2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Titkos karakter Teljes név: Jennifer Aurora Brekinridge Születési hely és dátum: 1985.03.01., Chicago Csoport: Mardekár Patrónus: farkas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik évfolyam Képesség:- Mágikus adottság: Vérmágus - 1.szint Familiáris:- Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan-kiemelkedő, bájitaltan-kiemelkedő, bűbájtan-tehetségtelen Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Kiskoromban igen cserfes kislány voltam, mindig bajt kevertem, ebből pedig a mai napig nem sikerült kinőnöm, legalábbis a Roxfort falain belül igen gyakran keveredek kényes helyzetekbe. Ha valami baj van, én szinte mindig jelen vagyok és lassacskán már akkor is büntetőmunkára küldenek, ha semmi közöm a dologhoz. Az előítéletek, ugyebár... Ebben a tekintetben nagyon nincs szerencsém, na, nem mintha nem szolgáltam volna rá az évek folyamán erre a sztereotípiára. A diáktársaim többsége ráadásul azt hiszi, bunkó és lekezelő vagyok, habár erre már tényleg nem szolgáltam rá. Egyszerűen csak több időt töltök a karámoknál, semmint az emberek társaságában, emiatt pedig ritkán jelenek meg bármilyen társas eseményen is, a szünetekben se nagyon bratyizom másokkal. Mindig is szerettem az állatokat, mind a hétköznapiakat, mind a mágikus lényeket, az én szememben egyik sem ér többet a másiknál. Lelkes természetvédő vagyok, imádom a természetet járni és rengeteget sátoroztam már egyedül is. Nem vagyok egy félős alkat, habár ez a családomban nem is valami szerencsés jellemvonás. Ha úgy alakul, képes vagyok megvédeni magamat, bár a fizikai adottságaim nem éppen a legszerencsésebbek. Mindenesetre, a pálcám folyamatosan a kezem ügyében van, nehogy a végén olyasvalakibe ütközzek, akibe nagyon nem ajánlott.
Kinézet, megjelenés: Barna haj, amely a megfelelő fényben képes vörösben tündökölni, mindezek mellé pedig szintén barna, csillogó szempár társul, amelyek igen hamar elárulják az aktuális lelkiállapotomat. A testalkatom igen vékony, minden bizonnyal ezért se lennék alkalmas az átalakulásra. A rengeteg betegeskedés, amellyel kiskoromban meg kellett küzdenem, nem tett jót számomra, így a hízás nálam szóba sem jöhet. A bőröm nem betegesen sápadt, de azért nem is sikerült még lebarnulnom az évek folyamán, mindenesetre a megfelelő smink segítségével teljesen rendben van a kinézetem.
Előtörténet: A családom amerikai gyökerekkel rendelkezik, habár személy szerint egy percet se töltöttem annak idején az ottani mágusiskolában. Mindig is a Roxfort volt álmaim netovábbja, szóval nem is volt kérdéses, hova is megyek majd tanulni, amint megkapom a levelet. Mint minden más esetben, ezúttal se mondtak számomra ellent, már csak azért sem, mert Annabelle is ott kezdte az egyetemet. Ezek után hatalmas balhét rendeztem volna, ha engem maradásra bírnak. Anyám és apám is beleegyezett a dologba, habár a korom és a képességeim hiánya miatt szívesebben tudtak volna maguk mellett. A szüleim és a nővérem, Joyce mindhárman született vérfarkasok, Annabellet pedig annak idején beharapták, szóval ő is az, csupán kisebb erővel rendelkezik. Egyedül én lógok ki a sorból... Ez olyan, mint az aranyvérű családokban a kvibli. Igen, azt hiszem ez a legmegfelelőbb hasonlat. Rosszul éreztem magam emiatt, noha soha senki se éreztette velem, hogy más lennék. Egyedül csupán az vigasztalt, hogy Annabelle se különb nálam, de amikor őt is megharapták, az utolsó reményem is szertefoszlott. Vérfarkassá vált, magamra maradtam. Számomra ez iszonyatos teher volt, szenvedtem miatta, én is olyan lény szerettem volna lenni. Ez mások számára talán furcsa, mi több, taszító, de számomra ez volt a természetes közeg. A családom minden tagja vérfarkasként éli az életét, ebbe születtem bele, bár az iskolában hamar meg kellett tanulnom, hogy ez nem minden ember számára dícséretes dolog. Eleinte még nyíltan lelkesedtem a vérfarkasokért, de amikor észrevettem a társaim szemében való rosszallást, elhallgattam. Azóta titkolom a dolgot, senkinek se kötöm az orrára, hogy milyen a családom, elvégre normális emberként könnyebben megbíznak bennem és attól se kell tartanom, hogy egy-két nem kívánatos egyén is a nyomomba ered majd. Otthon, a családi fészekben – tizenöt éves korom ellenére is – óvnak a szüleim. Ez talán amiatt lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan gyermekük, aki nem olyan lény, mint ők. Sokkal sebezhetőbbnek, gyengébbnek tartanak, mint a nővéreimet, ez pedig rosszul esik. Mint említettem, erős személyiség vagyok, de a fizikai erőm meg sem közelíti a családom többi tagjáét. Anyám és apám tehát igyekeznek a lehető legnagyobb biztonságba helyezni, főleg a családom háttere miatta. Hiába apám befolyása, mindig célpontok leszünk néhány mágus szemében. Azt pedig be kell vallanom, hogy vannak nálunk gazdagabb, befolyásosabb családok is, a született vérfarkasok közül is. A rivalizálás mindennapos, ahogy az üldöztetés is. Körülbelül a régi boszorkányüldözésekhez tudnám hasonlítani a dolgot. És én vagyok a Brekinridge-család hivatalos gyenge pontja, amit igyekszem hamarosan megváltoztatni. Noha minden álmom teljesülne azzal, ha vérfarkas lehetnék, a szüleimet nem kérhetem meg arra, hogy harapjanak be. Nagy eséllyel meg se tennék, hiszen titokban örülnek annak, hogy van egy olyan gyermekük, aki nem viszi tovább a vérvonalat. A nővéreimet se kérhetem meg, hiszen nem szeretnék segítséget tőlük, elvégre azt a gyengeség jelének tartom. Majd ezt én szépen elintézem magamnak. Találok valakit, aki teljesítheti a kérésem és akiben megbízhatok annyira, hogy tudjam, addig se fog ártani nekem, amíg tart az átmeneti időszak. A mesterem lenne egy ideig. Utána én végeznék vele, hogy a családom ne akadjon a nyomára. Elvégre, ha ez apám tudomására jutna, hatalmas bajba kerülne az illető. Egyelőre azonban igyekszem úgy tenni a családom előtt, mintha nem is érdekelne az az áldás, melyben ők részesülhetnek. Igyekszem átlagos, unalmas életet élni, miközben próbálok a lehető legjobban felkészülni a vérfarkas létre. Rengeteg könyvet olvasok ebben a témában, leginkább olyanok írásait, akik maguk is ebbe a kórba kerültek. Tele van sírással, szinte zokognak amiatt, ami történt velük, noha megpróbálhatnának abból előnyt is kovácsolni. Emberként sokkal több kimagasló tehetségük van, mint a hétköznapi mágusoknak. Némileg gyorsabbak és erősebbek, vérfarkas alakjukban pedig egyszerűen csak az elméjüket kell az irányításuk alá vonni. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy ez számomra sikerülni fog. Elvégre, mindez a génjeimbe van kódolva. Csak vérfarkasként válhatok a családom teljes értékű tagjává.
A hozzászólást Jennifer Brekinridge összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2023-01-03, 14:31-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jennifer Brekinridge 2020-03-05, 07:57
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Halika! Na aztán azt sosem gondoltam volna, hogy Joyce-nak lesz még egy kishuga, aki még csak nem is vérfarkas. Alaposan szakítottál a családi hagyományokkal, úgyhogy nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit is hozol ki belőle. A leírásaid szépek, mint mindig, a PB választás számomra ismeretlen, őt eddig nem láttam sehol, de azt hiszem illik a jelleméhez, meg amit gondolsz róla. Na de hogy lesz valaki nem vérfarkas egy full vérfarkas családban? Érdeklődve figyelem majd, hogyan csomagolod ki őt, jó játékot!
