2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Morgana Ripper Születési hely és dátum: Liverpool, Anglia . 1973. március 13. Csoport: Varázshasználó Patrónus: keselyű Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Újságíró, de mellékállásban egy mugli étteremben pincérnő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Az emberek manipulálása a lételemem, szeretem ha minden úgy megy, ahogyan azt én akarom, akkor amikor én akarom és ott ahol én akarom. Szóval igen, nagyon erőszakos egy nőszemély vagyok és akkor amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt fejben elképzeltem, akkor olyan dühkitöréseim van, hogy olyat még szem nem látott, bár öt perc múlva már semmi bajom. Szakmámnak megfelelően nagyon rámenősnek kell lennem, tehát nem adom fel már egy bukkanó után, nagyon sok minden kell ahhoz, hogy feladjak valamit. Fontosnak tartom, hogy utódaim majd megmaradjanak aranyvérűnek, tehát aranyvér mániám, vagyis inkább úgy mondom, hogy arra való büszkeségem nem fakult az évek alatt, sőt csak nagyobb lett. És ha már a nagyságnál tartunk, tagadhatatlan, hogy hatalmas egóval rendelkezem. Sokan hinnék rólam, hogy egy érzelemmentes, befakult nő vagyok, ám ez abszolút nem igaz rám. Szeretni igenis tudok, bár ahhoz az illetőnek is kell tennie, hiszen egy másodperc alatt egy életre is meg tudom utálni, és itt megjegyezném, hogy nagyon haragtartó típusú vagyok. Azonban vannak rosszabb napjaim, akkor teljes letargiában vagyok, mindenkivel flegmázok és nem érdekel semmi, csak saját problémáim. Kinézet, megjelenés: Szemem csokoládébarna, és legfőbb jellemzője, hogy mindenegyes gondolatomat elmondja, így anélkül is lehet tudni mit gondolok, hogy kimondanám, hisz minden ki van írva az arcomra, szinte mindig. Hajam, akárcsak szemem, szintén barna színben tündököl, s lapockámig ér le nagyjából, tehát nem annyira hosszú, de azért rövid se. Nem vagyok egy magas hölgy, csupán százhatvanhat centiméter magas vagyok, sokan mondják magasságom és személyiségi jegyeim alapján, hogy egy kis méregzsák vagyok. Szám felett, jobb oldalt, található egy anyajegy, amit én megnyerőnek gondolok, így nem szedettem le soha, pedig többen is mondták, hogy úgy szebb lennék. Megjelenésem mindig változó, hajam van, hogy kiengedve hordom, de látható vagyok lófarokba kötötten is vagy egy egyszerű konttyal. Ruhatáram színes és magas sarkúkban gazdag. Ékszereim egymásba gabalyodva hevernek az asztalomon, de egy-kettő azért azokból is megtalálható rajtam. Azt is szeretem, ha smink van rajtam, de anélkül is megvagyok elégedve magammal, így van, hogy ki vagyok kenve, van hogy nem, ez általában a kedvemtől függ.
Előtörténet: Nos, történetem szüleim megismerkedésénél kezdeném. 1969 májusában ismerkedtek meg szüleim, lévén annak, hogy édesanyám francia volt, apám pedig munkaügyben járt arra. Megismerkedésük során mindkettejükről kiderült, hogy ereikben mágusok vére folyik, így a szerelem egyre nagyobb lett köztük. Apám családjának csupán annyi baja volt anyámmal, hogy félvér, de apámat – aki mellesleg aranyvérű – ez nem érdekelte, 1971. június tizenharmadikán feleségül vette szerelmét. Édesanyám nehezen esett teherbe, így amikor megszülettem 1973. márciusában, nagy volt a boldogság és körülbelül a második Megváltóként gondoltak rám. Két évvel születésem után a világra jött az öcsém, akitől anyám és apám teljesen el volt olvadva, én minden egyes nappal még jobban a háttérbe szorultam, ami nem volt egy kellemes érzés. Apámról mindig is tudtam, hogy érdekes nézeteket vall, de sose gondoltam volna, hogy ennyire rossz útra lép. Ugyanis halálfalónak állt, ami először bevallom tetszett, bár hét éves fejjel nehezen tudtam reális képet alkotni, s nem fogtam fel a súlyát ennek az egésznek, sőt egyenesen jó poénnak tartottam azt, amit a Nagyúr művelt a világgal és a sárvérűekkel. Ám a bukása után, eléggé nagy bajba került szerény kiscsaládunk. Apámat letartóztatták, s az Azkabanba dugták. Anyámnak akkor nem volt munkája, hiszen feleslegesnek ítélték apámmal, hogy legyen neki, de az adósságok hamar hatalmas méreteket öltöttek, a családi vagyonunkat pedig ugye elkobozták, így nem volt más választása, mint eladni hatalmas házunkat. A szerzett pénzből egy kis, panelba kényszerültünk, Liverpool belvárosába. Anyám éjszakai bárokban dolgozott, hogy valahogy eltartson minket, de a balszerencse üldözött minket. Kilenc éves koromban, egy augusztusi reggelen anyám szívszaggató sírására ébredtem. Betörtek hozzánk olyan radikális, halálfaló gyűlölők, akik álmában megfojtották öcsémet, majd a szemem láttára gyilkolták meg anyámat. Nem tudom, hogy direkt hagytak-e életben, vagy nem tudták, hogy én ott vagyok, de a két gyilkosság után otthagyták a lakást. Nem tudtam mit tegyek, sokáig csak ültem ott halott, csonka családom mellett és néztem ki a fejemből. Aztán beugrott, hogy Liverpool mellett nagymamáméknak vanegy birtoka, ahova minden hétvégén eljönnek Amerikából, így elindultam oda. Azután tehát nagyszüleim vettek szárnyaik alá, s a kedvemért odaköltöztek véglegesen Liverpool-ba, így életem tizenegyedik nyarán a Roxfort-ból kaptam meg a levelem, nem valami amerikai, számomra ismeretlen iskolából. Mire beléptem a Roxfort-ba, már büszkén viseltem mindent: hogy apám, bár halálfaló volt, iszonyatosan bátor és nagyszüleim elmémbe vésték az aranyvér mániát, arra voltam a legbüszkébb. Személyiségi jegyeim alapján a teszlek Süveg mindenféle gondolkodás nélkül a Mardekárba osztott, így abban a házban töltöttem iskolás éveimet. Rengeteg barátom, vagyis inkább úgy mondanám csatlósom volt, mindig én voltam a vezéregyéniség, mindenkinek engem kellett követnie. A Roxfort befejezésével újságíró lettem, a Reggeli Prófétánál, de mivel nem igen köt le, vagyis túl sok a felesleges energiám, ezért mellékállásban vállaltam el a pincérnői állást, egy szomszédos kis üzletben.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morgana Ripper 2017-09-03, 08:31
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Érdekes egy leányzó, de kifejezetten érthető a személyisége, a történtek tekintetében. Mondjuk, az meglepett, hogy nem halálfalók ölték meg a családját, hanem az ellentábor Az ember azt hinné, hogy a gonosz ellen küzdő emberek nem tesznek ilyesmit. Mindenesetre, a jellemfejlődés ebben a tekintetben meg is van magyarázva Nem érdemes vele ujjat húzni, sok gondot fog okozni még az ellenségeinek, annyi szent Utadra engedlek, hass, alkoss, gyarapíts,. jó játékot
Az ember azt hinné, hogy a gonosz ellen küzdő emberek nem tesznek ilyesmit. Mindenesetre, a jellemfejlődés ebben a tekintetben meg is van magyarázva 
Nem érdemes vele ujjat húzni, sok gondot fog okozni még az ellenségeinek, annyi szent 