2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Colette Aspen Outterridge Születési hely és dátum: London, 1987. január 11. Csoport: Mardekár Patrónus: Keresztes vipera Évfolyam:Ötödév Képesség:Legilimentor Mágikus adottság:Csábmester Familiáris:Zöld gyík Kiemelkedőő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Egyesek azt mondják, mindenki egyenlő, mindenkiben van jó és rossz is, nagyjából egyenlő arányban. Én nem osztom ezt a nézetet. Igenis vannak emberek, akik különbek másoknál. Hiszem és vallom, hogy én ilyen vagyok. Nem is lehet másképp, egész életemben tudatosították bennem a szüleim, a rokonaim, hogy én különleges vagyok. Nem akárki. Ahogy ők sem azok. A családom hosszú évszázadokra visszavezethetően varázslókból állt. Kevés család mondhatja el magáról, hogy tényleg aranyvérűek lennének, mi azok vagyunk. Már csak ezért sem lehetek mindennapi. Ha már itt tartunk, el is várom, hogy ennek megfelelően viszonyuljanak hozzám mások. Kellő tisztelettel és alázattal. Különösen, ha nem egy ligában játszanak velem, hogy úgy mondjam. Sajnos mára elég kevesen maradtunk mi, tisztavérű varázslók, a Roxfort is tele van sárvérűekkel. Hiába készített erre a családom, még mindig meglep. Ahogy az is, ezek a korcsok mennyire nem tudják, hol a helyük. Már az is pimaszság részükről, hogy egyáltalán némelyik hozzám mer szólni. Messze vannak ők az én szintemtől. Abszolút átérzem a házam eszméit és örülök, hogy a Mardekárba tartozhatok, ahol sok hozzám hasonló gondolkodású, aranyvérű diákkal lehetek együtt. Hogy emiatt túl szűk látókörű és kirekesztő lennék? Szerintem egyáltalán nem. Különben, aki megérdemli, azzal kedves és segítőkész is tudok lenni. Főleg, ha én is profitálok belőle. Volt, aki azt mondta rám, manipulatív vagyok, de szerintem ez nem igaz. Megszerzem, amit akarok és a cél ugyebár szentesíti az eszközt. Ha ehhez az kell, hogy bájologjak valakivel, kicsit elferdítsem az igazságot, hogy rávegyem arra, amire akarom, hát megteszem. Másképp hogyan érvényesülhetnék az életben? Amit akarok, azt akarom és lehetőleg azonnal. Ha megkapom, minden rendben. Ez ilyen egyszerű.
Kinézet, megjelenés: Mit is mondhatnék? Úgy nézek ki, ahogy te csak szeretnél. Persze, lehetnék akár szerény is, de nincs mire. Tisztában vagyok az adottságaimmal és ennyi. Kreolos bőr és sötétbarna szem, hosszú, dús, fekete haj, szép, szabályos arc, bomba alak, ez mind én vagyok. Hercegnői megjelenés, szinte már. Csak a korona hiányzik a fejemről. Bár a nemesi, aranyvérű származás így is megvan. Nem is szeretem rejtegetni azt, ami szép, az órákon kívül szívesen hordok nőies, az alakomat jól hangsúlyozó, de azért nem közönséges ruhákat. Bár megjegyzem, egy feszülős farmer és top is remekül áll rajtam és még kényelmes is, így alkalmasint azt sem vetem meg. Általában egy kis sminket is felrakok, bár nyilván anélkül sem vagyok csúnya. Tudom, mert látom a vágyakozó, irigykedő pillantásokat. De nincs is ezzel baj. Nézzenek csak és irigykedjenek. Mert nem mindennapi látvány vagyok, ez tény és ezt megmutatni sem félek, büszkén, felszegett fejjel, peckes léptekkel járok általában. Mert megtehetem.
Előtörténet:- Kedves Hallgatóink! A Roxforti Hírmondó Ismerd meg diáktársad rovatának mai vendége nem más, mint ötödéves diáktársunk, Colette Outterridge a Mardekárból! Először is köszönjük, hogy eljöttél hozzánk, Colette. Bemutatkoznál röviden azoknak, akiknek esetleg nem volt szerencséje még hozzád a Roxfort folyosóin? - Ami azt illeti, kétlem, hogy lenne itt olyan, aki ne tudná, ki vagyok, akár találkozott már velem személyesen, akár nem, de a gyengébbek kedvéért legyen. Colette-nek hívnak, az arra érdemeseknek csak Lettie. Mint az gondolom egyértelmű, a Outterridge családból származom, gondolom a nevet nem kell bemutatni senkinek, elég régi varázslócsalád vagyunk ahhoz, hogy mindenki ismerje. Tizenöt éves vagyok, a családom egyedüli gyereke. Jómódban élünk, de ez gondolom egyértelmű, van egy kúriánk London külvárosában, ami már az 1800-as évek óta a családom tulajdona. A Mardekárba járok, mint említetted is, ahogy a felmenőim közül is anno mindenki. Büszke vagyok a származásomra és mindent megteszek, hogy felérjek a nevemhez. - A Roxfort előtti éveidről, a gyerekkorodról mesélnél esetleg nekünk egy keveset? - Természetesen. Tök jó gyerekkorom volt, a szüleim természetesen mindent megadtak nekem, amit szerettem volna, mondhatni én voltam az ő kis hercegnőjük. Persze figyeltek arra is, hogy megfelelő nevelést kapjak és átadják számomra az értékrendjüket. Azt az értékrendet, amit a Roxfort alapításakor Mardekár Malazár a lehető legjobban képviselt. Sajnálatos, hogy mára már csak kevesen vagyunk tisztában ezekkel. Gondolom érti mindenki, mire is gondolok. - Öhm… igen…. Ha már az értékrendeknél tartunk, mit tudsz mondani azzal a szóbeszéddel kapcsolatban, hogy a családod, konkrétan a szüleid anno a Sötét Nagyúr legfőbb támogatói, a Halálfalók közé tartoztak? - Nem érdekelnek a szóbeszédek, de megértem, hogy aki a hierarchia tetején van, mindig foglalkoztatja az embereket. Erre csak annyit mondanék, a családom értékrendszere a helyén van és azt mindig, minden körülmények között támogattuk és támogatni fogjuk, aki a helyes eszmékért harcol. - Ha már a szóbeszédeknél tartunk… mi a véleményed arról, hogy azt beszélik, nagyképű vagy és lekezelő? Állítólag némely alsóbb éves diáktársad kifejezetten fél tőled, mert már-már terrorizálod őket? - Ahogy mondtam, aki fent van, az érdekli az embereket. Nem érdekelnek a pletykák, a legkevésbé sem. Voltam esetleg lekezelő? Szóltam már be mugliszármazású iskolatársamnak, ha nem tudta hol a helye? Egy-két pofon is elcsattant esetleg? Elhangzott-e tőlem egy-két kisebb átok rájuk? Nyilvánosan aláztam-e már meg valakit? Talán igen. De annyit mondhatok, kivétel nélkül minden ilyen eset jogos volt. Ha valaki nem tudja, hol a helye, muszáj megmutatni neki. Így vagy úgy. - Na és mi a helyzet a barátokkal? Esetleg van-e valaki ennél is fontosabb az életedben, aki még a te rideg szívedet is megdobogtatja? - Természetesen vannak szövetségeseim. Ezt a szót jobban szeretem, mint barátaimnak hívni őket. Kölcsönösen előnyös kapcsolatok. Nem mellesleg szívesen is töltjük egymással az időt. Hasonlóan gondolkozunk, hasonló dolgok szórakoztatnak. Ennyi talán elég is hozzá. Többségük nyilván háztársam. Egyszerűen ők jobban megértenek, az a tapasztalatom. Ami a párkapcsolatot illeti, jelenleg nincs senkim, bár nem mintha ez különösebben tartozna a közönségre, de nem szégyellem. Fiatal vagyok még egy komoly kapcsolathoz, úgy gondolom. Persze, ha esetleg akadna valaki, aki minden tekintetben, minden elvárásomnak megfelel, nem zárkóznék el előle. De természetesen, mondanom sem kell, magas a mérce. Semmiből nem elégszem meg a legjobbnál kevesebbel általában. Fiúk terén miért tenném? - Köszönöm a választ. Esetleg arról mesélnél még, mivel töltöd a szabadidődet? Van valami hobbid? - Mikor mivel. Alapvetően szeretek társasági életet élni, órákon kívül többnyire a Mardekár klubhelyiségben, a folyosókon, az udvaron találtok meg. A roxmortsi hétvégéket soha ki nem hagynám. Szeretek új helyeket felfedezni, új embereket megismerni. Lételemem, hogy mindig történjen velem, körülöttem valami, az unalom kiakaszt. Ezért, ha épp nincs semmi érdekes, kreálok én. Egy kis balhé csak színesíti az életet. Persze csak mértékkel, biztos érted. Na persze bármi történik, nem én voltam. - Igen, ezt egyből gondoltuk. Köszönjük szépen Colette, hogy áldoztál ránk a drága idődből! Ti pedig, kedves diáktársaim, ha látjátok Colette-et a folyosón és esetleg osztjátok az “eszméit”, ne féljetek hozzá odamenni, megszólítani, mint mondta, szívesen ismerkedik. Persze ha nem értetek vele egyet valamiben, sem kell feltétlen kerülnötök, még akár a tudtára is adhatjátok, mit gondoltok, csak… vállaljátok a kockázatot. De higgyétek el nekem nyugodtan, ahol történik valami, ott Colette Outterridge is ott lesz, ebben biztos vagyok!
I don't need to wear no fake crown Stand up to me, you don't stand a chance
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Colette Outterridge 2021-06-30, 15:55
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Halihóóó, bejelentkezem én is
Nos, véleményem szerint nagyon szépen fogalmazol, őszintén szólva öröm volt olvasni az ET-édet, még munka után is Másodsorban pedig, ahogy látom, a leányzó tipikus mardis, ezzel pedig semmi gond sincs, hiszen ritkán láthatjuk a másik oldalt is kibontakozni Van már egy-két szemét kari az oldalon, de mindig öröm a plusz egy fő is Az előtörténet részét pedig igazán szépen oldottad meg, számomra így sokkal, de sokkal emészthetőbb volt. A kari múltjáról nem sokat tudunk meg, aminek az a nagy előnye, hogy lehet hova vinni az életútját, ami mindig jól jöhet Igazán érdekelne egy-két balhésabb jelenete a kastély falain belül, szóval engem bátran bombázhatsz, ha játszani támadna kedved Annyi apróság lenne, hogy a karid addig nem kerül elfogadásra, amíg a profilképed nem a megfelelő. Vagyis, színt nem kap addig, de amint orvosoltad a problémát, máris bezöldülsz majd az irigységtől Nem is tartóztatlak tovább, kellemes időtöltést kívánok
