2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Damian Michaelson Születési hely és dátum: 1982. március 21., London Csoport: Griffendél Patrónus: sarki róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tizedik (Gyógyító) Képesség: Animágia II. szint (Bejegyzett animágus 60%, karakál) Mágikus adottság: Druida 1. szint Familiáris: hiúz (Lélekállat, Nyelvértés, Pajzs, Gyógyítás) Kiemelkedő tudás: Bájitaltan – Kiváló, Gyógynövénytan – Kiváló Kihez tartozol: Keresett - kereső: Felicity A. Michaelson
Jellem: Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, és nem is hazudok, ha azt mondom a legidősebb testvéren van a legnagyobb felelősség. Jelen esetben rajtam. Esetünkben viszont ez valahogy még jobban kitűnik. Úgy érzem, tőlem többet várnak el... mintha nekem kellene a húgaimat a jó úton tartani. Nem mintha zavarna, örülök, hogy segíthetek. Csak nem mindig tudom, hol a határ a testvér és apaszerep között, ez pedig elég érdekes szituációkhoz képes vezetni. Nem szeretném, ha a húgaimnak sok lennék, és elegük lenne belőlem, mert én tényleg csak jót akarok nekik. Segíteni szeretnék nekik, mellettük szeretnék lenni, bármi is történjen. Erre valók a testvérek, nem igaz? Mondjuk nálam ez nemcsak a testvéreimre vagy a szűk családomra korlátozódik. Aki fontos számomra azt bármi áron megvédem és segítem. Egy jó szóval, egy öleléssel, kinek mire van épp szüksége. Persze én sem vagyok mindig karótnyelt, mindent túl komolyan vevő valaki. Tudok én vicces is lenni, erről az oldalamról leginkább a húgaim tudnának mesélni. Annak mondjuk annyira nem örülök, mikor a testvéreim mindenféle bajokba keverednek - főleg Felicity - , de tudom, hogy hiába próbálom mindentől megvédeni, élnie kell az életét. Ezzel pedig együttjár az, hogy nem fogom tudni mindentől megvédeni. Annyit tudok tenni, hogy mindig mellettük vagyok, amikor szükség van rá. Nem vagyok biztos benne, hogy ennyi elég, de nem vagyok egy feladós típus, úgyhogy egy biztos: engem sem kell félteni, ha makacsságról van szó.
Kinézet, megjelenés: "Könyvet ne ítélj a borítója alapján" - hangzik a mondás. Habár nem vagyok könyv, azt hiszem, rám is igaz a mondás. Ha csak a külsőmet nézné valaki, akkor valószínűleg azt mondaná, hogy egy rosszfiúval áll szemben, akivel jobb vigyázni. Karjaimat és nyakamat tetoválások díszítik, csuklómon pedig megannyi vékonyabb - vastagabb karperec található. Nem mondom, hogy férfias az ilyesmi, de nekem tetszenek, ezért aztán hordom őket. Ilyen egyszerű. Akinek meg nem tetszik, az ne nézze... vagy ha nézi, akkor legalább ne szóljon miatta, így aztán mindkettőnknek energiát spórol. Neki arra vonatkozóan, hogy beszóljon, nekem meg hogy esetleg olyat mondjak vagy tegyek, amit később megbánok. Ne szólj szám, nem fáj fejem, és minden rendben van. De hol is tartottam? Ja igen, megvan. Sűrű, hullámos fürtjeim vannak, illetve az összhatás további elősegítésére szakállam. Mogyoróbarna íriszű tekintetem kíváncsian, kedvesen szegezem az emberekre - persze ha olyan a helyzet, akkor akár villámokat is tudok szórni vele, természetesen átvitt értelemben. Ruházat szempontjából leginkább a kényelmesre esküszöm, abból viszont gyakorlatilag mindegy, milyen színről van szó. Bár azért tény, hogy leginkább feketét vagy valami egyéb sötét színű ruhadarabot lehet találni a szekrényemben.
Előtörténet: Egy család mindig fontos részét képezi az ember életének. Legalábbis szerintem így kellene lennie. Szerencsére nálunk ezzel semmi probléma nincs. Összetartunk, hiába vagyunk mások a testvéreimmel, mint a szüleink. Azért szerencsére egész jól viselték és viselik a mai napig, hogy mind a hárman birtokoljuk a varázserőt. Bár az azért valószínűleg kisebb sokként érhette őket, mikor én megkaptam a levelemet a Roxfortból - akkor is, ha megpróbálták nem mutatni. Én izgatottan készültem az első utamra az iskolába, ugyanakkor izgatottságomat és örömömet beárnyékolta az a tény, hogy távol leszek a családomtól. Felicityvel és Sheilahval mindig is szoros volt a kapcsolatunk, így aztán a lelkükre kötöttem indulás előtt, hogy jók lesznek és vigyáznak egymásra. Na meg persze azt is, hogy tartjuk a kapcsolatot... persze szinte biztos voltam benne, hogy valószínűleg nem lesz olyan szerencsém, hogy nem történik velük semmi probléma, de semmi baj, kicsik még, mikor éljék ki magukat, ha nem most? Néhány év múlva aztán Felicity is csatlakozott hozzám az iskolában, és együtt küzdöttük át magunkat a tananyagokon és fedeztük fel az esetleges felfedeznivalókat. Ismét felébredt bennem az örömteli, izgatott várakozás és aggodalom keserédes egyvelege. Örülök, hogy a húgomat is a Roxfort falai között tudhatom, annak pedig méginkább, hogy őt is a Griffendélbe osztotta be a Süveg, hiszen így mindig figyelhetek rá. Kíváncsi vagyok, milyen kalandokat élhetünk át együtt, ugyanakkor féltem is őt. Féltem, mert a húgom, és nem szeretném, ha baja esne vagy bármi rossz történne vele. Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom megelőzni vagy megakadályozni az ilyesmit, de mindent megteszek, hogy segítsek neki, mind a mai napig. Nem tudom, milyen galibákba keveredhet, de az biztos, mellette sosem unatkozik az ember. Már csak azért sem, mert időközben csatlakozott hozzánk Sheilah is, úgyhogy a testvérek megintcsak együtt élik az életüket. Persze néha mi is összekapunk, mint a testvérek úgy általában, de összetartunk, és ez a lényeg. Segítjük egymást, leginkább pedig én segítek nekik. Talán emiatt is döntöttem a Gyógyító szakirány mellett, hiszen ki tudja, mikor lesz szükség a tudásomra? Nálunk sosem lehet tudni. Az élet rengeteg meglepetést tartogathat, úgyhogy jobb félni, mint megijedni alapon én mindent megteszek ami tőlem telik. A kalandoktól sosem féltünk sem én, sem a húgaim, úgyhogy amíg együtt vagyunk csak egy dolgot tudok még hozzátenni: kalandra fel!
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Damian Michaelson 2021-04-26, 14:48
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Halihó!
Végre ideértem! Ne haragudj, hogy csak most, de őrültek háza van ma (is) melóban. Szóval, nézzük az et-t! Egy igazán szimpatikus srácot hoztál, a külseje ellenére. Látom benne az abszolút védelmező, családcentrikus bátyust, és a jövendőbeli gyógyítót is. Amihez érdekesnek, és igen izgalmas kontrasztnak látom a pb választást. Talán pont ezért is tetszik ennyire. Az előtörténet a maga egyszerűségében kerek egész. Szinte alig várom, hogy lássam, hogy játékban miként viszonyulnak majd egymáshoz a testvérek. Persze nem titok, hogy én oda meg vissza vagyok a különböző több szereplős családtörténetekért. Szóval én nem is tartoztatlak benneteket tovább! Irány foglalózni, és ha megkaptad a színt, akkor a játéktér!
Egy igazán szimpatikus srácot hoztál, a külseje ellenére. Látom benne az abszolút védelmező, családcentrikus bátyust, és a jövendőbeli gyógyítót is. Amihez érdekesnek, és igen izgalmas kontrasztnak látom a pb választást. Talán pont ezért is tetszik ennyire. 
