2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: Jacob Troops Teljes név: Madeleine Eastwick Születési hely és dátum: 1963. március 18., Anglia, Mersea Island Csoport: Tanár Patrónus: Jávorszarvas Foglalkozás: Auror/SVK tanár Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: Hosszúlábú sólyom Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Legendás lények gondozása - Kiemelkedő Kihez tartozol: Perselus Piton ?
Jellem: Egyfelől könyörtelen, másfelől kifejezetten nyitott és érdeklődő. Szeret a dolgok évégre járni, nem hagyja annyiban a dolgokat. A pletykákra sosem ad, és szereti a veszélyt, a kihívásokat, néha vonzzák a reménytelen esetek is. Erősen cinikus, néha már-már szarkasztikus a humora, kellőképpen sötét, de ez a munkájából is ered, valahogy túl kellett élnie. Magával ragadó személyiség, de, hogy ez jó vagy rossz, azt döntse el mindenki magának.
Kinézet, megjelenés: Magas, vékony nőről beszélünk, kifejezetten macska alkata van. Haját kibontva hordja, nem szokta rövidre vágni, mindig meghagyja, hogy vállközépig érjen. Öltözéke mindig kellemesen elegáns, de olyan, amiben könnyen tud mozogni, ha esetleg úgy adódna. Ha sportosabb ruhát vesz fel, az is kiemeli az alakját. Mozgása is könnyed, de van benne valami kegyetlen, határozott. Van valami átható a tekintetében, mintha egészen a vesédig látna le mélyzöld szemeivel.
Fáradt tavaszi reggelen felsír egy kislány a kórházban, egy középosztálybeli házaspár szeme fénye. Apja kereskedő, anyja besegít a vállalkozásban, a gyerek születése után háztartásbeli. Szép remények egy szép élet hajnalán. Mindketten varázslók, a kislány az arany vérvonal továbbvivője, testvére később nem születik. Egyke.
Az őszi didergésbe és ködbe besípol a vonat, és szinte átszeli a levegőt. Harapni lehet a ködöt. Egy apró, borzas hajú lányka kezében ott szorongatja a levelet, amit még a nyár elején kapott. Édesapja húzza mellette a nagy koffert, és együtt állnak meg a vonat előtt, melynek füstje összekeveredik a köddel. Alig lehet látni valamit, de ez nem is akkora baj. A muglik miatt legalább kevésbé kell aggódni. Az apa feldobja a koffert a vonatra, majd leguggol a borzas kislány elé, mélyen a szemeibe néz, a zsebéből elővesz egy régi zsebórát, és a lány kezébe nyomja. A kislány csak mosolyog, szorosan átöleli az apja nyakát, és felsiet a vonatra. Hosszasan integetnek egymásnak, amíg a vonat ki nem fut. A heves köszönés közben nem veszi észre az előtte felszálló alakot, és egyenesen nekiütközik. Mindketten a földön terülnek el. Ő, és a fekete, zsíros hajú fiú, fekete talárban, és kígyós kitűzővel.
Hatalmas, visszafojtott csend uralkodik a teremben. Pár másodpercnyi gondolkodás, de a lány számára, aki ott ül középen, egy örökkévalóság. Fogalma sincs, mit kéne gondolnia, vagy mondania. Csak néz körbe a többieken, tekintetével látja a srácokat a vonatról, akik olyan harsányak voltak, közrefognak egy egész csendes, vörös hajú lányt, és ott van a fiú is, akinek nekiment. Aztán hirtelen megszólal a fején a Süveg, az oroszlános ház asztala felujjong, és ő néhány pillanat múlva ott találja magát a srácok, meg a csendes lány között. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy hosszú, szép, vagy mély barátság kezdete, de egyike az első ismeretségeknek, amiket itt fog kötni.
Egyenletes kattogás. Tikk-takk. Tikk-takk. Csak ez jár a fejében. Nem is foglalkozik azzal, hogy a többiek röhögnek körülötte, miközben körbezárják. Nem tud hova futni, nincs hova menekülnie. Szorosan lehunyja a szemeit, és próbálja kiszúrni, pontosan hol is van a hang, honnan hallja az óra kattogását. Keze görcsbe szorul a pálcáján. Valaki megmozdul körülötte, és ő szinte macska reflexekkel tér ki a srác lökése elől, szemei kipattannak, és a pálca elsül a kezében, persze teljesen szánt szándékkal. Tíz perc múlva már az igazgató irodájában találja magát, és hiába veszik körbe szigorú, megrovó tekintetek, és hiába számolják azt, mennyi pontot vonjanak le tőle, és milyen egyéb büntetést kapjon még, mennyi ideig kell a vadőrnek segédkeznie a karámoknál és állatoknál, ő csak mosolyog, miközben a bal kezében halkan ketyeg az óra. Visszaszerezte.
Nevetve veti a hátát a thesztrálok karámjának. Az éj tele van titkokkal és reményekkel, amik között ő könnyedén lépdel. Erős kezek tartják puhán, gyengéden, és a hideg estén mégis felmelegítik a testét a forró csókok. Amikor az ember boldog és szerelmes, sok dolgot megígér, olyanokat is, amiket nem feltétlenül tud betartani. Ő is rengeteg ilyet hall ezen az estén, egy közös életről, közös célokról és pályáról. A hold szemérmesen bújik el a felhők mögé.
Olyan erősen szorítja a kezében a pecsétes papírt, mint ahogy a vasútállomáson szorított a levelet, amivel felvételt nyert a Roxfortba. De ez egy sokkal komolyabb hely. De megint hideg van, és köd, és szél. Az arcán végigcsordul egy könnycsepp. Mélyen a szemébe húzza a kalapján, és megigazítja magasított nyakú kabátját, hogy senki se lássa az arcát. Egy új álom kapuja néhány régi történet szilánkjára épül. Görcsbe rándul a keze, de eltökélt. Ezt akarja, és ezt is fogja tenni. Vesz egy mély levegőt, beszívja a köd illatát, egészen eltelítődik vele a tüdeje, majd egy határozott mozdulattal löki be az Auror Parancsnokság ajtaját.
Ismerős hang üti meg a fülét, miközben feltett lábakkal mélyed el az akták között az egyik kihallgatóban. A nyilvános tárgyalások mindig izgalmasak. Kiles a papírok közül, és elkerekednek a szemei. Nem sokat változott. Majdnem ugyanúgy fest, mint negyedikben, amikor büntetőpárbajt kellett vívniuk. Egész élesen él előtte a kép,ahogy parancsszóra vonták ki a pálcájukat. Az a kínos, kényszerű meghajlás, majd néhány megjátszott támadás.. aztán egy átok, ami kicsavarta a pálcát a kezéből. Persze csúnyán kikapott. És ahogy most maga előtt látja, már nem annyira erős. Megtörtebb. Van benne valami furcsa, ahogy nézi, és figyeli. Nem a szavakat, inkább az alakot, aki persze nem veheti észre. Ilyen messziről biztosan nem. De már biztos benne, hogy meg fogja keresni. Valahol, később.. A folyosó végén éri utol a fekete hollót. Határozott hangon szólítja meg, és az alak megdermed ettől a hangtól. Ismerős neki, kifejezetten. Lassan fordul meg, és látni a szemeiben a felismerést. Annyi év után ismét találkoznak...
Lassan peregnek a barna és arany színű falevelek, ahogy a kordély végighajt az úton. Halkan ropog minden falevél. Nincs eső. A kordély pedig mintha magától menne. A nő szórakozottan figyeli a thesztrálokat, ahogy a kocsikat húzzák, majd megállnak a kapu előtt. Lendületes mozdulattal száll ki, és finoman int a kofferjainak, hogy kövessék, ő maga pedig megveti a lábait. Finom, sunyi mosoly jelenik meg a szája szélén, kifejezetten jól áll neki. Karimás kalapja alól felsandít a hatalmas Varázslóiskola épületére, miközben azon gondolkozik, milyen régen is járt már itt, és milyen más most ezt a találkozás. A zsebében ott lapul a tanári kinevezése. A fejében pedig ott az a furcsa alak, akit minden bizonnyal bosszantani fog, hogy milyen állást tölt is be. Azaz bosszantani fogja, amint visszahelyezik.
A hozzászólást Madeleine Eastwick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-23, 23:15-kor.
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Madeleine Eastwick 2018-03-19, 09:59
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Üdvözlöm tanárnő! Jó ég azt sem tudom hol kezdjem! Nagyon örülök, hogy gazdára talált a karakter és hogy abból a pár pontból ilyen szépen sikerült össze raknod. Nekem nagyon tetszik. A történetvezetés is, meg úgy minden. Igyekszem nem sikítva ujjongani, legfeljebb csak belül, ezzel is megkímélve a HÉV-en utazó utastársaimat, de lényeg a lényeg! Nagyon örülök neked. Az ET lényegre törő, nincsenek felesleges körök benne. És voltaképp az utolsó két villanással megalapoztál rögtön két játéklehetőséget is, úgyhogy oda vagyok meg vissza! Lupin professzor is kapott búcsúbeszédet, úgyhogy most már szabad az utad a SVK pozícióra, Piton legnagyobb örömére!
Na de én sem szövegelek tovább, hajrá hajrá játékra fel! :DDDDD