2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] " A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Evangeline Calla Shine Születési hely és dátum: 1979. március 14., Manchester, Anglia Csoport:Hugrabug Patrónus: Sivatagi ugróegér Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: -Kiemelkedő tudás: Gyógynövénytan - Született tehetség, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Számmisztika - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Valahol félúton járhatok a kislányos és a nőies viselkedés között, mintha magam sem tudnám eldönteni, hogy adott helyzetben miként is kellene viselkednem. Igyekszem mindenkivel kedvesen viselkedni, még azokkal is, akik nem feltétlenül érdemelnék meg, egyszerűen ilyen vagyok, elég sokszor kell belém rúgni ahhoz, hogy tényleg felmenjen bennem a pumpa, és ideges legyek. Nem tartozom a legokosabb diákok közé, de van, amiből isteni tehetséggel ruházott fel a sors, úgyhogy nem aggódom azért, hogy esetleg nem lesz majd miből megélnem a későbbiekben. Gyógyító szeretnék lenni majd, amint végzek, akár itt a suliban maradva, segítve Madam Pomfreyt a gyengélkedőn, de ki tudja még, mit hoz a sors. A közösségi tevékenységekben mindig részt veszek, és bár nem kviddicsezek, de a meccseken mindig ott vagyok, szeretem nézni. Általában mosoly honol az arcomon, és vidáman állok mindenhez, szeretem elérni, hogy mások is mosolyogjanak, vannak, akiknél ez nem egyszerű, de sosem féltem a kihívásoktól. Jól tudok hallgatni, remek bizalmasa vagyok a barátaimnak, biztosak lehetnek benne, hogy egyetlen titkukat sem adom tovább, és bár a folytonos mosolygás arra is utalhatna, hogy cserfes vagyok, valójában nem beszélek sokat, mert alapvetően elég szerény és bátortalan leányzó vagyok, sokkal inkább visszahúzódó, mint kezdeményező típus, de helyzete válogatja. A családomért és a barátaimért egyébként bármit megtennék, ha őket bántják, engem is bántanak, ez ilyen egyszerű. A probléma igazából ott van, hogy én általában ezeket sokkal inkább a szívemre veszem, mint az érintett, és még akkor is emésztem rajtuk magam, ha az illető már el is felejtette. Azt hiszem, egyébként is sokkal empatikusabb vagyok, mint az átlag, bár ez engem nem zavar egyáltalán. A családom nem olyan híres varázsló körökben, és nem azért, mert ne lehetnének büszkék a vérükre, egyszerűen mindig a háttérbe húzódva bújtak meg, szerény, jóravaló emberek, még a vagyonuk ellenére is. Emiatt gyakran hisznek sárvérűnek, és talán annak is köze van a dologhoz, hogy hat húgom is van, a legkisebb öt éves, és hárman közülük már szintén a Roxfort tanulói. Ettől függetlenül én sosem éreztem magam kevesebbnek, és nem érdekel mások véleménye ezzel kapcsolatban. A Roxforton belül csak a legjobb barátom tudja, hogy bőven van mit a tejbe aprítanunk.
Megjelenés
Úgy hiszem, tökéletesen harmóniában állok önmagammal, ami a külsőmön is tükröződik, és egy abszolút pozitív, vidám lányt tükröznek a vonásaim is. Lélektükreim egészen világoskékségük ellenére is melegen rebbennek pontról pontra, ha ajkaimon mosoly ül, az látszik bennük is, sőt, tulajdonképpen az ég egy adta világon minden beléjük van vésve. Ők tehetnek arról is, hogy nem tudok hazudni, mert egyszerűen látszik rajtam, zavarba jövök, elvörösödök, és nem is bírok az illető szemébe nézni, épp ezért jó ideje nem is próbálkozom vele. Imádom a hosszú barna loknijaimat, sokat foglalkozom velük, hogy mindig szépen álljanak, szóval ilyen téren joggal lehet rám mondani, hogy tipikus nő vagyok, sőt, a talárom alatt is mindig csinosan öltözködöm, még akkor is, ha tudom, úgysem fogja látni senki. Egyszerűen talán túlságosan is igényes vagyok az ilyesmire, vagy csak a gazdag családom verte belém, hogy mindig mindenből a legjobbat, legszebbet kell viselni. Egy kivétel azért van, ha kiegészítőt viselek, az biztos valami színes, a leggyakrabban a sárga, és annak különböző árnyalatai, esetleg még a narancs is belefér, értékes ékszereket azonban az iskolában nem hordok, mert nem szeretem villogtatni, hogy gazdag lány vagyok. Egészen vékonyka vagyok, nem az a bögyös-faros, van mit fogni rajta típus, de nincs panaszom, igyekszem formában tartani magam tornával, így legalább csinos és feszes formákkal rendelkezem, nekem ez bőven elég. 165 centire nőttem, szóval karcsúságomat is belevéve tipikus törékeny virágszál látszatát keltem, aminek nem mindig örülök, de hát ez van, nagyobb már nem leszek, maximum széltében, de arra biztosan nem vágyom.
Életed fontosabb állomásai
- Jóóó reggelt! Csacsogtam lelkesen, ahogy a nyári szünet utolsó napján, és a két legkisebb húgom közé ültem, hogy segítsek nekik a reggeli elfogyasztásában. Mindketten hasonló intenzitással jártatták a kicsiny csőrüket, az én szívem pedig csordultig telt szeretettel, miképpen minden hasonló reggelen. Vidáman válaszolgattam minden kérdésükre, még a leglehetetlenebbekre is. Anya nyomott egy puszit a fejem búbjára, én hálásan néztem fel rá, de már tüsténkedett is tovább, ezer féle reggelit kellett mindennap készítenie, nem könnyű ám a sajátján kívül nyolc éhes szájat betömni. Ella, a legidősebb húgom volt a következő, aki megérkezett, hátulról ölelte át a nyakam, és már fordultam is oda, hogy a szívemnek oly kedves tesós szokásunkkal, egy orrpiszézéssel fogadjam, azt hiszem, nem olyan meglepő, hogy ő állt hozzám a legközelebb, hisz ő volt az első tesóm. Még az sem zavart sosem, hogy nem egy házba kerültünk, ilyen téren roppant vegyes volt a felhozatal, sorrendben megtámadtuk a Hugrabug, Griffendél, Hollóhát és Mardekár házakat, kíváncsi leszek, hogy két év múlva hová kerül Emily, már most nagyon érdekelne. Igen, anya és apa fixa ideája, hogy minden gyermekük E betűs nevet kapott, mi mást. - Hogy aludtál? - Szuperül, és te? Szívesen megkérdeztem volna, hogy voltak-e rémálmai, de anya előtt nem mertem, mert ők nem tudtak róla, és nem szerettem volna lebuktatni, de értettem a komor fejcsóválásából, mi a szavait kísérte. - Már megint azzal a bugyiolvasztó sráccal álmodtál? - Ella! Csattant fel anya rögtön, én meg lehajtottam a fejem, és olyan szintű vörösödés lett úrrá rajtam, ami hamar elárulta, hogy igen, így történt, mint évek óta szinte minden éjjel, csak akkor nem, ha olyan szinten elfáradtam napközben, hogy elkerültek az álmok. Ez már csak ilyen dolog, szerintem a suli fele szerelmes volt belé, ezek kilencven százaléka a nyomában loholt, mint valami idióta, én nem, én csak távolról figyeltem, az első alkalmat kivéve, amikor negyedikben véletlenül belerohantam bájitaltan óráról kifele jövet, és épp olyan idiótán reagáltam, mint mindenki más. Elvörösödtem, mint egy tökéletesen béna tinilány, és aztán jobb híján már el is szaladtam egy gyors bocsánatkérést követően, mert annyira megbabonázott az a szempár, amivel egy pillanatra szembenéztem, nem is tudom, kicsit olyan érzés volt, mintha a lelkébe láttam volna akkor, hogy képtelen lettem volna bármiféle értelmes szót kinyögni. Azóta már kicsit bánom, hogy elpuskáztam a lehetőséget, de nincs mit tenni. Nem akartam olyan lenni, mint a többi lány, úgyhogy sosem környékeztem meg, hogy megszólítsam, úgyis azt láttam, hogy mindenki állandóan zaklatja, biztosan nem volt szüksége még valakire, aki megteszi. - Igen… Nem tudom, meddig fog még tartani, de már kezdek kikészülni tőle, úgy értem, láttad már te is, nem? Olyan, mintha egy szultán lenne a háremével, nem hinném, hogy valaha észrevenne engem. - Annyira buta vagy, már miért ne vehetne észre? Semmivel sem vagy rosszabb, vagy csúnyább azoknál a lányoknál. Sőt… Nem értelek, én simán megpróbálnám a helyedben. - Áhh… Komoran lehajtottam a fejem, és inkább elkezdtem eszegetni a juharszirupos palacsintámat, az némi vigaszt nyújtott szelíd kis lelkemnek. Vártam is a sulit, meg nem is, végre találkozhattam a barátnőimmel, és láthattam Őt is, bár csak messziről. Tök hülyék vagyunk, mi lányok, mindig az kell, aki elérhetetlen a számunkra, azt hinné az ember, hogy aki már tizenhét elmúlt, annak van annyi esze, hogy nem fecsérli az idejét reménytelen szerelemre, hát, azt kell mondjam, hogy ez nincs így. Sajnos. Evelyn, a kis okostojásunk érkezése szerencsére tökéletesen más irányba terelte a témát, őt követte apa, akitől mindenki egy puszit kapott a fejére, aztán derékon ragadta anyát, és nevetve bedöntötte, mintha egy tánclépés volna, aztán megemelve megcsókolta. Annyira jó volt látni, hogy még mindig így szeretik egymást, én is erre vágytam, egyszer majd talán nekem is lesz ekkora szerencsém, nem tudom. Reggeli után már szaladtam is fel a szobámba, hogy bepakoljam a csomagomat az iskolába, a három sulis korú húgommal egyetemben, aztán jó családi szokás szerint azzal folytattuk a napunkat, hogy az Irwell River Parkba indultunk, és ott töltöttük el mindenféle aktív tevékenységgel az időt, nevettünk, szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Imádtam ezeket a pillanatokat, és alig vártam mindig. Holnap pedig ismét a Roxfort falai közé leszek zárva ezzel az érzéssel, amivel egyszerűen már nem tudok mit kezdeni, szeretném elfelejteni, mert semmi reményt nem látok arra, hogy valaha is bármi legyen belőle…
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Evangeline C. Shine 2014-10-27, 12:28
Elfogadva!
Olyan kis... romantikus^^ A PB-d remek választás ehhez a tündéri lányhoz, akinek szépen sikerült megalkotnod a kerettörténetét, ügyes egészbe gyúrva. Gonosz dolog, hogy még csak nem is nevesítetted őt, de biztosak lehetünk benne, lesznek még itt érdekes szálak, amikre felfigyelhet az iskola, hogy vajon Te leszel-e az illező számára az, aki végre más, és hogy egyátalán lesz-e bátorságod lépni? Tájékoztatást kérünk a fejleményekről^^ Foglalózz, és mehet a játék^^
