2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo:Teresa Usoa Artiza Rovira Teljes név: Maria Clare Joanna Prewett Születési hely és dátum:Franciaország Toulouse, 1981. november 1. Csoport: Griffendél Patrónus: Oroszlán Évfolyam (szak) 9. évf. Alkimista Képesség:[You must be registered and logged in to see this link.] Mágikus adottság:[You must be registered and logged in to see this link.] Familiáris:[You must be registered and logged in to see this link.] Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - [You must be registered and logged in to see this link.] Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Egész életemben kíváncsi természet voltam. Anya dolgozott és engem, pedig beadott az óvodába. Általában a rendbontók közt voltam lány létemre is. Elég makacs és heves természetem volt és ez nem változott meg Beauxbatonsban eltöltött éveim alatt sem sőt a mai napig hajlamos vagyok konokul kiállni elveim és ideáim mellett. A sok szépséges véla diáktársam között eltörpültem, amely igen csak zavart engem. Titkon ittam a központi szökőkút vízét is, hogy széppé varázsoljon és begyógyítsa lelki sebeimet is. Az iskolai kertek minden egyes szökőkútjába landolt egy kívánság érme is. Hadd találjon rám az igaz szerelem. Miért erre vágytam? Mert egyedül éreztem magam, hiába lett egy tucat haverom, egy se látta úgy a világot, ahogy én. Az, aki életem végig szeret és elfogad, biztos megért majd engem. A férjem lesz a legjobb barátom. 12 évesen még így gondolkodtam. Igazán könnyen barátkozom és kötök felszínes kapcsolatokat, de mély baráti kötelékekbe nehezen vágok bele. A szülői példa lehet ennek az oka, anya szinte senkibe nem bízik meg rajtam kívül és belém is ezt sulykolta éveken keresztül. Igazán jól játszom a mosolygós életvidám fiatal nőt, miközben mély lelki viharok dúlnak bennem. Nehéz erősnek maradni, mégis anyu miatt megteszem és előtte nagyon ritkán borultam ki. Egyke félárvaként nőtem fel így szeretem, ha a figyelem központjába lehetek és nincs vetélytársam, akivel ezen osztozni kell, de egyben konfliktus kerülő is vagyok és kerülöm a nagyobb összetűzéseket. Vannak olyan pillanatok, mikor elkerülhetetlenül belerohanok egy nagyobb vitába, ami után, ha nincs is igazam és vesztésre állok, akkor legyőzöttként hetekig sértetetten nyalogatom sebeimet. Vannak, akik szerint gyenge pilléreken állok és bármikor összeroppanhatok, de azoknak szeretném megmutatni, hogy a látszat néha csal lehet gyengének tűnők, de erős vagyok, mint a bors.
Kinézet: Ritkán látják ismerőseim eredeti hajszínemet, a vöröst... Anyám szerint, rontást hordoz ez a szín. Sokáig el is hittem ezt. Rászoktam a festésre. Valahogy rákattantam jó magam is anyám eme szokására, ha nem születtem metamorfnak és vélának, akikről alapból azt mondják a kisugárzásukra, hogy mennyei szépségűek. A külsőmet megváltoztathatom megannyi különböző módszerrel, legyen az egyszerű mugli hajfestés, körömfestés, sminkelés vagy ruhatáram felújítása. Eltűnhetek a hétköznapi emberek között és kitűnhetek egyedi különc stílusommal is, ha arra vágyok. Bármelyik mellett döntök nem feledem, hogy nem a külső, határozza meg igazából az embert, de a megjelenés alapján szeretnek osztályozni egyes személyek, főleg a másik nem.
Előtörténet: Beauxbatonsba kiváltság volt járni. Francia neveltetés után Angliában sőt Skóciában elkezdeni a felsőoktatást egy másfajta kiváltságnak érzek, így egy év itt tartózkodás után. Új kihívásokkal kell szembe néznem olyanokkal, mint a múltam fel nem tárt árnyai. Apámról egészen 17 éves koromig soha nem tudtam semmi hasznosat. 18 éves koromig, az Allard nevet használtam családnévként. Anyám a mai napig fél felvállalni saját családnevét és férje nevét mások előtt, így őt minden francia ismerőse Rita Allardként ismeri. Egyesek szerint megőrült, ám szerintem túl sok volt számára egész életében az állandóan őt körül lengő félelem meg hát én se nehezítettem meg a dolgát. Sok esetben talán értem aggódott a leginkább. Oda vághattam volna neki elég csúnya meggondolatlan szavakat és dámázhattam volna hosszas hetekig, mikor végre felfedte előttem származásom titkát, de tudtam, hogy nem bírná elviselni, hogy megvetéssel nézek rá egyébként is apám utolsó kérését teljesítette és amennyire tudott elmenekül és elvitt a közvetlen háborús veszélytől és az az utána maradt utóhatásoktól. Anyámat kötötte valamiféle eskü, hogy megvéd. Hiába mondta volna el az igazat nekem előbb, nem tehetette meg. Igazából az első, aki nem Allardnak szólított, az egy fura félszemű auror volt. Megállt a vér az ereimbe, kihagyott a szívem is egy dobbanásnyit. Tudatosan a Prewett szó hangzott el ajkairól. Talán azon a megbűvölt szemén keresztül látta vörös hajfürtjeimet. Fogalmam sincs, hogy jött rá, de pontosan ez a munkája, hogy nyomozzon és felfedjen rejtélyeket. Tudom, eljutott ez a hír más emberek fülébe is, de eddig még egy újság se írt hatalmas leleplező cikket rólam. Egy éve, hogy a Roxfort falai közt tanulok és nem üldöz Tom Flamel. Hála Merlin kalapjára! Beilleszkedni nem volt könnyű, mivel több tucat ember nevét kellett napokon belül megtanulnom, de minél inkább elhagytam az összehasonlítgatást egykori sulimmal, annál jobban kezdtem otthon érezni magam az ódon falak közt. Alkímiát itt is tanulhatok, amit annyira szeretek. Plusz pont az iskolának, hogy nem kell egy Nicolas Flamel leszármazottjának árnyékában másodhegedűsként ülnöm a tanórákon és előadásokon. Elég bosszantó tud lenni, ha egy híresség miatt mellőzve érzi magát az ember. Emiatt felvételizettem és iratkoztam át ide, de ha be kellene vallanom, akkor szülei alma materje ép olyan kíváncsivá tett iskolaválasztás szempontjából, mint másokat is tenne a helyzetembe. Kaptam egy tanácsot, hogy legalább ne az egész iskola előtt titkoljam kilétem. Valakivel osszam meg, akiben megbízok, de még egy olyan barátom se lett, akire életemet rá merném bízni. Azon gondolkodtam, hogy kinek áruljam el, hogy nem egy közönséges francia lány vagyok? Egy egész nagy és népes családot kapnék, ha tudnának rólam Weasley unokatestvéreim és elhinnék történetemet. Az is lehet, hogy nem titulálna hazugnak nagynéném se, de régi sebeit feltépném, ha hírtelen felbukkannék. Bölcs dolog-e arra játszani, hogy nem kérdezték annyit a felmenőimről, így nem fedtem fel magam egy új griffendéles barátomnak se? Bizalmukba fogadtak és én, pedig nem terítem ki az összes lapomat előttük. Az igazság néha fáj, így szól egy okos mondás, de kinek fáj jobban a titok tudójának vagy a titkot megismerő félnek? Mi van, ha továbbra se vagyok egészen biztonságban és Prewett családnevemet továbbra is elrejtve kell élnem? Bénítsa meg egész életemet a félelem? Nem, ezt nem tehetem... Bátornak kell lennem, ahogy apám is az volt. A megölt két gyermek korú testvéremért is normálisnak mondott életet kellene élnem. Egy nem támogatott házasságból születettem meg, egy Lestrange és egy Prewett adott élet nekem. Apám egy jobb világot szeretet volna létrehozni családja számára, talán nekem is erre az útra kellene térnem és nem a szenvedélyemnek kellene élnem. Anyám az életét áldozta azért, hogy megérjem a felnőttkort. Ha most elszúrom 21 évnyi munkája veszik kárba. Még nem késő változtatni és visszalépni erről az útról visszamenekülni a franciák közé. Most jól jönne egy kis segítség merre és hogyan tovább... Hallgassak a paranoiás anyámra? Vágjak bátran bele az ismeretlenbe? Legyek büszke a nevemre, amit apám hagyott örökül rám? Vajon miért hiányzik annyira az az átkozott Flamel? Tényleg jól döntöttem az Alkimista szakkal?
Cedric Diggory
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Maria Clare Prewett 2021-01-24, 09:42
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Kedves Maria!
Már a főkarakterednél is láttam, hogy van itt tapasztalat és fantázia bőven. Most sem múltad alul magadat, sikerült egy jól átgondolt, szépen felépített karaktert hozni, ezúttal diákot. Örömmel olvastam minden sorodat, noha nem túl fényes múlttal rendelkezel, de a dráma sosem árt, legalább ki tudod majd csomagolni, hogy milyen titkok rejlenek még ebben a kínzóan fájó sztoriban. Remélem, hogy Maria mielőbb olyan kapcsolatokra tesz szert, ahol egy kicsit javul az élete, mert mindenképpen megérdemli. A PB választás nagyon tetszetős, érződik a harmónia, úgy vélem ezt is alaposan átgondoltad, ténylegesen élő a karakter. Nincs is más dolgom, minthogy elfogadjalak, s jó játékot kívánjak, bárhová is veti a hölgyet a sorsa!