2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Megszoktam, hogy a legtöbben azok velem. – Hárítom el a függőben maradt bocsánatkérését. Szót se többet, ráadásul Blaire elég független lány, hogy hálálkodnia kelljen nekem. Több ez most mint holmi beteg-orvos kapcsolat, segítek tisztázni a nevét, ha ez lehetséges, és hát szövődött is köztünk némi intim viszony, amiben mindketten kiélhetjük a furcsa vágyainat, aminek nem tudunk parancsolni. Nem szokásom így belemerülni senkivel abba, hogy milyen módon mentsem meg a lelkét, legtöbbször megmaradok azon a szinten, hogy meghallgatom, gyógyszert írok fel, és jelentés megy róla. Ám mégiscsak igazságügyi orvosszakértő is vagyok egyben a minisztériumnál, és ha az aurorok nem is szeretik, hogy beleütöm mindenbe a pofámat, érdekel az ügy, sőt, most már érintett is vagyok benne. Így azért nehéz lesz elindulni, hogy mivel arra készültem, hogy most rendezettebb körülmények között esünk egymásnak, amit ugyan félre kell tennünk, de a lány akaratán kívül is hergel azzal, hogy még előttem is dobja le a ruháit. Nem kevés önuralomra van szükségem, és a megértésre, hogy megint valami véres ügybe keveredett. - Ártatlan vagy, és ezt bebizonyítjuk. – Egyenlőre én ugyan nem vagyok róla meggyőzödve, hiszen rá utaló jelek is felmerültek már, ám bizalmat szavaztam neki, és nem csak azért, mert széttette nekem a lábait. Semmi értelme nem lenne őt kezelnem a továbbiakban, ha nem akarnék segíteni. Akkor csak lecsukatnám, és zárolnám az aktáját. Viszont most társra lelhet bennem, még akkor is, ha a csókomat nem fogadja olyan kitörő örömmel. Igenis kell némi feszültséglevezetés, különben csak gyűlik bennem, és talán benne is. Ha nem is tesszük meg, amit eredetileg elképzeltünk, ennyinek bele kell férnie. A ficánkolása ellenben legalább elégedettséggel tölt el, hát olyan is felmerülhet, hogy valamihez neki nem fűlig a foga. Máris izgatóbb ez az egész! Nem csak az én vágyaimat használja ki, olykor bizony áldozatul is eshet azoknak. - Mutasd az utat, és ha bármilyen fenyegetést észlelsz, lelépsz. Nem vagy auror, hanem csak egy kölyök, még ha egy igen mutatós kölyök. – Szólok rá, végtére is az az én dolgom, hogy egy kislánnyal kezdtem ki, de az életét nem akarom veszélybe sodorni. Pálca és pisztoly is van nálam, ám ez elvileg most csak felderítés, majd kiderül, hogy mennyire kell komolyan vennünk a nyomokat.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
- Oké, ez tény és kösz, hogy segítesz. Nem akartam bunkó lenni, csak ez most... - elhúzom a számat, hiszen lássuk be elég nehéz ez most nekem. A fene se tudja mi történik, de lassan kezdem komolyan venni, hogy tényleg baj van és hogy komoly a baj, úgyhogy nem vehetem a dolgot csak úgy félvállról, pedig úgy sokkal egyszerűbb volt. Viszont sajnos akárhogy is nézzük kezd komollyá válni, mert a végén még tényleg hullák maradnak utánam sorra és azt sem tudom ki által és miért, no meg ki tudja mikor húzzák rám a vizes lepedőt és kerülök én valami zárkába, miközben nem tettem semmi rosszat. Pont e miatt kattog most az agyam és nem foglalkozom a pillantásaival sem, amikor ledobom a törölközőt és simán előtte öltözöm át. Végtére is amúgy is jó eséllyel ugyanígy nem maradt volna rajtam ruha egyébként sem, miután ide jöttem, csak ugye másképp terveztük a dolgot, nem nyomozással és vérből kimosakodással, hanem valami sokkal kellemesebbel. Na ezért is lett volna érdekes, ha Victor tényleg velem jön a kezelésre, ha már annyira bizonyítani akarta, hogy mellettem áll. - Lassan elfogadom... Kezd ez az egész kiborítani. Ki tudja ki halt meg most miattam, vagy sérült meg, mert sok volt a vér nem? Nem akarok... az Azkabanban hűsölni életem végéig. - és persze azt sem akarom, hogy valakinek miattam baja essen, azt sem, hogy netán mondjuk neki. - Úgy érzem, hogy nem veszed ezt elég komolyan... - húzom el a számat. Azért lássuk be, ha az a valaki olyanokat pécéz ki, akikhez közöm van, vagy bolt, akkor a dokinak is rossz vége lehet és ettől vajon tényleg kicsit sem tart? Azért egy pillanatra csak lecsukom a szememet és kikapcsolok, amikor a falnak nyom. A fenébe is, mennyivel könnyebb lenne elfelejteni az egészet és itt maradni... De ki tudja mi lesz a következő eset majd. - Francba az egésszel... - morgom csak magam elé, amikor elindulunk kifelé. Eddig minden olyan egyszerű volt, élni az életemet a magam laza módján, nem törődve semmivel és senkivel, most meg... nyomoznom kell, mert valaki gyilkolászni kezdett a nevemben. Azért ez marha szar egy helyzet.
- Tudom, csak én legalább olyan pozicióban vagyok, hogy még bíznak bennem.. néhányan. – Teszem hozzá, mert példának okáért az aurorok egyike igencsak harsány hangon szokott kritizálni, egyértelműen úgy illetve engem mindenki előtt, mintha egy balek lennék, és érthetetlen, hogy miért is vagyok még a minisztérium állományában. Végtére is igaza van, pedig próbálkozom én, szeretem, amit csinálok, csak már kissé kiégtem, így jobbára rutinból dolgozom, ami nem a legjobb tanácsadó. Elküldöm fürdeni, addig pedig kiadom a manónak, hogy mit is hozzon. Nemsoká a lány is kijön a fürdőből, s bár igaza van, most inkább nyomoznánk, aztán láthatja rajtam, hogy megrebbenek, mégis tartom magamat. Viszont úgy tapadok a nyúlánk alakjára, hogy biztos lehet benne, többet nem fogom kéretni magamat, hiszen nem csupán megtapasztaltam, hogy milyen is vele lenni, most már látom ruha nélkül is. Az lenne a minimum, hogy én is átöltöm előtte, noha a csajok nem feltétlenül a látványra, inkább a hangulatra gerjednek, a nemesebbik részemet pedig már úgyis látta. - Akkor menjünk. Nem tudom, hogy mivel fogom magyarázni, hogy ha ott feltűnik valami hivatalos szerv, de valami olyasmit, hogy az őrizetem alatt vagy. Úgyhogy szokj hozzá, én vigyázok rád. – És persze mindenkire, akinek árthat. Mondjuk jelenleg egyre kevésbé hiszem, hogy ő lehetett a gyilkos. Sokkal inkább olyasmi motoszkál bennem, hogy nem is nő volt az illető, hanem valami féltékeny pasi, aki egész egyszerűen levágta a csábító farkát. Hiszen brutális erő kellett ahhoz, hogy csak úgy lefogják az áldozatát. Blaire csak akkor lehetett, ha valami pszicopata, vagy természetfeletti ereje van. Egyenlőre ejtsük a vádaskodást ellene. – Veszélyben? Nem mondtam, hogy az a lételemem..? Csak nem féltesz? – Kacsintok csábosan, és bár tudom, hogy most nem erre van hangolva, akár betudhatja a bizalom jelének is. Közelebb lépek, és a szájára tapasztom a számat, hogy egy mozdulatra a falnak nyomjam. Csak ennyi az egész, kész vagyok a nyomozást folytatni, és elfogadni, hogy nem ő az aki gyilkolt a színházban. Az új helyszín is tartogathat meglepetéseket. Elengedem, és intek, hogy mehetünk, csak mutassa az utat. Öltönyben vagyok, csak a zakóját kapom magamra, és menetkész is vagyok.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Ki tudja talán ez kölcsönös és én sem tudok azért bízni benne, hiszen mégis csak agyturkász és a tetejében neki is vannak problémái, tehát elég faramuci a helyzet, de máshoz most nem fordulhattam, mert legalább próbál segíteni és nem ítél el nyíltan, mint mondjuk Victor és persze éppenséggel kéznél is van, ha egyszer amúgy is találkoztunk volna ma. Hogy tud-e segíteni azt már nem tudom, de nagyon remélem, hogy igen, mert kezd az agyamra menni ez a káosz, mai kialakult körülöttem. - Meg ne sértődj, tudod, hogy igazam van... nálad se klappol minden. - vonom meg a vállamat és igen talán nem kedves dolog ez tőlem, de amúgy is ki vagyok akadva és ne köntörfalazzunk már. A doki, aki dokihoz jár eleve problémás, úgyhogy ne mondja nekem, hogy nála minden teljesen rendben van. Igyekszem bízni benne, de azért elég fura helyzet, ezt ő is beláthatja, hogy az a valaki próbálja megértetni velem, hogy baj van a fejemmel és próbálja meg helyre tenni, aki pár napja a Tiltott rengetegben vágott gerincre és éppenséggel jó eséllyel most is kellően csalódott lehet, hogy nem jött össze a hancúr az asztalon, hanem helyette kénytelen segíteni nekem a nyomozásban, hogy ki akar kiszúrni velem ennyire és vajon miért. Azért a fürdés jót tesz, kicsit magamhoz is térek és nem festek annyira pocsékul és talán sikerül kicsit lehiggadni is, hogy ne rajta vezessem le az idegességemet. Amire készen vagyok már a ruhák is meg vannak és hát minden szemérmesség nélkül dobom le a törölközőt és öltözök át ott előtte. Végül is bár még nem látott teljesen ruha nélkül, de most amúgy se ezzel kell foglalkozni. Nem most fogjuk lenyomni azt a gyors menetet, ahhoz még eléggé ideges vagyok és a nyomok is csak hűlnek, ha nem csinálunk valamit. A felvetésére persze heves fejrázást kap. Igazítok meg a hajamon, aztán irány az ajtó. - Persze, hogy nem maradok itt. Tudni akarom, hogy mi a fene ez az egész és úgy fest az a valaki nem nekem akar konkrétan ártani, hanem másoknak, akiknek közük van hozzám, szóval... könnyen lehet, hogy te nagyobb veszélyben vagy nem gondolod? - hát igen az illető, aki ki akar szúrni velem nem tudni, hogy mennyit tud rólam. Mi van akkor, ha ne adj isten azzal is tisztában van, hogy a dokinak milyen hajlamai vannak és esetleg valami módon tudomást szerzett a kis légyottunkról? Akkor akár arra is van esély, hogy a dokit is célpontnak tekinti majd és esetleg neki is megnehezíti az életét. Azt hiszem ebbe még nem gondolt bele.
Talán sosem fogok igazán bízni benne, de rákényszerülök, hiszen tudja, hogy mennyire szét vagyok csúszva, ráadásul az sem túl etikus, hogy ha az orvos lefekszik egy ápolttal, vagy gyanusítottal. Viszont azt nem veszi figyelembe, hogy én adrenalinfüggő is vagyok, és azzal, hogy őt gyanusítom burkoltan, afféle veszélyes játékot játszok, aminek egyébként meg a rabja vagyok. - Ez legalább megnyugtató. – Na nem mintha én elvárhatnám, hogy ne feküdjön le mással egy ilyen buli hevében, lehet, hogy én is megtenném, de az mindenképpen fontos, hogy ne kerüljön olyan sokkoló helyzetbe, ahol már a fizikai épsége is veszélyben van. Mert a szenvedélyes szex, a hajtépés még beleférhet, de ha már szétszakad belül, vagy csontja törik, az már végképp nem fér bele az egészséges együttlétbe, még egy magunkfajtának sem. - Kösz a bizalmat. Azt hittem azért jöttél, hogy segítsek. Mellesleg értek a gyógyításhoz, ha nem értenék, akkor már rég nem lennék az. – Felelem sötét pillogással, hiszen a műhiba ellenére megvan az engedélyem, sőt, szakértőként több ügyben is fel szoktak kérni, de láthatóan Blaire ugyanúgy nem bízik bennem, mint én benne, csak míg részemről izgalomról, veszélyről árulkodik, ahogyan kezelem, ő mintha lenézne. El akart csábítani, nem is volt nagyon nehéz dolga, de akkor legalább minimum egyenlő félként kezeljen.. Nem, a kislány nagyon is nagyra van magával, csak mert nekem is szét tudta tenni a lábát.. Jobb lett volna, ha valami szakszerű orvoshoz kerül, aki az első gyanus jelre a minisztériumi börtönbe utaltatja be? - Szerzek neked. – Bár muglinak nézek ki az öltönyöm alapján, azért mégiscsak varázsló vagyok, és amíg a lány elmegy fürdeni, addig szólítom a manómat, mert hogy olyan is van, és rábízom, hogy az Abszol-útról perceken belül szerezzen be egy átlagos magasságú, vékony lányra való teljes garnitúrát, fehérneművel is, méghozzá valami csinosat, szolidan kihívót, illetve kényelmes, benti sportos öltözetet is. Ki tudja, hogy Blaire maradna-e, vagy máris továbbállna. Azért hálóinget csak nem akarok neki venni. - Legszívesebben csak én mennék vissza, mert te állandó veszélyben vagy. Na mi legyen? Maradsz addig itt? – Azért jól megnézem magamnak, hiszen a kevés ruha, és a nedves testről nekem azért megint más jut eszembe. Leginkább az, amit mára beterveztünk magunknak, csak hát ha ilyen lelkiállapotban van, akkor nem fog egykönnyen menni. Nekem pedig a nyomozóösztöneim is hasonlóan ki vannak élesedve, mint a farkam, így nem olyan fájó, ha most más a prioritás. A manó még úton van, így várni kell egy keveset, míg átöltözhet.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem igazán jöhettem máshová, viszont akkor sem tetszik, hogy gyanúsítgat és ilyesmiket mond és gondol rólam. Nem vagyok gyilkos, sőt nem is igen tudnék ártani senkinek sem, de hogy ezt gondolja rólam finoman szólva is bántó. Már így is épp eléggé zakkantnak sikerült titulálniuk, nem csak neki, hanem még Victor is rátett egy lapáttal. Nem kérek belőle, hogy még az is felmerüljön, hogy még több baj van velem. - Akkor azt hiszem nem... ilyesmi nem történt. - nem volt annyira vad a buli és attól félek ami történt nem is ott történt, hiszen akkor lettek volna szemtanúk és hát félő, hogy ha valaki bajba akar keverni, akkor valószínűleg nem velem tesz rosszat, hanem megint mással, hogy megpróbálja rám húzni a vizes lepedőt. Elég félelmetes, hogy valaki ennyire utál, csak tudnám, hogy miért és persze tudnám, hogy kicsoda. Komolyan bocsánatot kérnék, ha netán megbántottam, de... ha azt se tudom, hogy miért kínoz, akkor mégis mit tehetnék? - Nem is értem, hogyan lehetsz te... az orvos. - csóválom meg a fejemet. Abszurd, ha egyszer ennyire szét van csúszva az élete és ennek ellenére mégis ő az, aki kezelni próbál engem, vagy akinek kezelnie kellene engem mások szerint. Irreális annyi szent, főleg ahogyan arról beszél, hogyan szokta kiütni magát és a többi. Ő is jár dokihoz, normális esetben nem is engedhetnék így praktizálni, vagy hogy ossza nekem az észt, amikor még rosszabb is, mint én. Mindenesetre a fürdés talán tényleg jót fog tenni, de... - Kéne valami ruha is, ezt még sem vehetem vissza. - na igen, a ruhám véres, nem hiszem, hogy hasznos lenne, ha ebbe bújnék vissza és hát váltócuccal nem igen készültem. - Tehát vissza kell mennünk oda? - igaza van, bármennyire is nem fülik hozzá a fogam, de rá kell jönni, hogy mi történt. A buli helyszíne, ahol magamhoz tértem és hogy közte mi történt. Másképp nem derül ki, csak ha mindent végig járunk és igyekszünk mindenkit kikérdezni, aki látott tegnap és ma hajnalban. Valaki csak tud valamit arról, hogy hol és mit tettem, legalábbis nagyon remélem, különben esélyünk sincs. Így hát eltűnök a fürdőben, amíg ő kerít valami ruhát és nem sokára már tisztán, vizes hajjal, na nem mondom, hogy frissen, de előkerülök a törölközőbe csavarva, amit leltem bent.
Megpróbálhatok megbízni benne, jelenleg más választásom nincs is, hiszen rendkívül nagy képmutatás lenne a részemről, hogy megfektetem, aztán meg gyanusítgatom. Esetleg még az felmerülhetne, hogy ő felvállalja, hogy gyilkos, mert vonzotta az elérhetetlen, és akkor talán bennem is elindítana valami olyan gondolatmenetet, hogy a műhibám nekem is egy eszeveszett kockáztatás volt, hogy meddig vagyok képes elmenni. Ám mindez az elme játéka csupán, mert Blaire továbbra is tagad, így muszáj hinnem neki, hiszen ha nem teszem, akkor a törékeny bizalmi kapcsolatunk is elillan. - Egyiknek sincs jelentősége. Ha megerőszakoltak, akkor azt éreznéd, és lenne nyoma is. – Mint ahogyan a bulikban elkábított lányok is gyorsan ráébrednek, hogy mi is történt, nem csak akkor, amikor már teherbe estek. Az ember teste ösztönösen megjegyzi a történteket, mindazonáltal cseppet sem megnyugtató, hogy Blaire körül megint olyan történik, amire nem tud érdemi választ adni. - Van. Ez afféle szolgálati lakás, én meg itt szoktam kiütni magamat, ha nincs kedvem, vagy erőm kocsiba pattanni. Még tévém is van, jellemzően hajnalig nézem a szerencsekereket, meg teleshopot, mert bealudni szinte sosem sikerül, csak beájulok percekre. – Vonom meg a vállamat keserű cinizmussal, az én függőségeim már sokkal inkább mennek a kiégett, beteges stílus irányába, míg egy fiatal, erejét próbálgató lány esetén még akkor sem tehetek szemrehányást, ha a szenvedélye teszem azt a gyilkolás. Bár akkor kellően szarban vagyok. - Az is benne van, de lassan igenis kénytelenek vagyunk azzal számolni, hogy valaki tönkre akar tenni. Szépen lassan, módszeresen felzabálja a környezetedet. Ha nem emlékszel rá, attól még igenis az aurádon viseled, ami történt, csak valahogy fel kell fedni. Mondanám a hipnózist, vagy a gyógyszereket, de attól félek nálad egyik sem hatna. Túlságosan is ösztönszerűen reagálsz mindenre, ezért kell inkább asszociációs módszert alkalmazni. De előbb, tegyünk rendbe téged. Menj tusolni, addig kerítek valami ruhát. Ebben nem indulhatunk neki az utcának. – Itt leszek a közelben, csak a manómat kell ugrasztanom, az majd tartja a száját. Na és persze ha a lány segítséget kérne, vagy mégis felfedez magán valami nyomot, akkor meg tudjuk nézni. Ez most nem az a pillanat, amikor minden pillantásból buja gondolatok indulnak meg. Bennem is megindul a nyomozó ösztön, egyszerűen tudnom kell, hogy mi is történt pontosan..
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Totál ki vagyok, sejtheti hogy vagy én vagyok az egyik legjobb színész, vagy tényleg elhiszem, hogy nem tettem semmi rosszat és inkább velem babráltak ki és hát akkor meg a fejemben vannak nagy gondok. Mindenesetre az biztos, hogy egyelőre össze kell szednem magamat, mert gőzöm sincs, hogy mi történt, de az holt biztos, hogy a vér alapján az ég világon semmi jó. Na igen, a féktelen bulizásnak meg van a hátránya, de azért ilyesmit még eddig nem sikerült átélnem, hiszen eredetileg a színházas gyilkosságról se tudtam semmit, csak amikor itt kiderült, hogy akár még azt is rám húzhatják. Elég ijesztő, e miatt nem is gondoltam bele eddig mélyebben és próbáltam úgy tenni, mintha ez az egész nem is velem történne. - Én... nem tudom, nem hiszem. Nem érzek ilyesmit... de ha nem most volt, hanem órákkal ezelőtt és ki voltam ütve... - na igen, akár még erről is szó lehet, ki tudja, meg aztán ha nem emlékszem semmire akár simán én is önként nekieshettem valakinek, hogy aztán valaki a nyomomban járva végezzen vele. Mi van akkor, ha innentől már mindenki veszélyben van, akinek csak köze van hozzám? Nem csoda, ha a doki is rendesen parázott tőlem, mert ha netán nem is én magam vagyok veszélyes, lehet a tény, hogy valaki kapcsolatban áll velem bármilyen módon. - Gondolom a rendelőd nem valami panzió, vagy... van itt zuhany? - kínomban már elnevetem magamat, de hát érezhető, hogy ez nem egy tipikus boldog nevetés. Az is csoda, hogy tudok válaszolni a kérdéseire, de hogy még emlékezzek is... Összeszorítom a szemeimet, mintha attól bármi jobb lenne és hirtelen visszaszöknének az emlékek a fejembe, de persze ilyesmi nem történik, így végül csak fújtatok egyet és megrázom a fejemet. - Nem tudom, értsd már meg! Ha emlékeznék akkor elmondanám, de semmi nem rémlik. A buli igen, és hogy jól szórakoztam, ittam is, de ennyit sosem, hogy így kiüssön és most... nem tudom, hogy mi történt. Te... te attól félsz, hogy én csináltam valamit igaz? - ennyire ismerem az embereket, hogy lássam az arckifejezésén, hogy mit feltételezhet. És végül is van ebben logika, hogy netán nem emlékszem arra, amit tettem, de a színházban nem voltam kiütve és most is inkább kábának érzem magamat, mint hogy valami skizofrén lennék, aki nem tudja, hogy mit tett és miért és persze kivel. Az viszont kezd egyértelmű lenni, hogy ő ezt is fenntartja, mint lehetőséget és ez még kiborítóbbá teszi az egészet. Így is elég gáz, hogy függőnek gondolnak, de hogy a végén még totál elme roggyantnak is beállítson a doki... na az már sok.
Sietek az ajtó becsukásával, egyrészt azért, mert a támadója követhette is, másrészt pedig támogatni akarom, hogy mielőbb leülhessen, ezért az utolsó lépéseket már velem együtt teszi meg. Hirtelenjében azt sem tudom, hogy mit csináljak, nem vagyok gyógyító, meg hát azt sem, hogy mi fáj. Mellé gugolok, és a karfára támaszkodva próbálom átlátni a magyarázatát. Eddig is veszélyes lány volt, de most nem úgy tűnik, mintha ő ártott volna valakinek, éppen hogy fordítva. A vágyam gyorsan csillapodik, hiszen úgy vártam, hogy ma már előre eltervezett módon fogunk egymásnak esni, de most lényegesen fontosabb dolog került előtérbe. Tudom, hogy érzelmes alkat vagyok, mindent megélek, éppen ezért nem tudok küzdeni úgy érdemben a függőségeimmel, mert könnyű elszállni az álomvilágba. - És.. megerőszakoltak? Vagy érzel valamit lent? – Azért ha egy ilyen lány buliba megy, akor szinte alapvető, hogy valakivel flörtölni fog, netán szexelni, és mivel nem vagyunk együtt, ezen nem is nagyon szabad fennakadnom. Ám ha már hozzám jött segítségért, akkor a felelősséget átadja a kezembe. Természetesen nem lenne túl ildomos az aurorokhoz szaladni ezzel az infóval, lévén akkor olyan kérdések is felmerülnének, hogy milyen bizalmi kapcsolatban állunk. És bár szerintem mindketten ügyesen hazudunk, nem kéne valami apróságon elcsúszni, maradjon csak a mi dolgunk, hogy milyen mocskos dolgokat művelünk együtt. Elsőre hozok egy vizes törlőkendőt, és elkezdem megmosni az arcát, vagy ahol véres. - A legjobb az lenne, ha lezuhanyoznál. És próbálj visszaemlékezni, hogy mi történt legutoljára. – Ezek egyenlőre tippek, nem látok rajta igazi külsérelmi nyomot, bőven lehet, hogy megtámadták, ő pedig védekezett, és ezzel együtt ölt is. Vagy.. elhatalmasodott rajta az a fura vágy, amelyet az aurorok gyanítanak, és megint lecsapott. Valami titkos személyisége lenne, ezért is nem emlékszik semmire? Valaki használja a testét, amiről az egyébként szexfüggő kislány nem is tud?
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tudom-tudom, sokkal óvatosabbnak és körültekintőbbnek kellene lennem, de ezt mondani könnyebb, mint megtenni. Talán még teljesen fel sem fogtam, hogy komoly bajban vagyok, de most már ezek után kezd egyértelművé válni, hogy ez nem csak játék és jó lesz, ha komolyan veszem. Valami biztos, hogy történt, de egyszerűen fogalmam sincs, hogy micsoda. Látom én azért a doki szemében a kétkedést, amikor ajtót nyit, hogy ne látnám? Végül is ő még mindig nem tudhatja pontosan, hogy nem vagyok-e veszélyes rá nézve és a mostani megjelenésem nem utal semmi jóra. Érthető, ha fenntartásokkal közeledik felém, de most nem érdekel, ellépek mellette, hogy ledobjam magamat a fotelbe. Alig állok a lábamon, az se árt, ha segít, de eljutok addig magamtól is, amíg becsukja az ajtót. Forog a szoba, kész csoda, hogy nem dobom ki a taccsot megint, mert a sikátorban már sikerült. Pocsékul festek, sejtheti, hogy úgy is érzem magamat. - Én... én nem tudom. Nem emlékszem. - a kezeimet a tenyerembe temetem a térdemre könyökölve. - De a szoba forgását leállíthatnád. - teszem hozzá, mintha még mindig próbálnék viccelni, bár sejtheti, hogy ezt most totál komolyan mondom. Ha viccelek, akkor is csak kínomban. Pedig tudom, hogy el kell mondamnom miért vagyok itt, de kifejezetten nehezemre esik beszélni, megmoccanni, még lélegezni is. Kell pár pillanat, amíg összeszedem magamat, vagy legalább felpillantok, bár végül elvetem ennek a lehetőségét és inkább fixírozom a padlót, remélve, hogy akkor a szoba abbahagyja azt az eszeveszett forgást. - Tegnap... buliban voltam, de alig emlékszem valamire. Nem ittam sokat, nem... nem rémlik, de most reggel egy sikátorban ébredtem így és... fogalmam sincs, hogy mi történt. Azt se tudom, hogy ez... kinek a vére. - igazából nem néztem még meg, hogy netán van-e valami sérülésem és az enyém, vagy valaki másé, vagy egyáltalán vér-e és nem valami egyéb piros anyag, ami megszáradt már tegnap óta. Örültem, hogy sikerült elvergődnöm ide, nem hogy még tüzetesen vizsgálgassam is magamat. Azért a szavaimból sejtheti, hogy őszintén beszélek, nem akarom sem átverni, se nincs nálam gyilkos eszköz, hogy végezzek vele. Tényleg pocsékul festek, bár biztosan akad, aki ezt meg tudja játszani, de nem úgy fest, mintha esetemben erről lenne szó.
A látszat kedvéért felírtam neki néhány receptet, hogy legyen nyoma a terápiának, ám nem is fontos, hogy kiváltsa őket. Egyenlőre Blaire esetében nem lehet eldönteni, hogy gyanu felett áll, vagy sem, de az auror parancsnokság felé csupán annyit írtam, hogy nem egyértelműen gyanusított, így nem kérem az előzetes őrizetbe vételét. Igen, fűződik köztünk valami furcsa, mocskos viszony, ami egyikünknek sincsen ellenére, és amíg nem nyomoztuk ki, hogy ki a gyilkos, addig akár folytathatjuk is. Nem vagyok én hülye, hogy ne használjam ki, amit nyújthatunk egymásnak. Nem vagyok öreg, de nála lényegesen idősebb, így igazi zsenge husi, akit nem kell még csak elcsábítani sem, sőt, én kérettem magamat, mert ha valami vérszomjas kéjgyilkossal van dolgom, akkor kockáztatnom kell, de talán érte megéri. Mára várom, vélhetően a beszélgetés része lesz a kisebb, hiszen megint szándékunkban áll majd egymásnak esni. Ám mindez a semmivé foszlik, amint ajtót nyitok, és ő ott áll igencsak véresen, ködös tekintettel, megtépve. Ha most tényleg megölt valakit, akkor ennek az egésznek vége, de akkor miért jött volna ide hozzám? Talán annyira őrült, hogy megint nálam keressen menedéket? Kitárom az ajtót, és behúzom, hogy utána magunkra zárjam, de immár fenntartásokkal nézek rá. Akár aggódhatnék is, de még alig ismerjük egymást, és a veszélyérzetem ismét bekapcsol. Mégis, egyenlőre eltűntetem a kétkedő tekintetet, ha ártatlan, és hozzám jött segítségért, akkor meg kell adnom az esélyt, hogy én lehetek az, aki kihúzza a szarból. - Blaire.. mi történt? – Lépek közelebb hozzá, remélhetőleg a ruhája alatt nincsen valami penge, ami jeges acélként a szívemig hatolhat. Most nincsen szó vágyról, csakis a kiváncsiság, és a nyomozó ösztönök kapcsolnak be.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Megbeszélt időpont vagy sem, mégis itt vagyok az irodája előtt. Egyértelműen a második az esélyes, de hirtelen azt sem tudom, hogy milyen nap van. Egyébként is Victor feldobta, hogy velem jönne egy látogatásra a dokihoz, de nincs itt, úgyhogy nem... ha minden igaz nem megbeszéltük, én ellenben láthatóan alig-alig vagyok beszámítható. Ködös a tekintetem, a ruhám viszont elég zilált és kissé piszkos is, mintha minimum itt-ott véres is lenne, bár ezt nem egyértelmű, mert már jó eséllyel több órás nyomokról lehet szó. Fogalmam sem volt, hogy mégis hová menjek, vagy kihez forduljak és valahogy a doki ugrott be elsőre, főleg hogy viszonylag közel is volt az irodája ahhoz a ponthoz, ahol sikerült magamhoz térni. Egy közli sikátor volt és nem volt ott rajtam kívül ugyan senki, nekem viszont csak nagyon ködös emlékeim vannak az utóbbi órákról, vagy inkább az elmúlt fél, egy napról. Kora reggel van, nincs még itt senki sem az épületben és talán a doki sem, de ennek ellenére gyenge kopogtatással próbálok bebocsátást nyerni. - Csak... legyél itt... - úgy festek, mint valaki egy hevesen átbulizott éjszaka után. A nagyobb gond az, hogy azok után egy zuhany és egy kávé elég szokott lenni, na de most... olyan kótyagos vagyok, mint akit totál kiütöttek és látszik hogy az is csoda, hogy egyáltalán tudom hol vagyok. A tekintetem ködös, és talán ide is csak azért találtam el, mert elég közel volt a sikátorhoz, ahol sikerült magamhoz térnem. Furán érzem magamat, szédülök, az is csoda, hogy sikerül megállni a lábamon. Valami buli volt tegnap, ebben teljesen biztos vagyok, de hogy ott pontosan mi történt, meddig maradtam és hogyan kötöttem ki a sikátorban... na arról igazából gőzöm sincs. Persze úgyis megkapom majd, hogy jobban kellett volna vigyáznom magamra, főleg a körülmények miatt, de talán lesz annyi esze a fickónak, hogy ebben az állapotban ne fejmosással indítson, mert az jó eséllyel nem sokat fog érni.
- Na ezt hangzott igazán felnőttesen és akkor gondolom most nézzek magára, mert hogy megjárta azzal, hogy elfuserálta az életét és majdnem elveszítette a munkáját. - újra csak elhúzom a számat. Kezd zavarni ez a beszélgetés. Határozottan kezd zavarni, hogy kioktat, és nekem erre igazán nincs szükségem. Egyébként sem akartam itt lenni, most pedig hallgathatom a pasas dumáit arról, hogy fel kell nőnöm és meg kell változnom és ez már így kezd nagyon-nagyon unalmassá válni. - Ez marhaság. Nem hallottam még olyanról, aki képes ellenállni az igazságszérum hatásainak, még a profi bájital szakértől sem. - rázom meg a fejemet. Én pedig még csak bájital szakértő sem vagyok, szóval nem is értem ezt a felvetést, mert tényleg marhaság. Nem tudok ellenállni neki, meg aztán meg se próbálták, de adhatnak valami semlegesítőt is, mielőtt beadják, hogy még véletlenül se tudjak ellenállni. Nekem aztán teljesen mindegy, de egy gyilkosság miatt teljesen felesleges és értelmetlen itt lennem, mert ahhoz az ég világon semmi közöm sincs. Sokkal jobb dolgokkal is el tudnám tölteni a nyaramat, nem ere a hülye kezelésre járni. - Remek, szóval tölthetem ezzel a nyaramat, mert az aurorok... ezt sem képesek normálisan megoldani. Miért nem lepődöm meg. - kezdek pipa lenni és az idegességet le kell vezetni valahogy és nekem erre egy igazán jó megoldásom van, főleg mert azzal a fickó száját is befoghatnám. Szóval igen megpróbálkozom vele, hogy elcsábítsam, mert az menni szokott és mert le akarom vezetni végre a feszültséget, amiből most épp elég van bennem, sőt miatta egyre több. Azt hittem az egész Victor miatt lesz, erre most valami gyilkossági ügyről van szó, ami persze még mindig totál nevetséges. Látom azért, hogy megremeg, de aztán a szavai hideg zuhanyként érnek, amikor végre csak megszólal, viszont nem tesz semmit sem. Nem húzódom vissza, mintha kellemetlenül érezném magamat a felkínálkozás miatt. - Ez most nagyon nehéz lehet magának... látom ám... - határozottan lepillantok a nadrágja látványosan dudorodó részére és még egy kaján mosoly is az arcomra kúszik addig a pillanatig, amíg aztán ki nem rángat és lök végül az ajtón, hogy aztán bevágja az orrom előtt. - Majd akkor... keresek mást! Legalább nekem legyen jó napom ma! - csak azért is még átkiabálok az ajtón, cseppet sem zavartatva magamat, hogy netán ezt bárki meghallhatja a környéken, vagy akárhol, aztán cseppet feldúltan indulok el. Majd találok valakit. Persze, hülye kezelés! Nincs szükségem rá, nincs nekem semmi bajom, csak kell valami kocsma, vagy valami lazább hely, ahol találok valakit. Ha van egy kis mázlim, akkor egy menőbb helyen netán valami ismerős arc is szembe jöhet, akkor legalább kellemetlenségektől sem kell tartanom. Van is egy ötletem, van egy elég jó szórakozó hely és talán csak egy-két óra és nyit. Addig szépen összekapom magamat, lenyugszom, kicsípem magamat és valami gyors menet az egyik mosdóban, vagy ha ismerős arc akkor netán nála, ha Londonban él... Valami kell, mert ez a délután cseppet sem volt ínyemre.
Szerencse, hogy a hátam mögé rejtem a kezemet, mert így rá tudok szorítani az ujjaimra, így is vezetve le a feszültséget. Persze nem használ semmit, hiszen pattanásig feszül az egész testem, ugrásra készen, és a lány nem is tudja, hogy milyen kevés választ el attól, hogy engedjek az ösztönöknek, félresöpörve a gátlásokat. A mellkasom legbelül ég a visszafojtott indulatoktól, s mellette úgy kell tennem, mintha cseppet sem lenne fullasztó a helyzet. A kérdései egyre inkább válaszút felé sodornak, és pont ezt a gyengeséget akarja kiaknázni bennem. Elvenné amit akar. Nőtől ritka az ilyen kezdeményezés, de észnél kell lennem, hiszen ha valóban ő a gyilkos, akkor bizony sokkal betegebb elme, mint én, így nem hagyhatom magamat. A manipulatív játék már elindult, és azt hiszi megtörhet azzal, hogy kiemeli, mennyire is hasonlóak vagyunk mi ketten. - Ez nem feltétlenül így működik. Sokáig nem tudták, hogy mi a helyzet velem, sikeres voltam. Az, hogy mi történt velem tavaly, komoly botrány volt. Ami még mindig függőben. Ám ezúttal nem az én személyem az, akinek a hozzáértését meg kell vizsgálni. – Mosolyodom el, hogy valamellyest enyhítsem a fiatal lány egyre erődödő hatalmát felettem. Én vagyok az orvos, egyúttal az a személy, akinek ki kell nyomoznia, mi is történt a színházba. Ez a Blaire hihetetlen vonzó, karizmatikus teremtés, éppen az esetem, de hát nekem ki nem az? Egyszerre törékeny, és erős, így nehéz vele küzdeni, hiszen folyamatosan a befolyása alá von. - Végülis az, hiszen be kell tartani bizonyos szabályokat. A gyerekekre jellemző, hogy elveszik amit akarnak, s Blaire ön már nem gyerek. Mindennek van következménye, még ha nem is számol velük. Előbb-utóbb meglesz a böjtje annak, amit ma tesz. – Nem veszem zokon a sértését, miszerint a kezelés, beszélgetés létjogosultságát vizsgálja. Nem tiszte ezt tenni, bár átkozottul ért az érveléshez, mintha ő maga is értene ahhoz, amit csinálok. Jó eséllyel belelát mások lelkébe, így tévesztve meg mindenkit. - Vagy.. azért egyezik bele ilyen könnyedén, mert már megtanult élni a bájital hatásaival. És az is elképzelhető, hogy azt mondja, amit igaznak hisz. – Nem gyilkos, hát persze, hogy nem az, én is ezt mondanám, ha éppen vallatnának. Én azonban nem ezt teszem, csupán feltétlezésekbe bocsájtkozom, de lényegében olyan édes, hogy az egyik percben flegmán leráz magáról, a következőben pedig fúriaként kéri ki magának már csak a kétséget is. Kettős életet él, ez már egészen biztos. - Ameddig szükséges. Amíg meg nem tudom, hogy pontosan mi is történt. Ön ott volt a színházban, azt csinálta, ami valaki másnak a végzetét hozta, így.. egyenlőre tekintse magát egy gyilkossági ügy kihallgatottjának. Nem tanu, de nem is gyanusított. Most még. – Igen, ezúttal én vagyok az, aki kemény kézzel átveszi a gyeplőt. Megkeményedik az arcom, és kissé még élvezem is, hogy elkezd szabadkozni, mintha kényelmetlen lenne neki a helyzet, amely megint a függősége, azaz a közös szenvedélyünk felé tereli. No meg engem is. Ahogy közelebb lép, érdeklődve figyelem, bár sejtem, hogy mi is lesz ennek a vége. Kiszáradó torokkal vizslatom a nyulánk combjait, a formás melleit, ahogyan fölém hajol, szinte felkínálva magát. A fejemben máris lejátszódik a jelenet, kőkemény férfiasságommal szinte szétrombolom belülről, s ő ezt sikoltozva élvezi, követelve a még hosszabb tüzijátékot. Enyhén megremegek, csoda, hogy nem húzom azonnal az ölembe, bár ezen a ponton félő, hogy pusztán ettől az érintéstől eljutnék a csúcsra. - Oh, hát ennyire gyengének tart? Hogy működhetne ez a dolog, ha keménységet vár tőlem, mellette viszont legyek olyan puha, hogy engedjek a szimpla zsarolásnak? Nem kedvesem, nagyon is el van tévedve. Holnap ugyanebben az időben várom, és folytatjuk, az én szabályaim szerint. – Tolom félre, felpattanva, és cseppet sem érdekel már, hogy látja rajtam, hogy mennyire fel vagyok ajzva. Ez csupán testi tünet, azért még nem zuhantam bele a szakadékba. Karon rántom, de durva azért nem vagyok. Kinyitom az ajtót, s a lányt a küszöbre tessékelve bevágom mögötte az ajtót. Hogy aztán ismét átfusson rajtam a forró vágy, amit oly könnyű lett volna letudni. Azért lesz egy álmatlan éjszakám, de talán pont egy ilyen próbára van szükségem, hogy túllépjek a történteken. És különben is, mi van, ha a csaj szoknyája alatt valami borotvaéles kés lapul...?
//Aj... hát ez.. durva... //
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Mindig is úgy gondoltam, hogy a dili dokik túl sokat gondolnak. Túl sokat gondolnak magukról, másokról, mert próbálnak mindenkinek a fejébe látni, annak is, akinek ott nincs semmi extra, vagy különleges, de persze azt is túlgondolják, vagy túlbonyolítják. Ahogyan a fickó vizslat sejtem én, hogy az ő fejében is hasonlóan zavaros gondolatok cikázhatnak most, aminek jó eséllyel a fele sem igaz, bármennyire is azt gondolja olyan bonyolult lélek vagyok, vagy csupán bonyolult dolgok vannak a fejemben, pedig szimplán szeretem élvezni az életet és ehhez hozzá tartozik a szex és igenis azt mondom nem fair, hogy egy nő máris függő, hogy így van vele, egy pasinál meg teljesen normális és átlagos, ha minden áldott nap azon jár az esze, hogy hova lógassa. - Értem én, de ha maga is függő, miből gondolják, hogy meg tud gyógyítani mást. Na persze már, ha én az lennék. - vonom meg a vállamat, mert egyelőre még mindig nem gondolom azt, hogy én az vagyok. Függő, csak mert mások azt mondják, csak mert szeretek valamit, máris baj van velem... elég hülye egy hozzáállása. A pasason látszik, hogy időnként megrezzen itt-ott, de rajtam azért efféle jeleket nem látni. Nem vagyok olyan szinten mániákus, mint ahogyan ő, rajtam legalábbis nem látni olyan jeleket, bár erre biztosan azt mondanák, hogy csak idő kérdése. - Ez marhaság. Ebből látszik, hogy maguk dokik nem tudnak semmit sem, vagy magánál ez így van? Nem hajszolok én semmit, csak ha valamit megkívánok, akkor szeretem azt tenni. Ezt mondom, hogy ez csak hülye társadalmi normákhoz való alkalmazkodás, fogjuk vissza magunkat mindig és mindenhol. - pedig én aztán nem teszek semmi rosszat. Nem direkt csináltam pont ott és akkor, egyszerűen csak akkor tört rám a vágy és nem tudtam visszafogni magamat, de mintha ezt senki sem tudná és nem is akarná felfogni, ami amúgy hülyeség, mert szerintem igenis mások is van, hogy így vannak vele, csak ők visszafogják magukat. Egyszerűen irigyek, mint az az öregasszony, mert én vállalom, amit akarok, ők meg nem merik megtenni. - De akkor nem is zárhatnak be, ha nincs bizonyíték. Egyébként is ott a vertiaserum, önként vállalom, hogy beadják és akkor máris meg van a válasz. Nem vagyok gyilkos. - húzom el a számat, főleg hogy még azt is tovább fejtegetni, hogy csak beszélünk a szexuális vágyakról. A pasas azt mondja, hogy olyan, mint én és ennek ellenére mégsem gondol bele, vagy fogja fel, hogy milyen is pont arról beszélni, amit a leginkább szeretsz? És persze semmit sem mond a fagyis hasonlatomra, amin végképp nem lepődöm meg, gondolom itt én nem kérdezhetek, maximum a válaszadásra van lehetőségem, ami persze nem érdekel, attól még simán megteszem. Nem korlátozott sosem az, hogy mit lehet és mit nem és ez most sincs épp másképp. - Teljes megvonás? Gyógyszerek? Baromság! Mondtam már, hogy nincs semmi bajom, nem fogok gyógyszereket szedni és kiütni magamat és a teljes megvonás... egyszerűen nem embernek való, ezt maga is tudja. - igen azért ezen a ponton kissé még a hangomat is megemelem, amitől persze szaporábban veszem a levegőt, amitől persze számára még érdekesebb lehet a helyzet, hiszen így a mellkasom is gyorsabban és nagyobbakat emelkedik, de akkor is. Azért ez durva túlzás és ki fogja felügyelni? Az tuti, hogy nem zárhatnak be sehova, és nem fogom hagyni, hogy bárki begyógyszerezzen, csak azért, mert szeretem élvezni az életemet. Nem volt ebből soha komoly bajom, csak most ez a hülye színházas ügy... Franc! - Most komolyan? Hogyan tudta volna erőltetni? Voltunk együtt, megértette, hogy az nekem nem megy és kész? Ha meg valaki erőszakoskodna... gondolom önvédelemből tenni valamit amúgy sem akkora nagy bűn, vagy az ember inkább hagyja, hogy ártsanak neki? És már mondtam, hogy nem vagyok beteg, nem vonz semmiféle erőszak, vagy durvaság és ezt a beszélgetést is kezdem már unni. Egyáltalán meddig kell itt lennem és a hülye kérdéseit hallgatnom? Tudja az a baj, hogy ha ideges vagyok akkor le kell vezetnem a feszültséget és maga kezd egyre jobban idegesíteni... - a kezdetben adott mogyoró most csak érdekesnek bizonyul, legalább abból kapok be párat, na de persze annyi jár nekem, hogy kicsit ezzel is kínozzam és kicsit megjárassam a számban a sós mogyorókat, csak hogy ennyivel visszavágjak. Amúgy is látszik a pasason, hogy nem üres a feje, de mégis csak beszél, csak beszél és folyamatosan marhaságokkal traktál, én pedig komolyan kezdem már unni a dolgot. - Na jó... magának is pocsék ez így igaz? Én is szenvedek, maga is szenved... ha már úgyis górcső alá vették akkor nem mindegy? - ezen a ponton állok fel a fotelből és közelebb sétálva az asztalához felhúzva a szoknyámat fél lábbal az asztal szélére ülök fel, újabb comb villantással. - Inkább olyasmit csináljunk, ami mindkettőnknek élvezetes és majd azt írja rólam a jelentésében, hogy minden rendben van és cserébe legalább lenne pár kellemes órája. Több értelme lenne, mint ennek a marhaságnak... Ne mondja nekem, hogy most is nem az jár a fejében, mint nekem. Letépné a ruhámat, feldobna az asztalra, megszabadítana a bugyitól... Láttam, hogy megnézte, aztán jó keményen megdugna itt az asztalon. Ígérem, igyekszem majd halk lenni, ha csak nem az ellenkezőjét kedveli. Ugye, hogy az lenne az igazi? Nem ezek a hülye kérdések. - ezen a ponton már az egyik kezem az asztalon, hogy kellően lehajolva engedjek neki belátást a ruha alá, hogy jól látta melltartó az ugyan nincs rajtam. Minek? Nincsenek nagy melleim és egyébként is így, igazán jó belátást biztosítok.
Minden pillanatban változik a véleményem, hogy egy kis fruskával, egy lánnyal van dolgom, vagy egy érett, a szexuális erejét fegyverként használó manipulatív nővel van dolgom. Ebben az esetben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kor nem tényező, nem szabad őt lebecsülni. Sőt, ami azt illeti, a fiatalsága még törékeny álcát is kölcsönöz neki, ami a hozzám hasonló érett férfiakból domináns, nyers vágyat ébreszt. Ám azok az ajakbeharapások, ahogyan a hajához nyúl, s közben álszent félmosollyal vizslat; egyértelműen azt jelzi, hogy tudja mire gondolok, mit akarok. Felkínálja magát, ám épp csak annyira, mintha ez egy ártatlan dolog lenne. Nem csoda, hogy ha felfedem magamat előtt, tiszta játékot akarok, teregesse csak ő is ki a kártyáit. Nem a főnöke vagyok, még csak nem is a felügyelőtisztje. Ha sáros abban, amiért hozzám küldték úgy igazából, úgyis ki fogom deríteni, nem számít a manipulációja. - Talán pont ezért. Véleményük szerint tudhatok a magafajta agyával gondolkozni, hiszen is nem különbözünk egymástól annyira. – Azt már nem teszem hozzá, marad kimondatlanul, hogy az egy évvel ezelőtt történt eseményekig nem tudták rólam, hogy mennyire szét vagyok csúszva, addig köztiszteletben álló orvos voltam, és csak a mostani hónapokban kerültem ennyire nagyító alá, lényegében ez már a büntetésem is egyben. - Megfordítom a dolgot. Nem csak ki akarja használni a felmerülő vágyat, már-már inkább hajszolja azt. Sőt, a veszély élteti, hogy olyan helyen tegye meg, ahol komoly a legbukás lehetősége. Erről lenne szó? – Kérdezem érdeklődő pillantással. Akkor ezek alapján egy szimpla háló, eldugva a külvilágtól már nem is annyira izgalmas? Viszont ha belegondolunk, gyilkosság miatt van itt gyanusítottként. Az, akit megöltek, nos vele eléggé elbújt a gyilkos, ez alapján akkor nem feltétlenül Blaire sémája szerint akarta az együttlétet. Vagy mindez terelés? Ahogyan megvonja a vállát, szinte pulzál belőle, hogy tökéletesen játszik a mozdulataiból, hogy úgy formálja a közönsége, társasága minden gondolatát, ahogy csak akarja. Megigazgatom a nyakkendőmet, mert kezd nagyon száraz lenni a levegő a torkomnál. - Pontosan azért van itt hölgyem, és jobb ha ezt komolyan veszi. Nincs bizonyíték, mert bárki is tette, tökéletesen tudatában volt annak, hogy mit tesz. A mágikus nyomok képzett boszorkányra utalnak, az aurorok szerint zsákutca ez az egész, de én megkaptam magácskát, hogy kezdjünk egymással valamit, mert amíg nem bizonyítható, hogy ártatlan, addig gyanusított. Nem kell visszafognia magát, de most pont a szexuális vágyakról kell beszélnünk, és tényleg csak beszélnünk, ahhoz, hogy megismerjem a profilt, ami Önt jellemzi Blaire. – Rázom a fejemet, hiába is tárná ki az elméjét. Ha gyilkos, akkor van annyira beteg elmeg, hogy már előre eltervezze ezt, sőt, mutasson is valami maszkot legbelül, hogy azt lássam, amit látni akarok. Lepillantok a combjai irányába, és a vékonyka bugyin is simán átlátok, nem csoda, hogy az eddig visszafogott gondolataim most pattanásig feszülnek, de bezárom a fiók félig nyitott ajtaját, csak azért sem fogok rágyújtani. A hűtőben ott az a Jack Daniels, azt szívesen meghúznám, de.. Inkább töltök az előre bekészített jeges teából, mindkettőnkre ránk fér. Én akár a fejemre is önthetném, hátha használ, mert a fiatal lány minden érzékemet a hatása alá vonja. - Világos. Kell a társaság, a visszajelzések. Ez azért érhető. Saját magunkkal csinálni nem ugyanaz. A függőség ellenben.. mindenből érdemes egy bizonyos mértéket tartani, de hisz tudja, olvasta a cikket, tapasztalaból is mondom. Mondhatnám azt, hogy a hivatalos diagnózis lehetne a teljes megvonás, gyógyszerek. Egyenlőre azonban pusztán kiváncsiskodom. – Na és persze kőkeményen feszít a nadrágom, valamit nekem is kell kezdenem magammal, ha a lány elment, mert így meg fogok őrülni. Jobb is inkább, ha a másik fiúról beszél, az legalább eltereli a figyelmemet. – És ha Victor ezt erőltette volna? Hogy fűzzék szorosabbra? Vagy... ha példának okáért az áldozatot említem, mit tenne, ha valaki elkezdene önnel erőszakoskodni? Önvédelemből megtenné, hogy levágja az erőszaktevő nemi szervét, vagy a durvaság, a fájdalom is annyira vonzza mint a vad ismeretlen? – Igyekszem nem a széttett lábakra koncentrálni, viszont ha feljebb nézek, akkor a formás, puha melleken siklik végig a tekintetem. Ha pusztán gondolatban le lehet valakit terepni, akkor pár perc alatt ötven különböző módon tettem már meg.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem értünk egyet, de ez nem meglepő, hiszen ő a doki, én pedig a beteg. Én azért úgy vélem sokkal kellemesebb időtöltés lenne, ha kicsit kiengednénk a gőzt mindketten, mint hogy kényszeríti magát, hogy tartsa a szemkontaktust. Igazából lehetséges, hogy ha akarnám, akkor el tudnám csábítani, de igazság szerint nem vagyok olyan, vagy legalábbis egyelőre még bírok magammal. Ki tudja, hogy mond-e valami olyasmit, amiben látok is valami értelmet. Adok neki egy esélyt, főleg ha már önmagát is hajlandó befeketíteni, azaz elmondani az igazat. A dokik ezt nem nagyon szokták, mármint általában többnek gondolják magukat mindenkinél. Amikor hozzám sétál azért az újság átvétele előtt akaratlanul is és nem túl visszafogottan mérem végig, állapodva meg pár pillanatra úgy derék magasság alatt, mintha csak a méreteit térképezném fel. Azt hiszem nem lenne rossz. Nagy levegő és végül átveszem az újságot. - Ez vicces. Szóval a doki is függő és magának kell kezelnie engem, aki állítólag szintén az vagyok? Nem túl faramuci egy helyzet? - egyelőre csak leteszem magam mellé az újságot, mert azért érdekes annyi szent. Hiszen az ember azt hinné a dokija egy visszafogott valaki, erre valószínűleg most is hasonló gondolatok játszódhatnak le a fejében, mint nekem. Vajon ő is arra gondolom most, hogy milyen is lenne, ha ledöntene az asztalra és jó keményen... Vajon, ha kimondanám nehezebb dolga lenne, mint ha a csak a saját gondolataival kell küzdenie? Vagy valahogy jobban tudja kontrollálni magát csak mert ő a doki? Bátor, hogy ezt csak úgy a tudtomra adja annyi szent. - Elmenekülni, csak mert a társadalom szerint nem illik. Ez annyira... kiábrándító nem gondolja? Egyébként is vannak helyzetek, amikor valahogy kiesik a logikus gondolkodás. A színházban is igyekeztem, de komolyan... csak hát... - újabb ajak harapás, miközben megvonom a vállamat. Ezek szerint ő pontosan tudja, hogy milyen ez, akkor meg mégis miről fogunk beszélgetni? Ha jól sejtem akkor ő is ebben a cipőben jár még mindig, látszik a tekintetéből, a mozdulataiból, akkor meg hogyan akarja nekem elmagyarázni, hogy lehet megoldani? Lényegében az egész életemnek arról kell szólnia, hogy lemondok dolgokról, hogy visszafogom magamat és hogy korlátozom a saját vágyaimat? - Remek... szóval nem elég, hogy ide kell járnom, amúgy teljesen értelmetlenül, még bizonyíték sincs. De akkor ellenem sem nem? Az elmémet pedig szívesen kitárom, ha arra van szüksége. Most épp azon kívül, hogy elég morcos vagyok az aurorokra az jár a fejemben, hogy mi értelme ennek az egésznek, ha egyszer ha jól sejtem ön sem győzte le ezt az egészet. Akkor én miért vagyok itt? Úgy értem... azt várja, hogy egész életemben fogjam vissza magamat? Pedig egyszerűbb, sokkal egyszerűbb engedni a vágyaknak, mint mondjuk most. Tudnék jobb elfoglaltságot, mint ez a parttalan beszélgetés. - ezúttal már nem fogom vissza magamat, az eddig keresztbe tett lábaimat egyszerűen csak egymás mellé teszem és egy finom terpesszel nyúlok el a fotelben. Igen, van rajtam bugyi, de csak egy vékonyka, szinte már semmi anyag, ami most igen jól látszik a felvágott szoknyának hála. - A lényegre tér, szívesen mesélek az élvezetekről, ha erre vágyik. Élvezem minden pillanatát, de igazán csak azt, ha más juttat el a csúcsra. Ezért nem ért semmit a színházban az önálló akció. Valami miatt az önkielégítés nem hatásos nálam, de ha valaki más teszi, az már egészen más. Testi, lelki... főleg testi kielégülés. Nem mondom, hogy a végtelenségig elég, de most őszintén, ha szeretem a fagyit csak hetente egyszer ehetek? Ha naponta ennék orvoshoz küldenének fagyi függőség miatt? - kíváncsi pillantással nézek rá, és igen tényleg őszinte választ várok, bár gondolom ezúttal csak neki szabadna kérdezni, de én ettől még kíváncsi vagyok, főleg mert még mindig értelmetlennek gondolom ezt az egészet. - Victor? Ő egy barát, egy időben jártunk is, csak hát ő nem híve a lazább kapcsolatoknak és pont nyár elején jöttünk össze, aztán az a két hónap... Nagyon hosszúnak tűnt, hogy alig találkozzunk. Amúgy bírom, bár most nem tetszik, hogy ő nincs itt, vagy más dokinál. Nem fair. - igen ezt újfent kimondom, mert tényleg nem tetszik, hogy csak én kapok felesleges kezelést, miközben Victor csak mert pasi nem. A doki is jó példa erre, nem kezeli egy másik doki, pedig ő is függő, vagy annak mondják.
Nyilván nekem is egyszerűbb dolgom van, hogy egy csinos, szemrevaló, fiatal teremtést kell faggatnom, de ha jobban belegondolok, ez még hátrányt is jelent, hiszen ahogyan felhúzza a combját, ahogyan az ajkára harap, ösztönösen a saját bűnös vágyaim jutnak eszembe, ráadásként még az sem mellékes, hogy ő aztán pont olyan alkatnak tűnik, akit könnyűszerrel magam alá gyűrhetnék. Ám az bármit is megoldana? Aligha.. Mindkettőnket tovább taszítana a szakadék peremére, ahonnan aztán esélyes, hogy nincs is visszaút. Meglepetten kapom fel a tekintetemet a keblei magasságól az arcára, amint visszazökkent a valóságba az olvasatlanságával. - Akkor teremtsünk egyenlő feltételeket. – Pattanok fel, ami nem is árt, mert már kezdett túl szűk lenni a nadrág, legalább egy kicsit megmozgatom magamat. A fiókomból egy nagyjából egy éves újságot húzok elő, aminek a címlapján én vagyok, szembevakuzva több tucat mágikus fényképből indítva. A lányhoz sétálok, s a kezébe nyomom, mielőtt visszaindulnék a helyemre. A cikk velős, lényegretörő, leírják benne, hogy az amúgy is reflektorfényben dolgozó orvos a függőségei kapcsán komoly műhibát vétett, aminek halálos áldozata is volt, de tekintettel a szakmai múltjára, elnapolták az ítélethozatalt, és felügyelettel tovább praktizálhat, most még. Aztán hogy ez alatt az egy év alatt mi történt, azt Blaire ugye nem tudja, de azzal, hogy még itt vagyok, és kérdezgetem, jelzésértékű, hogy még nem ért véget az ügy. Talán éppen romlottak az esélyeim. - Mert a gondolat a spontán, nem a cselekedet.. Meg kell tanulnia használni az érzékeit. Ha éppen olyan helyen van, ahol nem illendő, attól még a csábítás működhet. Finom érintések, egy-egy csók, ölelés beleférhet. Aztán sietni haza, vagy biztos terepre.. – Érdekes, hogy egy nőnek éppen én kell, hogy megtanítsam a finom hangolást, s ő az ösztönösebb.. Nem, ez nem igaz, én is tudok vad lenni, félresöpörni mindent, ám most nem tehetem. Az összes vágyamat el kell nyomnom, hogy másokon, de legfőképpen magamon segítsek. Érzem, hogy izzad a tenyerem, s kiszárad a szám, ahogyan előrehajol a lány. Az ajkát vizslatom, az erőteljes karizmatikus tekintetét, a sajátom szinte izzik, ahogyan mégiscsak nyersen a képembe tolja az auráját. A nőiessége minden tekintetben lángoló, felfal mindent, az én ellenállásomat is kezdi próbára tenni. Kihúzom a fiókot, s ráteszem a kezemet a megbontott cigisdobozra, de végül leveszem róla az ujjaimat. Nem, ellen kell állnom minden tekintetben. - Oh, hogyne. Persze, hogy nem az. Ettől még jelentést kell írnom. Hiszen nincsen bizonyíték. Éppen ezért tehetetlenek az aurorok. Ám számomra még vár egy feladat, miszerint be kell hatolnom az elméjébe, egyenlőre mágia nélkül, s felfedni az igazságot. A hölgy örülhet, hogy elmondtam, és nem csupán közszeméremsértés miatt kezelem. Nos.. felvétel. Különös módon éppen abban az egy órában romlottak el az erre alkalmas maliciamutatók. – Foglalom össze az aurorok véleményét, hogy aztán a lány tovább fejtegesse, hogy mi is a véleménye a saját testét illetően. Ó, a fene! Hát pont erről van szó, legszívesebben most én is megtenném, hogy rá gondolva magamra nyúlok, de azzal egyértelműsíteném, hogy mennyire hasonló vagyok, mint ő. - Kérdeznék valamit Blaire. Az orgazmus, ha már erről beszélünk, valódi dolog az életében? Vagy pusztán rutin, ami után nem sokkal megint érzi az éhséget? Testi-lelki kielégülést jelent, vagy csupán a szőnyeg alá söpri azt, hogy mennyire nem tud uralkodni magán? – Mintha magamnak tenném fel ezt a kérdést, de neki ezt nem kell tudnia. – Ezzel a Victorral milyen a kapcsolata? Csak lefekszik vele, vagy többről van szó?
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem hiszem, hogy itt kellene lennem, viszont legalább a pasas nem tűnik annyira vészesnek, mint ha valami öreg idegesítő alak lenne, aki minden áron be akarja magyarázni nekem, hogy valami baj van a fejemmel, pedig nekem aztán tényleg az ég világon semmi bajom sincsen, de mintha ezt nem igazán akarná elhinni senki sem, de majd ez a pasas hátha felfogja és annyiban hagyja a dolgot. Végül is gondolom csak valami papír kell tőle, hogy rendben vagyok és akkor mehetek vissza a suliba élni tovább a saját kis életemet. - Nem vagyok oda az újságokért, azokban annyi mindent írnak és egy csomó dolog eleve kitaláció, akkor meg minek olvassam? - vagy ferdítenek a valóságon, az pedig ugye megint cska nem érdekel túlzottan, meg amúgy is sokkal jobb elfoglaltságokat ismerek, mint az újság olvasás. Az valahogy soha sem kötött le eléggé. A könyvek igen, egy jó könyv, mondjuk valami krimi, vagy dráma, netán egy erotikus könyv. Na igen ez utóbbi természetesen nálam az igazi favorit, de azért nehéz is beszerezni, mert annyira nem divat az ilyesmi, szóval bemenni egy boltba és kérni egyet... hát elég nehézkes, a suliban pedig természetesen semmi ilyesmit nem tartanak a könyvtárban, ami cseppet sem lep meg. Nekem is csak két kötetem van, azokat rongyosra olvastam már, de maximum akkor lesz újabb, ha rendelek magamnak, az pedig a jelenlegi helyzetben elég esélytelen, mert a végén még a miatt is rám húznák, hogy problémás vagyok. - De, akkor a spontán gondolatokat félre kell tenni akkorra, amikor nem zavar mást? Akkor viszont már mitől lenne spontán? És hogy érti azt, hogy részben? - na jó ezen a ponton azért már kissé értetlenkedve szűkítem össze a szemeimet és kissé előre is hajolok a fotelben, ami persze azt okozza, hogy a szoknya csak még jobban felcsúszik a felhasított részen, így a combom jobban kilátszik és még a jelenleginél is erőteljesebb dekoltázst is villantok, de ő egy doki, miért is lenne számára ez zavaró tényező? Mégis azért azt tényleg nem értem, hogy mi az, hogy részben, hiszen az állítólagos betegségem miatt vagyok itt, nem igaz? Meg persze a közszemérem sértés miatt, akkor mégis mi a fene lehetne más ok még pluszban? - Hogy... micsoda? Akkor nem is azért vagyok itt, amiről szó volt eredetileg? Azaz nem csak a miatt? Ez... ez teljességgel baromság, akkor miért nem az aurorok hallgatnak ki? Én nem vagyok gyilkos! Victor... komolyan ő mondta ezeket? Persze elmentem mosdóba a szünetben. Nincs erről valami felvétel? És... hogyan maga mondta a közszeméremsértés előtt is voltam a mosdóban. Szimplán csak gondoltam megpróbálok túl lenni rajta egyedül. A vágyon. Érti gondolom. Tisztában voltam vele, hogy baj lehet belőle, mert azért nem vagyok hülye és úgy gondoltam, ha levezetem egyedül a feszkót, akkor nem kívánom majd annyira, hogy Victor csinálja, de nem jött be. Tudja a nőknek nehezebb, az első orgazmus után még inkább kívántam a következőt, úgyhogy két lehetőség volt, vagy lelépek, vagy visszamegyek Victorhoz és elérem, hogy ő juttasson el a csúcsra. Na persze az a hülye vén banya nem hagyta, gondolom irigy volt. - elhúzva a számat vonom meg a vállamat. Hát ha azért pocsék dolog, ha éppen benne vagy valamiben és már igen közel vagy a végső élvezethez és akkor küldenek rád valami biztonsági embert és állítanak le. Őszintén szólva azóta is fene nagy hiányérzetem van, csak ugye még inkább vissza kellett fognom magamat, ha egyszer még dokihoz is küldtek e miatt.
Ő nyugodtságot erőltet magára, noha látom rajta a visszafojtott feszültséget, amely izgalmat, és kiváncsiságot is feltételez. Biztos vagyok benne, hogy valahol zavarja, hogy itt kell lennie, beszélnie arról, ami a sajátja. Eddig talán sosem kellett magyarázkodnia a viselkedése folytán, csak tette azt, ami jól esik. Ez azért valahol becsülendő is, hogy van annyira szabad, és felvilágosult, hogy ne támasszon magának korlátokat, ám ha a szenvedélyünk eluralkodik rajtunk, az már inkább csapda, mintsem valódi nyugalmat feltételező éden. Ez a Blaire úgy sétált ide be, hogy lesz ami lesz, végigjárja a terápiát, hiszen nincs választása, bátran szembenéz vele. Tudnom kell, hogy mi rejlik az elméjében, hiszen a függőségeknek is megvannak a maguk szintjei. Lehetséges, hogy a fiatal, amúgy ártatlannak tűnő lány veszélyes bestia, aki mindezt azért csinálja, mert voltaképpen nem elégíti ki már semmi. - Mindenkinek van. Sokan inkább megpróbálnák ellenem fordítani azt aki vagyok. Ezek szerint nem olvas gyakran újságot. Hát jó nekem. – Bólintok, igaza van, kár is lenne úgy tenni, mintha meg lehetne oldani egyetlen huszárvágással a dolgot, hiszen a jelentésemet főleg az én esetemben mások is felülvizsgálhatják, akkor pedig Blaire szempontjából sem volt értelme energiát fektetni abba, hogy tőlem elérjen valamit. Eddig faarccal álltam a tekintetét, mégis lejebb téved a pillantásom, ahogyan kivillantja a combját, keresztbetéve a lábait. Automatikusan nyelek egyet, aztán megnyugtatom magamat, ez pusztán ösztönös reakció, nem kezd el szorítani az ingem felső gombja. Vagy ha igen, nem veszek róla tudomást. Tudtam én, játszik az érzékeimmel, ebben jó. Legalábbis ezt hiszi magáról. - A spontán gondolatok jók csak tudja, a legtöbb vágyakozó inkább megtartja magának, és a partnerének ezeket az intim pillanatokat. A közszeméremsértés ellenben már.. nos részben ezért is vagyunk itt. – Bólintok, és halványan elmosolyodom, valóban nem vagyok idős, tulajdonképpen még hozzá sem. Eléggé felnőttesen viselkedik, és ha már őszintén beszélünk, határozottan örülök, hogy megered a nyelve. Az utolsó kérdése ellenben pont a lényeg. Nem jegyzetelek ugyan, de felfigyelek a szavaira. Fair.. mintha mindent egyezségekhez akarna kötni. Egy pillanatra az ölembe ejtem a pillantásomat, hogy amikor ismét felnézzek, találkozzak azzal a bizonyos nézéssel. És ahogyan beharapja az ajkait. Beállít a sorba, úgy tekint rám, mint az összes vágyakozó férfire, akinek csak egy célja van, befurakodni a combjai közé. Sajnálatos módon a tény maga nagyon is helytálló, a függőségeim közül maga a szex a leghalálosabb játék, de elsősorban orvos vagyok, és az igazság érdekel. Így felpattanok, kinyitom a fiókomat, ahol meglátom a bűnös cigarettát. Rátéved a kezem, de végül mégsem húzom elő, inkább egy zacskó mogyorót nyitok meg, s két üvegtálkába szórom. Az egyiket odaviszem a lánynak, és a kezébe nyomom, a sajátomat egyenlőre hagyom az asztalon. Az ablakhoz sétálok, muszáj egy kis friss levegő, mert a végén még úgy érzem, én vagyok az, akinek takargatnivalója van. Kinézek az üvegen át a parkra, és csak úgy válaszolok. - Azért nem Victor van itt, mert a vád nem csupán a közszeméremsértés. A színházban történt egy másik eset is. Az aurorok nem csináltak belőle médiaszenzációt. Egy elfüggönyzött, nem haszált páholyban.. Nos találtak egy fiatal férfit.. Halott volt, elvérzett. Egyetlen, pontos vágással metszették le a.. hímvesszőjét egy nagyon is hasonlónak tűnő aktus után, amit Ön is művelt ott Blaire. Victor szerint nem voltak végig együtt az előadás alatt, a szünetben is elváltak pár percre, és.. mielőtt együtt lettek volna, akkor is elhagyta kissé a helyét. Ez igaz? – Ez már a faggatózás ideje, de mivel én nem auror vagyok, nekem máshogyan kell feltennem a kérdéseket, első sorban nem a nyomokra, hanem a lelkivilágát megvizsgálva.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Igyekszem lazán viselkedni, de persze azért ez teljesen nincs így, főleg azért mert nem akarok itt lenni. Jól gondolja, nem szeretem, ha felügyelnek, na meg azt főleg nem, ha valaki megpróbálja bemagyarázni nekem, hogy valami bajom van, miközben nincs az ég világon semmi bajom sem, legalábbis nem tettem semmi rosszat. Olyan, mintha mindenki csak rosszat gondolna rólam, csak azért mert fiatal vagyok és... érdekelnek dolgok. Egyébként is nem fair a társasalomtól, hogy a pasik bármit megtehetnek, de ha egy lány szereti a szexet, akkor máris nimfománnak kell titulálni. Elég gáz, pedig azt hihetném, hogy már nem vagyunk ennyire elmaradottak, de nagyon úgy fest, hogy tévednem kell. Ettől még a fickóval nem leszek undok, hiszen nem ő tehet róla, hogy ide kell járnom hozzá. Nem ő hozta ezt az ítéletet, vagy mifenét. - Miért, önnek van gyenge pontja, amit érdemes lett volna megkeresni? Egyébként is, ha kizsarolok egy értékelést, hogy jól vagyok netán kiderül a turpisság, vagy egy alkalom után nem hiszik el és kapok egy másik dokit. Mi értelme lenne? - ő egyébként is legalább a szemnek kellemes, akkor minek kellene más? Nem mondom, lehetséges, hogy ha valami frigid nőci lenne, akkor megpróbálnék a következő alkalomra kitalálni valamit, vagy már most is az agyára mennék, hogy magától adja fel és zárja le az egészet, de ez a pasas nem tűnik problémásnak, úgyhogy miért ne? Még az is lehet, hogy értelmes, hiszen eléggé végigmért, bár most meg mintha zavarban lenne, mert állom a tekintetét... érdekes. Mindenesetre ledobom magamat és szépen keresztbe teszem a lábaimat, ami a felvágott szoknyában annyit tesz, hogy lazán kidobom a combjaimat, de hát nyár van és meleg, nem fogok beöltözni csak azért, mert dokihoz kell járnom. - A fantáziáimról? Ezek nem mondom, hogy fantáziák, inkább vágyak. Ami eszembe jut azt megteszem, ha épp van rá partner. A színház is spontán gondolat volt, de mondja ebben mi a nem normális? Úgy értem... fiatal vagyok és nyár van. Maga sem idős. Ne mondja nekem, hogy ilyenkor nem mindenki _arra_ gondol, ha egyszer falatnyi ruhákban rohangál mindenki az utcán. És persze én kapom a kezelést, nem pedig Victor, ebben mi a fair? - na igen, nem tudok arról, hogy neki is dokihoz kellene járni. Csak, mert ő pasi neki máris lehet? Ez azért nagyon nem fair. Azt persze látom, hogy a pasasnak kissé remeg a keze, de egyelőre nem foglalkozom vele. Remélem nem miattam van zavarban, mert akkor nem lesz nehéz dolgom vele. Meg aztán kár lenne tagadni láttam én már jeleneteket az íróasztalt lesöprő öltönyös alakról, aki úgy megdöngette a titkárnőt, hogy csoda, hogy nem remegtek bele a falak. Persze a gondolat menten ki is ül az arcomra, aminek látható a következménye, hiszen ezúttal én mérem végig a fickót látványosan beharapott ajkakkal.
A nő nem is tudja, de pont arra gondolok, amire ő az ajtó másik oldalán. Hogy vajon milyen lehet. Csak míg ő még nem tud rólam semmit, én már tudom, hogy a függősége pont a legsúlyosabb mind közül. A szex az állatias ösztöneinkre épít, mert ha valaki félre is tudja az alkoholt, amire én most még képtelen vagyok, a belénk kódolt vágyakat nem lehet csak úgy kiírtani. Ennek a fiatal lánynak aligha vannak gátlásai.. De vajon tényleg szüksége van rá, vagy csupán egy beidegződött rossz szokás, amelynek a rabja, és igazából nem is nyújtja azt a kéjt, amitől igazán jó lehet? A függőség egy bizonyos ponton túl már csakis hátrányokkal jár. Ő már átlépte azt a mezsgyét, amikor nem ura a tudatának? Csak viszik, sodorják az események, ő maga is csak nézője a történetnek, semmiként aktív résztvevője? Hogy honnék tudok ennyit a pszichéről? Nem a könyvekből, és nem is a gyakorlati kezelésekből. Ha a tükörbe nézek, én magam is ilyen esendő vagyok, csak nem korlátozom magamat egyetlen átokra, minden, amit veszélyesen lehet űzni, az a sajátom. Még a sebesség is.. A nő belép, s egyértelműen rajta időzik a tekintetem. Még mindig nehéz eldöntenem, hogy lány vagy nő. Mindenképpen az utóbbinak kéne gondolnom, ha ennyire a vágyai rabja. A kora folytán pedig pusztán egy kísérletező lány. A pillantásom nyomán némi zavart fedezek fel a tekintetében, nem szokása hagyni, hogy bárki is felügyelje. Pedig ha tudná, hogy számomra ez nem munka, inkább hivatás. Magamat látom az esendők történeteiben.. - Valóban? Pedig azt hinné az ember, hogy utánanéz az illetőnek, megkeresi a gyenge pontját, hogy valahogy kihúzza magát a kezelés alól. Önnél ez fel sem merült? – Meglepetten húzom fel a szemöldökömet. Olyan ártatlannak, veszélytelennek tűnik, pedig bőven elképzelhető, hogy nem az. Mi van, ha mindenkit manipulál? A külseje alapján bárkinek eljátszhatja a szende diáklányt, hiszen pont az idősebb korosztály gerjed erre? Vajon én is veszélyben lennék? Van egyáltalán bármi vesztenivalóm? Az aurája szinte ragyog a sugárzó szexualitástól, nem csoda, hogy végül én is zavartan fordítom el a tekintemet, és nézek inkább máshova. - Ebben nincsen gyakorlata, de ami történt, már bőven van. Meséljen a fantáziáiról. Bárhol megtörténhet? Miért éppen a színház? Spontán gondolat volt, vagy előre eltervezett? – Észreveheti, hogy kissé remeg a kezem, ez egyértelműen annak a jele, hogy még nem telt el sok idő azóta, hogy legalább a cigit megpróbáltam félrerakni, és átkozottul hiányzik. Mint egy pótcselekvés, amit nem tudok kielégíteni. Pedig a következő az az alkohol, vagy a kábítószer lesz. Végül a leghalálosabb gyilkos, a szex, hát persze, hogy azt hagyom utoljára. Fürkészem a lány vonásait, akaratlanul is magam elé képzelem a meztelen testét, amelyet oly ügyes tudatossággal ad oda másoknak.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Türelmesen várok, amíg bentről megérkezik az engedélyt adó szócska, hogy beléphetek. Férfi hang! Ez legalább valami. Ha valami frigid, idős nőszemély lenne... hát akkor lennék csak bajban! De még csak idősnek sem tűnik a hang alapján a fickó, tehát a végén még lehet, hogy mázlim van és nem lesz annyira vészes ez az egész. Legalábbis nagyon remélem. Persze ettől még lehet frigid egy pasi is... vagy nem? De, ha jól néz ki, akkor maximum elnézegetem, amíg ő mindenféle teóriákat állít fel arról, hogy mennyi bajom van és hogyan lehetne ezt megoldani. Én meg majd hagyom neki, mert nem igen van választásom. ÉS hát igen egészen jól néz ki, ez egyből kiderül, amikor benyitok, bár kissé táskásak a szemei, de minden bizonnyal sokat dolgozik és ezért nem volt ideje rendesen aludni, vagy ilyesmi. Nem tudom én, hogy egy dilidokinak általában mennyi munkája van. Azért az valahol zavar, ahogyan végig néz. Az a vesébe látó típus. Más esetben, mondjuk egy szórakozó helyen ezt egyértelmű jelnek venném mondjuk egy kellemes légyottra a mosdóban, de hát itt nem erről lesz szó, hanem inkább gondolom ez a mindent tudok nézés. - Nem, a nevét se mondták meg, csak a címet és hogy mikorra kell jönnöm, de legalább már ez is meg van, Mr. Hastings. - vagy uram? A franc se tudja, hogyan kellene szólítanom. A kezemet viszony nyújtom, ha már feláll és így üdvözöl külön. Rendes pasasnak tűnik, aztán persze sose lehet tudni. Az is benne van a pakliban, hogy valami kíméletlen állat, aki annyit fog vájkálni a múltamban, amennyit nem szégyell és semennyit sem fog szégyellni. Na nem mintha olyan sok minden lenne a múltamban egyébként, amit ki lehetne túrni, legalábbis én nem tudok róla, hogy nagy traumák értek volna. Ezért is nem gondolom, hogy bármi bajom lenne. Árva vagyok, de hát nagy cucc! Az árvaházban épp elegen voltak árvák és vannak akik tényleg rossz útra tértek, rólam ez azért cseppet sem mondható el. - Gondolom a részleteket úgyis tudja, úgyhogy kérdezzen. Maga tudja, hogy megy ez, nekem még nincs gyakorlatom benne és amúgy se gondolom, hogy okkal vagyok itt. - mosolyogva vonom meg a vállamat. Na igen a beismerés az első lépcső, majd most tuti, hogy valami ilyen duma jön, én pedig nagyon távol állok a beismeréstől, mert ugye nincs mit beismernem, de majd erre ő is rájön, mert amúgy is ő a doki. Egyelőre tehát egyszerűen ledobom magamat a fotelbe, vagy székbe, ami kényelmesebbnek tűnik. Azért elfeküdni nem akarok valami kanapén, az elég ciki lenne, hogy mit ne mondjak. Aztán várakozóan figyelek rá, jöhetnek azok a kérdések, amiről úgy gondolja, hogy kérdeznie kell. Azt az esemény, amiért itt vagyok gondolom úgyis ismeri már.
Titkárnő természetesen nincs, nincsen senki, aki a saját előmenetelét kockáztatná azzal, hogy velem dolgozik, de lássuk be; nincs is rá szükségem. Teljesen felesleges, hogy bárki más megakasszon, a saját gondolataimnak én vagyok az ura, ha meg összekavarodnak a dolgok, nem hibáztathatok senkit, hogy elszúrta helyettem. Hosszú idő után az első éles ügyem, akit beutaltak hozzám, tulajdonképpen nem is tudom, hogy kitől érkezett a hivatalos végzés, csak valami fejes pecsétje volt a küldeményen, úgyhogy nem is érdekel, megcsinálom a kapcsolatfelvetéli jegyzőkönyvet, aztán majd megnézem, hogy kinek kell és mit leírni. Közszeméremsértés.. Mekkora egy meggondolatlan barom lehetett a csaj.. A legjobb azt elvonultan, titkos zugban űzni. Bőven lehet izgalmat csempészni a szex-be, de ha valaki nem tud várni, amíg hazaérjen.. Hát ott tényleg baj van. Volt már dolgom szexfüggőkkel is, mit ne mondjak nálam sincsen ez teljesen jól bekötve, ám esetemben minden másból fakad, hogy ha nem tudom magamat normálisan elengedni, és már nem segít a többi, akkor felszabadító érzés lehet csak úgy dugni egyet. Na de most félre az én dolgaimat, a lány még húsz sincsen, valami perverzióra gyanakszom így elsőre, de hát még a sörösüvegeket se pakoltam el, így azokat villámgyorsan beszórom a hűtőbe, majd később elintézem. A nyári nagymelegre való tekintettel nem öltöny van rajtam, hanem egy sima sötét vászonnadrág, felülről pedig egy V nyakú póló, és sportzakó. Így is lehetek elegáns. A hajam ugyan rövid, és rendezett, de borotválkozni közel egy hete nem sikerült, van már borostám rendesen. Ha majd bemegyek a Mungóba, biztosan leugat valaki, hogy a kutya szájából húztak elő. Az anyjukat.. Megigazgatom az órámat, ami lassan már kezd rám rohadni ebben a melegben, majd az ajtó felé fordulok, amint meghallom a kopogást. Helyet foglalok gyorsan, és csak akkor szólalok meg, hogy szabad. Végtére is ez az én területem, néha szó szerint körbepisilem, hogy aztán a bejárónő undorral takarítson fel. Na igen, vannak borbőzös éjszakáim. - Szabad. – Szó szerint is kimondom, aztán várok. Felemelkedek, amint benyit, tehát az udvariasság megvan, legalább az első pár másodpercben, aztán úgyis nekem kell mindent irányítani. Szemérmetlenül szexi, és ezt nyilván tudja is magáról, hogy ha abban a színházban nem fogta vissza magát. Bármennyire is pókerarcot kéne vágnom, nyilvánvaló, hogy olyan nézéssel mérem végig, mint aki mindent tud a múltjáról. Legalábbis arról az alkalomról igen. De itt most nem számít gyanusítottnak, inkább csak meghallgatásról van szó, kivéve ha olyasmit találok, ami nem illik a profilba. - Üdv Ms. La Fontaine.. – Lépek közelebb, de nem nyújtok kezet, amíg ő meg nem teszi, ha megteszi egyáltalán. Ha nem, az se baj. A nevét illetően sejtelmesen megrándul a szám széle, nagy mesemondó lesz ez a lány? Az egyik fotelre mutatok, hogy üljön csak le, én pedig visszasétálok az íróasztalom mögé. Miután hasonló cipőben járunk, simán láthatja rajtam, hogy megvannak a démonaim, csak a koromból kifolyólag már durva szarkalábak látszanak a szemem alatt, és már a piálás se megy olyan jól, mint mondjuk öt éve. – Aurel Hastings, mint azt bizonyára tudja. Akar mondani valamit előzetesen, vagy én kérdezzek? – Nem veszek elő semmiféle jegyzetfüzetet, most még csupán ismerkedünk, de valahol mégiscsak a közepébe vágtam.
♫ Hangulat zene ♫ • Öltözet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Még mindig kissé tartok ettől az egésztől, de túl kell esni rajta. El kellene érnem, hogy a doki adjon valami jelentést, hogy az ég világon semmi bajom nincs és utána már szabad a pálya. Egyszerűen élhetem tovább az életemet, ahogyan eddig is tettem és nem lesz itt semmi gond. Nem akarom a nyarat azzal tölteni, hogy dokihoz kell járnom, hogy úgy érzem, mintha folyton figyelne valaki és jelentést kell tennem róla, hogy mikor mit csinálta. Ez tényleg olyan számonkérő. Egyébként sem értem az egészet. Fiatal vagyok, nem ebben a korban kell szórakozni? Jól tanulok, nincs gond a jegyeimmel sem, de időnként elkap a hév. Nem értem, hogy ezt miért mondjuk máris betegségnek. Nem vagyok én... függő... Persze jár az eszem dolgokon, de másnak is nem? A pasik sokat gondolnak a szexre és nem mondják őket máris függőnek. Én miért vagyok más, engem miért állítanak be annak vajon? Ez annyira... nem is tudom mi a jó szó rá, de baromira nem fair. A címet nem nehéz megtalálni, bár nem tudok sokat az illetőről, de legalább már azt igen, hogy valami fickó lesz. Adja az ég, hogy ne valami öreg idióta legyen, aki majd órákat fog arról papolni hogyan kell élnem az életemet és hogy min változtassak, meg hogyan fogjam vissza magamat és akkor majd nekem is jobb lesz. De ha egyszer így jó? Nagy levegő Blaire, nem lesz semmi gond. Megérteted a pasassal, ha öreg, ha nem, hogy semmi bajod. Elmagyarázod neki a dolgokat a te szemszögedből és kész. Menni fog! Elérem az épületet, ahol első körben felmérve a terepet célzom be az adott emeletet. Azt sem tudom lesz-e titkárnő, vagy efféle, de majd meglátjuk. Elérve az ajtót kopogok. Időpontom van, tehát a pasas tudja, hogy jövök. Tikkasztó a meleg, szóval remélem, hogy a szoba le van védve hűsítő bűbájokkal, mert bár lenge hosszú, farmer ruhát vettem fel, ettől még baromi melegem van. Egyébként is, a nyár cseppet sem kedvez nekem, hiszen mindenki elég lazán öltözködik. A csajokon is minden kilátszik, meg persze a pasik is lazán, testhez állóan öltözködnek és miután látják a csajokat... hát én kiszúrom ám, amikor valaki úgy flangál az utcán, hogy be van indulva. Lehet azt látni mikor dudorodik másképp a nadrág. És akkor nekem ez ne legyen indok arra, hogy én is be legyek indulva? Annyira szemét dolog. Feszülős nadrágok, formás pasi hátsók, feszülős felsők, meg ujjatlanok... Megrázom a fejemet, egy pillanatra a szememet is lehunyom, aztán újra kopogtatásra emelem a kezemet. - Hello! - nyomom le szépen a kilincset. A jó ég tudja illik-e így betörni, vagy várni kell, hogy ajtót nyissanak? Mindegy, tudják, hogy jövök és maximum majd a kezelés keretein belül azt is elmagyarázza a doki, hogy nem szabad csak úgy bemenni valahová, mert nem illik.
//