2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ki ne hallott volna már a festői szépségű Romániai Sárkányrezervátumról? Minden fiatal sárkánykutató, és bestiamester szakos hallgató álmáról. Hiszen itt van a világ legnagyobb, és legváltozatosabb sárkánypopulációja. Kimagasló szakmai lehetőségek tárháza a tapasztalatra vágyó fiatalok számára.
És ki ne hallotta volna már a Derek Postolache nevet? Hiszen ő a Sárkányrezervátum igazgatója, és tejhatalmú ura. A sajtó szerint szigorú, de igazságos ember hírében áll. Ő alakított ki egy nemzetközi programot fiatal egyetemisták számára, akik különféle bestiákkal, sárkányokkal akarnak ismerkedni. A világ minden pontjáról fogadnak itt egyetemistákat rövidebb-hosszabb gyakorlatra, ahol hasznos szakmai tudást szerezhetnek. Illetve az igazán tehetségesnek, és szorgalmasnak látszó fiatalokat szívesen patronálja, többüknek már állandó állást is ajánlott a rezervátumban miután végeztek a tanulmányaikkal. Olyasvalaki, aki roppant nagy tudással bír a bestiatanokat illetőleg, és aki igen nagylelkűen támogat minden természet és környezetvédelmi ügyet, egyéb kisebb rezervátumokat, botanikus kerteket, bestiakórházakat. Néha napján igen nagyvonalú adományok jutnak egyéb jótékonysági szervezeteknek is a jóvoltából. Mindemellett szerető férj, és gondoskodó 7 gyermekes családapa.
A rezervátum keleti kapujánál található egy több szárnyas hatalmas kúria. A rezervátum igazgatósága található itt. Illetve azon egyetemisták, és dolgozók szálláshelyei, akik nem rendelkeznek saját lakhatással a közelben.
De a valóság talán kicsit más. Vagy nagyon is? Néhol már felütötték a fejüket furcsa pletykák, és mende-mondák. Igaz, valahogy ezek terjesztői mindig villámgyorsasággal tűntek el, és többé nem hallott róluk senki. Ami biztosnak tűnik, hogy az igazgató úr, szinte mindig a testőrei jelenlétében mutatkozik meg. Nem túl nagy titkok, hogy kevés bizalmi embere pedig úgy érzi, hogy olykor-olykor (talán nem is olyan ritkán) de nyugodt szívvel élhet vissza a hatalmával. Szinte bármit megtehetnek, amit kedvük diktál. Romániában pedig nem él olyan épeszű ember, aki szándékkal összetűzésbe akarna keveredni Postolache embereivel. Nemrégiben nevezték ki a rezervátum igazgató helyettesének Daren Postolache-t, az igazgató másodszülött fiát. Sokan azt beszélik, hogy arrogáns egy alak, aki csak apjának köszönheti mérhetetlen befolyását. Ha pedig már befolyásról van szó, akkor a rossznyelvek szerint a Postolache családnak nagyobb a politikai befolyása, mint magának a román mágiaügyi miniszternek, aki csak báb Derek Postolache kezében. Ami pedig a családi idillt illeti, a felesége és leány gyermekei csak nagy nyilvános jótékonysági eseményeken jelenek meg, de egyébként nem sokat tudni róluk. Szinte sosem látni őket a rezervátumban, ha mégis, akkor testőrök, és szigorú gardedámé-ok társaságában.
De ha furcsaságnak nem lenne ennyi elég, akkor még ott van a rezervátum északi csúcsán egy hatalmas, kőfallal, és kősárkányokkal lekerített kőkastély. A család állandó otthona. Oda a családon, testőrökön, és Derek kevés bizalmi emberén kívül senkinek, még a sajtónak sincs bejárása. Mintha szörnyen titkos dolgok történnének ott. Aki valaha is betette oda a lábát, az anyi szent, hogy nem beszél egyetlen szót sem, a bent látottakról. Még olyan jelentéktelen dolgokról sem, mint a fali dekoráció.
Mit gondolsz bátor vándor, akit ide vetett a szél, be mersz lépni a kő őrsárkányok figyelő tekintete közt, hogy felfedd a rezervátum, az itt élő teremtmények, a Postolache kastély, és a család sötét titkait? Vagy visszafordulsz a veszély kapujában?
- A láthatatlanság nekem is eszembe jutott már, de kétlem, hogy pont erre az opcióra ne gondoltak volna – csóválom meg a fejem némileg eltöprengve. Az eddigi tapasztalataim alapján létezik tökéletesen végrehajtható láthatatlansági mágia, amely az ember fizikai testét is elrejti, de nem hiszem, hogy mi azon a szinten lennénk. A birtok védelmi rendszerét tekintve pedig igen komoly esélyünk van arra, hogy lebukunk. - Ezek tényleg mindenre gondoltak – nyögöm ki Dorina szavai hallatán. - Viszont, csak ketten lesznek és mi is ketten leszünk – pillantok Hiro felé. - Ráadásul, neki ott van még az a sárkány tetoválás. Akárhogy is, de nálunk az előny – vonom meg végül a vállam némi számítgatás után. - Megpróbáljuk őket lefegyverezni és elkábítani, majd megröptetni az egyik dögöt. Ha hirtelen éri őket a támadás, akkor nem is tudnak semmit se tenni ellene. Az az ötlet azonban, hogy Dorina láthatatlan legyen... Hát, egy próbát megér és ha be is jutunk, akkor ő is lefegyverezheti azokat a tuskókat. Sárkányőrök, nem pedig párbaj mágusok. Talán kicsi a különbség a két szakma között, de akkor is van valamennyi. Ha hirtelen három emberrel találják szembe magukat kettő helyett, összezavarodnak és máris nálunk az előny. Két másodperc is bőven elegendő egy ember kiütéséhez, ha jól van végrehajtva a varázslat. - Gratulálok? - pillantok kérdőn a lány felé, elvégre nem semmi dolog, ha az ember testvére maga a Mágiaügyi Miniszter. Nekem csak egy féltestvér jutott egy vérfarkas személyében, ami azért elég szánalomra méltó néha. Persze, csak a családi háttér fényében. - És ha idecsődül a sajtó, gyengül a védelem? Gondolom ugyanis, hogy elindul valamiféle riadólánc, Dorina apja kijön, hogy a fia mellett lehessen, nyilván ügyelni arra, hogy a korábban bemagolt szöveget mondja vissza és semmi hülyeséget se csináljon. Ezzel őt el is távolítjuk a birtokról. A sajtófigyelem miatt pedig több biztonsági ember kell majd az említett helyre, hiszen a nagy érdeklődés miatt nagy lesz a tömeg is. Mozgósítani fognak hát pár olyan embert is, aki nem lát el semmilyen fontos feladatot. A sárkányok mellől aligha veszik el az őröket, de a kisebb lények mellől már nyilván. - Jobban támogatom ezt az ötletet, mint a sárkányosat – vigyorodom el egy pillanatra, hiszen végre van esélyünk a besurranásra. Dorina eddigi szavai alapján örülhettünk, hogy eddig eljutottunk. - Nem lehetne néhány kisebb biztonsági bűbájt megzavarni, ha már ott vagyunk? - vetem fel a következő ötletemet. Itt természetesen nem a fő rendszerekre gondolok, hiszen azt hamar észrevennék. - Vannak ott olyan riasztóbűbájok, amelyek a sárkányok aktuális állapotát mutatják? Ha igen, akkor könnyen elhitethetnénk velük, hogy valamelyik meglógott... Van néhány olyan pikkelyes lény, amelyik tényleg láthatatlanná tud válni, szóval még akkor se lenne gond, ha esetleg nem észlelnének az égen csapkodó gyíkokat. Dorina ehhez azért jobban ért, szóval meghagyom számára a döntést, habár valamennyit konyítok az ilyesmihez. Egy-két ige és kész a koholt galiba. Ekkora sajtófigyelem középpontjában időbe telne, mire kiderülne, hogy mindez csak egy tévedés és meghülyült a rendszer. - Remek – biccentek egyet a lány szavai hallatán, majd – Hiróval együtt – követem őt. Seperc alatt bejutunk, bár a neheze még csak ezután jön majd. A Visitoros kártyát magamnál tartom, biztos, ami biztos alapon. Ha valaki megállítana minket, legalább igazolni tudjuk magunkat.
A fák takarásában hallgatom a fiúk érvelését. És hát minél több buktató kerül elő, annál inkább érzem ezt elkapkodottnak, ami nem tetszik, de meg kell szereznünk a gömböt. Valahogy be kell jutnunk. Azért ide hoppanáltam, mert talán itt a legkönnyebb átcsúszni az ellenőrzésen. A másik két lehetséges bejáratot sokkal szigorubban őrzik, gyakorlatilag lehetetlen megúszni egy alapos biztonsági ellenőrzést. Azt pedig mi elkerülnénk. Így viszont marad a főkapu. Sajnos. Nekem sem tetszik igazából jobban, mint Hironak, de nem tudok jobb megoldást, pedig itt nőttem fel. Amiket meg én mondok. Talán költői túlzásnak tűnhetnek, de ők nem éltek itt. Azon azért némiképpen meglepődöm, hogy Hiro beszél románul és magyarul. A sárkánytetováláson pedig még inkább. - De veszélyes. Méghozzá nagyon. Ezért vannak képzett gyógyítok is a kúria B szárnyában. Viszonylag gyakoriak a sérülések. - sóhajtok fel. A biztonsági protokollok egy dolog, de mindig lehetnek rosszkor rossz helyen eltévedt egyetemisták, gyakornokok... Így ez sem egy igazán jó ötlet elterelésnek. De jelenleg nem tudom mivel csalhatnánk ki még apámat. Aki finoman szólva sem ostoba. - Az újságíroknak először jelentkezniük kell a kúria főportáján biztonsági ellenőrzésre, valamint a rezervátum területén újságíró csak két képzett sárkányőr társaságában közlekedhet. Nem lenne túl jó reklám, ha egyet véletlenül lenyelne reggelire egy sárkány. - említettem már, hogy apám mennyire paranoiás? Gyakorlatilag a megszerzett hatalma körül forog az élete, és semmit sem enged meg, ami ezt veszélyeztetné. De ennek ellenére mégsem vetem el teljesen az újságírósdi gondolatát. Leszakítok 3 falevelet, és egyesével változtatom át őket. Egy sárga Visitor kártyát adok Peternek, egy ezüst színű Gyakornok kártyát Hironak, és az Aranyszínű Bestiamester minősítésűt megtartok magamnak. - Az örökösödéssel adtál egy ötletet. - nézek Hirora, és egy mini papírsárkányt húzok elő a táskámból, amit szélnek is eresztek. - Nem sokára itt lesz a sajtó, méghozzá minden laptól. Azt írtam, hogy a bátyám ad sajtótájékoztatót a Keleti főkapunál, vagyis itt. Ha minden apám tervei szerint alakul, akkor az idősebb bátyám lesz a mágiaügyi miniszter úgy 3 hónap múlva. - persze a kellemetlen sajtó nem tenne jót az ügynek. Nem mintha apám nem cenzúrázná erős kézzel a sajtót is. De jelen esetben ez nekünk most mindegy is. Amilyen megalomán, biztos előkeríti a bátyám, és mosolyog a vakuba a nagyobb baj elkerülése végett. - Talán elég ha kisebb bajt okozó lényeket engedünk ki. Van egy pár doxink, és hasonló kellemetlen kis lényünk is. Az sem szerencsés, ha azok tépkedik a riporterek haját.- persze így sem kockázatmentes a dolog, mert a főkapun kell bemennünk, és onnan letérni egy kerülőre. És bárkivel összefuthatunk. - Az arcom ismerik, de apám ügyel annyira a családi hírnévre, és a sajtóra, hogy az egyszerű gyakornokok, és dolgozók semmit se sejtsenek az eltűnésem valódi körülményeiről. Csak a kevés bizalmasa, és az utánam küldött fejvadászok tudják, hogy engedély nélkül vagyok távol. Menjünk. Ha minden jól megy akkor fürgén jutattom át magunkat a kapun, és egy kicsit távolabbi, de olyan pontra vezetem a srácokat, ahonnan fák, és bokrok takarásából de szemmel tarthatjuk a főkapu környékét, méghozzá belülről, letérve minden ösvényről. Vajon mikor harapnak rá, és jelenik meg az apám a bátyámmal?
//Határidő: aug. 30. Következő hsz: aug 31. (Ha írtok hamarabb, esetleg hamarabb) //
₪ Dallam ₪ ₪ "Az igazság mindig az, amitől a legjobban félünk." ₪
- Ami azt illeti én tudok. Románul is és magyarul is. Az egész gyerek koromat utazással és tanulással, kultúrák tanulmányozásával töltöttem a családdal az élen. - ismerem el kelletlenül. Meg amúgy teljesen feleslegesen, mert semmi értelmét nem látom valóban annak, hogy valaki Dorina bőrébe bújva terelgesse a figyelmet... - Másfelől, a százfűlé a hangunkon nem változtat. - Így érthető okokból nem is feszegetem a témát. Valahogy amiket Dorina mond, erősen költői túlzásnak hatnak számomra, de megeshet, hogy csak a született vámpír, felsőbbrendűség érzete dacol a felvázolt képpel. Másfelől nemes egyszerűséggel utálom az ilyen embereket. Hoppanálunk és a kapuhoz megyünk, egy kicsit sem védettebb helyre. Ami nekem élből nem tetszik és felbasz. De egy fogcsikorgatáson kívül egyenlőre nem adok hangot mélységes nemtetszésemnek. Hiszen pont ezt mondtam, hogy mi lenne, ha nem harmadmagunkkal indítanánk ostromot?!!! Dorina azért elmondja az érdemi információkat. A zárnyitó varázslatra különösen koncentrálok. És pálcával többször le is utánzom a mozdulatot, hogy megragadjon. Aztán mintegy mellékesen beszámolok arról a sárkányról, ami a bőrömbe van varrva, mint speciális rúna tetoválás.
Elmondok róla minden érdemleges tudnivalót.:
"Fuku-Ryu a szerencsét hordozó sárkány." - Ez egy egész testes sárkányt ábrázoló tetoválás, ami időnként látszik időnként nem és folyamatosan máshogy helyezkedik. A pikkelyeibe rúnák/kanjik vannak varrva. Élő tetoválás. Mivel a családjában kifejezetten ritkák voltak a pálcahasználó varázslók, így maradtak a bájitaloknál meg a rúnamágiáknál. Családi hagyomány generációkra visszamenőleg, a lényege, hogy ha a viselője akkora bajba kerül, akkor egy rövid időre tényleg életre kel. - Lemászik a bőréről és helyzettől függően veszi fel a méreteit. Maximum mérete megegyezik egy valós sárkányénak. Kígyószerű és két pár karmos-mancsos lába van. Jellegzetes szarvasagancsos japán sárkány formája van. - Élethű reális sárkány jön létre nagy veszély esetén rövid időre, ami olyan mágia megnyilvánulás, ami kiveszi a viselője erejét, de akár életmentő lehet. - Késleltetés/elterelés, hárítás és válaszcsapás
Tehát ennek fényében talán annyira nem fognak minket megbaszni... Igaz, hogy csak vészhelyzetben jön elő, de attól még jó hogy velünk van. - Mi lenne... ha láthatatlanná változtatnánk? És mi simán csak újságírókként mennénk.. jah.. ez talán működhetne... - megvonom a vállam, Peternek igaza van, a sárkányeregetés igennagyon hatékony elterelés, de simán bele halhat az is akinek kurvára nem kéne. El kell ismernem, máris nem tűnik olyan jó ötletnek. - Ettől függetlenül értesíthetjük a valódi sajtót, hogy van valami balhé a birtokon. Ha nem is mondjuk sárkány... akkor valami más. Mittudom én, mondjuk.. a te eltűnésed. És az örökösödési kérdés...?
Oké, aláírom, ostoba voltam, hogy nem gondoltam bele a tervem részleteibe. Dorinának pedig igaza van, erre egész egyszerűen nincs időnk. Még abban az esetben se lenne működőképes ez a dolog, ha lenne. A lányt helyettesíteni nem csupán annyiból áll, hogy megiszom a főzetet és felveszem az alakját. A nyelv, a kultúra... Mind-mind olyasvalami, amit be kellene magolnom pár hónap alatt. És ez a torta igen kicsinyke részlete, ha fogalmazhatok így. Ha az egészet be szeretném habzsolni, akkor minden bizonnyal igen hamar a torkomon akadna a falat. - Ennyi idő alatt ennyire futotta – vonom meg a vállam, jelenleg semmi jobb sincs a tarsolyomban. Hiro ötlete talán még működhetne is, habár annak is vannak buktatói, de jelentősen kevesebb, mint az enyémnek. A szőkeség néhány percnyi szünet után a kezét nyújtja, én pedig – szavak nélkül is beleegyezésemet adva a dologba – megfogom azt. A hoppanálás kellemetlen érzése immár ismerősként üdvözöl, habár az érkezés során már nem kavarodik fel annyira a gyomrom, mint előtte. Szépen lassan kezdek mindenhez ismét visszaszokni, ez pedig örömmel tölt el. Azt pedig külön díjazom, hogy nem egyenesen a birtokra érkeztünk, hanem valamiféle takarásba. Hamar bajba kerülnénk, ha egyik pillanatról a másikra megjelennénk a szépen ápolt pázsiton. - Nem veszélyes ez egy kicsit? - teszem fel a kérdést Dorina gyorstalpalója hallatán. Egy nőstény egyed sokkal agresszívabb, mint egy hím társa, akkor pedig végképp kiszámíthatatlan, ha tojásokat rakott és azok még nem keltek ki. - Mármint, a felfordulás része még oké, de itt vannak olyanok is, akik nem jelentenek veszélyt a terveinkre nézve. A diákokat nagy eséllyel biztonságos helyre menekítik, a rezervátumban pedig vannak szakértők is, akik időben közbe is lépnek, ha arra kerülne a sor, de talán egy fokkal kevésbé agresszív állatot kellene keresnünk. Úgy hallottam, a skóciai példányok egész szelídek, noha azért ők is képesek galibát okozni. Egy kínai gömblángsárkányt elengedni azért elég kockázatos fellépés lenne részünkről...- Mit gondolsz, lenne esélyünk újságíróként? - pillantok Dorinára, miközben magamban az információkat dolgozom fel. Mágiával aligha lennénk képesek bejutni, hiszen a helyet szigorúan őrzik. Én és Hiro még kiadhatjuk magunkat egy brit lap újságíróinak és Dorina lehetne a tolmácsunk, de a lányt nagy eséllyel elég jól ismerik itt. Ő aligha jutna be álca nélkül. Van nálam fényképes igazolvány, a vámpír pedig lehetne a segítőm vagy tudom is én micsodám... De Dorina részére egyelőre semmiféle szerepet sem tudok kitalálni. - Úgy bejutnánk a birtokra, a többi pedig kevésbé lenne necces. A birtok körül lévő mágikus védelmen aligha juthatunk át. Csak azt nem tudom, veled mi lesz – pillantok beszéd közben a szőkeségre. - Gondolom, ismerik az arcod, amint felbukkansz, azt jelentik és perceken belül ott lesz mindenki, aki téged keres. Talán Dorinának vagy Hirónak van használható ötlete is, de én amondó vagyok, hogy más bőrébe bújva lenne a legbiztonságosabb a birtokra való belépés. Ha az újságírókat beengedik, akkor talán érdemes lenne azzal próbálkozni.
Dorina egyszerűen megissza a teája maradékát, és egy keserű mosollyal néz Peterre, és a tervére. Más körülmények közt talán működhetne. Ha sokkal több idejük lenne. De nincs. - Hidd el apámnak van embere mindenütt, és nem mind olyan, mint akikkel ott összefutottunk. Melyikőtök tud anyanyelven románul és magyarul, és ismeri apám minden szeszélyét? Apámnak nem tartana rájönni 30 másodpercig sem. Akkor pedig előbb kiszedné belőled, amit tudni akar, aztán... többé senkivel nem lenne alkalmad cserélni százfülé-főzettel. Fogalmazzunk így. Ehhez a tervhez hetek, ha nem hónapok kellenének, ha akarjuk hogy működjön. Nem tudnánk elég sokáig felültetni. Marad a másik terv. - néz a lány itt Hirora, aki sárkányröptetést javasolt. Igazából ez sem tetszik neki, de nem tud jobbat. Végül a lány, amikor úgy fest nincs több mondanivalója, és lelkileg elég felkészültnek érzi magát, akkor nyújtja a kezét a két társa felé, és hoppanál. Egyenesen a birtok keleti kapujához. Vagyis pár méterrel hátrébb egy fasor takarásába, ahonnan éppen rálátnak a kapura, és az azt őrző speciális vibráló védőmágiákra. Itt Dorina neki veti a hátát egy vastag tölgyfának, és felkészítendő a két társát sárkány gyorstalpalót ad. Elmondja, hogy az bőven elég lehet ha Liu-li-t a kínai gömblángsárkányt elengedik. Főként mert ha jól számolt, épp most lehetnek tojásai. Ilyenkor pedig köztudottan nem jó felbőszíteni egy sárkányt. Még neki sem, aki tojás korától nevelte. Elmeséli, hogy a sárkányok a rezervátum területén viszonylag szabadon vannak egy-egy mágikus búrával védett területen. A különböző fajtáknak különböző területek vannak kialakítva, speciális biztonsági védő-varázslatokkal. Láncon csak az éppen tojást rakó nőstényeket, sérült egyedeket, és szállításra szánt példányokat tartják. Mindegyik láncot pedig speciális varázslat nyit, vagy zár éppen. Ezeket a varázslatokat pedig még meg is mutatja a fiúknak. Egyéb iránt szerencsére elég messze vannak a legközelebbi mugli települések, és hathatós kiábrándító bűbájokkal tartják távol a nem kívánt személyeket, azonban, ha elszabadul egy sárkány, még így sincs semmire garancia. Mugli települések felett repkedő sárkányok pedig nem jelentenének túl jó reklámot nem igaz?
- Ez itt a Keleti Kapu. A legáltalánosabban használt. Itt a leggyengébb a védelem, és itt a legkönnyebb bejutni a rezervátum területére, ha sárkányt akarunk eregetni. - azért erre a gondolatra egy kis rosszalló fintor jelenik meg a lány arcán, mint aki maga is kételkedik, hogy helyesen cselekednek. - Ezt használják a dolgozók, egyetemisták, de még az olykor meghívott vendégek, és a sajtó emberei is. A nagyobb baj, hogy itt van a kúria is, az igazgatóságnak és vendégszállások is. Így itt a legnagyobb a forgalom. Nehéz lesz eljutni a kínai gömblángsárkányok területére. Annál is inkább mert biztonsági okokból nem lehet össze-vissza hoppanálni. Láttunk már balesetet, aki véletlen sárkánylángba hoppanált. Az épülettől elérjük a főútvonalat, amin úgy 500 métert kell megtennünk, majd balra egy kisebb ösvényre kanyarodva még úgy 600 méter a keresett hely. Ha minden igaz, akkor ott lesz az egyik sziklameredélybe leláncolva a keresett bestiánk. Talán még most értesíthetnénk a sajtót, hogy elszabadult egy sárkány. Nehéz lerázni kíváncsi újságírók. Ha pedig idő előtt megállítanának, én beszélek. Ti vagytok az újonnan felvett testőreim. Akkor mehetünk? - utóbbi kérdésnek van egyfajta "most forduljunk vissza srácok!" hanglejtése, mégsem látszik, hogy meginogna, vagy elmenekülne. Ha Hiro és Peter bólintanak, illetve nincs több hozzáfűzni valójuk a tervhez, akkor a lány nyomában a két átmeneti "testőrével" kilép a fák takarásából egyenesen a kapu elé bebocsátást kérve. Pontosabban bonyolult pálcamozdulatot ír le a levegőbe, mire a kapu megnyílik utat engedve hőseinknek...
//Határidő: aug. 20. Következő hsz: aug 21. (Ha írtok hamarabb, esetleg hamarabb) //
₪ Dallam ₪ ₪ "Az igazság mindig az, amitől a legjobban félünk." ₪
Ki ne hallott volna már a festői szépségű Romániai Sárkányrezervátumról? Minden fiatal sárkánykutató, és bestiamester szakos hallgató álmáról. Hiszen itt van a világ legnagyobb, és legváltozatosabb sárkánypopulációja. Kimagasló szakmai lehetőségek tárháza a tapasztalatra vágyó fiatalok számára.
És ki ne hallotta volna már a Derek Postolache nevet? Hiszen ő a Sárkányrezervátum igazgatója, és tejhatalmú ura. A sajtó szerint szigorú, de igazságos ember hírében áll. Ő alakított ki egy nemzetközi programot fiatal egyetemisták számára, akik különféle bestiákkal, sárkányokkal akarnak ismerkedni. A világ minden pontjáról fogadnak itt egyetemistákat rövidebb-hosszabb gyakorlatra, ahol hasznos szakmai tudást szerezhetnek. Illetve az igazán tehetségesnek, és szorgalmasnak látszó fiatalokat szívesen patronálja, többüknek már állandó állást is ajánlott a rezervátumban miután végeztek a tanulmányaikkal. Olyasvalaki, aki roppant nagy tudással bír a bestiatanokat illetőleg, és aki igen nagylelkűen támogat minden természet és környezetvédelmi ügyet, egyéb kisebb rezervátumokat, botanikus kerteket, bestiakórházakat. Néha napján igen nagyvonalú adományok jutnak egyéb jótékonysági szervezeteknek is a jóvoltából. Mindemellett szerető férj, és gondoskodó 7 gyermekes családapa.
A rezervátum keleti kapujánál található egy több szárnyas hatalmas kúria. A rezervátum igazgatósága található itt. Illetve azon egyetemisták, és dolgozók szálláshelyei, akik nem rendelkeznek saját lakhatással a közelben.
De a valóság talán kicsit más. Vagy nagyon is? Néhol már felütötték a fejüket furcsa pletykák, és mende-mondák. Igaz, valahogy ezek terjesztői mindig villámgyorsasággal tűntek el, és többé nem hallott róluk senki. Ami biztosnak tűnik, hogy az igazgató úr, szinte mindig a testőrei jelenlétében mutatkozik meg. Nem túl nagy titkok, hogy kevés bizalmi embere pedig úgy érzi, hogy olykor-olykor (talán nem is olyan ritkán) de nyugodt szívvel élhet vissza a hatalmával. Szinte bármit megtehetnek, amit kedvük diktál. Romániában pedig nem él olyan épeszű ember, aki szándékkal összetűzésbe akarna keveredni Postolache embereivel. Nemrégiben nevezték ki a rezervátum igazgató helyettesének Daren Postolache-t, az igazgató másodszülött fiát. Sokan azt beszélik, hogy arrogáns egy alak, aki csak apjának köszönheti mérhetetlen befolyását. Ha pedig már befolyásról van szó, akkor a rossznyelvek szerint a Postolache családnak nagyobb a politikai befolyása, mint magának a román mágiaügyi miniszternek, aki csak báb Derek Postolache kezében. Ami pedig a családi idillt illeti, a felesége és leány gyermekei csak nagy nyilvános jótékonysági eseményeken jelenek meg, de egyébként nem sokat tudni róluk. Szinte sosem látni őket a rezervátumban, ha mégis, akkor testőrök, és szigorú gardedámé-ok társaságában.
De ha furcsaságnak nem lenne ennyi elég, akkor még ott van a rezervátum északi csúcsán egy hatalmas, kőfallal, és kősárkányokkal lekerített kőkastély. A család állandó otthona. Oda a családon, testőrökön, és Derek kevés bizalmi emberén kívül senkinek, még a sajtónak sincs bejárása. Mintha szörnyen titkos dolgok történnének ott. Aki valaha is betette oda a lábát, az anyi szent, hogy nem beszél egyetlen szót sem, a bent látottakról. Még olyan jelentéktelen dolgokról sem, mint a fali dekoráció.
Mit gondolsz bátor vándor, akit ide vetett a szél, be mersz lépni a kő őrsárkányok figyelő tekintete közt, hogy felfedd a rezervátum, az itt élő teremtmények, a Postolache kastély, és a család sötét titkait? Vagy visszafordulsz a veszély kapujában?
