2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
„Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között.”
Teljes név: Hella Piper Davenport Születési hely és dátum: Blackpool, 1982. 11.11. Csoport: Mardekár Patrónus: Észak-amerikai kúszósül Évfolyam, szak: 8. évf. Auror Foglalkozás: Részmunkaidős titkárnő Képesség:Harapott vérfarkas I. szint legközelebb… Mágikus adottság: Vízmágus 1. szint Familiáris: Sivatagi kengurupatkány Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Pálca: Rezgő nyárfa, egyszarvúszőr, 10 és 3/4 hüvelyk Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Anyámnak volt egy mondása. „Annak aki éveken át hallgatásba burkolódzik, ha hirtelen hallatni kezdi a hangját, annak a leghalkabb suttogása is hangos, haragos orkánként söpör végig égen és földön.” Jól jegyezd meg ezt a mondást. Később még szerepe lesz. Szerinted milyen a víz? Igen, a víz. Belegondoltál már, hogy ez a végtelenül egyszerű elem maga az élet? De szörnyű pusztító erőt is rejt magában. A víz minden. Csendesen csobogó, életető kis patak. Zúgó vízesés, sziklaszilárd jégtömb, vagy éppen mindent betöltő, égető forró gőz. Számtalan forma, számtalan arc. Mégis ugyanaz az egyetlen elem. Hát ilyen az emberi lélek is. A lelket meghatározó jellem is. Az én jellemem, viselkedésem, cselekedeteim, minden mozzanatom azt a formát és arcot ölti magára, ami leginkább megfelel a céljaimnak.
Kinézet, megjelenés: Sötétbarna haj, barna szem, kreol, már-már barna bőr spanyol beütéssel. Kerek arcforma, tipikus latin-amerikai szépség. Azt hiszem, valahogy így írható le a külsőm. Ami a megjelenésem, és ruházatom illeti nos ez attól függ. Azt mondanám, hogy az alkalomhoz, és a helyzethez illő. Ha azt követeli az esemény, amin részt kell vennem, akkor az egyszerű elegancia jellemez. Ha pedig úgy kívánja a helyzet, akkor a puszta praktikum a fő szempont. Egy biztos. A fekete mindig jó választás. Szerinted is?
Előtörténet: Mondták már neked, hogy hallgatni arany? Akkor, most miért is faggatsz a múltról ahelyett, hogy szépen hallgatnál? Na jó… ha ennyire bele akarod ütni az orrod, elmesélek egy-két dolgot, de aztán tényleg befogod, oké? A szüleim? Nos, hallottál már Rómeoról, és Júliáról? Az ő történetük valódi hősszerelmes tragédia. De nem kell ennyire sietni. Szóval, szerinted mi mozgatja a Világot? Persze. Pénz és hatalom. Manapság mit gondolsz, hogyan juthatsz a legkönnyebben e kettőhöz? Megint talált. Fegyver és drog. Na már most kérlek szépen a nagyszüleim Mexikó és Venezuela két legnagyobb kartelének hmm… családfői. S mind olyanok rivális ősellenségek is. Egyetlen közös vonásuk, hogy az Ilvermornyba küldték valamennyi gyermeküket tanulni. Hát így esett a csúfos eset, hogy édesanyám, és édesapám egymásba szerettek, és a hetedik év végén a záróvizsgák másnapján Angliába szöktek. Természetesen mindkét család dúlt-fúlt, a másikat hibáztatta, és törvényszerűen tagadta ki a fiatalokat a családi vagyonból. Ám szüleimet sem kellett félteni. Ugyanis éppen akkoriban emelkedett hatalomra a Sötét Nagyúr, és ők természetesen nem haboztak csatlakozni a halálfalók soraiba. Őszintén osztva a sötét tanokat. Persze a Nagyúr végül elbukott. Ám szüleimnek először valahogy sikerült kibújni az aurorok markából, és tökéletesen elkerülni a felelősségre vonást. Ez után születtem meg én. Természetesen hitű halálfaló nevelésben részesülve. Anyám a kezdetektől arra tanított, hogy egy igazi nő attól veszélyes, hogy nem cselekszik hirtelen, meggondolatlan felindulásból, mint a férfiak. Egy igazi nő türelmes. Szemlélődő. Mindent lát, de őt nem látják. Ha kell évekig vár hangtalanul, míg eljő a megfelelő perc a cselekvésre. A tökéletes alkalom. Akkor pedig a lehető legtökéletesebben szerzi meg, amit csak akar. Legyen az hatalom, bosszú, akármi. Apám lovagolni tanított, és mindössze 6 éves voltam, amikor először pisztolyt adott a kezembe. Azt mondta, az életem múlhat rajta, hogy megtanuljam megvédeni magam. Hát a következő egy évben minden nap órákon át kellett célba lőnöm a birtok hátsó, hangszigetelt bűbájokkal ellátott szegletében papír bábukra. Apám azt is mondta, hogy később, ha elég nagy leszek, hogy saját varázspálcám legyen, akkor majd megtanít párbajozni. Mert ugye az nagyon fontos az ember lányának. Idő közben pedig megszületett a kis öcsém is. Ám valami más is történt ekkortájt a világban. Az aurorok egy éjjel rajtunk ütöttek. Sosem felejtem el azt az éjszakát. Felszólították apámat, hogy adja meg magát, és hagyjon fel minden sötét üzelmével. Ám ő szembe szállt a túlerővel. Átkok villantak színes forgatagba vonva mindent a fekete, borús éjszakában. Én csak arra emlékszem, hogy anyám a kezembe adta az akkor 4 hónapos öcsémet, és kilebegtetett a szobám ablakán. Azt mondta előtte, hogy fussak. Ha elérem a birtokhatárt szegélyező fasort az öcsémmel, akkor biztonságban leszünk. Én futottam. A kistestvérem pedig sírt. Hangosan. Halottam, ahogy egy férfi azt kiabálja a hátam mögül hogy álljak meg. Futott utánunk. Minden lépéssel közelebb ért, míg nem karon ragadott. Ekkor pedig teljesen váratlan dolog történt. Vérfarkasok lepték meg az aurorokat, a férfit aki megragadott, elsodorta az egyik, és amennyire tudom, meg is ölte. De én is elestem. Aztán beterített a jótékony eszméletlenség homálya. Amikor magamhoz tértem, akkor már az ország túlsó csücskében voltam, egy vérfarkas falka kommunájában. Ott ismertem meg Willehminát, a farkasanyámat. Ő mentett meg az aurorok karmai közül. De nem tudta, hogy van egy öcsém is. Ő valahogy elkeveredhetett a felfordulásban. Biztosan az aurorok vitték magukkal. Farkasanyám a következő másfél évben sokat tanított nekem. Mindent, amit a vérfarkasokról tudni lehet. Na és persze szüleim kívánságának megfelelően tovább oktatott a halálfaló elvek szerint. Azt mondta, hogy erőssé kell válnom, ahogy a szüleim is akarták. Egy napon pedig, ha nagyobb és erősebb leszek, akkor a falka teljes jogú, igazi tagjává tesznek. Az a nap pedig ünnep lesz a falkának. Ám, ahogy apám párbajleckéinek napja, beharapásom ünnepének napja sem jött el. Az aurorok egy szép tavaszi napon ismét rajtunk ütöttek. Farkasanyám átváltozott, és nekik ugrott, hogy engem védjem, de a vele szemben álló auror halálos átka gyorsabb volt. A falka legtöbb tagját megölték, akit nem, azt pedig az Azkabanba vetették. Kivétel nélkül. Legalábbis sokáig így tudtam. Az volt, az a nap, amelyen az utolsó szavak elhagyták a számat. Emlékszel még mit mondtam anyám mondásáról, és hogy jól jegyezd meg? Nos, azon napon értettem meg. Azon a napon elhaltak a szavaim farkasanyámmal és farkastestvéreimmel együtt. Mindaddig, míg a suttogásommal is óriási, hangos, haragos orkánként söpörhettek végig mindazok feje felett, akik másodszor is megfosztottak mindentől. Még a nevemet is az egyik letartóztatott falkatagtól kellett megtudniuk. Pontosabban azon a napom lettem Hella Piper Davenport. Állítólag korábban már volt egy szerelme, akit Piper Davenportnak hívtak. Így az helyett, hogy az igazi vezetéknevem adta volna meg az auroroknak, ezt a nevet adta nekem. Ezzel is elfedve valódi személyazonosságom. Árvaházba kerültem. A nagyszüleim? Ugyan kérlek. Egy dologban értettek egyet. Kitagadottak családhoz méltatlan fattya vagyok. Majd meglátjuk, hogy akkor is ezt gondolják-e, ha szemtől szembe találkozunk majd. Szóval az Árvaház. Ott hamar rá kellett jönnöm, hogy a korábbi aranyvérű büszkeségem semmit sem ér. Ugyanolyan senki lettem, mint a többtucat másik. Éppen csak némaságom miatt gúny, és megvetés tárgya is. Én mégis hálás vagyok ezért. Erősebb lettem. Aztán 11 évesen a Roxfortba kerültem. Pontosabban a Mardekárba. El tudjátok képzelni, hogy milyen abban a házban egy néma árvának? Már nem az voltam, aki korábban apám nevének hála lehettem volna köztük. Csak egy senki, akin kiválóan köszörülhették a nyelvüket, mert úgysem szól vissza. Hét kemény év jött hát. Csendben tanultam, és igyekeztem láthatatlan maradni. Megfigyelni. Mindent látni. Mindent megjegyezni. Gúnyolóim arcát, és nevét is. Tudom, hogy egy nap majd eljön az én időm. Akkor meglátják a valódi erőt. Azóta, ha márványarcommal nagy ritkán mégis közölni óhajtanék valamit, akkor egyszerűen vagy csak a levegőbe írok a pálcámmal, vagy állandó társammá lett mögöttem lebegő jegyzetfüzet, és megbűvölt penna közvetíti gondolataim. A világnak pedig fogalma sincs, hogy nem azért nem beszélek, mert nem tudok, hanem azért, mert még nincs itt az ideje a szólásnak. Miután az RBF-eket sikeresen letettem, a nyári szünetben kerestek meg. Pontosabban egy régi ismerős. Egy fiatal farkastestvérem, aki valahogy mégis megszökött az aurorok elől, és bujkálással töltötte az elmúlt éveket törvényen kívüliként. Néha napján találkozok vele. Csak úgy a régi idők kedvéért. A RAVASZ-ok után pedig nem tértem vissza az iskolába az egyetemi képzésre. Pontosabban nem rögtön. Helyette képzeljétek hol szereztem állást! Hát persze, hogy ott. Az Auror Parancsnokságon lettem a Varázsbűn-üldözési Kommandó vezetőjének részmunkaidős titkárnője. Egy vén szipirtyó van ott főállásban, és már nem bírja egyedül a tempót. Nyugdíjba is akar vonulni már, így kapóra jöttem neki, hogy kiképezzen saját maga helyett. Idő közben pedig szereztem egy pisztolyt. Nem volt olyan nehéz, mint gondolnánk. Ami azt illeti szívesen csepegtetnék mérget idióta főnököm kávéjába, de nincs itt az ideje. De hát egy titkárnő az teljeséggel láthatatlan, mégis mindent lát, mindenütt ott van, senki nem vesz róla tudomást, és csak akkor tűnik fel a hiánya ha valami nagy gubanc van, amit nélküle lehetetlen lenne megoldani. A helyzet pedig arra is ideális, hogy szeptembertől egy év kihagyás után elkezdjem az auror szakot az egyetemen. A fizetésemből kigazdálkodom a tandíjra valót, és az időbeosztásom is elég rugalmas a nyanya mellett, hogy az egyetemre és a munkámra is jusson. Mért pont az auror szak? Szeretem az iróniát. Ráadásul segít kiváló párbajozóvá válni, mint apám volt, és közelebb visz a hallgatás homályába vesző céljaimhoz. Szóval most, hogy már mindent tudsz, mit gondolsz rólam?
Fryderyka Herbs
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hella P. Davenport 2021-03-26, 18:36
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Kedves Hella!
Most azt gondolom, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok rólad annak ellenére, hogy mindent tudok. Az események forgatagában ragadt szószátyárságod, s igaz jellemed maga. Nem is csodálkozom rajta. Két családot vesztettél el, nyilván nyomot hagyott rajtad. És én kíváncsi természet vagyok, tehát alig várom, hogy téged olvasva egyre több mindent ismerjek meg belőled. Aztán.. nos aztán valószínűleg majd új gondolataim lesznek rólad. De addig is hess foglalni, s fald fel a játékteret!
