2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Vannak időalapú művészetek. A film, a zene, a színház, mind időalapú művészet. Van eleje, közepe és vége. Az elejétől kezdve figyelned kell. Ahhoz az időszakaszhoz vagy kötve. Csak ily módon tudod átélni. De van a festészet. Nincs eleje, nincs közepe, és nincs vége. Azt látod, amit szeretnél, és akkor, amikor szeretnéd. Nincsenek korlátok. Egyszerűen csak ott van.
Teljes név: Deliverance Hobbs Születési hely és dátum: 1676. május 26., Salem Village Csoport: Varázslények Patrónus: Egy tucat pillangó volt valamikor Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Alvó kurtizán - Domenico Fetti tanítványa által festve Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Kedves vagyok, erkölcsös, hiszékeny és cserfes is. Amikor még nem aludtam molinón, akkor gyankran ért az a vád, hogy mindenbe belebeszélek, állandóan kotyogok és nem tudom mikor kell féket tenni a nyelvemre. Mindenről volt véleményem, de örökösen belém lett fojtva a szó, hiszen az asszonynak hallgass volt a neve, így amikor apánk beszélt akkor hevesen rágcsáltam a nyelvemet, hogy véletlen se vágjak szavába, mert nem szerettem volna felpaprikásítani őt. Ám amikor csak anyámmal és a testvéremmel voltunk otthon, akkor rongyosra jártathattam ajkaim. Hiszek a házasság szentségében, a hitvesnek tartogatott szüzességben, a hűségben és mindenféle babonában is. Fogalmam sincs a modernségről, sose láttam még nőt nadrágot viselni, értékrendem avítt, de én erről mit sem tudván haladó gondolkodásúnak tartom magam. S ha tudnám, hogy milyen névvel látta el a rólam készült festményét az a kurafi, szégyenemben elbujdokolnék az asztalom alá, s soha többé nem keverednék onnan elő.
Kinézet, megjelenés: Koromhoz képest egész jól nézek ki, hiszen nem aszalódok valami sírban, mint egy múmia, hanem szép vászonra vannak felpacsmitolva a vonásaim. Az a nőalak vagyok, akin van mit fogni, de aki szeméremsértést sikítva menekülne bármiféle taperolás az esküvő előtt elől. Pirospozsgás, kedves arcom van, fitos orrom és mosolygós cseresznyeajkaim. Alkatom teltkarcsú, magasságom inkább mélység, öltözködésem pedig meglehetősen egysíkú, hiszen egyetlen egy ruhám van; az amelyikben lefestettek annak idején. Barna hajjal és barna szemmel áldott meg a sors, s mindehhez a bőröm inkább fehér, mint barnásabb árnyalatú. Ha napoztam se barnultam le soha, de amióta festett bőrszínt kaptam, azóta pláne nem váltok színeket. Elpirulni sem tudok, pedig korábban könnyen paprikapiros lettem dühtől, szégyentől, sok-sok nevetéstől, fizikai megterheléstől is akár.
Előtörténet: Anyám tényleg boszorkány volt, de akkoriban erről nem volt szabad beszélni. Apám tudta, nehéz is lett volna előle eltitkolni, hiszen egy parányi kunyhóban éltek kettesben, s ott gyakorolta anyám minden tudományát. Iskola híján egészen másképpen tettek szert akkoriban a tudásra a varázstársadalom tagjai, mint manapság, bár én erről vajmi keveset tudok. Információim csak arról az időről vannak, amikor Abigail húgom megszelesedvén elkezdett mindenféléket terjeszteni anyánkról, ezzel veszélybe sodorva őt is és az egész családunkat. Váltig hittem, hogy csak féltékeny volt rá és rám, hogy nem csak a nevünk közös, hanem a tehetségünk is, s valamiféle gyerekes hévtől fűtöttem ily módon akart bosszút álljon rajtunk. Persze nem sejtette, hogy mekkora lavinát fog elindítani, s micsoda tragédiáknak lesz előhírnöke ő és a névsorolása. Nem volt rossz ember, ha tudja, hogy mi fog történni, szerintem nem teszi. De megkérdezni tőle már nemigen tudom. A történelemkönyvek igen gyors lefolyásúnak írják le a boszorkánypereket Salemben. Azok is voltak, mikor már elkezdődtek a bebörtönzések, de előtte azért volt idő felkészülni az elkerülhetetlenre azok számára, akik tényleg boszorkányok voltak, mint anyám, s varázslók, mint Ann Putnam apja például. Ő mondjuk már igen korán szerencsétlenül járt, de annak nem volt köze az üldöztetéshez. Akkoriban férfiakról nem is feltételezték, hogy valami varázsosat tennének, tehát egyik varázsló sem volt veszélyben. Ha engem kérdeznek, ez igazságtalanság, de nyilván nem kérdezett senki se erről, se másról. Anyám a hátam mögött alkut kötött egy festővel. Persze nem akármilyen festő volt, hanem egy varázsló, aki Domenico Fetti mugli festő tanítványául szegődött, mert rajongott a festészetért. Miután a mestere elhalálozott, missziójának tekintette, hogy a világot járja, s megfessen mindent, ami valamiért megragadja őt. Nos, én nem ragadtam meg, de mégis beleragadtam a művészetébe, szó szerint. Anyám ugyanis rávett, hogy üljek (vagyis hát feküdjek, de mivel ágyban nem voltam hajlandó heverni egy idegen férfi előtt, így az asztalra borulva kellett alvást imitálnom a képhez) modellt neki. Egy szóval nem mondta, hogy mi célból én pedig nem kérdeztem. Így történt, hogy tudtomon és akaratomon kívül zárták be a szellememet a mázolmányba, mely tökéletesen élethűen ábrázolja a testi valómat. A bebörtönzővarázs mellé (melynek van visszafordítóvarázslata - ami le is van írva egy tekercsre, s túl is élte az eltelő századokat, de hogy hol lelhető fel, azt nem tudom -, ami által újra hús-vér ember lehetek, de ezt szintén elfelejtették közölni velem) még álomvarázslatot is kaptam, s mivel a következő esztendő eljövetele elég misztikusnak tűnt akkor anyám számára, ébredésemet 2000-re datálta. Szerintem ő maga sem hitt abban, hogy terve működni fog, de mégis bevált. Egész eddig különböző falakon lógtam, majd raktárakban porosodtam, s most a Mágiaügyi Minisztérium folyosóján cipelnek egy iroda felé abszolút nem nemes célból. "Legalább lesz a munkahelyen is egy nő az életében!" felkiáltással szedtek elő a poros többi kép közül, s kezdték meg utazásomat, melynek végére az álom is kimenni látszik szemeimből. Mire kampára kerül a rámám, addigra elmacskásodott tagjaimba is visszatér az "élet". Épp csak a látvány, mely hosszú alvásom után fogad, nem éppen örömujjongást csal elő belőlem. Hogy a viharba kerülök szembe egy vadidegen, idiótának öltözött (nem tudhatom milyen léptékben fejlődött a divat, s azt sem emígy, hogy az én ruházkodásom igencsak elavult) férfivel? És hol van a házunk, a Bolyhos nevű fekete macskám, vagy épp a húgom, s a szüleim? Az elmúlt párszáz évben jócskán lemaradtam.. nos.. mit szépítsük? Sok-sok valamiről.
Először is hűha, és nahát! Tőled már megszokhattuk az egyedi, érdekes előtörténeteket, és tetmészetesen most sem kellett csalódnunk. Sőt talán még felül is multad önmagad. Nálam mindig plusz pont, ha valaki olyat hoz, amit előtte senki más, és esetedben ez sikerült, hiszen nem tudok róla, hogy lenne más festmény is az oldalon. A történeted több szempontból is kiváncsivá tett. Hova fog kerülni, megtalálja-e valaha a módját, hogy ismét ember legyen, esetleg összefut-e a családja leszármazottjaival? Számos titka van a hölgynek, amit még fel kell deríteni, ami egy festménynek nem is olyan egyszerű. Remélem talál hozzá segítő társakat. Lehet egyik-másik karakterem majd megáll előtte arról faggatni milyen a festmény lét, és milyen érzés egyik keretből a másikba átmenni? Hiszen eddig ilyesmire nem nagyon volt lehetőség. A PB is nagyon is illik hozzá, sőt még a kor szépség ideájába is a kerek arcformával, ami szintén plusz pont. Mindent egybevetve engem máris a rajongóddá tettél. Így nincs más hátra, mint előre! Irány foglalózni (ha még nem tetted) és a játéktér!
