2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az tény, hogy világ életemben szeszélyes voltam, de hát mindig is mindenki alkalmazkodott a szeszélyeimhez és ezt szoktam meg. Ezért is olyan furcsa most kezelnem valakit, aki szintén mint én magam is szeszélyes típus és nagyon nehéz őt e miatt kiismerni. Egyelőre nem tudok mit kezdeni Hectorral, még ha úgy fest van, amikor hallgatok is rá, mégis máskor annyira furcsán kezel és persze én is őt. Mintha folyamatosan csak harcolnánk, pedig igazából nincs rá okunk, ha egyszer őt nem érdeklem úgy és én is azt mondom, hogy engem sem ő... ami persze nem igaz. Valami vonz benne, csak hát nem én szoktam lenni az, aki rajong mások iránt, hanem fordítva és épp e miatt olyan idegen nekem ez az egész helyzet. - Mintha még ezzel is neked adnék igazat, miközben pont azt nem akartam. Ez így... - húzom el a számít. Igen, ettől még beszélnem kell Ashtonnal, hiszen ennek így semmi értelme és talán annak sincs, ha itt maradok, vagy ki kell zárnom mindent és csak a tanulással foglalkozni és fejleszteni magamat, ha már ide jöttem egy iskolába. Végtére is most akármit megtehetek, ha már kiszabadultam. Szabad az út, saját döntéseket hozhatok, én találhatom ki, hogy mit akarok a jövőben az élettől, ami merőben szokatlan és épp e miatt nehéz is még elkezdenem, de ha már elhatároztam magamat, akkor ideje lenne megtennem és tényleg valamit elérni az életben. - Szóval csak úgy... - faképnél hagysz lenne a vége, de úgy fest tényleg ezt teszi, hát akkor kár is kimondani. Annyira nem tudom, hogy mit is akar, vagy egyáltalán miét ennyire komoly. Persze azt elmesélte, hogy meghalt az a lány, meg gyereke is volt, de ennyi igaz? Ennek ellenére mégis úgy viselkedik, mintha érdekelném, de közben meg folyton ez a ködös, borongós tekintet, mintha folyton árnyak vennék körbe, amiktől képtelen szabadulni... Csak sóhajtok egyet végül, aztán megrázom a fejemet és végül a kastély felé indulok. Nem, egyedül már nem keresem meg a csapatot. Akkor legyen így, a könyvét majd elküldöm neki bagollyal szépen és kész, aztán kitalálom hogyan beszéljek Ashtonnal, de egyszerre mindig csak egy dolgot, mert ha túl sok felé koncentrálok annak nem lehet jó vége. A végén még meggondolom magamat és tudom, hogy azt most nem kellene.
// //
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Hector már abban is biztos, hogy nem csak ő maga szeszélyes, hanem Nathalie is, hiszen a szőkeség minden alkalommal kezdeményezni igyekszik annak ellenére, hogy ott van neki az az Ashton, aztán jó szokása szerint elbizonytalanodik. Ebben a fiatal férfi nem könnyíti meg az életét, hiszen nehezen ad egyértelmű válaszokat, inkább csupán amolyan lehetőségeket kínál fel, amivel a lány él vagy sem. Ez a mostani alkalom is ilyen, hiszen Nathalie máris felhúzza magát, és nem szexuális értelemben, sokkal inkább el van gondolkozva, mint eddig, láthatóan valamit lépni akar, kezdeni az életével. Ezt Hector örömmel üdvözli, lévén eddig is azt tanácsolta, hogy legyen a saját szerencséjének kovácsa. Az, hogy végül a csókot nem követi semmi komolyabb, az nem tűnik úgy, mintha kicsit is zavarná a férfit, láthatóan eddig sem a fizikai kontaktus volt számára a lényeg. Csak elősegítette volna, hogy a lány végre elfogadja, nem kell mindig adnia, hogy kapjon. De ha nem, hát nem. Amikor követi a lányt kifelé, gyorsan eltűnik a férfiasságának a keménysége, főleg mert az arcát nézve alaposan el van gondolkozva. - Ez is egy út. Nem akartalak kioktatni, főleg mivel azt is mondtam, hogy rám kell sem hallgatnod. Örülök, hogy végre döntéseket tudsz hozni. – Bólint, láthatóan sötét magabiztosságát a lány esélytelen, hogy letörje. Sőt, tulajdonképpen semmilyen gyengeséget, törékeny érzelmet sem tudott kicsiholni a férfiből, aki mintha minden lépését tudná előre, így képtelen hibázni. Ezt mások arroganciának is mondhatnák, ám Hector szemében ez az örökösen elgondolkozó árny, melankólikus ábrázat mégiscsak enyhíti a tényt, hogy mennyire kemény. - Nos nem. Mára már alaposan elment az idő. Véleményem szerint ha visszamész az ösvények találkozásáig, ott kell jobbra fordulnod. Némi késéssel de beérheted az iskolai szakaszt. És beszélj vele, ha úgy érzed. – Dobja fel a lehetőséget, majd miután már ő is száraz, sötét ruháiban gyorsan távozóra fogja, ezúttal nem a dombok, és nem is a Roxfort, hanem a Tiltott Rengeteg felé fordulva.
Rébuszok és talányok folyamatosan és én, aki a konkrét dolgokhoz szokott nem ezt szoktam meg és nem is tudom, hogy mit kezdhetnék velük. Találkozna még valamikor azzal a lánnyal? Nem tudom, hogyan ha nem maradt itt szellemként, akkor hogyan lenne lehetséges? Én se hiszem, hogy találkozni fogok bárkivel is azok közül, akiknek köze volt hozzám és már netán nem élnek. Ez nem így megy, de most még vitázni sem állok le vele e téren, mert amúgy se látom semmi értelmét és inkább a vízből is kievickélek, hiszen minek maradjak, ha azt se tudja mit akar és nekem is el kellene döntenem végre? Folyton csak sodródom ebben igaza van és valahogy ha már lehet önálló életem, akkor meg kellene próbálnom az önálló életemet élni és nem pedig csak folyton másokkal foglalkozni, vagy épp azzal kapok-e megfelelő visszajelzéseket. Végül is tőle sem kapok, csak azért figyel rám, mert épp ehhez van kedve, vagy mert sajnál, de arra vajon van nekem szükségem? Nincs igaz? Elég egy gyors bűbáj, hogy megszáradjak és felkapkodjam a ruháimat, és most még csak hátra sem nézek, amikor ő is kikászálódik a meleg vizű forrásból. - Ahogy te is. - vonom meg a vállamat, hiszen ő bár nem tette azt, mint mindenki más, de ő mitől lenne kevésbé vak rám, mint a többiek? Ő csak másképp vak, hiszen ő meg irányítani akar, tanácsokat adni, pedig nem is biztos ,hogy arra van szükségem, hogy valaki megmondja, hogy mit akarjak, vagy ki vagyok, hanem nekem magamtól kell erre rájönnöm, ehhez pedig jó eséllyel az első lépés, hogy nem foglalkozom senkivel, csak magammal. - Vagy lehet, hogy nem kell nekem senki, hogy kioktasson, vagy megmagyarázzon folyton mindent helyettem, meg az érzéseimmel kapcsolatban. - teszem hozzá. Nem vagyok ellenséges, vagy legalábbis nem nagyon, sőt igazából magam sem tudom, hogy pontosan mit érzek és gondolok vele kapcsolatban. Valami megfogott benne, de talán csak a stílusa, ami más, mint amit megszoktam, de akkor miért vártam, hogy úgy viselkedik, mint a többiek? Majd átgondolom és talán a legjobban úgy tudom, ha nem foglalkozom senkivel sem és nem keresek senkit sem magam mellé. - Jössz végre? Meg kellene találnunk a megfelelő barlangot. - én még nem adtam fel és most fel is húzom a kabátomon a cipzárt, hogy rendesen takarjon. Akkor legyen ez, megkeresem az utamat, hogy miben vagyok jó és mi illik hozzám és ehhez az első lépés az, hogy tanulni fogok. Végül is ez egy jó lehetőség, talán pont az ereklyevadászat az én utam. Elég erős vagyok, hiszen sokáig kitartottam a birtokon az átok alatt is, akkor miért is ne lehetnék akár profi kalandor? Végtére is sokáig voltam bezárva, ennek az ellentéte az, ha világot láthatok.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem kell mondanom semmit, hiszen már elmondtam többször is, nem kell rám hallgatnod. Nem vagyok hozzád képest senki, sem a tanárod, sem az apád. Szívesen barátkozom veled, de ennyi. – Vonja meg a vállát lehelletfinoman. Fel van rá készülve, hogy a szeszélyes véla mindenen kiakad, már megszokta ezen tulajdonságát. Hector a maga komoly, filozófikus módján nem akarja osztani az észt, csupán valamellyest tanult már annyira az életből, hogy ne legyenek illúziói. - Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem. Ám remélem, hogy valahogyan még találkozunk. Tudod, semmi sem lehetetlen. – Ez ismét egy rébusz, hiszen a varázsvilágban nem nagyon szokott senki sem találkozni az elvesztett szerelmeivel, Hector pedig még a sötét ruházat ellenére sem tűnik olyan feketemágusnak, aki a síron túli mágiákat kutatná. Akkor hát mitől ez a nagy magabiztosság? A fiatal férfi esetében semmi sem egyértelmű, nincsenek válaszok, csak újabb és újabb kérdések. Mintha az egész egy egymásra épülő kártyavár lenne, vagy egy olyan útvesztő, ahol minden járat ismételt ajtónyitogatáshoz vezetne. Ezért is nem csoda, hogy ha Nathalie nem érti, és meg is unja lassacskán, Hector ellenben nem tartóztatja. - Nem akarlak lebeszélni, csak.. úgy érzem, hogy magányos vagy, és senki nem figyel úgy rád, ahogyan megérdemelnéd. Ha valaki rád néz, és csak a szőke hajadat, meg az ingerlő idomaidat látja, az egész egyszerűen vak rád. – Nem folytatja tovább sem a csókot, sem pedig a simogatást, hiszen érzi a lányban a vívódást, így leengedi a kezét, csupán biccent. – Reméltem, hogy erre inkább saját magadtól jössz rá. Soha ne hallgass senkire. Még rám sem. – Gyorsan megtörölközik, azért nem fogja elengedni a lányt, hiszen már így is eltévedtek, felesleges lenne Nathalie-nak az iskolai birtokon kívül kószálnia, hiszen a rengeteg is közel van. – Az is lehet, hogy majd találsz valaki olyat, akinek nem kell bizonyítanod, sem pedig magyarázkodnod. – Itt egy harmadikra céloz, aki mellett a lány nem kell, hogy feszélyezve érezze magát.
Továbbra sem tudom, hogy Hector pontosan mit is szeretne elérni a szavaival, vagy semmit csak egyszerűen mondja, ami eszébe jut afféle tanító szándékkal? Akkor viszont érezhetem úgy, hogy okosabbnak gondolja magát nálam, ha már ennyivel jobban tudja nekem mit kellene tennem, éreznem és persze gondolnom. - Néha úgy tűnik azt mondod nem is komoly ez az egész most meg egy regényhez hasonlítod, pedig ott nagyon is komoly érzelmek vannak. Nem is értem, most akkor... pontosan mit is akarsz mondani? - na persze, ha én magam pontosan tudnám mit akarok akkor nem kellene magyaráznia és nem kellene nekem sem éretlenkednem. De hát nem tudom, főleg mert úgy fest Ashton se tudja. Az úgy nem fair, ha valaki mással barátkozik, én meg jó vagyok neki arra, hogy jók legyünk az ágyban, de ennyi. Azért pocsék érzés, hogy másra nem is kellek neki, csak a szenvedélyét elégíti ki. Ha viszont rájön, hogy erre az a Melissa is jó, akkor rám nem lesz szüksége és akkor feleslegesen jöttem ide és akkor tényleg nem tudom, hogy mihez is kezdjek magammal. Haza még sem mennék, hiszen így is túl sok időt töltöttem a birtokon, mert muszáj volt. - És most nem is hiányzik? Olyan könnyedén beszélsz róla. - persze értem én, hogy könnyebb neki, ha nem veszi komolyan a halálokat, amik a közelében történtek, különben csak beleőrül a fájdalomba, de attól még nem lehet egyszerű arról beszélnie, hogy elveszített valakit, aki fontos volt neki. Csoda, hogy eddig még azt nem mondta, én úgy se tudom, hogy milyen ez, mert hát végtére is nem tudom. - Amit mondasz na ez olyan, mint valami könyvben. Nem is biztos, hogy ilyesmi létezik, vagy hogy mindenki megtalálja és én azt hittem Ashtonnal ilyen, de lassan úgy érzem lebeszélsz róla. - de komolyan, eddig igazán fel sem merült bennem, hogy rossz döntést hoztam Ashtonnal kapcsolatban, vagy hogy ez a Melissa dolog többet jelent, mint ahogy eddig gondoltam, de most... kezd egyértelművé válni, hogy nagyon nem jó irányba haladok és hogy talán nem is az lenne a dolgom, hogy itt legyek, hanem... De akkor micsoda? A csókja tényleg ellazít, de mégis az egész egyre zavarosabb a fejemben, így végül talán nem csoda, bár őt lehet hogy meglepem vele, hogy elhúzódom és nem csak a csóktól, hanem tőle is. Nem messze, de ellököm magamat a vízben, hiába látszik, hogy igen nagy kihívás volt ezt megtennem, de mégis csak megtettem és most... jó lenne, ha összeszedném magamat, mert jelenleg én is tudom, nem jó úton járok. - Barátkozás és körülötted úgyis mindenki meghal és azt mondod nem ezt kellene tennem, de mégis te teszed. Magadnak mondasz ellent és így ennek semmi értelme. - megrázom a fejemet, a hajam alja már így is kellően vizes, de végül bármennyire is vannak porcikáim, amik nem akarják de mégis csak elindulok kifelé. - Beszélek Ashtonnal és megkeresem a saját utamat, azt mondtad ezt kell tennem igaz? - na nem mintha a tetteivel ebben támogatott volna, de mégis csak talán igaza van. Ez megint értelmetlen, amit teszek minden szempontból, tehát muszáj valahogy összeszednem magamat és muszáj kitalálnom mit akarok kezdeni az életemmel, amit nem rég kaptam csak meg.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy véli, hogy Nathalie jó szokása szerint már megint túlgondolja a dolgokat. Ám talán éppen ezért is illenek egymáshoz, mert különböző látásmódot tudnak felmutatni, így megtárgyalni az elképzeléseiket úgy, hogy némi veszekedés árán, de mégiscsak konszenzusra jutnak. Elgondolkozva mered a lányra, aztán a víztükörre, mintha legbelül nagyon is foglalkoztatná valami. Az hogy mi, Nathalie sosem fogja megtudni. - Igen, lehetséges, hogy vártatok egymásra, de ez.. a legtöbb esetben pocsék megoldás. Biztosan ismered Jane Austen regényeit, ahol az ember nem tud túllépni a saját elvein, amik végül elemésztik. Az örökös várakozás a csapdájába ejt, és annyi a lelkednek. – Mondja ki végül, hátha ezen a lány most már el tud gondolkozni. Nem kell feltétlenül lezárnia a kapcsolatát Ashtonnal, viszont ha mindig kételyek közepette van, csak mert egykor szerelmespár voltak, hát nem fog tudni továbblépni. Ha vajon meglátja a srácot egy másik mutatós lánnyal, mindig marad a féltékenység a bizalom helyett? Nathalie valaha fel fog nőni ahhoz, hogy bízzon mondjuk saját magában annyira, hogy képes megtartani egy férfit egy komoly kapcsolatra? - Na igen, elég fiatalok voltunk, amikor találkoztunk. Ráadásul nem volt éppen szerelem első látásra. Elég sokat martuk egymást, rá se jöttünk, hogy milyen kevés időnk lehet együtt. – Vonja meg a vállát, mintha ennyi idő távlatából már mindegy lenne, hiszen nem lehet visszacsinálni. Viszont az határozottan elégedetté teszi, hogy mennyire sikerült elgondolkoztatnia a szöszit. - Nem ezt mondtam, ne akarj szándékosan félreérteni. Csak annyit, hogy van, aki nem a külsőségekben hisz. Vagy.. úgy is fogalmazhatnék, hogy az lehet számodra külsőleg is a legvonzóbb, akivel nem csak abban az öt percben, fél órában tudsz kielégülni, amíg a karjaiban vagy. Hanem akivel állandóan ragyogsz. Akire elég ránézned, és máris otthon érzed magad. – Mosolyodik el, leutánozva Nathalie vállvonását, aki sokszor úgy tesz, mintha minden mindegy lenne, de valójában nem nagyon tudja befolyásolni azt, hogy mit érez, és hogy mire hogy is reagál. Ám még fiatal, mindezt meg tudja tanulni. Ahogyan a barátkozást is. Sikerül megint egymásba gabalyodniuk, holott eredetileg ez egy sima griffendéles gyakorlatnak indult. Kellemesen elhelyezi a lányt az ölében, hogy Nathalie ezúttal a vágyait kissé félretolva igen érett kérdéssel forduljon hátra. – Az, hogy én mit akarok, más lapra tartozik. Kedvellek, ahogy mondtam, de nekem.. nem kell ellenszolgáltatás. Az bőven elég, ha neked jó. Ha legalább egy kicsit boldog vagy. Ha sokat szenvedtél az átok miatt, akkor valaki kárpótoljon úgy, hogy nem kell neki megfelelned. – Érzi, hogy Nathalie azért vívódik rendesen, hogy mit kezdjen a helyzettel, ráadásul neki most még ott van Ashton, és persze a hibázás lehetősége. – Nem kell döntened. Érdekelsz, barátként is. Ha úgy fel tudsz szabadulni, hogy segítek ellazulni, akkor megteszem. – Hajol közelebb, hogy egy finom csókot nyomjon Nathalie ajkára, aztán ha a lány végre szabad utat az a simogatáshoz, akkor tovább folytatja. Nem feltétlenül lesz ebből komolyabb dolog, csak a Hector által említett ingerlés. Abból viszont nagyon is szakavatott megoldás.
Magam sem tudom, hogy mit kellene vagy nem kellene tennem, de abban biztos vagyok, hogy... semmiben sem vagyok biztos és hát nem tudtam volna hová menni, ha nem ide jövök. Azt sem tudom, hogy mi lett volna, ha ennek ellenére Ashton végül elzavar, vagy nem áll velem szóba. Ennek is meg volt az esélye, bár azért elég ügyes vagyok ahhoz, hogy ne nagyon tehesse meg és hát elértem, hogy végül megbocsásson, csak valahogy még sem érzem úgy, hogy ezt tényleg megtette, vagy... talán csak ő is kötődik valami múltbéli dologhoz, ahogyan Hector szerint én is és ennyi? - Én nem változtam, ő talán, de nem volt neki senki sem azóta, hogy elment, mert megbántottam. Nem lépett tovább, pedig megtehette volna és most mégis olyan furcsa. - és számomra is fura, hogy ezeket kimondom és hogy ennyire őszintén nyílik meg valakinek, aki mintha folyton csak kioktatni próbálna és folyton meg akarná magyarázni hogyan kellene és mit másképp gondolnom. Zűrös az egész helyzet, annyi szent és valahogy mégis úgy érzem hallgatnom kellene Hectorra, miközben az ő élete nem pont olyan, ami alapján tökéletesen ismeri a kapcsolatokat, hiszen nincs senkije jelenleg, a menyasszonya meghalt és nem is nagyon nyit senki felé. Akkor ő honnan tudhatná jobban, hogy hogyan működik valami jól? - Volt... gyereked is? De hát te is fiatal vagy még. - ezen akadok fenn a leginkább, mert hát nem tudom ő pontosan mennyi idős és tény, hogy felnőttesebben gondolkodik és látja a dolgokat, mint én, de akkor is, az ha még gyereke is volt... valahogy olyan fura, hiszen részben még én magam is szinte annak érzem magamat, habár tény és való, hogy felnőttesen viselkedem bizonyos dolgokban, főleg olyasmiben, amiben akarok. - De akkor nem is félsz a haláltól? Én nem akarnék meghalni, hiszen még alig éltem. - fura dolog ezt hallani, hogy ha úgy lesz, hát úgy lesz, de hát... neki is fontos lehet, hogy éljen és mégis úgy hangzik, hogy az sem baj neki, ha vége lesz. Gondolom a miatt is, mert amúgy se nagyon tud kötődni, mert mindig mindenkinek baja esik körülötte. Viszont így meg minek élni? Én szeretem az életemet és nem szeretném elveszíteni, ebben tökéletesen biztos vagyok. - De mégis azt mondod, hogy az a Melissa fontosabb neki, azért vele beszélget és nem pedig velem. - húzom el a számat. Nem, ezúttal nem rá sértődöm meg, hanem inkább a helyzet a problémás. Tényleg úgy érzem, hogy velem nincs meg az az összhang, vagy nem is akarná? Végül is sose folytattunk mély beszélgetéseket Ashtonnal régen sem, Hectorral meg folyton csak beszélgetek, bár tény hogy igen-igen kiborítóan tud bizonyos dolgokról vélekedni. - De, ha egyszer miatta jöttem ide, én... nem tudom, hogy mihez kezdjek nélküle. Azt se tudom, hogy mit csináljak. Nem igazán gondoltam ezt át, csak... - megvonom a vállamat és akármit is mond persze megint azt teszem, mint máskor. Most is könnyebb egyszerűen elodázni a zavaros gondolatokat és egyszerűen nem foglalkozni velük, mintha nem is lennének. Nem vagyok jó döntések hozásában, vagy hogy jobban átgondoljam az életemet. Sose volt rá igazán szükségem. - Ne bizonytalankodjam, de... mi? - nem értem én elsőre, hogy mit is akar ebből kihozni, hogy hogyan kellene akkor viselkednem. Végül is tény legutóbb is ő volt az, aki megcsókolt, hogy én ne érezzem magamat rosszul és most ő az, aki odavon magához és az ölébe ültet, ahol egyértelműen érezni, hogy meg van a várt hatás és azóta se lankadt. Még sem csók következik, vagy valami vad egymásnak feszülés, pedig a helyzet adott lenne, helyette inkább lassít és csak egyszerűen izgatni kezd, mintha úgy gondolná úgy fair, ha hasonló állapotba kerülök, mint ő? Halkan felsóhajtok és hátrahajtom a fejemet a vállára legalábbis az első pillanatokban. - Nem tudom eldönteni, hogy mit akarsz... vagy mit nem. Te tudod egyáltalán? - nem, őszintén szólva nem tudom, hogy ő tudja-e. Eddig úgy tűnt, hogy azt gondolja, hogy nem kellene semmi olyat tennem, mint ami most történik, nem szabadna hagynom, de közben meg mégis ő az, aki elkalandozik és ebből nem egyértelmű, hogy tovább is léphetünk? Aztán végül mégis csak a kezére teszem a sajátomat és megállítom a mozdulatot, bármennyire is élvezetes. - Ha azt csinálod majd, mint a csóknál, akkor... akkor ne csináld, mert az nem lenne fair. Ha felhúzol és úgy hagysz végképp nem leszek képes gondolkodni, vagy Ashtonnal beszélni azt tudod ugye? Ha elkezdted... akkor ne is hagyd annyiban. - ezt úgy érzem, hogy most kell vele tisztáznom. Nem várom, hogy most azonnal vágjon gerincre, de azt sem akarom, hogy aztán meg meghátráljon és lelépjen pár perc múlva, mint aki csak megint meg akarta mutatni, hogy nem sok értelme van Ashtonnal lennem, ha egyszer közben meg más felé kacsintgatok.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tudja, hogy ezen a ponton már nem kell magára venni a lány kijelentéseit, hiszen tény, hogy másképpen dolgozza fel a látott-hallott információkat, mint a nagytöbbség, viszont Nathalie egy jó ideig be volt zárva, ezért számára vélhetően más lehet az átlagos, mint Hector számára, aki mindent egy objektív látásmódból közelít, fenntartva annak lehetőségét, hogy ez bizony csak egy egy vélemény, és nem kell megfelelni neki. Ezért sem érti, így érezteti a szőkességgel, hogy nincsen olyan, hogy hibázás. Csupán következmények vannak, amiket viselni lehet. Így bőven elképzelhető, hogy ez a félreértés forrása kettőjük között, Hectort a hosszú évek nem feltétlenül testileg, de lelkileg vénné tették, Nathalie viszont roppantmód kislányos, a férfi pedig nem is tud róla, hogy lelkileg így is van, hiszen az átok ilyen furcsán öregítette meg. - Nincs olyan, hogy kell. Utánajöttél, mert úgy véled, hogy ez a szükséges. Összeköti a régi életedet, és az újat. Köze volt az átok végéhez, és most azt hiszed, hogy még mindig együtt vagyok. Talán így van, és talán már nincs. Mindketten változtatok azóta. Ez tény. – Nyilván nem akar okoskodni, mert szép dolog, hogy a lány ragaszkodna a szerelméhez, akivel viszont a szexen túl nem tud felmutatni. Na igen, némi ragaszkodást igen, de az még nem szerelem. Esetleg rajongás, fellángolás. Ha Nathalie-nak erre van szüksége, és hogy egyfolytában kielégüljön, hát ez is afféle kapcsolat.
- Nem is tudom, azt hiszem nem. Oly sokan haltak már meg körülöttem, hogy ennyi erővel már velük lehetnék. A menyasszonyom, a kicsi babám, a bátyám, a legjobb barátom.. Egyszer eljön az én időm is. Ha félek tőle, ha nem. Akkor pedig.. oly mindegy. – Nem arról van szó, hogy vakmerő lenne, megvan a kellő félsz benne, afféle alap óvatosság, ám nem retteg attól, hogy magával ragadja a végzet. Ellenben most Nathalie-val a vízben ismét megvan a maguk különleges pillanata, még akkor, s ha a lány valójában állandóan arról áradozik, hogy azzal a másikkal milyen jó. Talán mégsem, ha ennyit kell emlegetni. Vagy.. pont az a lelki mélység nincs meg, ami Nathalie igazi vágyát, a szeretetre, figyelmre való impulzusait táplálná. Most ismét közelebb húzódnak egymáshoz, az érintések mintegy maguktól értetődően izzítják az egyébként is langyos hangulatot. - Igen, valahogy azzal tudunk jobban beszélni, aki iránt.. valami komolyabbat érzünk. Ezt pedig nehéz befolyásolni. Ezzel nem akarlak elkeseríteni, nem az a cél. Úgyis mindenen megbántódsz, amit mondok neked. – Rázza meg a fejét, és még közelebb hajol, pedig Nathalie nem igazán suttog. – Bizalom? Nem azt várja, hogy hibázz. Ez eléggé gonosz dolog lenne. A bizalmat megadta, ám ahogy te, már ő sem biztos benne, hogy mindennek van értelme. Saját magadat emészted, hogy ha nem döntesz. Mert ez magától nem fog megoldódni. Ne félj egyedül lenni, úgy erősebb lehetsz, ha nem mindig az ösztöneid után mész. – Nem, nem állítja meg ezúttal a kiváncsiskodó érintést, lesz ami lesz. Mert ha meg kell történnie, akkor úgyis meg fog. Ám Nathalie esetében a lánynak saját magának kell eldönteni, hogy mit vár az élettől. – Ha már mindenképpen szabályokat akarsz, az első és legfontosabb, hogy nem bizonytalankodsz. Magadban legalábbis, mert az kihat mindenre. Nem kell mindenkit elcsábítanod, mert mint mondtam, többet érsz te ettől. Ám ha már így hozta a helyzet, nem teszek úgy, mintha nem érdekelnél. Nem akasztom fel magamat, ha visszamész hozzá, azért még nem lettem a rabod. De álszent dolog lenne úgy tenni, mintha nem lennél rám hatással. Viszont csak sorjában. – Húzza magához a lányt, ám ahelyett, hogy megcsókolná, a derekánál megfogva egész egyszerűen megfordítja, és az ölébe ülteti. Nem nem azért, hogy a saját örömére tartsa ott a szőkeséget. Csupán szétnyitja annak lábait, és a fehérneműn keresztül az ingerlő háromszög közepét érinti meg. A víz egyébként is teljesen átitatja a finom anyagot, így az mintha ott sem lenne. Egy gyengéd érintés mindössze, lassan, körkörösen.
Komolyan bonyolult ez az egész, még ha pont ettől érdekes is. Folyton bizonygatja miben és mennyivel kellene másabbnak lennem, hogy nem ismerem el eléggé magamat, közben meg ő is azt mondja nem jól csinálom. Elég nehéz rajta kiigazodni, bár tény és való, hogy sok esetben magamon sem a legkönnyebb. Nem csoda, hogy most is kissé ráncolom a homlokomat, ahogyan igyekszem értelmezni, amit mond. Nem vagyok buta, de az ő felfogása eléggé eltér azoktól, akiket eddig ismertem és ez tény. - Csak furcsa, hogy te ennyire másképp látsz mindent. - vonom meg végül a vállamat. És most nem is feltétlenül rólam van szó, hanem másokról, másokhoz képest. Mintha minimum valami idősebb lélek lenne fiatal testben, mert nem lehet idősebb, mint itt az átlag diákok, mégis olyan mintha mindent sokkal komolyabban átrágna és mindent sokkal komolyabban venne és épp ezért a gondolatai is egészen másfelé evickélnek, mint mondjuk egy átlag emberé. Fura és nehéz rajta kiigazodni, megszokni ezt a másféle gondolkodást. - De... ha nem tudom, hogyan kell? Azt tudtam csak, hogy ide akarok jönni Ashton miatt és most nem tudom, hogy... mi a következő lépés. - na igen, elbizonytalanodtam, bármennyire is titkolom ezt. Választottam egy szakot, ami talán nem is illik hozzám. Próbálok élni, miközben gőzöm sincs hogyan is kellene, hiszen nem ezt szoktam meg. Még csak azt sem tudom, hogyan kellene viszonyulnom másokhoz, mert az életem eddig abból állt, hogyan legyen olyan, amit várnak, hogy valaki segítsen kijutni a birtokról. Kihasználtam őket, ezzel tisztában vagyok, de hát nem volt más választásom és most fogalmam sincs, hogy milyen életcélt kellene találnom magamnak, mert hát valamilyen kell, de merre induljak egyáltalán? Ashtonnal el vagyok, tényleg fergeteges vele a szex, de igazából a mély beszélgetések... hát azoktól eléggé távol állunk. - Ha tudtam volna az okát, akkor jobb lett volna? Csak ki akartam jutni. És nem félsz attól, hogy egy ilyen seb egyszer halálos lesz? - nem, igazából Hector nem tűnik olyannak, mint aki fél a haláltól. Nem mondom, hogy kimondottan keresi a veszélyt, de nem gondolkodott sokáig, hogy belemerüljön-e velem a vízbe, pedig a Tiltott Rengetegben vagyunk, akár még veszélyes is lehetne, vagy én lehetnék rá veszélyes, hiszen azért most már látszik, hogy nagyon is hatással vagyok rá, főleg amikor még hozzá is érek a hegeihez, de ezúttal ő sem óvatoskodik. Nem csoda, ha felsóhajtok halkan, amikor az ujja finoman az ajkaimon siklik végig. Bár a víz alá nem látok, de biztos vagyok benne, hogy még mindig ugyanolyan állapotban lehet, mint amikor bejött a vízbe. Akaratlanul is beharapom az ajkamat, amikor erre gondolok. - Valakinek nem ártana. Ashton... ő ahogyan mondtad rajong értem, de azzal a másik lánnyal beszélget, ebben biztos vagyok. Vele ment ruhát venni a szilveszteri buliba is. Én meglepetésnek szántam, ő meg elment Melissával és velem nem beszélget igazán. Voltál már úgy vele, hogy úgy érezted azt várják tőled, hogy hibázz, mert úgyis fogsz? És akkor már... van értelme minden áron ellenkezni, ha úgy sincs meg a kellő bizalom? - nem feltétlenül célzok magamra, de jó eséllyel azért mégis csak. Hát igen Ashtonnal tényleg fergeteges együtt lenni, de sosem beszélgettünk nagyokat, sosem ment olyan mélységekre, mint Hector és sosem bizonygatta, hogy többet érek annál, mint egy csábos mosoly és két szép kebel és pont e miatt érzem azt, hogy szinte arra vár, hogy úgyis elrontom, bár adott esélyt, megpróbáljuk, de nekem úgy se fog menni egy kapcsolat és lehet, hogy nincs is értelem ellenkezni, ha eleve nem hisz bennünk. Mindeközben rezzenéstelen arccal indul meg a kezem a víz alá, mintha még mindig a hegeit tapogatnám végig a mellkasán, de ezúttal ennél messzebbre megyek, ha nem állít meg. Hát miért ne hibázzak, ha úgyis mindenki azt várja el tőlem?
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
A fiatal férfi tudja, hogy Nathalie bármikor otthagyhatja, mégsem számol ezzel a következménnyel, mert egész egyszerűen nem érdekli. Pont azzal marad igazán következes, hogy nem hagyja eltéríteni a gondolatait azzal hogy udvariaskodik, hogy úgy tesz, mintha meg akarná játszani magát. Így azzal hogy ha Nathalie-t valamivel mégiscsak dícséri, azzal őszintén jelzi, hogy lát benne valami igazán kedvelhetőt, még ha a külső önmagában nem lenne elegendő mindehez. - Nem mondtam semmi olyasmit, hogy hogy kellene. A saját véleményemet mondtam el, amit én kedvelek, kedvelnék benned, aminek tényleg nem kell megfelelned. Nem ismerlek, ez is igaz, így egyenlőre arról tudok véleményt formálni, amit mutatsz felém. – Bólint, valóban furcsa, hogy Nathalie pusztán bosszúból megcsókolna valakit méghozzá úgy, hogy a saját szerelme előtt akar bizonyítani. Ám Hector ettől nem jön zavarba, kész elfogadni, hogy a lány ilyen, és nehéz megváltoznia, talán sosem fog. Ám addig is barátkozhatnak, csak lesz köztük egy éles ellentét, amit nem is feltétlenül kell feloldani. - Igen, meg kell találnod önmagadat. Az önállóságot ilyen idősen már nehéz megszokni, ha eddig nem volt. Már nem vagy gyerek hogy követkemények nélkül dönts. Én megpróbálhatok segíteni, de te is tudod, nem úgy gondolkozom, mint a nagy átlag. Lehet, hogy pont az nem helyes, amit sugallnék neked, ezért nem is akarlak befolyásolni. Ezért mondtam, hogy ne akarj nekem megfelelni, mert nem vagyunk egyformák. Ha változtatni akarsz az életeden, az rajtad áll, nem rajtam. – Mosolyodik el, hiszen Nathalie most még inkább ki tudja hangsúlyozni, hogy mennyire erős fegyvernek tartja a testét. És lényegében Hector sosem tagadta, hogy nagyon is vonzónak tartja a lányt, így álszent dolog lenne a részéről, ha nem figyel fel a külsőségek adta lehetőségre, ahogyan belmerülnek a vízbe. – Cseppet sem, ha téged nem zavar, hogy velem vagy itt, és nem a pároddal. – Na igen, ezúttal megnézi magának, nem csinál úgy, mintha szerzetes lenne. Nagyon is érdekli Nathalie mint ember, de hát ha most itt ketten ücsörögnek a forróvízben, hát megnézheti magának, s érzi is a lány mustráló tekintetét, ugyanis neki még le kell lohasztani az egyértelmű jelzéseket, de Nathalie ebben nem igazán segít. Sőt, az elégedett mosoly mintha kicsit oldaná is a feszültséget. - Nem tudod? Ott éltél gyakorlatilag évekig, és nem néztél utána? Nehezen hiszem.. Nos ezek.. Valakit védelmezni próbáltam, aközben szereztem ezeket. Tudod, vadász vagyok, nem nagyon figyelek arra, hogy milyen sebeket szerzek, vagy hogy hogyan gyógyulnak be. – Azért itt kissé felszisszen, s az ajkába is harap, bizsergető ez az érintés, ahogyan Nathalie kiváncsian hozzátapad. A férfi ujjai gyengéden végigsimítanak a lány ajkain, így aztán nem fog lelohadni az ágyéka, sőt, mintha most még inkább ágaskodna. - Azt hiszem pont az volt eddig a gond, hogy nem láttad át, hogyan kéne barátkozni, és hogy mi módon működik egyáltalán neked az, hogy van valakid. Nem ismered a szabályokat. Nekem kéne megmutatnom őket? – Mivel most ő veti hátát a tavacska medrének, nem nagyon tud menekülni, de talán nem is akar.
Valószínűleg pont azért barátkozom vele, mert másképp kezel, mint a többség. A családom eddig mindig igyekeztek óvni mindentől, mindent megtettek értem. Ellenben most egész más a helyzet, most maximum olyanok vannak, akiknek tetszem, vagy akik szívesen lennének Ashton helyében. Hector viszont más, ő gond nélkül a szemembe mond akármit, akármilyen negatív véleményt is. Ez szokatlan, de egyben pont e miatt érdekes is és ki tudja, ha egyszer csak ugyanúgy viselkedne, mint mindenki más, talán már nem is tartanám annyira érdekesnek. - De hát ezt honnan tudod, ha nem ismersz, sőt inkább csak negatív a véleményed rólam? Nem úgy viselkedem, ahogyan szerinted kellene... és szerinted az is hiba volt, ami történt, mert csak bosszúnak szántam. Akkor... - megvonom a vállamat. Tényleg nem értem a dolgot és nem tudok kiigazodni rajta. Mintha folyton akarna megmagyarázni dolgokat, mintha folyton próbálná megindokolni hogy miért próbál magyarázni nekem, megértetni velem dolgokat, de aztán meg azt is elmondja, hogy miért is vagyok értékes. Ez így komolyan néha totálisan összezavar és nehéz kibogozni, bár jó eséllyel ő is így vélekedhet rólam, ha idegesít, akkor miért keresem a társaságát igaz? - Lehet, hogy én sem tudom pontosan, hogy mit is akarok... erre nem gondoltál? Most dönthetek önállóan és ez... új. - igen, ezek tényleg őszinte szavak. Fogalmam sincs, hogy mit is akarok pontosan, csak azt tudom, hogy valahogy mindig teszem, ami elsőre eszembe jut, ami elsőre kikívánkozik, mint most az, hogy ledobtam a ruháimat, miközben Ashton nem kimondottan értékelné, mert még ha nem is teszek semmi konkrétat, akkor is mutogatom magamat egy másik fickónak és mégis ez most valahogy cseppet sem érdekel. - Nem tűnsz te annyira veszélyesnek. - nevetem el magamat a nyilvánvalóan viccnek szánt fenyegetést hajtva. Igenis élvezem, hogy végre nem tud úgy tenni, mintha cseppet sem érdekelném és mintha semmiféle reakciót nem váltanék ki belőle. Igenis hatással vagyok rá és az eddigiek után jól esik erre még pluszban rá is játszani. - De úgy látom annyira azért még sem zavar a helyzet. - mosolyodom el, amikor még félre is söpri a hajamat, ami egy kicsit takarhatná a kebleimet, ő ellenben tesz érte, hogy ne legyen ilyen gond. Végre, tényleg úgy festek mint aki elérte, amit akar. - Miért szoktak megátkozni valakit? Leckéztetés, bosszú... vagy csak irigység. Igazából nem tudom, csak megtörtént és ezek? - ha ő így, akkor én is. Ha van olyan hege, ami látszik így is, hogy a vízben vagyunk és nem merülünk el teljesen, akkor gond nélkül érek hozzá és finoman a mutatóujjamat végig is futtatom azon, amit könnyen elérek. Hát igen... Ashton biztosan nem értékelné ezt egyáltalán, de jelenleg egy pillanatra se jut eszembe, pedig tényleg miatta jöttem ide. Úgy gondoltam szeretem, de mi van, ha tévedtem? És ha igen, akkor honnan tudom mi az tényleg szeretni valakit?
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nevetős fintorral bólogat, ő aztán tudja, hogy nem a nagy átlaghoz közelít a gondolatmenete, és neki ez így is van jól. Nem először kapja meg, hogy furcsa a viselkedése, viszont Nathalie-val ellentétben nem vágyott rá, hogy másokat lenyűgözzön. A kettőjük stílusából fakadó különbözőségből viszont nehéz előnyt kovácsolni, ez csakis úgy lehetséges, ha mindketten engednek. Hector igyekezhet kevésbé bántó lenni ami a véleményformálást illeti, és elfogadni, hogy Nathalie egyenlőre csupán a külsejét tartja előnynek. A szőke lány pedig talán megérti, hogy ezt nem mindenki értékeli azonos mértékben. De hogy miért is kéne két ilyen eltérő személyiségnek barátkoznia? Talán pont azért, hogy megadják az esélyt arra, hogy ne mindenki csak a saját stílusával keveredjen. - Majdnem, de mégsem. Ha régebben, akkor nem voltatok együtt, most viszont ő a te párod. Így már megint magadra gondoltál, és nem fogadod el, hogy ha ő hisz benned, azaz kettőtökben, akkor a bosszúval semmire sem mész. Vagy bízol benne, vagy még magadban sem. És elég furcsán hangzik, hogy neked önbizalomhiányod van. Amit nem is én táplálok, de még csak Ashton sem. Azt hitted ebből az átokból kifolyólag, hogy amit adsz, az egyfajta fizetség. És ha valakinek nem kell, akkor.. már nem érsz semmit. Nagyon is sokat érsz, szexuális túlfűtöttség nélkül is. – Nyúl a lány áll alá, hogy felszegje egy kissé Nathalie fejét. Igenis legyen arra büszke, hogy milyen gondolatokkal táplálja a saját holnapját. Nem kellenek ehhez olyan eszközök, mint a mély dekoltázs, a ringó csípő, vagy éppen az ábrándosan szép szemek. Ez ebben az esetben pont hogy furcsa módon nyer értelmet, hiszen Nathalie fehérneműre vetkőzik, és Hectornak be kell látnia, hogy a lány nem véletlenül tudta fegyvérként használnia a testét. A fiatal férfi sajátja azonnal válaszol, amire csak sötéten pillog, hiszen nála azért nehezen elrejthető mindez. – Én is úgy látom. – Vonná meg a vállát flegmán, de megakad a mozdulat, hiszen látszik rajta, hogy amit a szöszi említett, az nagyon is valóságos, szenvedélyes éjszaka lehet azzal az Ashtonnal. Na igen, Hector azért az említettek ellenére nem egy impotens alak, sőt, nagyon is jól el van látva fegyverzettel, hiszen tökéletesen kirajzolódik az alak, és a nagyság. Így aztán nehéz másra koncentrálni, ha Nathalie még rá is játszik azokkal a domborulatokkal. - Ritka szép vizihulla leszel, ha itt most belefojtalak. – Neveti el magát, hogy valami másról is beszéljenek, lévén igenis zavaró, hogy ennyire nyilvánvaló vágyat váltott ki belőle a véla. Talán fordítva is így van, hiszen nem kerüli el a pillantását a lány mustrálása. Bólint, kezdje Nathalie. Mivel a forróvizű tavacska nem túl nagy, úszkálni nem tudnak, csak belemerülni, ácsorogni, vagy nekitámaszkodni a kávának. Így azon tűnődik, hogy szembe, vagy mellé. Így sem tudja kikerülni az ütemesen emelkedő keblek látványát, hát kénytelen belenyugodni. – Miért átkoztak meg? – Végül a lány mellé támaszkodik meg, odanyúlva a szőke tincsekhez, hogy hátrasodorja őket. Ha már ennyire kitárulkodó látványt kap, akkor legalább a kecses nyak is maradjon csak szabadon.
Tényleg nehéz eldönteni, hogy kötekedni akar, vagy csak tanácsokat próbál adni, netán csak kimondja azt, ami először eszébe jut olyan ami a szívén az a száján stílusban. Lehet, hogy könnyebben is rá lehetne jönni, ha jobban figyelnék arra, amit mond, vagy jobban ismerném? Bár az is benne van a pakliban, hogy akkor is ugyanolyan kiismerhetetlen lenne nem igaz? És persze akkor is pont ez lenne, ami tetszene benne. - Nem mondták még neked, hogy néha lehet, hogy túlgondolod a dolgokat? Mintha folyton... járna az agyad, mindenfélén. - na igen, eléggé filozofikus alkat, ezt már nekem is sikerült észrevennem. És e miatt olyan fura, hogy érdekel és hogy ő se lép csak úgy le, mert már unja, hogy makacskodom, hiszen én egészen más vagyok. Nem gondolkodom ennyit, sokkal inkább ösztönös vagyok és maximum utólag gondolom át a dolgokat, mint a legutóbbi találkozásunk, hiszen nem akartam én megbántani Ashtont, még ha nem is tud róla, vagy hogy nem voltam elég türelmes, hogy végül visszatér-e. Hát igen, nálam ez sokkal nehezebb, csak jön, amit teszek és... kész, a türelem nem a legfőbb erényem. - Nem láttam értelmét. Ashton eléggé érzelmes típus, nem hiszem, hogy jól viselte volna, akkor meg minek bolygassam? Ő is megcsókolta már azt a Melissát, csak régebben, most meg a lelkét ápolgatta... majdnem ugyanaz. - vonom meg a vállamat, még ha tisztában is vagyok vele, hogy ez marhaság, hiszen cseppet sem ugyanaz, meg hát elvileg Ashton értem van oda, ezt mát bizonyította a szilveszteri buli után is... többször. A kérdés az, hogy ennek ellenére engem vajon miért érdekel annyira Hector, hiszen ott van Ashton a maga rajongásával és lelkesedésével, erre én most is egy másik srác előtt dobom le a ruháimat, hogy megmártózzam a vízben. Azért persze lopva csak oda pillantok, mert az már igen szomorú lenne, ha még ez se váltana ki belőle semmiféle reakciót. Nem tudom megállni, hogy ne adjak neki pár pillanatot, hiszen most végre igenis ott van az arcán az, ami a legtöbbeknek alapból is. Szinte felfal a tekintetével, legalább pár pillanatig, de én ezt akkor is látom és tetszik is. Nem csoda, ha direkt még kissé ki is húzom magamat, mielőtt találkozna a tekintetünk egy villanás erejéig és láthatná az elégedett mosolyt, hogy csak aztán merüljek el a vízben. - Hát persze... végül is ki tudja. Minden áron el akarlak csábítani. - nevetek fel csilingelő hangon, főleg amikor aztán ő is követi a jó példát és lekerülnek róla a ruhadarabok. Én addigra már a vízben vagyok, úgyhogy bátran nézhetem végig a vetkőzést. Sejtettem én, hogy tetszeni fog a látvány és így is van... nagyon kedvemre való és persze szándékosan nem merülök el túlságosan, hogy azért a látvány megmaradjon. Direkt csinálom ezúttal is, hiszen így még inkább látványosak a telt keblek, ahogyan a víztől átázott melltartó kiadja a pontos formát. - Elmesélem, ha te pedig mesélsz azokról a hegekről. - láttam ám a testén végigfutó sérüléseket. Nem mélyek, de van jó néhány. Persze az már eddig is világos volt, hogy Hector veszélyes életet él, de így még nyilvánvalóbb. - Szóval a birtok... Azt mondtam én is ismerem az átkokat. Hát egyet úgy szórtak rám, hogy soha se hagyhassam el az otthonomat, a birtokot, csak ha valaki... segít nekem ebben. - és hát sejtheti, hogy volt valaki, aki segített nekem, különben most nem lennék itt ugyebár.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Bólint, és el is mosolyodik, ezúttal mellőzve a cinikus felhangot. Nem akar ő senkit kioktatni, csak Nathalie húzta ki a véleményét, így Hector őszintén elmondta, hogy mit is gondol a lányról. Ez viszont egy kiindulási alapnak tökéletes lehet, hiszen a szőkeség biztos lehet benne, hogy amit így kapott, abban semmilyen álszent megnyilvánulás nincs, semmi olyan tetszelgés, ami bárminemű hátsó szándékot feltételezne. Így átérezheti, hogy szimpatikus a férfinek, de bizonyos körülmények között, így ha tudnak is barátkozni, Hectort sosem az fogja vezetni, hogy mit remélhet a lánytól. - Nem várom, hogy mindenben adj a véleményemre. A baráti vélemény sosem objektív, hiszen helyetted senki sem tud dönteni. Éppen ezért kell azt látnod, hogy ha velem barátkozol, attól még mások egészen mást mondanak rólad, amivel nincs semmi baj. Ám köszönöm, hogy mégis belátod, hogy nem tudsz mindenkit ugyanúgy kezelni. – Igen, Nathalie esetében nem a szép szemeivel, vagy a dekoltázsával tud hatást gyakorolni, hanem azzal, hogy komoly döntéseket hoz, s elfogadja a kritikát is. Hector igenencsak filozófikus alkat, és igen, mellette még ha választani kéne egy vallást, egészen biztos hogy valami tibeti lenne az. Ám ő megmarad a saját világában, nem is akarja osztani az észt. - Valóban azok. Csak egy villanás, és halott is vagy, nincs idő mágikus pajzsokra. – Biccent, már el tudja fogadni, hogy mi is történt, tulajdonképpen sosem volt olyan alkat, aki nagyon magába zuhanjon. És az, hogy egyedül van, számára nem egy olyan állapot, amiből ki kell törni. Nem szorul barátokra, vagy társaságba. Nathalie éppen az ellenkezője, állandóan kapaszkodna valakibe. Érthetetlenül. - Világos. Egy pár vagytok, és veszekedések mindenhol felmerülnek. Jó, hogy túl vagytok rajta. Remélem nem mondtad el neki, hogy én voltam a próbababád. – Teszi hozzá nevetgélve, mert ő ugyan átvette Nathalie-től a csók felelősségét, ám ettől még igenis a lány kezdeményezett, így ezt még egy hasonló veszekedés közepette Ashton fejéhez vághatja. Valahogy kinézi a lányból a bosszúállás lehetőségét, és azt is, hogy ha megint elpattan nála a húr, akkor megint megtenné, lehet, hogy valki mással. A forrást nézegetik, s Hector oldalt pillant, amint Nathalie szépen ledobja magáról a ruhadarabokat. Azért még ő sincs fából, így ha a dekoltázs nem volt említésre méltó, a szinte pőre lány most mégiscsak megkapja a vérlázítóan mustráló pillantást, amire oly hőn vágyott. - Már-már azt hinném, hogy megrendezted, hogy idetévedjünk. – Mosolyodik el, és szintén ledobja a kabát, majd felhúzza a pólóját, ebből úgysem tud most elmenekülni, hát legyen akkor így. Vékony, szikár teste teljesen mentes minden feleslegtől. Inkább kitartónak, semmint igazán erősnek tűnik, de az biztos, hogy igazán túlélő alkat. Visel a testén néhány apróbb heget, de semmi komoly. Beleereszkedik a kellemesen forró vízbe, itt aztán alaposan ki lehet ázni. Finom, gyógyhatású illat száll fel. Lassan köröz a lány körül, mintegy elgondolkozva. – Visszatérve rád... mi is volt ez a birtokon raboskodás? – A víz itt még nem túl mély, sőt, vélhetően beljebb sem lepi majd el őket fejcsúcsig. Inkább olyan, mintha valami kád lenne, sodrása alig van, valahol a barlang alatt fut a csermely. A sötét szemek pillantása ezúttal is érdeklődő, láthatóan próbálja elterelni a saját figyelmét, mivel a fehérneműs lány így azért mégiscsak kivált belőle bizonyos testi hatást.
Hát igen, ha egyszer az életed eddigi része arról szólt, hogy mások hogyan akarnak neked imponálni, akkor elég nehéz átszokni valami másra, amikor már cseppet sem erről van szó és amikor sokkal többen vesznek eleve körül. Hector pedig igen nagyon eltér azoktól, akiket eddig ismertem, de pont e miatt érdekes annyira, bár ezt azért nyíltan nem mondanám a szemébe és ismerném be neki, az biztos. - Hát akkor... te leszel az első barátom. - vonom meg végül a vállamat, mert hát lássuk be nekem nem igazán voltak barátaim soha sem. Úgy nehéz, ha nem mehetsz sehová a birtokról, ahol élsz és ha arról szól az életed, hogy megpróbálj rávenni valakit, hogy segítsen, hogy ez változhasson. Én nem barátkoztam eddig, de legalább már nem az az első, hogy belekössek a szavaiba, hiszen néha tényleg olyan érzés, mintha folyton rossz véleménye lenne rólam, ennek ellenére viszont mégis csak azt mondja, hogy fontos neki a barátságom. Azért ez valami ellentétes dolog nem? Biztosan könnyebb dolga lenne eleve olyannal barátkozni, aki úgy áll másokhoz, mint ahogyan ő. - Az a baj, hogy én sem tudom. - ezt már szinte csak magam elé morgom, hiszen rendesen belém tudja fojtani a szót és elvágni a vitát. Tényleg az a baj, hogy megtehetném, hogy faképnél hagyom, de még se teszem, hanem valami miatt érdekel a véleménye. Talán pont a miatt, mert az övé őszinte, míg mindenki más mindig ugyanazt szajkózza? Egyáltalán tényleg le akarom őt nyűgözni, vagy erről sincs szó, csak a kihívást látom benne? Olyan nagyon nehéz eldönteni és a végén kiderül, hogy még ezt is jobban tudja nálam, akkor meg minek gondolkozzam rajta én? - Baleset? Olyan mugli autóval? Azok elég veszélyesnek tűnnek. - igazából még csak képeken láttam ilyesmit, de nekem valahogy eleve nem tetszik. Beülni valami dobozba és azzal száguldozni, miközben még csak varázslat se véd... Nem csoda, ha meghalt a menyasszonya, ha ilyen őrültségekkel próbálkozott, de persze ez az ő baja, nekem aztán nincs közöm hozzá, hogy mások mit és főleg miért tesznek. Egyébként is az csak jó, hogy halott... mármint gondolom, ha Hectornak még mindig lenne menyasszonya akkor most nem lenne itt. - Dehogynem! - vágom rá gyorsan, hiszen szeretem Ashtont azért jöttem ide utána. - És ő is, mert... megbántottam, de megbocsátott. Ő is engem, csak ő nem szándékosan tette, vagyis... ez elég bonyolult, de miatta jöttem ide és ez a fő nem? Legutóbb csak mérges voltam rá. - teszem gyorsan hozzá. Na persze ez nem igaz, de ezt most nem venni észre rajtam, főleg hogy nem is Hectort nézem, hanem a forrást, ahová eljutunk. Nincs itt senki sem, tehát a többiek minden bizonnyal nem ide jöttek, de akkor ők hol lehetnek? Kellemesen meleg van, sőt már-már tikkasztóan. Gyorsan le is kerül rólam legalább a kabát. - A többieket már úgy se találjuk meg, de szerinted ez milyen víz? - talán gyermeteg a hozzáállásom ezúttal is, mint mindig, de a kabát után gyorsan kerül le a többi ruhadarabom is. Szépen egy kisebb sziklára pakolok le mindent. Végül is Hector már épp eleget magyarázta, hogy számára nem a külső a fontos, úgyhogy biztosan nem fogja kellemetlenül érinteni a dolog igaz? Fehérnemű marad rajtam, már persze ha nem állít le korábban, hogy nem kellene kipróbálnom a vizet. De olyan hívogató és tuti, hogy finom meleg is a kinti hűvös után. A pálcámat is leteszem a ruháim tetejére. Végtére is szárítkozni is gond nélkül lehet varázslattal, de addig is miért ne fürödhetnénk egy jót, ha már a többiektől így sikerült elszakadni.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Hector természetesen nem beszél úgy, mintha jobban ismerné Nathalie-t saját magánál, egész egyszerűen a saját érzéseit mutatja fel, amivel a lány nem tud mit kezdeni, hiszen eddig nem ilyen srácokkal hozta össze az élet. A férfi mindössze rámutat, hogy nem mindenki ugyanolyan, így nem is várható el, hogy ő is csak úgy behódoljak. - Nem baj, ezt is átbeszéltük már. Tedd, ha ez esik jól. Csupán ne lepődj meg, ha nem mindenki a külsődért kedvel. – Ingatja a fejét, Nathalie mintha nem hallaná saját magát, csak azt ismételgeti, amit már megszokott, méghozzá az unalomig, makacsul mint egy kisgyerek, a dac és a hiszti töretlen jeleivel. Ezen Hector olykor jót mulat, és pont ettől érzi azt a szőkeség, hogy a férfi csupán bántja őt. Holott bántásról szó sincsen, ha így lenne, azt a lányka tényleg észrevenné. - Kedvellek, tetszel, ezek eléggé rokonértelmű kifejezések, a barátságod jelenleg értékesebb számomra, mint a dekoltázsod. – Vonja meg a vállát, ezzel valahogy mégiscsak jelzi, ráadásul nem először, hogy szívesen van Nathalie társaságában, viszont olykor igenis fárasztja, hogy a lány állandóan bókokat vár, s annak bizonygatását, hogy Hector mennyire el van tőle ájulva. Olyan, mintha állandóan veszekednének, holott Hector nem megy bele mindebbe, csupán Nathalie erőlteti az állandó véleménynyilvánítást a vadász részéről. - Nem állítom, hogy igazam van. A saját érzéseimről beszélek, szerintem vicces, és bájos lány vagy, ami a bensődből fakad, ezeket tudom értékelni, de őszintén szólva hidegen hagy, hogy mások mit gondolnak rólad. Nem értem, hogy miért nekem akarsz megfelelni, ha másokkal érzed jól magadat. Nem kell, hogy kihívást láss bennem, azt pedig végképp nem, hogy le akarj nyűgözni. Miért nem jó neked azokkal, akik a lábaid előtt hevernek? Ezt akartad nem? Végülis elérted, akkor ők már unalmasak is? Hát megbocsáss, hogy én vagyok a légy a levesedben, de ez nem fog változni. – Vágja el a vitát így végleg, egy csók nem ír felül lényegében semmit. Nathalie-nak van valami kis barátja, Hector pedig annyiban is hagyja a dolgot. Szépen lassan bandukolnak arrafelé, amerre a barlangot sejtik, immár kapaszkodva, Hector néha visszafordul, hogy a kezét nyújtsa a lánynak, feljebb segítve az emelkedőkön. Egy barlangszáj emelkedik előttük, vélhetően ez lesz az, ahova a menet is tartott. – Igen, lehet, hogy csak a pech. Vagy a mások peche. Szimplán csak veszélyes életem van, és semmi sem jön össze. A hölgy gyakorta járkált a muglik között, és autóbalesete volt, már nem tudták megmenteni. – Beljebb lépnek a barlangba, sehol a többi diák, meg a vezető. Hát akkor mégse ide kellett jönni? A barlangból mellesleg forró gőz szál fel, és pár lépés után egy meleg vizűnek tűnő tavacskához érnek. Mintha valami gyógyító forrás lenne, termál, vagy ilyesmi. – Nem látok a fejébe, az is lehet szerelem, ha szeret ágyba bújni veled. Én ezt máshogy mondanám, inkább rajongásnak, vagy vágynak. Kölcsönösen kielégítitiek egymást, ahogy korábban ecsetelted. Ha ez számodra megnyugtató, akkor végülis ez is lehet egyféle szerelem. Vagy nem annak érzed? – Kérdez rá, hogy akkor miért is akarta őt megcsókolni legutóbb a lány. Puszta dacból?
Azért finoman szólva is idegesítő, hogy úgy beszél, mintha jobban ismerne mindenkinél, még saját magamnál is. Azért ez... nem túl fair, hiszen még csak nem rég találkoztunk, sőt összesen ez a második beszélgetésünk. Nem tudom miért érzi magát felhatalmazva, hogy mindenről véleménye legyen velem kapcsolatban, meg aztán azt sem értem, hogy én ezt miért hallgatom és tűröm el. - De... - próbálok még mindig ellenkezni, pedig értem, hogy valahol azt is mondja szimpatikusnak talál, különben már gondolom lelépett volna és most se beszélne velem, de attól még nem tetszik ahogyan mondja és igazából az sem, amit mond. - És, ha csak élvezem, hogy tetszem másoknak? Nekem ez jól esik, az olyan nagy baj? - húzom el a számat már-már tényleg mint valami sértődött gyerek. Szeretem, ha utánam fordulnak és azt is, ha valaki megnéz magának, mert... hát igen növeli az önbizalmamat és az, hogy Hectornál ez nincs meg, vagy nincs meg a megszokott formában akármit is mond a belső vonzalomról, mégis elbizonytalanít. - Szóval inkább kedvelsz, mint tetszem? - talán még mindig nem értem a dolgot, de hát azt mondja kellemes a külső csomagolás, de könnyen lehet, hogy neki más a zsánere. Az olyan szürke kis egerek, mint az a Melissa? Na akkor lennék csak igazán morcos. Azért nehéz nekem ezt megérteni, főleg úgy, hogy úgy nőttem fel az első a külső volt, amivel meg tudtam fogni bárkit is. Nem volt időm arra, hogy a személyiségemmel nyűgözzek le másokat és pont e miatt nem is igen fektettem erre sosem hangsúlyt. Valószínűleg ki sem alakult a személyiségem úgy igazán. Elhatároztam, hogy Ashton után jövök és meggyőztem őt és talán magamat is, hogy azért van, mert szeretem, de lehet hogy csak ennyi? - De ha nem tudom hogyan kell? Te honnan értesz egyáltalán ehhez ennyire és miért gondolod, hogy biztosan igazad van? És... ha tévedsz? - ez a legidegesítőbb ebben, hogy tényleg úgy beszél, mint akit egyáltalán nincs is esély megingatni, mint aki biztos abban, hogy mindent ő tud jobban és hogy biztosan csak neki lehet igaza. De mi van akkor, ha téved? Csak, mert ő így gondolkodik, nem biztos, hogy más is. A külsőm még jó ideig ilyen marad és Ashton is szeret, pedig vele se voltam más. Megbocsátott annak ellenére, hogy mással látott és tudja azóta, hogy elment voltak következők és mégis ennek ellenére most együtt vagyunk és olyan hévvel szeret, mint előtte. Akkor miért kellene másnak lennem? - Menyasszony? - jó hát meghalt, de persze ezt hallom ki először és nem azt, hogy valami sötét átok üldözi őt. - Lehet, hogy csak pech sorozatod volt, vagy a többieknek. - vonom meg végül a vállamat. Az tényleg nem jó ómen, hogy akikkel komolyabb kapcsolatba került azoknak annyi lett, de velem ha csak barátkozni akarna akkor ugyanúgy jelentheti ez a végemet nem? Nem mintha különösebben hinnék az ilyesmiben. Az én átkom nyilvánvaló volt, fizikai tény, hogy nem hagyhatom el a birtokot, ő csak sejti, hogy van valami sötét a háttérben, de ebben is tévedhet. - Mindent tudnom kell? Nem tudom miért gondolkodom így, csak... így alakult. De Ashton így szeret, akkor ő is tárgyiasít és nem is szeret igazán, azt mondod? - válaszokat vár, de folyton visszakérdezek és nem is nagyon nézem, hogy merre megyünk. Teljes mértékben rá hagyatkozom, ő amúgy is biztosan sokkal jobban tájékozódik ennyi fa között. Én valószínűleg már a kastélyba se nagyon találnék vissza.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Számít, de kisebb mértékben. A vonzalom belülről fakad. Csak azért, mert szép vagy, ne várd, hogy mindenkit ugyanúgy megmozdítasz. – Próbálja a lány tudtára adni, hogy a tánc igenis fontosabb volt, s hogy Nathalie elmesélte neki az aggályait. Képes volt megmutatni a lelki mélységeit, holott Hector nem is nagyon látta őt, mégis megvolt a harmónia, annak ellenére is, hogy folyamatosan csatároztak egymással a szavak szintjén. – Nem mondtam, hogy annak is kellene lenned. Csak azt, hogy a külsőd nem mindig van hatással a döntéseidre. Az a fontos, hogy olyan életet élj, hogy több legyél tőle. Mint mondtam, egy kedves, és vicces lányt ismertem meg a személyedben, ezzel hatással voltál rám. A külső csupán egy kellemes csomagolás, de önmagában még nem az ajándék. – Nathalie már annyiszor elhúzta a száját, de talán most nem fogja, hiszen Hector továbbra sem szándékozik őt megbántani, csupán máshogyan bókol, mint ahogyan elvárható lenne. A szenvedély számára nem a szexuális vágyból, sokkal inkább valami egymásra hangoltságból fakad. Ha ezt a szöszi egyszer megérti, akkor mindennemű ellentétüknek vége szabad. Ám akarja azt, vagy továbbra is a bevált recept alapján követelőzik? - Nincs olyan, hogy ha nem rejlik belül semmi. Én látom, hogy milyen vagy, és igenis érdekelsz, de nem mint lány, hanem mint ember, még ha ez magába is foglalja a nőiességedet. Azért törekszem rá, hogy magaddal legyél kibékülve, mert nem vagy. Csak túlkompenzálsz, mindent a dekoltázsoddal akarsz pótolni, holott közhely vagy sem, a szépség múlandó. Meg akarod várni, hogy valaki rádunjon? Hogy elforduljon egy fiatalabbért, egy dögösebbért? Én azért töröm magamat, mert azt akarom, hogy ne csak én higgyem el, hanem te is, hogy a humorod százszor vonzóbb tud lenni, mint ha a külsődre támaszkodsz. Ha megtanulsz bánni a valódi nőiességeddel, ami belülről fakad, és mellette még gyönyörű is vagy, na az onnantól már nem mindegy. – A fiatal férfi pontosan tudja, hogy Nathalie eddig sosem élt mással, csak a külsejével, mert nem volt rá szüksége. Meglehetősen felületes, felszínes alakokkal volt körbevéve, de fogjuk rá, a legtöbb férfi ilyen, és ebben a korban nem vágyik másra. Ám Nathalie pár év múlva csak a kivénhedt kanoknak fog kelleni, mert a komoly férfiak már csak rongyként fogják használni. – Nos.. azt hiszem nem csak a különféle természetfeletti bestiákat vadászom le, engem is kerülget valami sötét.. baljós érzet. Eddig bárkivel is kerültem komolyabb érzelni kötelékbe, a bátyám, a legjobb barátom, de még a menyasszonyom is hamar bevégezte. Hogy gyászolok-e? Nem látom sok értelmét. De kezd már gyanus lenni. – Sötéten elmosolyodik, nem egy szívbajos alkat. Ha Nathalie kívánja, akkor szívesen kifejt, de ha nem, hát nem. – Mert akkor tudsz igazán önmagaddal kibékülni, ha nem mindent egy lapra teszel fel. Ám mondom, ne őt másold, és ne akarj bosszúszomjasan visszavágni. Szép vagy, letisztáztuk, én viszont nem azért vagyok itt veled, mert le akarom tépni a bugyidat. Sőt, őszintén szólva, ha sosem történik meg, azzal is együtt tudok élni. Az viszont komoly hiányérzetet vált ki belőle, ha nem tudom meg, hogy miért gondolkozol így? Ezzel enyhén szólva magadat is tárgyiasítod, meg másokat is. – Kicsit fel kéne gyorsítani, de már el is tűntek a többiek a színről, így csak arra megy, amerre a barlangokat sejti. Emelkedőhöz érnek, itt már kell kapaszkodni rendesen, és a főösvény mellett lát egy leágazást, hát betippeli, és arrafelé indulnak el, hátha..
- Nem harcolok... magammal. - nem is értem, hogy mit akar és ez látszik is rajtam. Én csak egyszerűen magamat adom, ő meg valahogy mindenbe beleköt megint, mint legutóbb és igaza van, fogalmam sincs, hogy ennek ellenére miért beszélek vele még mindig. Lehet, hogy pont a miatt, mert megszoktam, hogy mindenkivel könnyebb és most ez a jelenlegi helyzet egyszerűen szokatlan számomra és pont ezért érdekes? Tény és való, hogy a legtöbben a lábaim előtt hevernek és épp e miatt idegesít, hogy ő viszont nem, hogy rá mintha nem lennék hatással, de közben meg mégis, mert ő se lép le, mert mondjuk idegesítem. - Mindenkinek számít a küldő, te se vagy vak... most legalábbis nem. - húzom el a számat, bár tényleg nem tudom miért is akarom annyira kiharcolni, hogy ezt ki is mondja, vagy legalább a tudtomra adja, hogy igenis tetszem neki, hogy látja a kidobott dekoltázst és hogy igenis hatással van rá, vagy tényleg ennyire vissza tudja fogni magát, hogy elé tudja érni, hogy ne legyen? - És, ha nem is akarok jobb ember lenni? - vonom meg a vállamat. Igen ellenkezem, mint mindig, hiszen azt szoktam meg, hogy mások érdeklődnek irántam, hogy mások odafigyelnek rám és nem azt, hogy kioktatnak és megpróbálják megmondani, hogy mi a frankó és hogyan kellene másnak lennem. - És, ha... mi van, ha nem rejlik belül semmi, ami érdekes lenne számodra? Te miért töröd magad és nem mész inkább... - na itt elakadok, mert már szinte nem is látni az előttünk haladókat, pedig pontosan nem tudjuk, hogy hol is van az a barlang és hová is kellene mennünk. - Lehet, hogy én ilyen vagyok és kész és csak ezt tudom és nincs belül semmi több, mert... mert sose volt rá szükségem, hogy legyen. - vonom meg végül a vállamat. Végül is fiatal vagyok még és egész eddig nem is igen volt lehetőségem másokkal találkozni, csak azokkal, akik a birtokra tévedtek, akiket elcsábítottam és hát nem a kedvességemmel, vagy a jellememmel tettem, hanem hízelgéssel, vagy épp a külsőmmel. Nekem ez megy, én... ezt tudom, ő meg azt várja tőlem, hogy másképp tegyek, ha le akarom nyűgözni? És egyébként is miért akarnám lenyűgözni, ha most mondta ki, hogy van valakim, amiben igaza van, hiszen Ashton miatt vagyok itt. - Miféle átok? - ráncolom kissé a homlokomat. Na igen átkok terén én is profi vagyok, de nekem sikerült megszabadulnom tőle, bár tény és való, hogy elég nagy ára volt. - Na jó... és ha azt mondom nem tudom, hogyan kell barátkozni? Ashtonnak megy. Ott van az a Melissa, aki miatt faképnél hagyott szilveszterkor, de én nem igazán értek ehhez. - na igen, sose barátkoztam. Lány barátaim nem voltak, fiúk pedig hát nem épp barátkozással próbáltam elérni, hogy kijussak arról az átkozott birtokról, ami technikailag börtön volt. Egy barát nem adta volna az életét azért, hogy az enyémet kiváltsa, de egy elbűvölt szerető, a szerelmem után éhezve... Így se volt könnyű dolgom, annyi szent, de ha csak barátkozom, biztos hogy semmi esélyem nem lett volna.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Direkt? Nathalie nem is velem, saját magaddal harcolsz. Mondtam, hogy ne akarj lenyűgözni, erre mégis próbálkozol, értelmetlenül. Kedves lánynak tartalak, és nem bántani akarlak. Nem gondolod, hogy hogy kár így tenned, hogy ha ennyire nem jövünk ki jól? – Csóválja meg a fejét sötét mosollyal. Nem érti a dolgot, hiszen még akkor is jobb volt köztük a hangulat, amikor alig látott, de a szőkeség azóta is hozza a formája, játsza a végzet asszonyát, amire Hectornak úgy igazából nincsen szüksége. Ő nem olyan, mint a többi, akik el vannak alélva a lánytól. És éppen ez a gond. Nathalie egy kalap alá veszi az összes hímet, és ki van akadva, ha talál egy különbözőt. Ráadásul úgy állítja be, hogy közvetlen bántásnak számítja, ha nem is bókokat kap. - Az enyémet is odavonzzaná, ám nekem a külső mit sem számít. Szép bárki tud lenni, ha odafigyel magára, ráadásul ez egy olyan adottság, amit születésed óta magadon viselsz, és ez rendben is van így, ám jobb ember még nem leszel tőle. – Hát igen, kimondta, hogy nem fog nyálcsorgatni a lány amúgy izgató külsején. Láthatóan ő filozófikusabb alkat, így bőven elképzelhető, hogy Nathalie ezen a ponton ott is hagyja, de ha nem, akkor legalább észbekaphat, hogy ha Hector társaságában van, és pozitív visszajelzéseket kap, az azért történik, mert a viselkedése, vagy a személyisége imponzáns, amit lássunk be, aligha értékel valaki ilyen külső mellett. - Ha már mindenképpen le akarsz nyűgözni, akkor inkább magadról mesélj. Az jobban érdekel, hogy mi rejlik legbelül. Engem igenis érdekelnek mások, és csak mert nem vetem bele magamat a szenvedélybe, még törődöm azokkal, akik rászorulnak. – Simít végig a sötét haján, amit éppen most megszólt a lány. Sebaj, ez legalább egy őszinte megnyilvánulás volt a részéről. Érdeklődve pillant oldalra, sötét szemei végre tökéletesen tisztán látják a lány szinte vágytól égő pillantását. – Idegesítelek? Ezt erősen kétlem. A csókot különben meg te kezdeményezted, de nem akartam, hogy később rosszul érezd magad, hiszen van valakid. Így bárminenű vonzalom, amit tőlem vársz, értelmetlen, mert olyanra csábítanál, amit nem szabad. Különben pedig a csók nagyon is finom volt, de hagyjuk ennyiben. – Igen, őt is magával rántotta a pillanat heve, ám nincsen jelentősége, hogy Nathalie mit akar, viszont Hector semmiképpen sem akar a bosszú eszköze lenni. Eleve magányos alkat, akkor pedig minek lenne sötét erők játékszere? Hiszen Nathalie csupán használná őt. Lehet, hogy nem csak a bosszú miatt akarta a csókot, hanem a kihívás miatt, de akkor sem. – És mivel már többször is kérdezted, azt hiszem valamilyen átok ül rajtam, ami másokra is kihat. Szívesen barátkozom veled, de többről talán pont ezért nincs is értelme beszélnünk. – Most már tényleg alaposan lemaradtak, a menet szinte apró pontnak tűnik a messzeségben, kissé fel kéne gyorsítaniuk, de már Hector sem nagyon tudja, hogy az erdőszélen átvágva melyik barlangba fognak majd menni. Van ugyan tippje, de mivel nem nézett még utána, csak sejti, hogy melyikben lehet az a misztikus forrás. Ám a többiek még csak hátra sem néznek, lassan eltűnnek a színről.
Egyelőre csak szórakozottan forgatom a szememet, hogy már megint kezdi ezt a ködösítés dolgot és hogy az istennek se hajlandó nyíltan elmondani mit is gondol. Legutóbb volt oka rá, végülis nem igen látott, na de most... azért már lát, de még most se mond ki nyíltan semmit, mintha szándékosan akarná megvonni tőlem a dicséretet, vagy csak a pillantást, amiből ez sugárzik, mert még ilyesmit se látok. Elég fura alak, hogy mit ne mondjak, de pont ez benne a kihívás és egyelőre ezért nem hagyom faképnél. Van benne valami érdekes és izgalmas, pont a fura stílus miatt. - Úgy érzem, mintha direkt akarnád elérni, hogy... morcos legyek. Tényleg így van? - oké értem én, hogy viccnek szánja, hiszen nevet és védekezik, de mégis... olyan mintha szándékosan lépten-nyomon belém kötne, provokálni akarna, vagy nem is tudom, csak egyelőre még nem igazán értem, hogy miért teszi ezt és hogy erre egyáltalán mi oka lehet. Nem ismerem persze, úgyhogy könnyen lehet, hogy egyszerűen csak ilyen a stílusa, de még azt is el tudom képzelni, hogy csak szándékosan velem viselkedik így, hogy meddig bírom a kiképzést. Mondjuk ezt egyelőre még én sem tudom. Tényleg nagyon idegesítő tud lenni, de épp e miatt érdekesebb is, mint azok, akik csak pislognak rám, mint valami hal és nem tudnak mit kezdeni magukkal a közelemben. - Ne aggódj nem olvasgatom, hogy szamárfül lehessen rajta. Csak bedobtam a fiókba és ott vár, majd visszaadom. - vonom meg a vállamat. Na igen, könnyen átlát vajon egy nyilvánvaló hazugságon? Vagy elég ügyes vagyok, hogy ne vegye észre olvasgattam azt a könyvet, csak mert érdekelt és ez is közelebb vitt az ismeretlen ám annál érdekesebb idegenhez? - Az efféle külső... majdnem mindenki figyelmét elvonja, pedig nem is öltöztem túl. - na jó azért itt már kissé elhúzom a számat. Valami miatt az ö figyelmét nem kelti fel a külsőm, sem én, de akkor meg minek beszélget velem egyáltalán? Épp unatkozik és nem tud mit kezdeni magával, én meg kapóra jövök, vagy csak szórakozik, aztán ha már nem érdekes neki a helyzet akkor tovább áll és faképnél hagy majd? Nem, azt nem hagyom, inkább én hagyom faképnél, ha ezt még sokáig folytatja. Azt is alig veszem észre, hogy kissé lemaradunk a többiektől, bár még látjuk, hogy merre tartanak, de hallótávolságon már kívül vagyunk és akkor szólal meg megint. És már megint meglep... a fenébe is! - De én... szeretem, ha lenyűgözöm másokat. Téged gondolom senki sem érdekel, csak saját magad, vagy még az sem, hiszen ha ezt a loboncot nézzük... - célzok a hajára, ami gödör és rendezetlen és ő egyértelműen nem ad olyan nagyon magára, mint mondjuk Ashton. - Miért kellene minden áron másképp viselkednem, mint ahogyan szeretek? Csak... idegesítesz, hogy még csak a jelét sem mutatod, hogy tetszem neked, akkor meg mi volt az a csók? - oh igen rendbe tettem a kapcsolatomat Ashtonnal végülis, de attól még a véremnek nem tudok parancsolni. Azt szoktam meg, hogy mások hevernek az én lábaim előtt és persze azt, hogy ezt ki is mutatják. Nem pedig azt, hogy mint ez a Hector valaki csak úgy semmibe vegyen, mintha nem is érdekelném. Én játszom másokkal, nem pedig mások velem. Ez... egyszerűen kezelhetetlen helyzet számomra.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Csupán rácáfolok arra, hogy nem csak a nők tudnak rébuszokban beszélni. – Feleli talányos mosollyal, nem tartva a szemkontaktust, a dekoltázs pedig így teljesen kikerül a látóteréből. Nem kezeli le a lányt, viszont tudatja, hogy most nem ketten vannak, ráadásul ez egy hivatalos óra, ahol nem illik leszakadva sutyorogni, sőt, nem ártana figyelni arra is, hogy majd a gyakorlatot vezető oktató hogyan képzeli majd el ezt az órát. Azért marad a szőkeség mellett, hiszen a beszélgetésnek cseppet sincs vége, csupán időnként oldalt pillant, hogy ne maradjon le a fontos infókról. - Igazán? Ez igazán kár. Akkor vagy érdekes, amikor nem kapod meg, amit akarsz. – Neveti el magát halkan, aztán feltartja a kezét, jelezve, hogy már megint csak viccel, vagy nem? Tudja, hogy minden mondata után faképnél hagyhatja a lányt, mindamellett sosem fél ezt megkockázatni. Nem tűnik bosszúsnak, sem pedig féltékenynek, ám ez a legutóbb sem volt tényező, amikor váratlanul átvette a kezdeményezést. Ráadásul most lát is, mégsem remeg meg a térde, ahogyan a legtöbbekkel ez elő szokott fordulni. A csókja viszont annyira vad, és szenvedélyes volt, hogy azt aztán kár is lenne tagadni, hogy van benne férfiasság. Csupán óvatosan adagolja, nem adva ki magát. - Semmi baj, nem tudhattad, hogy közös óránk legyen. Amíg nem esik baja, addig nem sürgős. De egy szamárfület se akarok. – Fenyegeti meg a lányt sötét tónusú játékossággal a hangjában. Mint aki szemtelen büntetésre sarkallná magát, ha a legkisebb karcolás esne szeretett könyvén. Az alkatát illetően nagyon is gyakorlati alkatnak tűnik, ám a filozófikus mondatait tekintve mintha hajlamos lenne afféle álomvilágban élni. Bólint, szívesen beugrik érte, végülis mindketten griffendélesek, anélkül is összefuthatnak, hogy azt külön leegyezteték. Felvonja a szemöldökét Nathalie újabb szavait hallva, azt viszont figyelmen kívül hagyja, hogy a vörös hajú srác mit bénázik előttük Nathalie vakító ragyogása mellett még hallva is, amit a lány felvezet. – Ha ez neked kényelmes, akkor mindenképpen. Állítólag a barlangi trollok figyelmét mindenféleképpen elvonja az efféle külső. – Ez apró szurkálás, hiszen már megmondta, nem kéne mindent a csáberőből megoldani. Ráadásul barlangba mennek, így bármivel is összefuthatnak. Ha Nathalie mint bálkirálynő akar betoppanni, hát tegye. A menet megindul, de Hectornak nem sürgős tartani a sebességet, főleg ha a lány másokat is lehetetlen helyzetbe akar hozni a bájával, és a pofátlan, nyers feltűnési vágyával. Amikor már csak látótávolságban vannak a többiek. – Miért csinálod ezt? Mondtam már, engem nem kell lenyűgöznöd. És azt is, hogy úgysem tudok a számra vigyázni, kell ez neked? – Kérdezi kétkedő, kemény pillantással, ő aztán nem finomkodik, nem udvariasabb egy bizonyos alap szintnél jobban, és nem fogja körbeugrálni a lányt. Ha Nathalie mindenkit a lábai alá akar taposni, akkor csak öngólt lő, ha Hectort is szépen csatarendbe állítaná. A fiatal férfi sötét tekintete a lány kékjeit fúrja, most egyértelműen látja őt, csak éppen nem érti, hogy mi a fene van, hiszen a szöszi állítólag rendbe rakta a kapcsolatát. Akkor meg miért erőlködik?
Nem mondom, hogy tudtam, hogy ő is itt lesz és ezért vettem fel ezt a felsőt, egyszerűen csak a virág ihlette és talán reméltem, hogy össze is futok a sötét külsejű idegennel, akit azért nem tudtam egy könnyen kiverni a fejemből. De mivel nem tudhattam, hogy itt lesz a könyv ezúttal nincs nálam, de ettől még megőriztem neki, mintha csak ez egy plusz lehetőséget jelentene, hogy újra találkozzunk majd. Azért kár lenne tagadni, ő lehet, hogy nem látott engem, de nekem nagyon is megmozgatta a fantáziámat és azt hiszem lehet köze ahhoz is ennek a fantáziának, hogy utána valami eszméletlenül fantasztikus éjszakánk volt Ashtonnal. Egyébként sem utolsó vele a szex, de egy kis tánc és az a forró csók Hectorral, még a megszokottnál is jobban felkorbácsolta a vágyaimat, vagy nincs a kettőnek köze egymáshoz? - Egyértelmű a változás? Ez... megint nem volt egyértelmű, hogy mit is jelent. - szándékosan csinálja vajon? Mások egyértelműen láttatják velem, hogy vonzónak találnak, de ő mintha szándékosan zárná ezt ki és mintha direkt nem adná a tudtomra, hogy tetszem-e neki, vagy sem és azt hiszem pont ez is az, ami miatt az én érdeklődésemet viszont nagyon is felkelti. Most sem pillant lejjebb, tartja a szemkontaktust, pedig az a csók vad és szenvedélyes volt, azt kár lenne tagadni. - Végül is sikerült, bocsánatot kért és azt mondta, hogy máskor nem lesz ilyen, úgyhogy megkaptam az estémet csak egy kis késéssel. Minden meg volt, a tánc és a vad szex is utána... eléggé ki is fáradtunk. - szándékosan pillantok oldalra és vonom meg közben a vállamat, mintha nem épp most mondtam volna el egy szinte idegennek, hogy milyen oltárit hemperegtem a pasimmal nem sokkal az után, hogy vele csókolóztam. Naná, hogy a reakciója érdekel, mert nagyon úgy fest nem úgy reagál a dolgokra, mint a legtöbben, vagy mint az szerintem normális lenne, mint ahogyan az előttünk sétáló vörös hajú srác majdnem hasra esik, mert lopva megpróbál hátranézni meghallva a szavaimat. Ez lenne a normális, ehhez szoktam hozzá, de mintha Hector mindenre másképp reagálna, mint a legtöbben. - Oh tényleg, a könyved! Meg van még, azt hiszem valamelyik fiókomba dobtam be, de nem tudtam, hogy itt leszel, úgyhogy nem hoztam, de majd valamikor elküldöm, vagy beugrasz érte. - úgy mondom, mintha semmiség lenne, pedig szó sincs róla. Azóta lapozgattam is már, kíváncsi voltam, hogy mit olvas és hát már a felénél tartok, bár tény, hogy nem vagyok egy olvasós típus főleg most, hogy már nem muszáj és mivel Hector illata van a lapoknak... De ezt eszem ágában sincs az orrára kötni. - Na és mi lesz itt pontosan? Csak félszemmel olvastam el a gyakorlati infokat, de gondoltam izgi lehet valami barlangi túra, bár remélem jól öltöztem hozzá. - na jó, komolyan idegesít, hogy még csak lopva se pillant a dekoltázsomra, mintha tényleg nem is érdekelné az ilyesmi, pedig tuti, hogy nem impotens a pasas, ez egyértelmű volt legutóbb.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem gondolná, hogy ha már ennyire elkésett, valaki más még őt is túlszárnyalja. Rezzenéstelennek tűnő arccal néz oldalra, ahogyan beburkolja az illatfelhő, a lány mellé lép, a felsője egyértelműen célzásértékű a kapott rózsával kapcsolatosan. Hector direkt hagyott magának időt arra, hogy átgondolja, amit a vaktában tapogatózás közben tett, nem érez megbántást, csak így tudta feloldani a különös helyzetet, hogy Nathalie őt akarná valami bosszúeszköznek használni, így legalább megmaradhatott a lány méltósága, hogy ő olyan gyönyörű, hogy még egy félvak idegen is letámadja. Hogy a rózsa bocsánatkérés volt, engesztelés, vagy csupán udvariassági ajándék, netán valentin napi érdeklődés, az talán már sosem fog kiderülni, hiszen nem volt versike, bók, semmi. A férfi pillantása nem téved le a dekoltázsra, valahogy sejti, hogy Nathalie-nek már ez a mindennapos, ő viszont úgy van vele, hogy nem szokása beállni a sorba. Megmondta a lánynak, nem hagyhatja, hogy minden a kénye-kedve szerint történjen. Mint ahogyan azt is, hogy kedves, bájos lánynak tűnik, már ha nem a külsejével foglalkozik. Mellette viszont sajnálta is, hiszen lekoptatta valaki, ami a külsőtől függetlenül lehet egy pocsék élmény, ha valakinek ennyire fontos a társaság. - Oh, te vagy az? Tisztára mint amikor reggel az ágyban derül ki, hogy a discofényben mindenki mennyivel sokkal jobban néz ki. Csak nálam nincs összehasonlítási alap. A sötéthez képest egyértelmű a változás. – Feleli ajakrándulós mosollyal, mint aki egyáltalán nincs továbbra sem a külsőségek hatalmában. Úgy néz a lányra, mintha a szomszédjával beszélgetne. Barátságos, közvetlen, de sehol a csillogó szemek, amiket Nathalie várna. Talán megint csalódást okoz a lány számára? – Nos, sikerült megbeszélnetek azt a bizonyos.. faképnélhagyást, vagy ne is firtassam? – A menet közben elindul, az egyetemi tanár már nem is vár senkire, így ők ketten maradnak utoljára. Hector érdeklődve pillog előre, legalább most már lát. Látszik rajta, hogy nem szándékozott ezzel megbántani a lányt, a csókról pedig most nem esett szó, de Nathalie nem úgy tűnik, mintha mérges lenne rá, sem azért, mert átvette az irányítást, sem pedig azért, mert azóta nem volt érdemi folytatás sem. – Jut eszembe, a könyvemet nálad felejtettem, remélem nem dobtad ki. – Böki oldalba a lányt, jelezve, hogy bárhogy is legyen, részéről nincs harag, akár amolyan haveri szinten is lehetnek. Nathalie legutóbb feltett fontos kérdéseket, amikre pont a csók miatt nem jutott már idő. Talán most? Vagy a lány már nem is akarja firtatni?
Nem mondom, hogy minden vágyam valami piszkos barlangban barangolni, de ha egyszer ez a suli és tanulás dolog ezzel jár, akkor néha kénytelen vagyok olyasmit is bevállalni, amihez nem feltétlenül van kedvem igaz? Úgyhogy nincs mit tenni, összekaptam magamat, amikor megjött a hír, hogy ilyen gyakorlatra kell mennem és majd meglátjuk. Hector rózsája meglepett, az viszont cseppet sem, hogy nem hagyományos vörös rózsa és persze eszem ágában sem volt Ashtonnak elmondani azt a csókot, bár tény és való, hogy nagyon a nyelvem hegyén volt még szilveszterkor, hogy a képébe vágom az egészet, ha már csak úgy magamra hagyott, de végül elvetettem a lehetőséget. Tény és való, hogy megbántottam már, mondhatni ha ő is ezt teszi, akkor kvittek vagyunk, bár nagyon remélem, hogy nem arról fog szólni az újonnan indult kapcsolatunk, hogy megpróbál rám licitálni én mennyire voltam rossz és ő mennyire tud az lenni. Kissé késve érkezem, még azért össze kellett kapnom magamat, belőni a hajamat és kitalálni, hogy mit vegyek fel, ami nehéz feladatnak tűnt, hiszen nem vagyok kimondottan hozzáértő ilyen felfedező ügyekben. Sikerül keríteni végül egy sima farmert, egy melegebb dzsekit, ha netán a barlangban nyirkos, pocsék idő lenne. A hajamat igen sokat gondolkodtam hogyan rendezzem el, végül csak egy hajgumit tettem a csuklómra, de hát nem kimondottan szeretem összefogni a hajamat, hiszen csak feldobja az amúgy is bájos arcszerkezetemet. A póló a dzseki alatt, persze tőlem megszokottan mélyen dekoltált darab és szép élénk barack színe van. A nyakamban csepp alakú medál, hogy még inkább oda vonzza a tekinteteket. Hector mellé sorolok hát be, ha már épp utána érkezem néhány pillanattal. Meglep a jelenléte, hiszen úgy tűnt ő inkább olyan magányos farkas típus, nem csapatjátékos. - Szia! Egészen másképp festesz rendes nappali fényben és... ha jól sejtem már látsz is. - legalábbis most már nem tapogatózva halad előre a többiek mögött, tehát minden bizonnyal a látásával már semmi baj. Az a kérdés, hogy vajon akkor mi lesz a véleménye rólam igaz? Bár a kérdést nem mondom ki konkrétan, de attól még persze érdekel és ez látszik is a tekintetemben. Ha tudom, hogy ő is itt lesz, lehet hogy jobban is kicsípem magamat, hiszen smink épp csak egy leheletnyi van rajtam és fülbevalót se vettem arra való tekintettel, hogy barlangi tavat megyünk megnézni, amihez azért nem kell feltétlenül túlöltözni.
♫ Clarity ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Újra együtt ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
//
Köszike^^//