2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Petra von Rosemberg Születési hely és dátum:Dél-Potsdam, 1977. augusztus 08. Csoport: Hollóhát Patrónus: Lipicai ló Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam – Auror szak Képesség:Legilimentor Mágikus adottság: Akrobata Familiáris:Kerecsen sólyom Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Erős, következetes, határozott jellem. Legfőbb követendő példának Robert bácsikája vasszigorát, és fegyelmét tartja. Hiszi, hogy kemény munkával, világos, és határozott célokkal bármi lehetséges. Rend, és felelősségtudat határozza meg az életét, és cselekedeteit. A család számára szent dolog, és mindennél, és mindenkinél előbbre való. Hiszi, hogy mivel egy előkelő nagy felelősségű aranyvérű családból származik, ezért neki is nagyobb felelősséget kell vállalnia a társadalom, és a közemberek életének jobbá tételében. Épp ezért igen makacsul ragaszkodik szigorú etikai elveihez. Azokból egy betűt sem engedne el, még kínzás hatására sem. Igen visszafogott, udvarias. Ezt is követendő példának tekinti. Ugyanakkor roppant makacsságáról, és elképesztő kitartásáról máris legendák szólnak az utolsó éves egyetemisták köreiben. Egyes ellenségei, és irigyei azt hihetik, hogy az a kiemelkedő londoni aurori állás a szervezett bűnüldözési osztályon, melynek várományosa, amint leteszi utolsó záróvizsgáit is, azt csak igen befolyásos, jelentős politikai hatalommal bíró bácsikájának közbenjárásának köszönheti. Ez persze nem igaz. Saját kitartóan kiemelkedő teljesítményének köszönhetően figyeltek fel rá máris leendő felettesei.
Kinézet, megjelenés: Szőke, tipikus német származású arisztokrata. Talán családi származása miatt, de mindig a legújabb, és legkifinomultabb ruhákban, és kiegészítőkkel látható. Leginkább fekete kosztümökben. Rendkívül csinos megjelenésű, és kifinomult modorú. Elsőre is van benne valami tiszteletet parancsoló, az arcán játszó fiatalos báj ellenére. Maga a kecses elegancia. A látszat ellenére mégsem az a törékeny kis barbie baba.
1977. augusztusa elképesztő boldogságot hozott Stephan von Rosemberg, és felesége Amelia von Rosemberg számára a Dél-Potstami magán kúriájukban. Ugyanis a magán bába-gyógyítóasszony segítségével, akit az elmúlt hónapokban alkalmaztak megszületett egyetlen, erős, és egészséges leányuk Petra von Rosemberg. Az aranyvérű, előkelő máguscsaládnak mi sem volt természetesebb, minthogy hatalmas jótékonysági fogadás keretén belül ünneplik meg ezt a hatalmas társadalmi eseményt. Természetesen meghívást kapott a mágusvilág minden jelentősebb, és ismertebb személye. Bár a család életvitelszerűen 1944. óta élt London melletti hatalmas birokon, azért Dél-Potsdami kúriájukat is megtartották. A családfő Stephan von Rosemberg, és nagyobb öccse Robert von Rosemberg a Londoni Mágiaügyi Minisztériumban töltenek be igen fontos beosztást. Ámbár olykor felkérése kisegítik a német mágiaügyi hatóságokat is ebben-abban. Kisebbik öccsük Vendel von Rosemberg sajnálatos módon a család fekete báránya. Kósza, és léha életet él, zavaros nőügyekkel tetézve. Időnként felbukkan bátyainál némi pénzmagot kérni. Egy igazi semmirekellő a család többi tagja szemében.
A család életében szinte észre sem venni máris eltelt csaknem öt év. Csodálatos öt év, melyet egy aranyos eleven kislány aranyoz be. Gondterhelt öt év, melyet fenyegető, éledő, erőre kapó sötét erők árnyékolnak be. A London melletti magán bírtok hatalmas tölgyfaborítású lépcsőjén egy kicsi lány rohan lefelé. Őt megelőzi néhány hajtogatott papírrepülő. Már rég le kellett volna esniük a földre, de valami mégis a levegőben tartja őket. - Apa nézd! Apuciii! Szeretlek! – ugrik egy szigorú küllemű férfi nyakába a kicsi lányka. - Én is szeretlek kicsi hercegnőm. –mosolyodik el végre a komor férfi, aki egyben büszke családapa is. Még csak öt éves, és máris milyen ügyesen varázsol. Mi lesz majd, ha ténylegesen megtanulja irányítani a mágikus képességeit. - Elnézést Uram! Mire megfordultam már… - Semmi baj Dadus. Most viszont vigye fel a kis hercegnőmet, és fektesse le a délutáni alvásra. – hangzott a szigorú családfői utasítás. Természetesen senkinek sem jutott eszébe ellent mondani. Még a kicsi Petrának sem. Rég megtanulta már, hogy édesapja rajong érte, de éppen ezért ha utasításba ad valamit, például hogy aludni kell, akkor ott vitának helye nincs. Stephan visszafordult a befolyásos vendégei felé, akik az angol és német bűnüldözési osztály vezető tisztviselői voltak súlyos gondokkal…
Robert von Rosemberg lassú, kimért léptekkel sétált a kis német eldugott kúria bejárata felé. Komor hangulata, és mély gyásza ütöttek vérző sebet lelkén. Vajon hogyan történhetett mindez? Alig egy hete még egy boldog nagy család voltunk. Stephan, a felesége, a kicsi lányukkal, a terhes feleségem, és én Robert von Rosemberg. Hatalmas boldog család. Együtt. Most pedig nekem kell elmondani. Miért pont én? Hogyan szakadhatott rám mindez, mint derült égből a villámcsapás?! Mit mondjak majd, ha rám néz, ha szüleiről kérdez? - Bácsikám! Bácsikám! – máris itt van. Nevetve szalad. A nyakamba ugrik, és puszit ad. – Szeretlek bácsikám! - Én is nagyon szeretlek. Gyere, menjünk be. Valamit meg kell beszélnünk. – viszem be a karjaimban. A tényeken nincs mit szépíteni. Nincs mit változtatni. Közönséges bűnőzök ölték meg a szüleit. A bátyám és a feleségét. Stephan és Amelia nincsenek többé. Mától én lettem a családfő. Az én felelősségem, és kötelességem helyettük is gondoskodni a gyermekükről. Így lesz már. Mert a család szent. Védeni és vigyázni kell.
Újabb három év telt el. Két gyönyörű kicsi lány szaladgál, játszik egymással a londoni birtok udvarán. Robert von Rosemberg boldogan, és büszkén nézi a gyermekeket a teraszon ülve. Egy házimanó jön. Jelenti az ajándék megérkezett. A kis Petra szülinapja van. Csodás, boldog nap. Robert ritka kivételes mosollyal arcán viszi a kicsi Petrát kézen fogva a birtok istállójáig. - Hűűű de szép fehér ló! – álmélkodik a szőke lányka. - Tetszik? A tiéd. Ő a szülinapi ajándékod. - Gyönyörű, és tényleg az enyém? - Igen. Ha egyszer azt mondtam. Ez egy lipicai mén. Az anyukádnak volt ilyen lova. Tulajdonképpen ez a ló is abból a vérvonalból származik, mint édesanyádé. Elég nagy vagy már, hogy gondoskodni tudj egy saját állatról. Érted mit akarok ezzel mondani? - Igen bácsikám, azt hiszem. Nekem kell gondoskodni, és vigyázni rá, ahogyan te vigyázol rám. Mert ez az én felelősségem. Szélvésznek fogom hívni. - Rendben. Okos, gyönyörű kislány vagy. Büszke vagyok rád.
Újabb évek telnek tova a birtokon, és a kicsi Petra máris levelet kap Roxfortból. Alig várja már a vonatindulást. Új izgalmas élet várja ott. Biztos családi háttér itt. A Roxfort maga a csoda. Talán túlon túl is. Sok érdekes új ember. Petra hamar a legnépszerűbb hollóhátas lányok egyike lett. Túlságosan is népszerű talán. Ennyi új barát, és élmény között kinek van ideje annyit tanulni. Sajnos mire jön a karácsinyi szünet már több jegye csak elfogadható, és várakozáson felüli. Ez pedig nem olyasmi, ami a Rosemberg családban elfogadható lenne. Itt a móka vége. Robert bácsi szörnyen csalódott és mérges ám a rossz jegyek miatt. Ebben a családban csak a kitűnő az elfogadható. Jól tanulni nem kiváltság, hanem kötelesség. Erre bizony a kis szőkeség is hamar rádöbbent, amikor a teljes téli szünetet a szobájában, játékok nélkül, büntetésben töltötte tanulással, piros sajgó popsival. Méghozzá a tudattal, hogy minden késődélután szigorú bácsikájának kell beszámolnia az aznapra feladott pótolandó anyagból. Mire eljött az évvége a kicsi szőke lány, bár még mindig igen népszerű volt, de már szín kitűnő is. Nem okozhat többé csalódást bácsikájának, és nénikéjének. Természetesen évfolyam első, és prefektus is lett. Így telt el az első 7 Roxforti év. Szigorú, kemény tanulással.
Bácsikája, és nénikéje nem szóltak bele, hogy milyen szakirányon tanul tovább. Természetesen azonban tovább kell tanulnia. Ez is kötelesség. A lassan igen céltudatos, erős nővé cseperedő lány, persze régen döntött már. Auror lesz. Megtalálja a bűnözőket, akik elszakították a szüleitől. Gondoskodik róla, hogy más gyermekek ne nőhessenek fel szülők nélkül. Jobb, és biztonságosabb helyé teszi a varázsló társadalmat. Kerül, amibe kerül. Most végzős egyetemi hallgatóként, már a záróvizsgákra készülve is a céltudatosság tölti ki napjait. Tanul, és tapasztalatokat szerez. Bejár a Londoni Bűnüldözési Hivatalhoz gyakorlatra. Feladatait szigorú precizitással igyekszik ellátni. Hogyan másképp? Széles baráti körrel rendelkezik, de keveseket enged igazán közel. Még most is igen népszerű. Legjobb barátnőjének, egyben édes húgának is tekinti az unokahúgát, akivel nagyon szoros a családi kapcsolata. Ugyanakkor igyekszik saját kapcsolatokat teremteni. Nem pedig bácsikája befolyására támaszkodni. Nem mintha Robert bármikor kivételezne vele a hivatalban, csak mert az unokahúga, akit saját lányaként nevelt fel. Ez csak egy újabb ok, hogy még az átlagosnál is szigorúbb, és magasabb elvárásai legyenek a lánnyal szemben. A családi bálokon, és jótékonysági rendezvényeken is szívesen megjelenik, melyeket nénikéje szervez időnként. Hát így él ő egy igazán konzervatív szigorú aranyvérű családban…
A hozzászólást Petra von Rosemberg összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-02-04, 21:28-kor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Petra von Rosemberg 2018-02-04, 09:32
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Szia! Eddig nem volt hozzád szerencsém különösebben, de most mindenképpen kiváncsi voltam rád, és hát persze nem is csalódtam. Nagyon szépen megfogalmazott történet, látszik rajta a gondoskodás, és a szeretet, amivel a karakteredet kigondoltad, és életre keltetted. A PB választás igazán harmónikus, tényleg illik hozzá a német származás^^ A külső és a belső tökéletes harmóniában van, cseppet sem kétdimenziós a hölgy. Különösen tetszik, hogy a szomorú indítás ellenére teljes életet tudott végül élni, kitűzött célokkal, és családi szeretben. A fogalmazásod nagyon tetszetős, minden mondatnak súlya van, így már csak érdeklődve várom, hogy milyen irányban fogod tovább bontogatni a főhősnő auror vonalát Nem is tartóztatlak, hiszen már nyitott kapukat döngetsz, vár a játéktér, érezd jól magad!
Nem is tartóztatlak, hiszen már nyitott kapukat döngetsz, vár a játéktér, érezd jól magad! 
