2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
" A sebek begyógyulnak, de ott marad utánuk a heg, és a fájdalom sosem múlik el, csak a részeddé válik. De néha a sebhelyek tesznek minket azzá, akik vagyunk."
Teljes név: Theresa O’Conaill Születési hely és dátum: 1978. január 18. Írország Csoport: Mardekár Patrónus: Denevér Mumus: Egy vérfarkas, aki valójában ő maga Pálca: Kilenc hüvelyk, mahagónifa, egyszarvú szőr maggal Évfolyam: 8. évfolyam (auror és bestiamester) Képesség: Vérfarkas (harapott) Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Gondozása – Kiemelkedő Bájitaltan – Kiemelkedő Mágiatörténet – Tehetségtelen
Jellem: Theresa kifejezetten összetett jellem. Nehezen jön ki magával, sok tekintetben kívülálló, és ezt tudja is. Külseje miatt megbélyegzett lány, főleg első éveiben szenvedett el sok csúfolást, mert akkor még élt benne, hogy inkább meghunyászkodik, de pont ezek miatt telt be nála a pohár, és fordult át a magabiztosságba. Ha találkozol vele, feltűnő jelenség, általában egyedül van, keveset beszél, de mégis van egy magabiztos, távolságtartó kisugárzása. Pletykák is terjengnek róla, Hóborc, és pár másik diák közkedvelt célpontja. Nevetni keveset látni, inkább csak mosolyog. Ő az, aki nem foglalkozik a többi emberrel, némán fogyasztja el a vacsoráját, anélkül, hogy szóba elegyedne a ház többi tagjával, ritkán kezdeményez beszélgetést, és azt is okkal, azokkal, akikkel már jóban van. Ha kérdezik, persze válaszol, hangja mélyebb tónusú, kissé rekedtes. Jól ismeri az emberi kapcsolatokat, mert folyamatosan környezetét figyeli, csak magát nem nagyon tudja beilleszteni a szociális hálóba. A világot néha sötétnek látja, néha nem, érzelmeit nehezen kezeli, hajlamos a lobbanékony, forrófejű viselkedésre, de arra is, hogy ez egy pillanat alatt tűnjön el, mások számára megdöbbentő hangulatváltozások során. Ugyan egy szúrós tekintete könnyű belőle kihozni, de igazán dühbe jönni nehezen szokott. Ha kell, kegyetlenül védi meg magát, főleg szavakkal, de ha kell, fizikailag is. Nehezen köt barátságot, de ha már sikerült neki, azt ápolja. Igazi fekete bárány, de lelke mélyén jó szeretne lenni, csak nem hiszi el magáról, hogy a benne élő fenevaddal, fizikai elváltozásaival együtt is lehetséges ez. Álma, hogy egyszer auror lesz belőle, aki a különleges bestiákat bevonó helyzetekre specializálódik, ebben egyesül két szenvedélye. A nyomozás és a legendás lények szeretete. Saját magát nem tartja szépnek, így az ellenkező nem tagjaira sem tud potenciális partnerként tekinteni, ha udvarolnak neki, meglepődik. Igyekszik nem mások lelkébe gázolni, és főleg nem ok nélkül, de társasági életben nyújtott szerencsétlenkedése miatt néha megteszi. Igyekszik nyitni a világ felé, barátokat találni, és beilleszkedni, még ha kicsit nehézkesen is megy neki a feladat. Nem egy becsvágyó alkat, nem mozgatja a pénz vagy a hírnév. Továbbra is szereti a mesekönyveket, és gyakran nézi meg a napfelkeltét. A tanuláshoz vegyesen áll, osztályzatai is változóak, amit szeret tanulni, azt nagyon szereti, amit pedig nem, azt nagyon nem, de tartja magát ahhoz, hogy még a rossz tárgyaiból is megszerzi a közepes érdemjegyeket. A telihold közeledtével idegesebbé válik, több fenyegetést lát a világban.
Kinézet, megjelenés: A középmagas, soványnak mondható lány, aki hátközépig érő göndör, barna hajat hord. Bőre világos, sápatag, arca jobb oldalát csúnya sebhely borítja a szeme körül, vágások, karmolások nyoma is látható rajta. Erre a szemére teljesen vak, ami abból is látszik, hogy a mogyoróbarna szem helyett egy fakó, szürke tekintet néz rád. Nem hordja a lányoknak előírt egyenruhát, hanem szinte mindig a fiúkét viseli. Nadrág, rövid ujjú ing, nyakkendő, mellény. Nem jellemző rá, de ha mégis megmutat valamit a bőrfelületéből, azt láthatóan csúnya sebhelyek borítják, ahogy arcát is. Ha az ingje rövid ujjú, felkarján lévő karmolás nyomokból sejteni lehet, nem csak az arcán vannak hegek. Ékszereket szinte sosem látni rajta, esetleg csak nyakláncot. Arcának ép részét sminkeli. Mozgása nőies, de nem a lágy fajtából. Ritkán látszik vidámnak, de konkrétan szomorúnak is. Inkább olyan semleges érzelmeket mutató arccal él, nevetni nem látni, mosolyogni azért igen. Csendes típus, de nem mereng, láthatólag figyel a környezetére. Igazi kívülálló, bátornak kell lenni, hogy megszólítsd.
"Álmok. Mindenkinek vannak álmai. Egyesek jók, mások rosszak. Egyeseket nem akarunk elfelejteni. Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat. Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak. És egyeseknek rémálmaik vannak. De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel, kopogtat a valóság és az álom lassan elillan."
Hol volt, hol nem volt, egy gyönyörű téli napon, Írország dél-nyugati részén, a gyéren lakott és látványos sziklákkal telitűzdelt Kerry megye egy kisebb városkájában, 1978. január 18-án. Igen, a történetem úgy is kezdődhetett volna, mint egy tündérmese. De nem így volt. Mélyen vallásos családba születtem, a mugli szüleim római katolikusak, hát nekem is az kellett, hogy legyek. Egy bökkenő volt csupán. Hogy én hiába próbáltam meg, nem hittem ebben az egészben. Akkor még fogalmam sem volt a varázsvilág létezéséről, de éreztem magamban valami erőt. A vadmágiát, ami minden fiatal boszorkányban és varázslóban ott van, mielőtt elkezdené csiszolni a tudását, és néha előtör, félelmetes dolgokat hozva létre. Sokat veszekedtem a szüleimmel, kiabáltam, csapkodtam, és mikor először robbantottam szét egy villanykörtét, csak álltak, és nézték, ahogy kirohanok a házból. Az ő szemükben nem voltam jó gyerek. A saját szememben menekülni akartam a muglik világából. Úgy éreztem, nem tartozom oda, hogy legszívesebben elrepülnék egy messzi tájra, ahol a mesék teremtményei mind valósak, ahol minden legendás lény létezik. A mesekönyvekbe temetkeztem, elolvastam minden betűt, ami kiszakíthatott a nyomorult valóságomból. Szegények voltunk, de nem is vágytam sokra. Iskolába jártam, nagyokat sétáltam a gyönyörű tájban, és csak leültem a Kelta-tenger partján, becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy egy mesében vagyok. Sárkányokkal repültem, unikornisokkal találkoztam gyönyörű tisztásokon. Ez volt az egyetlen, ami életben tartott. Aztán egy napon minden megváltozott. 10 éves voltam csak, mikor a szüleim bejelentették, hogy megfelelő jövendőbelit találtak nekem, és immár elég nagy vagyok hozzá, hogy megismerjem. Betelt a pohár. Korán kellett felnőnöm, és mikor az élet ebbe a helyzetbe kényszerített, tudtam, nem maradhatok tovább. Menekülnöm kellett. Olyan fiatalon, egy hátizsákkal és egy könyvvel megálltam a városka vasútállomásán, és felszálltam a vonatra, ami a híres Nagy-Britannia felé vitt. Ekkor jártam legutoljára a helyen, amit mások az otthonomnak hívnának. Nekem ez a hely egy börtön volt, amiből akkor, azzal a vonattal kiszabadultam.
Fordulópont
"A sorscsapások felett nincs hatalmunk. Muszáj elviselnünk, ami történt, bármilyen nehéz. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy nem gyűlöljük meg az életet, különösen nem a mások boldogságát azért, mert a miénk elveszett."
A vonaton ülve csak bámultam ki az ablakon, és figyeltem, ahogy elhúz mellettem a táj. Megálló megállót követett, a tenger mind messzebbre került a láthatáron, a végtelen vizet erdőségek váltották fel. Hatalmas fák látványa kerített hatalmába, és szinte hívott a táj. Leszálltam, és elindultam, hogy ételt keressek magamnak a faluban, ahol nem volt más, csak poros utak, apró házak, zárkózott emberek, és az erdő, ami olyan nagyon hívott magához. Gyermeteg naivitással hittem, hogy valaki segíteni fog nekem, hisz semmim nem volt, csak az a néhány ruha, egy-két játék, és a mesekönyv, amit magamhoz szorítva cipeltem magammal. Félelem költözött a szívembe az idegen helytől, és bátorságom elszállt, ahogy beléptem a kicsi fogadóba, érkezésemre pedig minden szem felém fordult. Megfordultam hát, és ahogy a szülői házból, innen is elmenekültem. Futni kezdtem, csak vitt a lábam, a lemenő nap irányába, arcomat a könnyek áztatták. Féltem, menekültem, és elmémben gondolatok sokasága lüktetett, mint a vér a fülemben. Nem tudtam merre tartok, csak kerülgettem a szembe jövő fákat, rohantam arra a helyre, ahol csak rám várt a vad, ami majd a vesztem okozta. Fejemre szállt az éjszaka, én pedig még most is tisztán emlékszem a hatalmas Holdra az égen. Kerek volt, és ezüst fényével félelmetes árnyékokat rajzolt a helyenként hiányos erdő levelekkel takart földjére. Órák teltek el, én pedig csak bolyongtam, mint egy elveszett lélek, nem tudtam merre van a fel, és merre a le, segítségért kialtoztam, de senki nem hallotta meg. Senki, kivéve azt a valamit. Amikor elképzeltem, miféle varázslatos lénnyel találkozom majd ebben a ködös fenyvesben, nem azt a hangot akartam hallani, ami átsikoltott a hűvös levegőn. Vonyítás. Mélyről, de túl közelről. Lesokkoltam. Nem voltam képes futni, sem sikoltani, sem menekülni. Egyszerűen lerogytam a fa tövébe, és zokogtam mély rettegésemben. Kisgyerek voltam még, a fejemen át sem futott, hogy meghalhatok. Becsuktam a szemem, de hallottam, ahogy közeledik hozzám, a morgás, a léptek lassan jöttek felém, a tíz éves, zokogó énem felé. Kinyitottam a szemem, és másodpercekre farkasszemet néztünk. Majd nem maradt más a világból, csak a fájdalom és a kín, ami elöntötte a testem, a sikoltás, amit hallottam, de nem hittem, hogy tőlem származik, túl éles, magas hang volt. Majd a világ megmentett. A Nap sugarai felbukkantak a horizonton, elmosva a Holdat, fájdalomban égő testem fényben fürödve éledt újjá, a farkas pedig, a fenevad, ami az előbb szét akart tépni, most barna hajú férfiként zuhant a földre, kínjaiban vergődve. Én pedig feküdtem a hátamon, sajgott minden tagom, arcom egyik fele vérben úszott. És a felkelő Napot néztem. Ahogy a sugarak hosszú pászmákban törnek elő a fenyők között, ahogy árnyékokat vetnek az avarra, ahogy finom melegséggel ébresztik fel az erdőt, és életet csalnak a sötétség után. Majd lecsukódott a szemem, és elhagyott a világ. Nem tudom mikor ébredtem fel, nem tudom mennyi idő telt el, de biztosan sok. Sebeim be voltak kötözve, és meleg, puha ágyban feküdtem. A kis éjjeliszekrényen meleg ital gőzölgött, és csak akkor vettem észre, hogy valaki lágy hangon beszél, mikor a hallásom eléggé kitisztult. Egy mély, férfihang olvasta fel a kedvenc mesémet, abból a könyvből, ami vérmocskosan pihent megkínzott kezében. Felnéztem rá, ő pedig visszanézett, finom mosollyal az arcán. Ekkor jöttem rá, hogy a világ megváltozott, minden közelebb van, beszűkült. Az arcomhoz nyúltam, és puha bőröm helyén vadhúst találtam. Egyik szememre megvakultam, külsőmet szörnyű sebhely csúfította el. A férfi megállta a mesében, és közelebb jött hozzám. Pillanatokra a szemébe néztem, és akkor felismertem, mikor a mélykék tekintetben könnyek remegtek. Zokogva ölelt át, és egyetlen szót ismételgetett. Bocsáss meg…
Epilógus
"Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."
Hát, vele éltek azóta is. Az ember, aki azzá tett, ami ma is vagyok, a gondomat viselte a következőkben. Gyermekeként szeretett, bevezetett a mágikus világba, a bestiákat együtt lestük meg, megismertem, ahogy ő is engem. Tőle kaptam pálcámat is, azt, amit ma is használok, ide érkezett a behívóm is a Roxfortba, ahova ő is járt. Sosem felejtem el a pillanatot, amikor először ültem Dumbledore professzor irodájában, aki olyan kedvesen és bölcsen tájékoztatott mindenről. Megengedte, hogy normális életet éljek, ne kelljen állatként bezárva lennem. Ezért hálás vagyok neki. Szabadon járhattam kelhettem, barátkozhattam, és teliholdak alkalmából meglátogattam Piton professzort, majd átmentem a Szellemszállásra. Nehéz volt az első időszak. Akkor még én sem barátkoztam meg az új külsőmmel, nem hogy a többi diák, akik mind tökéletesen néztek ki, sehol egy heg, sehol egy hiba. Sárvérűként a Mardekár ház lett a helyem, még ha származásom nem is köztudott tény. Apa szerint nem nekem volt szükségem a házra, hanem a háznak volt szüksége rá. Talán igaza van, de akkor is sok felületet kaptam, ami miatt kiközösíthettek. Bezárkóztam hát. A félelem, amit magam iránt éreztem kivetült a külvilágra, és félelemmel töltött el. Az évek azonban megváltoztattak. Nem akartam többé félni, és menekülni, ahogy mindig tettem, így lassan, de biztosan megbékéltem magammal, a helyzetemmel, a külsőmmel, és ez adott nekem biztonságot. Magabiztos lettem, hallgatag, de lobbanékony. Még mindig nehezen barátkozom, bár próbálkozom nyitni a világ felé, talán nem reménytelen a vágy, hogy ne legyek egyedül. Hét év telt el, és ma már nem gondolok a valódi szüleimre. A barna hajú férfi, az igazi apám, ő a családom, ő az, aki mindig bíztatott, aki motivált, és talán én is őt. Remélem, hogy a töredékét vissza tudom neki adni, amit ő adott nekem. Sosem gondoltam volna, hogy a Bájitaltan és a Legendás lények gondozása ilyen jól fog menni, apa tanított ezekre, és hozzá képest olyan ügyetlennek éreztem magam. Végül a gyerekkori álmaim teljesültek, a varázslatos világban élek, ami olyan, mint a mugli mesékben. Ma már új álmom van. Az, hogy egy napon auror leszek, aki a varázslényekre szakosodott. De ki alkalmazna egy vérfarkast? Apa is azóta nem ott dolgozik, hogy vérfarkas. A Minisztériumnak is meg van a véleménye rólunk. Nem is számít, ez már a jövő zenéje. És ami ma itt van, az itt is marad, újabb sötétség jön, és végül minden reggel megment majd a felkelő Nap fénye, egy új világot hozva el.
A hozzászólást Theresa O'Conaill összesen 12 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2017-02-04, 23:39-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Theresa O'Conaill 2014-10-28, 19:13
Elfogadva!
Olyan, olyan... olyan jóóó leeett! ^^ Imádtam olvasni, akkor is, ha tényleg hosszú lett. A jellem és kinézet tuti, eleve a kari nagyon szépen össze lett rakva, no meg ez a kép remek! Az ET-d pedig már egyenesen fantasztikus, nagyon megható és izgalma és szép és... Szóval imádtam minden sorodat és biztos vagyok benne, hogy nagyon jó kis játékaid lesznek ezzel a kis karikával, szóval dobd be magad, menj játszani, és foglalózz, ha netán még nem tetted, meg mindeen.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Theresa O'Conaill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Theresa O'Conaill 2017-02-15, 12:46
Egyetem
Az órák, amiket rendszerint látogat, tervezi látogatni őket (fejébe vette, hogy két szakot végez el egyszerre, az Aurort és a Bestiamestert):
Auror: 1. Büntetőjogi alapismeretek, alapok: A Mágiaügyi Minisztérium hatályos törvényeinek megismerése, tanulmányozása, helyes alkalmazása. Tanár: David LaFayette 2. Fizikai kiképzés, erőnléti edzés (gyakorlat): Varázslat nélküli harci módok gyakorlása. Utolsó évben túlélési technikák elsajátítása. Tanár: Jonathan Zayn Davies & David LaFayette 3. Párbajmágia (gyakorlat): Tiltott mágiaágak gyakorlata megfelelő felügyelet mellett, egy Minisztériumi által kijelölt egyén ellenőrzésével. Tanár:Jonathan Zayn Davies 4. Mágiaelmélet (elmélet): A Párbajmágia-órán szerzett tudást pótolja ki elméleti síkon. Ismerteti az egyes varázslatok hatásait, a körülményeket, melyek során használhatóvá válik egy egyébként szigorúan korlátozott varázslat. Tanár: David LaFayette 5. Csapdaismeret alapok (elmélet-gyakorlat): Ez az óra arra való, hogy felfedjük a csapdák helyeit, és sikeresen hatástalanítani tudjuk a már működésbe lépettet is. Összevont óra az aurorok és ereklyevadászok számára. Tanár: Jonathan Zayn Davies
Bestiamester: 1. Bestia szelídítés (gyakorlat): Befogott állatokon gyakorolhatják szelídítő tudományukat a diákok, a veszélytelen fajoktól kezdve a veszélyesekig. Tanár: Casper Roughley 2. Bestiák evolúciója (elmélet): Itt inkább a kezdetleges fajokról tanulnak, megtudhatják milyen lénynek mi volt az elődje és hogyan alakult ki mostani formájuk. Tanár: Casper Roughley 3. Legendás ritkaságok (elmélet): Különböző ritka fajokról tanulhatnak, elsősorban inkább csak leírásokat és megfigyeléseket tanulmányoznak, melyeket azok az emberek írták, akik látták őket. Tanár: Remus J. Lupin 4. Varázslény jogok (elmélet): A Varázslények jogairól, felügyeletükről, ellenőrzésükről és egyes fajok esetében a varázslok közti szabadon járásról esik szó az órákon. Tanár: Flinn O'Donnell 5. Varázslény anatómia (elmélet): A különböző lények testfelépítése, szerveik működését figyelhetik meg, gyenge pontjaik meghatározása, mérgező fajok esetében a méregmirigyek elhelyezkedését tanulhatják meg. Tanár: Mimi Crossby (NJK) 6. Sárkánytan (elmélet): A tanulók megismerkedhetnek a sárkányok különböző fajaival, megtanulják az ismertető jegyeiket, gyengéiket, erősségeiket, életmódjukat. Tanár: Rubeus Hagrid (Canon)
Olyan, olyan... olyan jóóó leeett! ^^ Imádtam olvasni, akkor is, ha tényleg hosszú lett. 
A jellem és kinézet tuti, eleve a kari nagyon szépen össze lett rakva, no meg ez a kép remek! Az ET-d pedig már egyenesen fantasztikus, nagyon megható és izgalma és szép és... 
Szóval imádtam minden sorodat és biztos vagyok benne, hogy nagyon jó kis játékaid lesznek ezzel a kis karikával, szóval dobd be magad, menj játszani, és foglalózz, ha netán még nem tetted, meg mindeen. 
