2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Remy Hector Fawley Születési hely és dátum: 1964. május 23. (Wales) Csoport: Varázshasználó Patrónus: Maine coon macska Foglalkozás: sajtóreferens, szóvivő Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Mágiatörténet – kiemelkedő Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Az emberek leginkább a kommunikatív, közvetlen jelzőkkel illetnek, és ez valóban igaz is rám az esetek döntő többségében. A munka világában, amely nálam a sajtót és a nyilvános szereplést jelenti, ezek elengedhetetlen tulajdonságok. Probléma nélkül beszélek bárkivel, bármiről, a nagy közönség nem okoz számomra problémát. Könnyen alkalmazkodom bármilyen szituációhoz és a rögtönzés sem esik nehezemre. De ez nem azt jelenti, hogy Gilderoy Lockhartot megszégyenítő nyájassággal és színpadiassággal rendelkezem. A munkám alapvető követelménye, úgy gondolom, hogy talpraesett legyek és bármilyen helyzetből ki tudjam vágni magam. Ha egy sajtótájékoztatóról vagy interjúról van szó, végtelenül kedves tudok lenni, de ezektől az esetektől eltekintve nem gond az sem, ha két mondattal kell a porba tipornom valakit. Ilyen a politika világa, aki erre nem képes, az vagy elbukik vagy olyan középszerű, hogy a kutya sem kíváncsi rá. A magánéletem már más kérdés. Egyedül nevelem a két tizenegy éves átokfajzatomat, Brunót és Poppyt, úgyhogy a türelmem az évek során elég sokat edződött. Egy dolog fontosabb számomra a munkámnál, méghozzá ők ketten. Sosem tartottam magam a legönzetlenebb, legbátrabb embernek, de értük tényleg bármit megtennék. Olykor szörnyű bűntudatom van, hogy nem tudok velük annyi időt tölteni, mint amennyit szeretnék, de ez idén a Roxfortnak köszönhetően megváltozott. Ők ott kezdték a szeptembert, azóta pedig rémesen üres a ház nélkülük. Viszont legalább nem érzem rosszul magam, ha reggeltől estig haza sem megyek – ez mostanság nagyon gyakran megesik. Azért persze így is feltalálom magam unalmas perceimben, ha más nem, lekötöm magam egy könyvvel vagy elszórakoztat a családi kutyánk, Dementor. Nem szokásom unatkozni, annál sokkal aktívabban élem az életem, muszáj mindig csinálnom valamit. Bizonyára ezért kerültem annak idején a Hollóhátba - a szűk családban elsőként -, mert mindig kattog valamin az agyam.
Kinézet, megjelenés: Átlagos testalkatúnak tartom magam, de némileg alacsonyabb vagyok a szokásosnál. A göndör, sötét hajamat apámtól örököltem, ahogyan az arcvonásaimat is. Gyerekkoromban szörnyen idegesített, hogy mást sem hallottam a hozzánk látogató rokonoktól, mint hogy „kiköpött apád vagy”, „mintha csak az apádat látnám” és effélék. Egy idő után szörnyen unalmas tud lenni, de ezt biztosan minden gyerek megtapasztalja. Egyedül a szemszínemet örököltem anyámtól, ami feltűnően kék. Az öltözködésem többnyire a munkámhoz igazodik, nevezzük lazán elegánsnak.
Előtörténet: Manapság, ha kikérdezel valakit az életéről, biztosan nem kapsz olyan választ, hogy „csendes és nyugalmas”. Valljuk be őszintén, az elmúlt évtizedek békéjét megelőzően mindenkinek kijárt a rosszból, származástól függetlenül. Mindenkinek van mit mesélnie, kinek többet, kinek kevesebbet, kinek szebbet, kinek csúnyábbat. Azt hiszem, ami a mi családunkkal történt, nem igazán lóg ki ebből a sorból. Sőt, ami azt illeti, egészen mindennapi. Második gyerekként születtem a családba, a bátyám, Julian hat éves volt ekkor. A gyerekkoromról semmi különöset nem tudok mondani, úgy telt, mint bármelyik aranyvérű varázslócsalád másodszülöttjeként. Apám a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetőjeként nem sokat volt otthon, akkor is többnyire ledöntötte a lábáról a fáradtság. Úgyhogy inkább anyukám nevelgetett minket a maga tyúkanyós módján. Az a típusú anyuka volt, aki még augusztusban is sálat köt a fia nyakába, nehogy megfázzon, és egyetlen köhintés után már rohant is orvost hívni. A bájos túlaggódásán kívül persze máshogy is megnyilvánult a szeretete, minden lehetséges módon, és ez a mai napig nem változott. Bár néha nehéz megértetnem vele, hogy eszem én rendesen, nagyon sokat is eszem, és nem, nem vagyok kórosan sovány. Valószínűleg aggódni is kezdenék, ha nem egy efféle megjegyzéssel fogadna minden alkalommal, mikor meglátogatom. Tizenegy évesen, mint minden varázslógyerek, én is megkezdtem a tanulmányaimat a Roxfortban, a Hollóhát táborát erősítve. A bátyám mardekáros volt, ahogy előtte apám is, úgyhogy némileg meglepődtek a dolgok alakulásán, de ez a csoda is három napig tartott. A diákéveim alatt elég jól tanultam még a hollóhátasok között is. A kezdetektől fogva a Mágiatörténet volt a kedvenc tantárgyam, nem kevés ember döbbenetére. Ez lehetett az első ok, ami végül a politika iránt is felnyitotta a szemem – a családunkban nem elsőként, hiszen a dédnagyapám, Hector Fawley mágiaügyi miniszterként is tevékenykedett, és az apám is elsődlegesen a külpolitikával foglalkozott. A másik ok, ami még inkább meghatározó tényező ebben, az Voldemort Nagyúr uralma. A mi családunkat sem kerülte el az első varázslóháború szele, aranyvérűek lévén nem maradhattunk ki belőle. Kisfiúként ebből eleinte nem sokat érzékeltem, az apám és a bátyám nem voltak különösebben fontosak a halálfalók között, azonban ahogy egyre jobban megértettem a körülöttem zajló eseményeket, úgy sok minden világossá vált számomra. A Sötét Nagyúr bukása előtt nem sokkal az apám és a bátyám is meghaltak egy összecsapás során. Egyikükkel sem volt igazán szoros a viszonyom, de a halálhírük végtelenül megrázott. Értelmetlennek éreztem, dühös voltam, amiért egy ilyen ostoba eszme ragadta el őket. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy anyukám nem omlott össze és nem hagyta, hogy egyedül kelljen ezt megemésztenem. És azt sem engedte, hogy dühömben valami ostobaságot tegyek. Így vészeltük át kettesben ezeket a gondterhes hónapokat. A Roxfort elvégzése után nem maradtam otthon, az események és a kíváncsiság egyaránt hajtott, mikor elhagytam az országot tanulási céllal. Európa több országát is megjártam: Franciaországot, Svájcot, Németországot és még sorolhatnám. Mind közül a legfontosabb Dánia volt, itt ismertem meg a későbbi feleségemet, Freyát. A rúnák voltak a mindenei, ezt is tanulta az egyetemen. Már az első percben lenyűgözött az eszével és a humorával. Egy évet töltöttem a Koppenhága melletti varázslók lakta városban, mielőtt hazatértem volna, ekkor viszont már Freyával együtt. Nagyjából fél évvel rá össze is házasodtunk, később pedig megszülettek a gyerekek. Mikor megtudtuk, hogy ikrek lesznek, elsőre eléggé megrémültem a dupla felelősségtől, de végül sikerült leküzdenünk a kezdeti a nehézségeket. Némi nagyszülői segítséggel… jó, rengeteg nagyszülői segítséggel. Ekkoriban kezdett alakulni a karrierem is. Sokáig különböző alapítványoknál dolgoztam lobbistaként, sajtóreferensként, hol egész közel a politikai élethez, hol kissé távolabb. Az 1990-es választások előtt egy frissen alakult párt felkért, hogy dolgozzak velük, én pedig igent mondtam nekik. Meggyőztek a liberális, haladó nézeteikkel, nem véletlenül maradtam náluk azóta is. Hiszek benne, hogy a varázsvilágra ráférne egy alapos változás. Talán már nem tartja terrorban egyetlen sötét varázsló sem a mugliszületésűeket, de van még hová fejlődnünk. És még rengeteget kell tennünk azért, hogy egy olyan világot hozzunk létre, amiben egyetlen Voldemort Nagyúr sem kényszeríthet embereket arra, hogy a szolgálatába álljanak és az életüket adják egy undorító célért. Amilyen sikeresen alakult az életem a munka területén, olyan csapnivalóan minden más. Alig voltak néhány évesek az ikrek, mikor észrevettük, hogy Brunóval nincs minden rendben. Nem olyan volt, mint a vele egyidős kisfiúk, magába zárkózott, későn tanult meg beszélni és nagyon nehezen tűrt minden testi kontaktust. A húga mindenben nagy segítségére volt, megnyugtatta, ha arra volt szükség és jobban megértette mindenkinél. Még nálunk is. Ha lehetne egyetlen kívánságom, az biztosan az lenne, hogy jobban megértsem a fiamat. Imádom így is, de szeretnék neki segíteni… A probléma alatt viszont nem Bruno viselkedésére céloztam. A feleségem három évvel ezelőtt, egyik napról a másikra elhagyott. Gondolom, észre kellett volna vennem az árulkodó jeleket, de vagy nem akartam vagy túlságosan lefoglalt a karriercsinálás. Talán a kettő egyszerre. Minden esetre válni akart és hamarosan kiderült, hogy már elég régóta van egy másik férfi is az életében. Ha valamiről nem szeretnék bővebben beszélni, az ez. Azóta hármasban élünk a gyerekekkel, akik az ünnepnapokat kivéve nem igazán találkoznak az anyjukkal. Jobb is így, Bruno nagyon nehezen viseli a változásokat. Ha otthon vannak, rengeteg időt töltenek anyámmal, és kaptak egy bűnronda kutyát is, hogy legyen mivel játszaniuk. De nyilván a nagyanyjuk és egy Dementor nevű nyáladzó kutya sem pótolhatja az életükben a csonka család okozta űrt. Idén kezdték a Roxfortot, életem második legnehezebb elválása volt ez. És azt hiszem, nekem több okom is van aggódni, mint más szülőknek. Csak reménykedni merek benne, hogy a fiam jól fogja viselni az iskolát és Poppynak sem nagy teher állandóan szemmel tartani őt. Ami a munkámat illeti, jelenleg feltett szándékunk a következő választásokon nyerni Caramelékkel szemben. A párt népszerűsége növekszik, de egyelőre nehéz megítélni, mire lesz ez elegendő. Én optimista vagyok.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Remy Fawley 2017-05-20, 15:37
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Végre, egy politikai életben is tevékenykedő karakter, nem sok hasonlóba fut az ember ezen az oldalon A karaktered jelleme jól sikerült, igazán passzol hozzá a munkája és a magánélete is, semmiben sem találtam kivetnivalót, még némi humorral is sikerült megspékelned az ET-det, aminek én általában kifejezetten örülni szoktam A fogalmazásod nagyon tetszik, nem tértél ki a felesleges részletekre, de mindent megírtál, amire az ember elsőként rákérdez, egyáltalán nem éreztem hiányát semminek sem Szóval: sok sikert a politikai pályádhoz, rengeteg türelmet a gyerekekhez, sok szerencsét a volt asszonnyal és minden jót kívánok neked! A játéktér szabad, vedd birtokba, építsd ki a kapcsolataidat és élvezd
A játéktér szabad, vedd birtokba, építsd ki a kapcsolataidat és élvezd 