2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Vladimir Mantov Születési hely és dátum: Az 1300-as évekre tehető, nem tudni fontosan, Nezabar világa Csoport: Varázslény Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Rejtjel-kutató Képesség: Legilimentor, Sebezhetetlen, Örök élet Mágikus adottság: Csábmester, Telekinézis, Relikviamester Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Vanessa Mantova
Jellem: A jellemem mindig is alakulóban volt, amíg el nem érte a jelenlegit. Egykor kalandos természetű fiatal volt, kiváncsi angyalként tág szemekkel néztem bele a világba, érdekelt minden, ami új. Szerettem másokon segíteni, fejleszteni a környezetemet. A szörnyűségek nem pillanatok alatt változtattak meg, a gyötrelmes fájdalomból mégis új alak emelkedett. Az új alak szárnyai továbbra is fehérek, ám a tettei nem. Rá kellett jönnöm, hogy a világ nem úgy működik, mint amiről a mesék szólnak. Sokkal jobban megéri köpni másokra, a saját hátamat figyelni, az önálló hatalmamat kiépíteni. Miért adnék én másoknak akár egy apró kenyérdarabot is, hogy ne haljon éhen, amikor a saját boldogulásomat sem segíti senki? Akkor már inkább leszek gazember, hogy saját magamban se kelljen csalódnom. Az új életet aztán új világ is követte, a tudásomat korlátozott mértékben át akartam adni, hogy legyenek, akik engem szolgálnak. A szolgák tekintetében elsőre nem voltam túl jó emberismerő, ám ez már a múlt. Céltudatos vagyok, határozott terveim vannak, amiket csak akkor ismerhet meg a világ, amikor már késő.
Kinézet, megjelenés: Nem csupán angyalként kell viselkednem, hiszen társas lényként az emberek világában is el kell vegyülnöm. Kiválóan értek a rúnákhoz, egykor én voltam Uther magántanára is. A saját szárnyaimat apró varázsjellel láttam el, hogy elférjen az emberi ruházat alatt, amik egyébként úgy vannak kialakítva, hogy a rúna gondolatai aktiválása nyomán azonnal kipattanhassanak, legyen hely, így ne szakadjon szét a szövet. Az alakom kortalan közeli negyven éves sármos férfi. Hollófekete hajam és szemem nem utalna az egykori angyali származásra, de nyilván félreismered az angyalokat, ha azt hiszed, hogy mind szőke és kék szemű. Az ikertestvérem viszont ilyen volt, mégsem különböztünk, ami a jellemünket illeti, mindig is összefonódtunk. Na de térjünk vissza hozzám. Sikeresen beilleszkedtem, haladva a korral leginkább az elegáns, de mégis oly kényelmes felöltőket viselem, a nyakkendőt viszont nem szívlelem. Mágikus képességeim révén gyorsan nagy gazdagságra tudtam szert tenni, így nem lehet gond, hogy mindig makulátlan legyen. Száznyolcvanas magasságom nem tesz azért óriássá, ám kellemes magabiztosságot ad. A hajam szinte mindig rövid, de nem katonásan rövid, noha egykor amikor még az angyali hegycsúcsok között kalandoztam, még a vállam alá ért, s szakállam is volt. Ám most.. Az új élet új külsőt kíván. A borosta a maximum, amit megengedek magamnak.
Előtörténet: A Nezabar világán született két fehérszárnyú angyal gyermekeként, ikerhugommal Vanessával. Gazdaságságban és bőségben éltünk, úgy nőttünk fel, hogy hittük, olyan célokat valósíthatunk meg, amelyekkel segítségére lehetünk majd a halandóknak. Vanessával sokáig azt hittük, legyőzhetetlen és elválaszthatatlan páros vagyunk mi ketten, de mint később kiderült, mindkét esetben tévedtünk. Míg Vanessa a művészetek, s a gyógyítás felé indult, én magam a kardforgatás nemes tudományát választottam, a halandók közé szállva szörnyetegekkel vívtam meg, falvakat mentettem. Olyan kincsek, ereklyék után kutattam, amelyről mások álmodni sem mertek volna. Az egyik ilyen szörnyvadászat mentette meg az életemet. Egy barlang omlott rám, a kijáratot nem lelve igyekeztem erőt gyűjteni, ám ott bent ért a tudat, hogy valami baj van a testvéremmel. Ikrekként olyan erős összeköttetésben voltunk, hogy tökéletesen éreztem, ahogyan a tűz megtisztítja a bőrét, lehántja a húst a csontjairól. Én magam is sikoltozva éltem át az elevenen megsülést, ahogyan Vanessából elszállt az élet. Végül mégis ki tudtam verekedni magamat a barlangból, s ami kint fogadott, elképesztő volt. Minden a földdel lett egyelővé, kietlen pusztaság fogadott. Úgy hiszem egy másik, sötét angyal tehette, mert sosem tudtam meg az igazságot, de úgy hírlett, egy másik világból származó idegen öntudatra ébredése közben szabadult el valamilyen mágikus tűzförgeteg, ami felégette a kontinenst, alig alig egy nap alatt. Ahogyan visszaindultam, mindenhol üszkös csontokat, kiszáradt folyómedreket leltem csak. A házak kiégtek, vagy porrá váltak. Rajtam kívül alig maradtak túlélők. Messze keletre indultam, hogy más földeket ismerjek meg. A gyász közben szétmarta angyali lelkem utolsó darabjait, nem láttam már értelmét élni. Az útközben talált túlélőkkel immár nem foglalkoztam. Ki tudja mennyi idő, talán évszázadok is elteltek, mire békére leltem. A világ elkezdett éledezni, az új kontinenst vélhetően nem is érte a tűz, ahova érkeztem. Itt is ismerték a magamfajtákat, szinte istenként kezeltek, megannyi különös faj, démonok, vámpírok népesítették be a világot, egy varázslóiskola közelében pont a természetfeletti gyermekeket akarták kinevelni. Elkezdtem kapcsolatokat ápolni, fejleszteni egy másféle stílust, ahol hatással vagyok másokra. Megismertem a sötét tanokat, s már be kellett látnom, nem idegenkedek tőle. Egy különös lánnyal találkoztam, aki mint kiderült, hasonló helyzetben volt, mint én, elárulták, kitagadták a saját idejéből, ám hozzám hasonlóan elkezdte felépíteni a hatalmát. Gyógyír volt a bánatomra, szerelmünk gyümölcseként még egy kislány is született, akinek én magam adtam a Vanessa nevet, ikerhugom emlékére. Ám Gabrielle világuralmi törekvései elriasztottak, arra az idegenre, vagy angyalra emlékeztetett, aki a világégést okozta. Különváltunk, főleg amikor közölte, hogy a csecsemő lánygyermeket is feláldozta valami varázslat eszközeként. Végleg hátat fordítottam neki, s elhagytam ezt a helyet is, hogy immár többedszer kezdjek új életet. Egy különös repedést használtam ki, hogy átlépjek egy másik síkon, s nem tudhattam, hogy a világégést okozó idegen szakította, ő maga előttem lépett át. Az új világ kezdetben a kedvemre volt, itt ugyanis nem voltak angyalok, képességeim többszöröse volt bárkiénél, bárkit az uralmam alá tudtam hajtani. Ám mivel már nem volt vesztenivalóm, úgy döntöttem, hogy végrehajtom az idegen varázslatát, immár tudatosan, hogy kiválasszam, kik azok, akik méltók az életre. Ehhez azonban egy Jégnász konstellációt választottam az összes bolygó olyan együttállást alkot, amely különös mágikus erőket nyit meg. Hosszú éveken át terveztem mindezt, beavattam titkomba egy különös, nagyravágyó fiút, aki azonban ellenem fordult, bezárt egy sötét kút mélyére, hogy nélkülem hajtjsa végre a varázslatot. Angyalokat akart kinevelni, olyan leánygyermekeket, akik mágikus ereje hozzám hasonló istenné emeli. Ám angyalai nem voltak hozzá lojálisak, láthatták rajta, hogy mennyire ostoba módon vágyja a hatalmat. S míg ő elbukni készült, összeszedtem maradék erőmet, s amikor egyszer végre rám nézett, ki tudtam szabadulni, végleg elpusztítva az ostoba tanítványt. Az évekig tartó rabság azonban csak még eltökéltebbé tett. Tudtam, hogy véghez fogom vinni az idegen varázslatát, a másikus hetes számot válaszottam hozzá. A varázslat nem csupán megtisztítja a világot, maga lesz az Armageddon, ahol a holtak kikelnek a sírjukból, talán még az ikremet is láthatom ismét.
Varázslény korlátozások és engedélyek Varázslény néven futhat sok minden, ha usere tudatosan tudja kezelni és nem bomlasztja az oldal működését és irányát. Nagymesékben, több szereplős játékokban csak és kizárólag akkor vehet részt, akár beugróként vagy úgy akármilyen formában, ha mindenki kivétel nélkül rábólintott, vagy a mesélő úgy rendelkezett. Legfeljebb a nagymesék, utólagos vonzatába lehet bele szólása, de ha olyasmit tesz, ami kihatással lenne mindenre, pl. le akarja rombolni Londont, vagy mondjuk Európát/ le akarja leplezni a varázsvilágot, akkor elkezdheti, de mesélői szinten meg lesz vétózva a terve, ha csak úgy egyeztetés nélkül fog bele. Ha részt akar venni egy ilyen volumenű karakterrel mesében, vagy olyasmit szeretne kimesélni, kell legyen valami beépített ballansz, mindenképpen jeleznie kell az adminok felé, hogy mit akar, és számoljon vele, hogy nem lesz minden elfogadva. Az ilyen karakterek játékszinesítés végett léphetnek játéktérre, semmi több miatt. Mindenképpen figyelembe kell vennie, egy egy terület- helyszín, "ügyeletes" karakterét, és egyeztetnie kell vele súrlódások elkerülése végett, hogy mit akar, az adott területen/ helyen/ intézményben és ha az ügyeletes karakter nem kíván vele össze találkozni, ezt a kérést, figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani, pusztán játékostársaink iránti tiszteletből. Azt hogy egy egy helyszínnek, ki az ügyeletes karaktere, a helyszín leírásokban találod meg. Ezt ha vállalja a játékos és ennek fényében kezeli a karaktert, és a világba nem beerőszakolható, hanem beilleszthető, akkor lehet csak róla szó.
