2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Clara Bouleward Születési hely és dátum: London, 2000.04.20. Csoport: Griffendél Patrónus: Macska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: -
Jellem: jóindulatú, naiv, segítőkész, békés. Akaratos, ironikus, merész., gluténérzékeny. Ellentétes érzelmekkel rendelkezik, nem könnyű kiismerni, még önmagával sincs igazán megbékélve. Alapjában véve lehet rá számítani, jóindulatú, szívesen segít másoknak.
Kinézet, megjelenés: Ovális arcú, barna szemű, középbarna hajú, 168 cm magassággal rendelkező, határozott fellépésű, vékony testalkatú lány. Általában szimpatikus benyomást szokott kelteni, de az érzéseit sokszor képtelen palástól, ha dühös, akkor jobb messziről elkerülni.
Előtörténet: Minden úgy kezdődött, mint a mesékben. Egymásratalálás, nagy szerelem és ennek a gyümölcsei. Előbb nővére érkezett meg, majd hét évvel később ő maga is. Csodás tavaszi nap volt az áprilisban, már késő tavaszi idővel. Nem lehet véletlen, hogy annyira kedveli ezt az évszakot azóta is. Ő maga félvér, édesanyja minisztériumi dolgozó, édesapja pedig orvos. Boldog család voltak mindig is, persze őket se kerülték el behatások, vagy éppen viták, ennek ellenére mindig erősebb volt a kötelék köztük, mint más. Talán pont ez és a kislányos felfogása ragadta őt el annyira, hogy merjen bízni és hinni abban, hogy neki is lehet ilyen könnyed, mesebeli sorsa. Ez a hite később se hagyott alább egyébként. Ahogy a testvérét, őt is próbálták a reális világhoz, a valósághoz igazítva nevelni és terelgetni, több-kevesebb sikerrel. Clara-nak azonban bármennyire próbálta magát érdektelennek mutatni, és boldog lenni a kicsitől is, ami jut neki az apjából, nagy érvágás volt az, hogy nem volt mindig egész ez a család. A munka elszólította tőle, kicsit talán haragudott is. Persze ezt később megértette miért volt, de a végkimenetel csak még nagyobb sebet ejtett rajta.Az édesapja rengeteget volt távol az utóbbi időben az otthonuktól, ezt pedig nehezen fogadta el a lány. Egy nap azonban sajnos rossz hírt kapott a család, ugyanis arról értesültek, hogy az édesapa munkahelye gondatlanság miatt felrobbant, és több száz emberrel együtt a családfő is elhunyt. Míg nővérének célja lett hasonló útra térni azután, hogy édesapjuk elhunyt, addig Clara céltalanná vált. Ő maga sokkal művészetesebb beállítottságú volt, mint más a családban. Aztán ez mind apró darabokra hullott körülötte, nem találta a helyét, ahogy azt sem tudta elviselni, hogy olyan emberek vannak a világban, mint aki miatt az apjának meg kellett halni. A hite tartott egyedül benne még a lelket, az, hogy mindenkiben van jó, és mindenki lehet jó, csak segíteni kell nekik. Nem büntetni akarta az embereket, hanem segíteni nekik. Nem igazán találta a helyét a világban, csak tengett, lengett... nem is érezte célját az életnek, hosszabb időbe tellett neki, mire elfogadta apja halálát. Persze nem volt mindig, minden ilyen borús, nagyon szép gyermekkora volt, szerette az embereket, máig nagyon társaságbarát, bár főleg azokkal elég felszabadult, akiket már kiismert. Sok ismerőse lett, barátja is van bőven, szociálisan mindig is rátermett ember volt. Mindig mosolygott. Édesanyját nagyon szereti, édesapját is legalább ennyire szerette. Mindig is nagyon család-és embercentrikus volt, ezt pedig nővére érezhette a leginkább. Olyan volt neki, mint egy második legjobb barátnő, mindig, mindenről beszámolt neki, nem féltett tőle semmi apró titkot sem. Mindig is jól kijött a nővérével és az édesanyjával, ez adott neki ahhoz erőt, hogy képes legyen a továbblépésre. A nővérével kapcsolatban… most olyan furcsa minden, bár nem szereti kevésbé, valami mégis elakadt. Nem volt eredetileg szándékosan, egyszerűen annyira összezavarodott benne minden, na meg megfogadta, hogy igyekszik nem nagyon hamar fellángolni dolgok vagy emberek iránt, és csalódást sem akar okozni a testvérének azzal, hogy merre jár, és mit csinál. Csak él, nincs azzal semmi gond, legalábbis nem akar belőle. A korai időszakához képest nagyon mosolygós és boldog mindennapjai vannak, csak a bizalommal és a nyitottsággal akad néha problémája. De reményei szerint egyedül, egy új helyen ez megváltozhat. Választásra a neves Roxfort iskolára esett, mert mindig is egy színvonalas iskolába szeretett volna kerülni, egy ismerőse révén, aki ott végzett, tisztában volt vele, hogy magas az oktatási színvonal. Már az általános iskolában is jó tanuló volt, ezért szerette volna, ha egy elismert intézményben tanulhatna tovább, ezt sikerült is elérnie, úgyhogy már egy ideje a Roxfort diája. Annak ellenére, hogy nagyon jól érzi itt magát, még csak kevés barátra sikerült szert tennie, mert az emberek nehezen bírják elviselni a gyors hangulatingadozásait. Egyelőre még ő maga sem tudja, hogy mit akar, de mindent belead, hogy minél jobb eredményeket érjen el, úgyhogy az ideje nagy részét a tanulás tölti ki.
