2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mondhatjuk, hogy az utóbbi időben mindenbe belekotnyeleskedtem valamilyen úton módon. Jó megfigyelőként sosem volt gondom azzal, hogy keressem a kihívásokat, hogy a jó emberekhez forduljak a gyakorlatokat illetően. Ez a mai nap is így indult. Sosem tántorodom el egy izgalmas feladattól és amikor reggel a Minisztériumba érve hitetlenkedés fogadott, azonnal utána kellett járjak a történteknek. - Hogy micsodát?! Egy sárkányt? - Értetlenkedtem némileg amikor a varázslény felügyeletről egy nő lelkesen belevágott a történetbe és az eddig ismertekbe. Nem megszokott, valljuk be, hogy egy sárkányt látunk a környéken. Talán akkor hallottam ilyesmiről utoljára, amikor a Trimágus Tusát megtartották és néhány sárkányt hoztak ide feladatokként Romániából. Azok a lények amúgy sem túl barátságosak és egy mugli falu környékén igen nagy károkat tudnak okozni, így azonnali elhárítást kell biztosítani az ügyben. A keresőcsapat nagy részét már kiküldték, ám a vérem hajtott és mivel tudtam, hogy szükség lesz aurorokra is valószínűleg az akció végrehajtásában, ezért önként jelentkeztem. Micsoda izgalom! Egyértelműen megfelelően képzettnek érzem magam, ám abban azért mindenképp reménykedtem, hogy valakit mellém tesznek, aki tőlem valamivel mélyebben ismeri a sárkányok létét. A faluhoz közel hopponáltam, a feladatkiosztáskor jól eszembe véstem a tervet. Az érkezési pont még ugyan némi sétát igényelt, de nem zavart a dolog, legalább a környéket kicsit sikerült közben felfedeznem. A szívem ugyan a torkomban dobogott, hiszen ki tudja, mikor bukkan fel újra a lény, esetleg mit csinálnék, ha kivetné magát elém az útra...? Ám valamiféle nyugalom fogott el, amikor a partneremnek kijelölt férfi hátát megláttam. Közelebb érve ismerős vonásokat véltem felfedezni. - Charlie? Charlie Weasley... az elveszett vándor! Micsoda véletlen! - Mosolyommal üdvözöltem. Igen régen találkoztunk már, de annyit egyikünk sem változott, hogy ne ismerjük meg egymást. - Izgalmas egy helyzet ez, igaz? Jobb partnert azt hiszem nem is jelölhettek volna ki mellém, hiszen te szakértő vagy a témában. - Még nem vágok bele a munka részébe, egy kicsit talán még ráérünk csevegni is, mielőtt elkezdjük követni a nyomokat.
