2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Minden bűvésztrükk három mozzanatból áll: 1. Az ígéret 2. A fordulat 3. A Jutalom
Userinfo: Cody A. Teljes név: Anthony (Jimmy) Clarke Születési hely és dátum: Liverpool, Anglia 1978. 08. 14 Csoport: Varázshasználó Patrónus: Nagy katona ara Foglalkozás: Előadó, humorista, bűvész Képesség: Bejegyzetlen animágus: Vadászgörény Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Számmisztika - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Vidám és energikus, bár mostanra már egészen vissza fogta magát és meghagyja a színpadnak a sziporkáit. Mindenben megtalálja a viccet, a komédiát. A tragikumoknak megadja az egy perc néma csöndet, de aztán megy is tovább. Szó sincs róla, hogy nincs benne empátia, vagy lelki ismeret, sőt. Ha teheti azonban az élet napos oldalával foglalkozik. Ami miatt bizony van mindneféle a szőnyeg alatt, de eddig még nem szakadt a nyakába és ismeri a határait. Valaha a Griffendélt gyarapította, de biztosan nem a bátorságával. Ő az a srác aki sokminden ellenére is a legtöbbeknek a friendzone-ban marad örökre, vagy a barátság extrákkal esetbe sodródik. Sokakkal tart fenn kapcsolatot, de igazán senkivel. Egyenlőre remekül érzi így magát.
Kinézet, megjelenés: Szereti az egyedi öltönyöket, zakókat, amikben van egy kis hóbort, némi feltűnőség. És ez voltaképp érvényes az egész ruhatárára. Mindig ápolt, és jó a megjelenése, minden különcség ellenére is. Valahogy mindig megtalálja a jó összhatást. 180cm magas, nyurga, egészséges izomzattal. Látszik hogy odafigyel magára. Álla hegyes, míg állkapcsa széles, kellően szögletes vonalat ad arcának. Szemei ázsiai beütést tükröznek, de tudtával nincs ilyen felmenője. Bár ha lenne az sem zavarná. Orra szemből kifejezetten egyenes, oldalról van egy enyhe íve.
Előtörténet: Egyke gyerek voltam egészen a Roxforti időkig. Mugli szülők kölyke vagyok. Öt éves koromban, anyámról kiderült, hogy rákos. Emlőrák... nem szép dolog, de azt mondták menthető mert időben észre vették. Apám roham léptekben hagyott el minket. Mindig is túl lelkis és labilis volt, és nem is bírta nézni a feleségét szenvedni. Sajnálatos és rohadék egy lépés. De jobb is, hogy elhúzott. Nem is emlékszem rá, nem is igazán hiányzik. Kemény időszak volt. Sok mindent nem is értettem, de arra emlékszem, hogy állandóan ökörködtem anyámnak. Kézen álltam, báboztam, felolvastam, vicceket meséltem, szavaltam, a plüsseimmel meg a játékautóimmal, tankjaimmal, repülőimmel meséltem neki történeteket, eldugtam a macskát, aztán elővarázsoltam a szekrényből. Mi mást tehettem volna? Semmi más nem számított, csak hogy jókedvre derítsem. Két év telt így el, és ki is gyógyult maradéktalanul. Azóta egészséges mint a pinty! Természetesen a nővére arra az időre hozzánk költözött és mivel én nem tudtam mindenben segíteni, ápolni főleg ő ápolta. Ennek kapcsán ivódott belém, hogy a jókedv aranyat ér. Megszületett hát az elhatározás! Felhagytam addigi álmommal, hogy dinoszaurusz kutató legyek és megállapodtam az előadónál. Később forrott ki, hogy azon belül pontosan mit is szeretnék. A bűvészkedés olyan jól ment, hogy néha a kezdő szettel is képes voltam ténylegesen eltüntetni dolgokat. Csak... ezúttal nem hajkurásztam két órán át a macskát, hogy szokásos helyére szuszakoljam be... hanem tényleg eltüntettem. Már nem emlékszem miként került elő de nem is lényeges. Anyát a felgyógyulása után nem sokkal felbiztattuk, a nénikémmel karöltve, hogy menjen randizni. Nos a vakrandi olyan jól sikeredett, hogy Clarke bácsi azóta is a család szerves tagja, ahogyan a lánya, Leah is. A fogadott húgom. És boldogan éltünk míg... megértem hogy megkapjam azt a csodás levelet.Na jó vicceltem, utána is igazából tök jó volt minden. Hihetetlen nem?!
Azóta már jó pár év eltelt. Egy mugli lepukkant színházban dolgozom, és néha napján kapok valami nevesebb, giccsesebb helyről is meghívást. Ezen kívül, tulajdonképpen hajléktalan vagyok. Vagyis, a színház, ahol általában fellépek, a padlásterében, amit eredetileg raktárnak, és lomlerakónak használtak/nak egy régi, raklapra dobott, kifeküdt sezlonyrugós matracon tengetem a napjaimat, mini hűtő, mimi micro, mini élelmes láda, mini konvektor a hidegekre, öltözői habfürdő a csótányokkal... De voltaképp mindent tudok a színházról. És bevallom, legalább annyi rejtett zuga van mint a Roxfortnak volt! Miután kiganéztam ezt a padlásrészt, azóta egész nagy terem van! A tetőablak ugyan néha beázik, és a szél is hamar kifújja a helyet, de eddig remekül meg voltam. Anyámnak és Clarke- bácsinak természetesen azt mondtam egy szűk legénylakást bérlek valahol nem messze Londontól. Mondanom sem kell, a lakásavató elmaradt. Legalábbis velük. Világjárásom során egyszer tanúja voltam amint Anglia egyik nem is legeldugottabb utcáján, rendőrök kapnak el egy kislányt és bizony rohadtul megcibálták szerencsétlent... Nem hittem a szememnek! A forgalom miatt várni kényszerültem egy röpke pillanatot, utána át is rongyoltam a járda feléjük eső oldalára és a sors fintora, mire oda értem a lányt, már egy szigorú küllemű idősebb asszony vezette el, a rendőröktől. Lemaradtam... de annyira kíváncsivá tett az eset és a lány hihetetlenül keserű koravén tekintete, hogy úgy döntöttem, elő veszem a görényebbik képemet és lopok egy kis örömöt az életébe. Gina Accipiter a neve. Ő pedig Mercutionak nevezett el. Mercutcio a tréfamester... Remélem azért nekem jobb végem lesz egyszer és remélem még sokára jön el. Gina is megkapta a levelét... Az a rohadt bagyoly! Mikor oda jártam és ő volt épp kéznél is állandóan megcsípett. Persze, hogy most sem akarta kihagyni a balhét. Görényként igencsak megnehezítette a dolgomat és bár sikerült elszelelnem, a jobb fülemből kicsípett egy darabot. Ezt azóta viselem. Emberként is. A lánnyal tartottam a Roxfortba, és azóta is ingázok London és az iskola között. Mindig viszek valami kis apróságot neki. Bár hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet, többnyire, olyat, amire szegénynek semmi szüksége. De hátha egyszer "beidomít" és valami értékeset is adhatok a számára a hallgatásomon és az ökörködésemen kívül. Igazság szerint olyan régóta játszok vele, hogy alapos a bűntudatom már. Előbb utóbb elé kell állnom. Akire pedig szintén felfigyeltem, a Londoni fellépések alkalmával egy szőkés vörös lány. Eddig még csak háromszor jött el, mindig ugyanoda ült le, szegényes közönségem sorain belül és valamiért kiváltképp vonzotta a tekintetemet. Van benne valami különös.. Mindenképpen megfejtésre vár!
