha van egy kis barátnőm. Mások szerint ideje lenne, én erre is köpök, nem fogok másoknak megfelelni. könnyedén barátkozom, ami megintcsak azért lehet, mert hajlamos vagyok mások rossz oldalát kidomborítani, semmmire nem mondok nemet. Ha úgy alakul, még abban is benne vagyok, hogy szaftos pletykákat terjesztek, hogy felkavarjam magam körül az állóvizet. A tanulás pont a szabályok miatt alig érdekel, ha nagyon muszáj lenne választani, akkor talán a bűbájtan jöhet szóba, azzal alaposan borsot lehet mások orra alá törni.

Megjelenés

Valami latin felmenőim lehettek a nyilvánvalóan angolszász családom ellenére is, mert koromfekete a hajam, akárcsak a szemem, a bőröm pedig kicsit kreolos, mint az olaszoké. Érdekes. Biztos, hogy valami bevándorlók leszármazottja vagyok, akik egyszer kitelepültek Angliába, ennyire nem néztem utána. Határozottan jóképűnek vagyok mondható, ám ha megborotválkozom, nagyon babaképem tud lenni. A hajamat többnyire félhosszúra hagyom meg, de nem fogom össze, a lófarok annyira férfiatlan, sörényként kiengedve hordom. A laza ruhákon túl a polgárpukkasztás a lételemem, egymással tökéletesen nem harmonizáló szerelést hordok, gyűlölöm az egyenruhákat, és fura mód mindig érthetetlen baleset éri őket, hogy ne kelljen felvennem, amíg nem kapok másikat. Alkatra nincsen rossz testem, de kigyúrt sem vagyok. Fiatal révén sokat mozgok, de ez főleg a társaságnak, semmint az elhivatottságnak köszönhető.

Életed fontosabb állomásai

Valahogy zaklatottan indult minden és maradt is úgy. Anya úgy tűnik, fiatal korábban arra fordult, amerről a csábos pasik fütyültek, mert hamar kiderült, hogy apa mellett van még neki egy másik családja. Ez folytonos konfliktusokhoz vezetett, mintha ő maga sem tudta volna eldönteni, hogy minket akar, vagy a másik pasit, és az ottani gyerekeit. Apa idegeire ment a dolog, és rajtam csattant a dolog, folyamatosan eljárt a keze, anya persze erről nem tudott. Rengetegszer elszöktem, csavarogtam, és az idősebb srácokkal bandáztam, hogy ne kelljen otthon lennem. Nem mondom, hogy lelki roncs lettem, de nem sok fogalmam van a normális viselkedésről. Bárki aki szabályokat akart volna rám erőltetni, fel adta egy idő után, legyen szó dadáról, tanárokról, vagy akár az útszéli rendőrről, aki megpróbált a lelkemre beszélni, hogy nem kéne csokit lopnom a boltból, vagy éppen bedobnom a teplom ablakát. Nem voltam én rossz gyerek, csak éppen nem találtam a helyem. Nem tudtam hogy a féltestvéreim kik is, igazából nem is nagyon vágytam rájuk, és lassan a reményemet is elvesztettem, hogy a családom egyszer ismét egységes lesz. Talán sosem volt az. Egyre többet szökdöstem el, még az is felmerült apában, hogy bevág valami javítóba. Végül nem váltak el, és kénytelenek voltunk elfogadni, hogy most már mindig ez lesz. Ami a barátnőzést illeti, fura módon sosem kötött le, hogy udvaroljak, romantikkázzak. Miután van egy bizonyos kölyökképem, megnéztek azért lányok, de nem vettem a jeleiket. Talán elkönyveltek melegnek, de nem érdekelt, nem vagyok az, csak éppen egyik sem volt annyira az esetem, hogy komolyabban lépjek. A zenében próbáltam megtalálni azt, ami nagyon hiányzik, lényegében édes-keserű dalokat szerzek amolyan gót stílusban, többféle hangszeren játszom a dobtól a szájharmónikán át, de igazi szerelmem mi más, az elektromos gitárt, hiszen mágikus erősítővel felturbózva igazán durván tud szólni. Hajlamos vagyok kifesteni magam amolyan Iron Maiden stílusban, egyrészt mert tetszik, másrészt meg nem mindenki viseli el, ezzel is csak bosszantani tudom a jónépet. Átlagos, és nem kiemelkedő hangom van, tehát maximum vokálozni tudnék, vagy egy-egy dalt felénekelni, de a gitárszólókban verhetetlen vagyok...
És hogy mit kezdek magammal, ha egyszer felnövök...? Nem is tudom, lehet, hogy a suliban kiírom, hogy együttest alapítanék, várom a jelentkezőket, hátha kisül belőle valami.