2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Rebecca Chartier Születési hely és dátum: 1976. március 5. valahol a Csendes óceánon Csoport: Hugrabug Patrónus: Delfin Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilenc (ereklyevadász) Képesség:Legilimentor Mágikus adottság: Hangmágus 1. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Jósmágia - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját
Jellem: Engedelmes és álmodozó, ami persze nem igazán fér meg így együtt, mert a szüleimnek egészen más álmai vannak a jövőmet illetően, mint amik nekem. Így aztán bár nem látszik rajtam különösebben, de állandó dilemmákkal küzdök, hiszen nem szeretnék csalódást okozni neki, mivel már így is sikerült párszor, viszont mégis mit tehetnék, hogy nekem is jó legyen, ha egyszer másra vágyom? Próbálom elodázni a dolgot, ami abban is jól látszik, hogy eléggé döntésképtelen vagyok. Ha a jövőmről kérdezel, vagy hogy miért most tértem vissza az egyetemre, valószínűleg nem fogsz érdemi választ kapni. Terelni próbálok majd, vagy makogok valami oda nem illőt, hogy ne kelljen megpróbálnom elmagyarázni azt, ami még nekem sem egyértelmű. Egyébként okkal kerültem a Hugrabugba, kedves és nyitott vagyok másokkal. Szeretek barátkozni, bár azóta, hogy visszatértem tanulni visszahúzódóbb vagyok, főleg mivel később kezdtem az egyetemet, érthető módon nem igen ismerek sokakat az évfolyamomról, mivel a kötelességeim miatt nem vagyok folyamatosan a kastélyban. Elég bonyolult az életem, finoman szólva is.
Kinézet, megjelenés: Nem vagyok se magas, se alacsony, olyan pont átlagos, 169 cm. A testalkatomat tekintve inkább vékonynak mondanám magamat és hát nem kifejezetten van nőies testalkatom, értsd lapos vagyok, mint a deszka. Fiúsnak nem mondanám magamat, szeretem a szebb ruhákat persze, de hát nem olyan az alkatom, ahol ki tudok hangsúlyozni túl sok mindent. Egyébként szép arccal áldott meg a sors, a tekintetemről is sugárzik az alapvető kedves jellem. A hajam kissé göndörödő, egyébkén szőkés barna, nyáron még világosabb, mint a megszokott. A bőröm átmenet, nem mondanám világosnak, sötétnek sem, nyáron persze jóval napbarnítottabb. A szemem barna. Nem kifejezetten hordok sok kiegészítőt, fülbevalót, karkötőt időnként, de eleve nincsenek oda érte a Roxfortban sem, bár a családomban már annál inkább, de én valahogy nem szeretem az ilyen feltűnő viseleteket.
Előtörténet: A házam miatt valószínűleg nem gondolnád, de elég régi aranyvérű varázslócsaládból származom. A felmenőim nagy része, plusz az öcsém mind-mind úgymond előkelőbb házakba jártak. Akadtak Griffendélesek, Mardekárosok és egy-egy Hollóhátas is, de én vagyok az első, aki a Hugrabug vonalát erősíti. Nem mondom, hogy nem volt nagy meglepetés belőle és azt sem, hogy nem voltak csalódottak a szüleim. Ha innen nézzük végül is mindegy, hiszen már épp elégszer okoztam nekik csalódást, ez csak egy újabb olyan pontja az életemnek, amikor nem úgy történtek a dolgok, ahogyan szerintük kellett volna. Az egész persze azzal kezdődött, hogy nem fiúnak születtem. Ezt kompenzálta az öcsém, aki megadta ezt helyettem a szüleimnek, így végül is ők csak megkapták, amit akartak. No, de elkalandoztam, ezúttal nem az öcsémről van szó, hanem rólam. Nos hát a szüleim a mellett, hogy aranyvérű családról van szó igen nagyon hagyománytisztelők. Már az őseim nagy része is mind a tengereket járt, én is technikailag hajón nőttem fel. Akadtak szimpla kereskedők a felmenőim között, de kalózok is, haramiák. A családom jelenleg inkább a kereskedés vonalán marad, legalábbis úgy 80 %-ban. Engem valahogy ez soha sem vonzott különösebben, de persze olyan nincs, hogy én ne ezzel foglalkozzam hosszú távon. Nekem is meg vannak a kötelességeim, szokták mondani és persze ez sok mindent magába foglal. Az, hogy visszatérhettem a Roxfortba is csak hosszas alkudozás árán történhetett meg, de megint előre szaladtam. Hivatalosan angolnak számítunk, bár a családom inkább francia-angol keverék, így 11 évesen én is elkezdtem a Roxfortot. Furcsa volt a száraz volt olyan sok utazás után, de valahogy mégis jobban tetszett. Persze a szüleim ezt nem igazán értették meg, ahogyan azt sem, miért vagyok olyan szomorú, amikor végül vissza kellett térnem közéjük és befejeztem az iskolát. A barátaimtól kénytelen voltam elbúcsúzni és persze a nagy terveket is sutba dobni, pedig volt nem kevés. Olyan jó lenne mondjuk festeni, elmenni színésznek, vagy írni. Sok lehetőség van, de én egyikkel sem élhetek. A szüleim szerint meg van a saját utam, fogadjam el. Ehhez pedig hozzá tartozik az is, hogy előnyös házasságot kössek. Előnyös házasság? Szerelemre vágyom, de úgy tűnik, hogy nem igen lehet benne részem. Most térnék rá az alkura, amit meg sikerült kötnöm a szüleimmel. Amíg az öcsém tanulja a szakmát, hogy úgy mondjam, én végül visszatérhettem tanulni. Három évet kaptam, amíg egy kicsit még úgy tehetek, mintha lenne remény az álmaimnak élni, aztán jön az elrendelt házasság, aminek révén összekovácsolódunk egy másik nagy kereskedő családdal. Néha csak megpróbálok úgy beülni az órákra, mintha nem is lenne elrendelve a sorsom. Úgy tudom igazán élvezni őket. Máskor látszik rajtam, hogy pocsék a kedvem, hiszen tudom ebből semmi se lesz. Az egész értelmetlen idő pazarlás, amivel időt próbálok nyerni, tehát felesleges. Mégis itt vagyok és valahol még pislákol bennem a remény, hogy végül mégis csak elfogadják a szüleim, hogy nem csak a kötelesség számít. Vagy fel kellene adnom és nem kínozni magamat a Roxfortos évekkel?