Főkarakter: KS.
Teljes név: Henning Falkenrath
Születési hely és dátum: Brandenburg, Németország; 1967. 09. 29.
Csoport: Varázshasználó
Patrónus: Németjuhász
Foglalkozás: Auror, kém
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Heves vagyok és kitartó. Óriási az önbizalmam, szeretek a dolgok mélyére nézni, belelátok mások lelkébe. Maximalista vagyok; a
'jó' sosem elég. Mindig a legjobbat akarom kihozni magamból, a legjobbra vágyok. Akár szeretnek, akár gyűlölnek, nem tudnak nem tudomást venni személyemről. Szarkasztikus humoromat, nyers stílusomat kevesen szeretik.
Független ember vagyok, akit nehéz irányítani, és nem is érdemes, mert a végén úgyis én döntök saját sorsom felől. Akaraterőm legyőzhetetlen. Imádom a kihívásokat.
Állhatatos vagyok, és rendkívül nagy az önuralmam. Acélidegekkel áldott meg a sors. Bármilyen zűrzavarban képes vagyok higgadt maradni, s hideg fejjel gondolkodni. Gyorsan fel tudom mérni a helyzetet, amibe keveredtem és próbálok helyesen cselekedni.
Lendületes vagyok, céltudatosan haladok a célom felé. Rendkívül segítőkész vagyok és emberbarát - többnyire, de nem mindig. Az elszántság és az elhívatottság tökéletes mintaképe vagyok.
Nehezen kötök barátságot, de akit megszeretek, ahhoz hűséges vagyok. Sírig tartó hűségemnek leginkább az az oka, hogy nem szeretem a változatosságot, nehezen barátkozok, nehezen fogadok a szívembe valakit, de ha egyszer befogadtam, akkor nehezen is mondok le róla.
Nem vallom magam a szavak emberének, de nem is akarom az embereket szófüzérekkel lenyűgözni.
Megjelenés
183cm magas vagyok, szikár alkatom van. Maszkulin külsővel áldott meg a sors: izmos vagyok, hasamon is kockák rajzolódnak ki, de nem vagyok egy amolyan 'izomkolosszus'; egyszerűen jól nézek ki - dolgoztam is ezért a testért. Hajam szőkés-barna, szemem acélkék. Gyakran hagyom, hogy borostám nőjön. Bőröm kissé fakó.
Öltözködésem megragadt az egyszerű nadrágoknál, az ingnél és a bőrdzsekinél. A szolid, lezser elegancia jellemez, nem szeretem túlzásba vinni a dolgokat ezen a téren. Általában feketét, vagy a szürke valamelyik árnyalatát hordom, esetleg valami vörös holmit.
Ez vagyok akkor, amikor nem az egyenruhámban vagyok. Az uniformisom kinézetére eléggé nagy hangsúlyt fektetek, de nem érzem magam rosszul, ha nincs minden holmim élére vasalva, vagy sáros-, esetleg véres lesz.
Életed fontosabb állomásai
Az örök második voltam a családban mindig is. A bátyám mindig is jó fiú volt. Tanult, amíg én az utcán játszottam a többi kölyökkel. Építette a jövőjét, amíg én nőket kergettem, majd vittem ágyba, és hagytam őket faképnél - egytől egyig. Ő egyetemre járt még, amikor én auror lettem. Apám nem volt túl büszke rám, szerinte egy jómódú, jóképű, jó kiállású, okos, ám lusta fiatal férfinek nem ezt a pályát kellene választania. Szerinte politikusnak kellene lennem, és egész nap a Minisztériumban üldögélnem, pénz- és hadügyekről vitatkozva, a sok dilettáns között. Mert ők biztosan tudják, a makulátlan, élére vasalt ruháikban, a jólfésült hajukkal, a heg-mentes bőrükkel, hogy mi van odakint. Hogy mi van a világban. Ők búra alatt ülnek, bársonyszékeken, koronával a fejükön kormányoznak, és az ország sorsáról döntenek, anélkül, hogy akár egy négyzetméterét is ismernék.
Tehát nem, én soha a büdös életben nem lettem volna politikus. A bátyám az lett. Most a szövetségeseivel olyan mélyen nyúlnak egymás zsebébe, hogy kirabolhassák egymást, hogy külön-külön már nem tudnának még valakit kizsebelni.
My best friend gave me the best advice
He said each day's a gift and not a given right
Leave no stone unturned, leave your fears behind
And try to take the path less traveled by
That first step you take is the longest stride
Ki gondolta volna, hogy egy nap újra közöm lesz - még, ha csak közvetetten is - a politikához?! Én nem, az biztos. Az auror egységnél rájöttek, hogy vannak képességeim, amikkel könnyű szerrel beférkőzhetek más országokba, más városokba, hogy ott elvegyülve az emberek között hírt adjak a hazámnak arról, hogy mi történik az utcákon, a kávézókban, a színházakban, a boltokban, vagy akár a liftekben. Azt mindig is tudtam, hogy hétköznapi srác vagyok, és nem mellesleg eléggé megnyerő a küllemem - a modorom kevésbé -, de hogy ennyire?! Nem, erre sosem gondoltam volna. De ők tudják, én meg mentem, ahova küldtek, mint a jó kiskatona, kém, hírszerző, vagy nevezz, ahogy akarsz.
So just give it one more try to a lullaby
And turn this up on the radio
If you can hear me now
I'm reaching out
To let you know that you're not alone
And if you can't tell, I'm scared as hell
Berlin. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt években, voltam jó és rossz, kegyes és kegyetlen, játszottam tisztán és mocskosan, vertem át embereket, használtam ki nőket. Jártam a világot, és mindeközben kapcsolatban maradtam a főnökeimmel. Arról persze nem számoltam be soha, hogy én milyen jól szórakozok eközben. Ahogy arról sem, hogy rohadtul szerelmes lettem egy lányba. Emlékszem, először csak egy kalandnak indult, az én részemről legalábbis. Ő is csak egy lány volt a tömegből. Aztán napról napra ő lett az egyetlen a millióból. Soha nem vallottam volna be neki. Soha. Férfiúi büszkeség, azt hiszem, némi arroganciával fűszerezve.
Megkaptam a feladatot, hogy utazzak Angliába. Örültem, mert Anwen angol földön született, és élte élete nagyobb részét. Úgy gondoltam, magammal viszem. Mindenki jól jár - csak én egy kicsit jobban, azt hiszem.
Terhes volt. Azt hiszem, én már előbb a tudatában voltam a dolognak, mint ő. Nem kérdeztem rá, mert, hogy is mondjam... féltem, hogy lelép. Féltem, hogy ez, ami kettőnk közt volt, nekem lett csak fontos és ő érdektelen lesz majd.
A krach beütött. A pofon akkor csattant az arcomon, amikor rájöttem, hogy tényleg szeretem ezt a nőt, Anwent, és... egyszerűen bármit megtennék érte. Akármit. Ezért vagyok most a nyomában, mint egy vadászeb.
Aztán a gyanúm beigazolódott, és lelépett. Hirtelen és váratlanul.
Én pedig üres vagyok... teljesen üres.
I have loved you all along
And I miss you
Been far away for far too long
I keep dreaming you'll be with me
and you'll never go
Stop breathing if
I don't see you anymore
Gyűlölöm a fehér bőrkabátját, gyűlölöm ezt a piros ruhát, gyűlölöm a hangszínét, és a hétköznapi, lenszőke haját. Gyűlölöm a szeme barnáját, ajka vörösét. Gyűlölöm, ahogy hozzám ér. Gyűlölöm. Gyűlölöm, mert nem Anwen. Ez a kurva nem ő. És én csak Őt szeretem... senki mást.
Ettől függetlenül fizettem neki, ő pedig hamarosan tovább állt.
Well, everybody's hit the bottom
Everybody's been forgotten
When everybody's tired of being alone
Yeah, everybody's been abandoned
And left a little empty handed
So if you're out there barely hanging on...
Just give it one more try to a lullaby!
Napokat töltöttem álmatlanul, éjszakákon át bámultam a plafont, nappal beépültem és elvegyültem. Minden városban és minden országban, ahol jártam, újabb és újabb álneveket használtam, hogy ne nyomozzák le a kilétemet.
Mindeközben Anwen mély nyomot hagyott bennem, kitépett belőlem egy darabot, és sötétséget hagyott maga után. És én látni akartam, és találkozni vele, és a gyerekemmel, a gyerekünkkel. A kérdés már csak az, hogy lehetünk-e egy család? A másik kérdés pedig az, hogy vajon életben maradok-e addig, hogy egy család lehessünk?
Tehát Angliába kell mennem, hogy visszaszerezzem azt, ami egykor az enyém volt. Az, hogy nem tudtam elfelejteni Anwent, jelent valamit. Nem igazán kötődök senkihez sem, de ő más. Különleges. Az egyetlen.
Tehát hosszú távra tervezek Brit földön, talán át is kellene kérem magam az itteni aurorokhoz.
De - igen, itt jön az a bizonyos, sorsfordító de - először Anwent kell meglátogatnom, és beszélnem vele, hiszen nélküle nem lenne értelme itt letelepednem, amikor szeretem a hazámat. De Anwent még jobban, így értelemszerűen, ha Ő itt marad, akkor én sem tágítok.
Ha tetszik neki, ha nem. 
Szép kis kacifántos előtörténeted van, amit még mindig nagyon tetszetősen fogalmazol meg, külön tetszettek a közbeszúrt részek, szóval remek lett! A pb választás is szuper, éljen Amerika kapitány! Nem is tudok mást mondani, mint hogy el vagy fogadva, szaladj keresd Anwent, és hajrá, hogy ne rúgjon ki páros lábbal. ^^
