2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Én is a szünetről jöttem vissza, anya a lelkemre kötötte, hogy az általa sütött tökös derelyéből alaposan pakoljak fel. Tudom, hogy nála az érdekes, hiszen a legtöbb aranyvérű lady nem éppen egy konyhatündér, ám az én anyukám imád nekem süteményeket sütni, így amikor megkaptam Maisie invitálását, előhúztam az ágyam alól a nagyobbacska csomagot, s nem vettem figyelembe a hálókörletemben nézelődő baglyokat, akik a madárház helyett mégiscsak itt lettek elszállásolva a kalickájukban. Nem, ez a lakoma most a kettőnké. Tudom, hogy a griffendéles lány a nagy családja miatt sokszor érzi úgy, hogy sokadik a sorban, így egy kis figyelmesség talán jól fog neki esni. A Tiltott rengeteg számunkra még valóban tiltott, ám ez vajon kit is szokott megállítani? Egyensúlyozgatva a papírba csomagolt tálcával elindulok a lépcsőkön lefelé, és csak egy jeges szellemérintést tudok negatívumként felhozni, ám egyéb gond nélkül kiérek a tölgyek szélére, ahol a bal kezembe húzva a csomagot viszonzom az ökölpacsit. - Hali. Érdekes? Képzeld, úgy fest Corvus elfogadta a meghívásomat a birtokra, de csak azért, mert anyáék rém hivatalosak voltak. Ha nem így tesznek, akkor kihúzta volna magát azzal, hogy a protokoll nem engedné meg.. – Csóválom a fejemet lemondó mosollyal. A mardekáros srác szerintem korántsem olyan negatív, mint amilyen kultuszt terjeszt magáról, én pedig szeretném a pajtásaim között tudni, így körvonalazódik, hogy ki is jön majd hozzánk, viszont legnagyobb bánatomra Maisie nem éppen egy társasági lény, legalábbis ami iskolai bandázást illeti, sokkal inkább olyan ő nekem, mint valami szárnysegéd, akivel olykor összefutunk megvitatni az élet nagy dolgait. Szemöldökhúzogatással csábítgatom a csomag irányába, aztán lecsusszanok a földre a hátamat vetve a szomszédos törzsnek, mintegy várva, hogy és vele mi történt. – Szórakozunk? Mármint.. Bedobjuk McGalagony oldalát egy passzív cikesszel? Vagy.. mire gondolsz? – Kezdem bontogatni a csomagot, szépen lassan, várva a hatást, hiszen tidom, hogy milyen türelmetlen. Különben pedig én is az vagyok, merthogy.. meglepetés, nekem! Úúúú... mi lehet az?
Tárgy: Mit kapok cserébe? - Ben & Bee 2018-06-20, 22:21
Ben & Maisie-Bee
Apa úgy engedett vissza a szünetről, amire kikért, hogy vigyázzak magamra. Aggódott és láttam az arcán a szomorúságot. Rossz volt őt így látni, de még rosszabb volt a többieken végignézni. Mind hazamentünk, mert el kellett temessük Carolinet. Szegény már nagyon öreg volt, a végét járta akkor is, amikor szeptemberben felszálltunk a Roxfort Expresszre, ám arra egyikünk sem számított, hogy nem éri meg a nyári szünidőt. Karácsonykor olyan jól volt! Reménykedtünk, hogy nem kell végső búcsút vegyünk tőle. A reménykedés viszont pólyásoknak való. Még Francesca is kinőtt belőle, pedig ő még kicsi. Majdnem a legkisebb a testvéreim közül. Az egyik fának döntött háttal forgatom ujjaim között a kis csomagot. Otthonról csentem el, Hansapu készletéből turiztam fű alatt, Hilde nővérem segítségével. Ő minden csínyben benne van, pláne ha az apja kárára szórakozhat. Szeretik egynást, de furcsa a viszonyuk. Szóval megígértem Apuapunak, hogy nem keveredek bajba és nem csinálok rosszat. Nem is teszem, én nem vagyok az erdőben! Hátam mögött van a Tiltott Rengeteg, de én még a "nem tilos" zónában állok, kívül vagyok. Lgalábbis az én fejemben így él ez az egész kép. Várakozom. A levelem nyilván célba talált, személyesen a hálótermébe küldtem, párnája alá csempésztettem a szobatársával. Mentem volna én magam is, de azért az mégis meredek lett volna, s nem akartam elveszteni a Griffendélnek annyi pontját az elkapás miatt. Mert a fiúk hálótermeibe, idegenbe tévedni és ott osonkodni biztos lebukást von maga után, ezt még én is tudtam. Nem kockáztattam tehát. Farmerom farzsebébe süllyesztem a büszke szerzeményemet, amikor meglátom őt közeledni. Nappal van - még úgy 20 percig - így messzire látok, na meg egyébként is egész jó a szemem. A bolha fenekén is ki tudom venni a nem létező szőrszálakat, ahogy Carlapu szokta viccesen mondani. Szegény, ő vaksi, mint egy vakond. A szemüvegén vastagabb az üveg, mint egy szódás szifon. Apropó szifon. Az egy nagyon vicces találmány, hála a mugliknak rengetegszer játszunk vele nyaranta, vízipisztolynak hastnálva a spricnijét. - Na, azt hittem már sose találsz ide! - froclizom kedélyesen Bent, miközben ellököm magam a fatörzstől fenekem alatt támasztott, felhúzott lábammal, s a szokásos üdvözlő köszönásre nyújtom öklömet a sréc felé. - Történt valami érdekes, amibe ma beavatsz? - kérdezem belecsapva a téma közepébe. Nem feltételezem, hogy lenne amit nem mond el nekem. Nyilván van, de úgy vagyok vele, hogy az nem is érdekel, vagy más megvilágításból "azt úgyis kiszedem belőle". Elég határozott és meggyőző tudok lenni. - Van számodra egy meglepetésem, de csak akkor kapod meg, hogyha előtte szórakozunk egy kicsit. - kacsintok rá, s fejemmel az erdő felé bökök. Meglibbennek gyűrűgöndör hajkígyóim, cinkos színezetet adva ennek a kissé baljóslatú kijelentésemnek legott. Kíváncsian várom a reakcióját.