2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Hestia Myra Lascaris Születési hely és dátum: Athén, Görögország / 1982. július 26. Csoport: Griffendél Patrónus: Oroszlán Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tizedik évfolyam – Elemista szak Képesség: Sebezhetetlenség (réz) – hivatalos kiskapu Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan – Kiemelkedő, Asztronómia – Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: A négy elem főbb aspektusai jellemzik a személyiségét. A tűz a legdominánsabb, melynek következtében a hétköznapjait a szenvedély és az indulatok uralják. Ahhoz, hogy valaminek neki tudjon kezdeni, rendkívül nagy érdeklődés szükségeltetik a részéről. Ebből kifolyólag, ha valamire képes rászánni magát, azt a legnagyobb lelkesedéssel és a képességei függvényében a lehető legjobban szeretné végrehajtani. Amennyiben a feladatvégzés során csalódással vagy akadállyal találkozik, azt általában a lobbanékonyságával próbálja eltüntetni. Amennyiben ez nem sikerül, s már szinte minden hidat felégetett maga körül, csak akkor próbálja higgadtabban megoldani a helyzetet. A tüzet a levegő követi a sorrendben, mely a hatalmas szabadságvágyában mutatkozik meg. Egyrészt nem képes sokáig egy helyben maradni és a koncentrációja sem éppen a legtökéletesebb, hiszen nem csak saját maga, de a gondolatai is folyamatosan izegnek-mozognak. Másrészt nem tűri el, ha valaki meg akarja mondani neki, hogy mit, mikor és hogyan csináljon. Csak az egyenlőségben hisz és a kölcsönös tiszteletben. A harmadik a sorban a víz, mely jó nagy adag érzékenységgel áldotta meg. Könnyen a szívére vesz bármit, legyen szó egy valamivel durvább megjegyzésről, vagy éppen egy kétértelmű kifejezésről, amit rá illetnek. Ezt természetesen próbálja nem kimutatni, de ilyenkor általában vagy a harag, vagy a szomorúság veszi át az irányítást a gondolatai felett. E mellett az együttérzése is elég meghatározó tud lenni, hiszen olykor megesik, hogy más sérülése miatt kezd el sírni vagy kiabálni. Az utolsó az aspektusok között a föld, mely a makacsságát képviseli. Nehezen enged a saját igazából, a végsőkig küzd azért, amit egyszer már egy hosszabb gondolkodás során elhatározott. Kifejezetten nehéz meggyőzni olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek a világképének alapjait határozzák meg. Amikor pedig mégis kezdi érezni, hogy a másiknak lesz igaza… akkor visszatérünk a tűzhöz és a vízhez és kezdődhet minden elölről. Mindig a jószándék vezérli, csak nehéz eset.
Kinézet, megjelenés: Nagyjából százhetven centiméter magas és általában olyan hatvan kilogramm körül mozog a testsúlya. Az alkatára alapvetően azt lehet mondani, hogy átlagos, talán a felkarján és a combján látható némi felesleg, melyet igyekszik izommá fejleszteni. Amikor jó kedve van, akkor a járásán és a mozdulatain a kapkodás és a szétszórtság jelei mutatkozhatnak meg, ellenkező esetben pedig kifejezetten lassan mozog. Gesztenyebarna fürtjeit általában a háta közepéig hagyja megnőni, s amikor teheti, akkor kiengedve hordja. Méregzöld tekintete és mandula alakú szempárja arányosan illeszkedik ovális fejére. Előszeretettel hord ékszereket, a fülbevalóktól kezdve a gyűrűkön át a karkötőkig. Ezek főként ezüst és bronz színekben tündökölnek. Sminket is bátran visel, a szemkihúzás és a rúzs elengedhetetlen számára. Ruhákban a fekete és a fehér élvez nála elsőbbséget, valamint minden esetben a nadrág a szoknya felett.
Előtörténet: Seraphia Lekas egy rendkívül tehetséges, s nem mellesleg az örök élet áldásával rendelkező boszorkány. Számomra kezdetben egy angyal volt, akit a sors éppen akkor küldött, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Csak később jöttem rá, hogy azokban az emberekben van valami különösen félelmetes, akik pont jókor és jó helyen jelennek meg egy elképesztő tragédia után. Mindenesetre nem szeretnék ennyire előre szaladni, kezdjük inkább a legelején.
Athénban láttam meg a napvilágot egy sárvérű boszorkány és egy sárvérű varázsló első és egyben utolsó gyermekeként. Nem tervezett meglepetés voltam, azonban egy cseppet sem bánták meg az érkezésem. Miután kiderült, hogy az édesanyám várandós velem, hamar le is tudták egymásközt az esküvőt és meg is kezdték tervezni a közös életünket. Az életem első hat évét a szülővárosomban töltöttem, a muglik kifejezetten szórakoztató világában. A szüleim szerették volna, ha tisztában vagyok azzal, hogy ők milyen világból származnak, s hogy a varázsvilággal csak az iskola megkezdésekor találkozzak először. Ezt azonban kicsit meg kellett sürgetniük, amikor egyik pillanatról a másikra megjelent nálam egy kifejezetten szokatlan képesség. Sebezhetetlenné váltam. Igazából az is lehet, hogy mindig is az voltam, hiszen csodával határos módon sosem történt velem semmiféle baleset. Mivel a szüleim ekkor találkoztak életükben először ilyen dologgal, így egyből az ismerőseikhez fordultak, hogy megtudják mi ezzel a teendő. Veszélyes-e rám nézve, vagy egyáltalán állandóként fogják-e fel? Igyekeztek csak a legbizalmasabb barátaikkal megosztani ezt a különös dolgot, nehogy a végén bajba kerüljek a különcségem miatt. Miközben egyik varázslóról a másikra jártak, nem is sejtették a közelgő sorsfordító eseményt.
Fél évvel rá, hogy kiderült a sebezhetetlenségem, egy robbantásos balesetben elhunytak a szüleim. Ők elmentek, én itt maradtam. A nyomozók szerint édesanyám bájitalai okozhatták a robbanást, minden bizonnyal a szakszerűtlen tárolás miatt. Mivel más rokonaim ekkor már nem éltek, alapvetően az árvaházba kerültem volna, azonban egy számomra ismeretlen nő - név szerint Seraphia Lekas - a szüleim barátjaként mutatkozott be, s szeretett volna magához venni. Mivel még túl kicsi voltam, hogy bármit is jobban átgondolhassak, ezért egyből kaptam a lehetőségen, hogy a gyermekotthon helyett egy igazi otthonba kerüljek a szörnyű tragédia után. Csak később derült ki, hogy azért szeretett volna mindenképpen ő felnevelni, mert már gyakorlott volt a hozzám hasonló gyermekek kezelésében.
Az új családomat nem csak Seraphia, hanem az öt másik új mostohahúgom és mostohanővérem is képezte. Meglepettségemre, ők is sebezhetetlenek voltak. A nevelőanyánk mivel örök élettel rendelkezett, így nem látta annak a lehetőségét, hogy saját családdal rendelkezzen, ezért másokkal szeretett volna jót tenni. A világot járva hozzánk hasonló gyerekeket keresett, s megvédte őket a kitaszítottságtól, valamint az ismeretlentől rettegő varázslók karmaiból. Véleménye szerint a varázstársadalomban sem fogadnának minket pozitívan, mivel vagy félnének attól, hogy erősebbek vagyunk náluk, vagy pedig az irigység jegyei mutatkoznának meg rajtuk és emiatt veszélybe keveredhetnénk. Számomra ő egy elképesztő személy volt… egy hős… aki megmentette az én és az általam egészen hamar megkedvelt testvéreim életét.
Úgy gondolta, hogy a legjobban úgy tudjuk elkerülni a felhajtást, ha varázsiskolába járás helyett magántanárokat fogad nekünk. Mivel rengeteg pénze volt és sok rendkívül tehetséges varázsló és boszorkány ismerőse, így a legkevésbé sem okozott számára gondot a kitaníttatásunk. Segített fejleszteni a képességeinket, megtanított nekünk mindent, amit csak fontosnak tartott a világgal kapcsolatban, s ami a legfontosabb: szeretett minket. Legalábbis mi így éreztük, s éppen ezért nem is sejtettük egy kicsit sem, hogy mi áll a háttérben.
Tizenhat éves voltam, amikor én és a testvéreim egy szimpla kamaszkori csínyként feltörtük Seraphia mágikus módon lezárt dolgozószobáját és megnéztük, hogy mit is dolgozik pontosan. Számunkra csak annyit mondott, hogy fontos mágiával kapcsolatos kutatásokat végez, de a részletekbe nem avathat be minket, mert a Mágiaügyi Minisztérium nem örülne neki. A közeli barátaival, akik egyben a munkatársai és az alkalmi tanáraink is voltak, sok időt töltöttek el abban a helyiségben. A kíváncsiság majd megőrjített minket, de nem akartunk neki a faggatózással gondot okozni. Azonban mi úgy gondoltuk, hogy ha titokban megnézzük a dolgait, azzal senkinek sem árthatunk. Rendkívül nehéz volt bejutni a szobába, meglepő módon még egy-két komolyabb csapdával is fel volt szerelve. A többiek azonban kifejezetten tehetséges és bátor boszorkánnyá cseperedtek az évek során, így közösen sikeresen áthidaltuk a megpróbáltatásokat. Bár az egész csak egy könnyed tréfának indult, az életünket egy szempillantás alatt rémálommá változtatta.
Nem is sejtettük, hogy a kedves és önfeláldozó boszorkány álarca mögött egy fanatikus, önmagát istennek gondoló pszichopatát találunk. A nő egy sötét mágusokból álló szekta tagja volt. Seraphia és a barátai is a görög mitológia megszállottjai voltak, s olyan élet után vágyakoztak, mint amilyennel az olimposzi istenek rendelkeztek. Ennek az egyik fele már megvolt a számukra, az örök élet. Ez azonban nem volt elég, nekik a sebezhetetlenség is kellett. A hosszú évtizedek során előkészítettek egy fekete mágiából álló rítust, melynek következtében hat „kifejlett” sebezhetetlen erejének az elszívásával végül ők maguk is azzá válhatnak. Természetesen a feltételezésük nem volt bizonyított, őket azonban ez egy cseppet sem érdekelte. Alapvetően minket nem is zavart volna, ha elvesztenénk ezt a kéretlen erőt, de a rítus az áldozatok halálával járt volna. Ezt az egész eseményt arra időzítették, amikor már mindannyian betöltöttük a tizennyolcadik életévünket. A dolgozószobában azonban nem csak erről találtunk feljegyzéseket, de Seraphia naplójának köszönhetően arra is rájöttünk, hogy mindannyian miatta és a barátai miatt vesztettük el a szüleinket. Én és a testvéreim teljesen megdöbbentünk a látottak miatt. Volt, aki el sem akarta hinni az egészet, s csak egy gonosz tréfában reménykedett. Az igazság villámcsapásként ért minket, s mindegyikünk teljesen máshogyan kezelte. Valaki megállíthatatlan sírásba kezdett, valaki csak csendben bámult maga elé, de én… én elkezdtem rombolni, zúzni, hisztérikusan elpusztítani mindent, amit csak láttam a boszorkány felszereléséből. Bár mindegyikünkben teljesen más játszódott le, egy valamiben egyetértettünk. El kellett tűnnünk onnan.
Természetesen amint tehettük, a mágikus hatóságokhoz fordultunk. Mivel az őrült boszorkányt és a társait nem tudták elkapni, ezért úgy határoztak, hogy szétválasztanak és elrejtenek minket a világ több pontján. Nem kockáztathatták meg, hogy bármelyikünknek is baja esik. Van, akit Amerikába vittek és van akit Ázsiába, de a pontos tartózkodási helyeket nem ismerhettük. Engem Angliába rendeltek ki, s így lettem a Roxfort diákja. Az eredeti nevemet - Myra Lekas - meg kellett változtatnom, ahogyan a többieknek is a sajátjukat. A neveket közösen szerettük volna eldönteni, mint valami búcsú szertartás, amely a köztünk lévő erős köteléket szimbolizálja. A helyzet groteszk komikumjaként, s egyfajta bizarr metaforaként görög istennők nevét vettük fel a lányokkal, mind a hatan. A szervezet az isteni lét után vágyakozott, s ezt csak rajtunk keresztül kaparinthatták volna meg, ezért is éreztük jelentősnek. Így lettem tehát Hestia Lascaris, a Griffendél új cserediákja.
Az első két év maga volt a rémálom. A honvágy, a testvéreim hiánya és az új nyelv megtanulása olyan nagy súlyt helyezett rám, hogy szinte nem is bírtam vele. A paranoia is folyamatosan eluralkodott felettem, nem tudtam bízni senkiben és semmiben. Minden sarokban a szektatagokat láttam és éjszakánként is folyamatosan gyötörtek álmomban. Végül azonban egészen gyorsan megtanultam az angolt, s bár még mindig van egy kis akcentusom, már alig észlelhető. A folyamatos gyanakvás és a szörnyű éjszakák már elmúlni látszanak, egyre inkább normálisnak kezdem érezni magam. Az élethez való motivációmat abban találtam meg, hogy olyan tehetséges elemistává váljak, mint a szüleim voltak. Talán ha egyszer majd ez az egész horror véget ér és újra találkozhatok a testvéreimmel, mindannyian hasznos tagjai lehetünk a varázstársadalomnak, ahogyan mindig is szerettük volna. Előbb-utóbb el kell, hogy kapják őket… ugye?
//Az előtörténettel együtt szeretnék engedélyt kérni hivatalos kiskapura. ^^ //
A hozzászólást Hestia Lascaris összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-07-29, 01:29-kor.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hestia Lascaris 2020-12-03, 00:02
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Köszöntelek az oldalon kedves Hestia! A jellemmel kapcsolatban volt némi fenntartásom, de mivel megindokoltad, így úgy gondolom érthető az összetettsége. Azt írod a tűz a legdominánsabb, ami egy kifejezetten tevékeny elem. - Számomra ebből az következne, hogy mindenbe válogatás nélkül, nagy hévvel fog bele- aztán persze tart ameddig tart. Ezt nekem rögtön lefojtod azzal, hogy rendkívüli érdeklődés kell neki hogy megmoccanjon- tehát ebből az következik, hogy döglusta-nehéz (no offense<3)- ez pedig inkább víz elem már. Közben a saját sikertelenségét képes a környezetén leverni- ami miatt tűz és földet mondanék rá. A tüzet szítja a levegő. Szétszórt és hektikus, légies mégis indulatos. Ebből kifolyólag nehéz lehet az embernek egyenlőnek éreznie vele magát, és felteszem ő sem túl könnyen fejezi ki, hogy a másikat egyébként nem tekinti magánál kevesebbnek. A vízzel számomra szélsőséges érzelmi ingadozásokat adtál neki, ami a többi mellé csak még kiszámíthatatlanabbá teszi, a földdel gyakorlatilag pedig megfosztod attól, hogy képes legyen tartani magát ahhoz, hogy mindenki egyenlő. Hiszen ha mindig neki van igaza... úgy nehéz egyenlőnek maradni.
Nagyon árnyalt és sokoldalú színes reakciópalettát raktál össze neki. Kíváncsi vagyok hogy játéktéren ezeket miként fogod tudni hozni. :3 Értékeljük az ilyen karakterek érkeztét mert mostanában túlsúlyba kerültek az "egyszerű"-kedves-mosolygós karik. Ami nem baj. Úgy érzem ez hullámverésszerűen változik. Mindig van valamilyen időszakos hangulat amire többen rákapnak, ez szerintem tök jó.
A sebezhetetlenségnél gyengeség gyanánt a rezet adtad meg - A bronz a réz különféle ötvözeteinek általános elnevezése. - ezt csak azért hagyom itt, hogy szem előtt tartsd, jobb ha a valódi, bronz dolgokat Hestia kerüli. Ha csak színre visel ilyesmit az faja - a bronz egy szép szín.<3
Az előtörténeted részletgazdag, és szerintem egy menő koncepciót foglal össze azzal, hogy Athenban volt egy hosszú életűekből álló fél-vallási-fanatista szekta - ahol az volt a módi, hogy kinyírogatták a szüleiket a sebezhetetlen kölyköknek és begyűjtötték őket. És hogy 18véves korukig nevelgették pátyolgatták őket és hogy valójában a feláldozásuk volt a cél hogy kiszipolyozzák az örök élet mellé a sebezhetetlenséget. Örülök, hogy végül lelepleződött a szekta, az már más kérdés, hogy eltűntek mint homok a szélben, de az egy jó döntés volt, hogy a kölyköket elrejtették mindenfelé a világban.
Elég sok lehetőség van a kariban. Szóval nem is tartalak fel, foglalózz, ha még nem tetted és hajrá játszani!
