2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Mimi Belloni Születési hely és dátum: 1980. május 13. - Róma Csoport: Mardekár Patrónus: paradicsommadár Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam - Látványmágia szak - Hangmágia és dalmágia szakosodás Képesség: Metamorfmágugus (még nem) Mágikus adottság: hangmágus 1. szint (még nem) Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: saját karakter
Jellem: Nem túl kedves és nem is túl szerethető. Igazi művészlélek, és ehhez a titulushoz társul pluszba a már jól hozzáillő hangulati ingadozás is. Nehéz természet, azonban erről nem tehet, az élet ilyennek nevelte. Mindig is csak egy aprócska tárgy volt a világban, még a családjában is. Anyja nem sokat foglalkozott vele, hiányát tárgyakkal elégítette ki, így Mimi elég hamar megtanulta hogy lényegében minden szorult helyzetben csak magára számíthat. Ami azért furcsa, mert az anyja a sötét oldal támogatója, és az asszony inkább támogat egy szervezetet, mint a saját lányát... igaz oda ténylegesen elég a pénz, vagy épp némi szép szó. Ettől függetlenül mosolygós, sokat nevet. Az más kérdés, hogy ennek az örömnek általában valaki más áll a középpontjában. Kevés barátja van, sőt, igazából csak felületesen ismerkedik. Nem egy igaz-barát típus, azokkal van, akikkel az érdek úgy kívánja. Sokszor ribancoz le másokat a háta mögött, és beszél is ki egy-egy személyt, bár mindezt csak azért teszi, hogy önmagáról elterelje a beszélgetést. Minden egyes megnyilvánulása megtervezett. Nem stratéga, egyszerűen csak tökéletesen illesztette magára azt a bizonyos maszkot, melyen nem akarja hogy bárki is átlásson. Erős jellem, törékeny nőiességét határozottságával, és jégcsap mivoltával igyekszek leplezni. Maximalista. Önmagát a zenében találta meg, az éneklésben és a zongorában. Mindkettőt profi módon műveli, önmagát ebbe a két dologban tudja a legjobban kiteljesíteni. Keményen dolgozik önmagán, hogy jobbá váljon, ám a változást a képességeire korlátozza, nem pedig jellemére. Jobb ember ennél nem próbál lenni, hiszen nem igényli. Őszinte, ha a helyzet úgy hozza, és ha szükséges annak lennie. Inkább másokkal szemben tud az lenni, a magával való őszinteségtől irtózik és fél. Soha nem ismerné be magának, hogy szüksége lenne valakire az életébe, aki meghozná a változást. A lelke mélyén vágyik arra, hogy foglalkozzanak vele, hogy ne csak egy tárgyként kezeljék. Nem vágyik menő és szép új cuccokra, ajándékokra, inkább vágyna arra, hogy valaki a lelkét simogassa végre, hogy csak valakivel egy jót beszélgethessen kötetlenül, felfedve a világ összes titkát, na és persze a sajátját. Hűséges, tikon Dumbledore mellett tette le a voksát. A körülötte lévő felnőttek közül talán a keresztapjával van a legjobb kapcsolata. Mivel apja gyermekként megszabadult tőle és anyjától, keresztapjára bizonyos fokig apjaként tekint. Kedveli a férfit, azonban talán jobban kedvelné, ha az nem akarna számára mindent megadni. Nehezen esik szerelembe, túl van már pár csalódáson, azonban inkább a szingliség mellett tette le a voksát. Szabad erkölcsű, nem jelent számára problémát egy-egy egyéjszakás kaland, féktelenül élvezi ilyenkor a másikat, önmagát, és a percet, éjjelt, ami megadatott. Keresztapjával és anyjával ellentétben nem katolikus. Vagyis, de, megkeresztelték, azonban a vallását nem gyakorolja, nem hisz istenben. Többek között ezért sem tartja ezt az egész szex dolgot rossznak. Nem gondolja hogy pokolra jutna azért, mert ismeri a testét, és bevallja a vágyait.
Kinézet, megjelenés: 164 cm, vörös hajú, kék szemű. Bőre porcelánszerű, olyan mint egy játékbaba. Orra egyenes vonalú, kinézetét anyjától örökölte. Tincsei általában kiengedve lebegnek apró termete körül. Elegánsan öltözik és kedveli a színes ruhákat. Zakó, blúz, magassarkú... szinte csak ezek alkotják a ruhatárát, na meg mostanában a kismama ruhák, melyek kellően felbőszítik.
Előtörténet:- Nem is értem hogy gondolták ezt az egészet! Tudod milyen szar érzés, mikor felmész a padlásra keresni valamit, és .. és ... valami olyat találsz, amire aztán soha de soha nem számítanál... - mondja a velem szemben ülő fiú, majd a mondat végén hatalmasat kortyol a poharából. Már másfél órája beszélgetünk, azonban valahogy nem jutottunk közelebb semmihez sem. Talán azért, mert én unom azt amit ő mond, meg hát elég szar hallgatóság is vagyok. A szavak összefolynak, és a mondandójának se eleje se vége. Őszintén, ha most megkérdeznék tőlem miről is hadovált, nem tudnám megmondani. Valami házról, egy nőről, meg hogy keresett egy kibaszott labdát a padláson, de ott mást talált. Lehet egy sikítószellemet... ki tudja... órák óta tartó szóáradatából nem derült ki semmi érdemleges. Lopva az órámra lesek, majd egy halk szusszanással jelzem leginkább saját magam számára, hogy már jó ideje próbálok tetszelegni a lelki szemetesláda szerepében, ami egyrészt nem én vagyok, másrészt meg amúgy is kit érdekel a nyomora? Az enyém sem érdekel senkit, akkor én miért is legyek tele empátiával? A percek óta a kezemben szorongatott rövidet egy határozott mozdulattal húzom le, kissé megrázom a fejem, kezem pedig megtörli az alkoholtól kissé nedvessé vált számat. A fiú - talán Marius, de a nevében már nem vagyok biztos - elhallgat, majd tekintetét le sem veszi rólam. Gondolom sejti már, hogy unom a banánt, és végre most először csendben marad. Bírom én a beszélgetéseket, de csak egy ideig. Belőle pedig épp elég volt, megismertem amennyire akartam, és isten látja lelkem ennél jobban már csak egyféleképpen akarom megismerni. Ujjaim pólójába akadnak, mikor előre hajolok, finoman közelebb húzom magamhoz és a füléhez hajolok. - Túl sokat beszélsz! Mit szólnál ha kicsit elterelném a gondolataidat? - kérdezem egy mosollyal a hangomban, majd válaszát meg sem várva fülébe csókolok. Szám megtalálja fülcimpáját, majd játékosan ingerelni kezdem ezen a kényes ponton egészen addig, míg a libabőr látványosan végig nem fut a bőrén. Mikor már kiszórakoztam magam, kissé eltávolodom tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Nem rossz pasi, az egyik barátnőm hívta fel rá a figyelmemet. Azonnal megakadt a tekintetem sötét haján, csillogó szemein, és a száján mely oly dús, és melytől oly sokat remélek. Nem tagadom beindított, valahogy gerjedek a vastag szájra, és akaratlanul is az orállal hozom összefüggésbe. Hogy perverz lennék? Nem hiszem, hiszen a férfiaknak is elég sok minden juttatja eszébe a szopást. Ez sem sokkal másabb... Még egy másodpercig farkasszemet nézünk, majd én teszem meg a kettőnk között lévő, felesleges távolságot. Szám a szájához ér, de csak finoman - a csókom rebbenő, akár egy pillangó szárnya. Finoman érintem, hiszen nem akarom elijeszteni. Ajkam az ajkán lágyan pihen, épp hogy csak simogatom. Azt a bizonyos lépést pedig ő teszi meg, én pedig elégedett morranással adom meg magam a vágynak, melyet már jó ideje érzek. Szája elnyílik, keze a tarkómra siklik majd sürgetően magához ránt. A lendület miatt közelebb kell menjek, kezem az ágyon a lábai között, szám a száján. Érzem növekvő izgalmát, és csak hogy ezt még inkább fokozzam immár rendesen megcsókolom. Szám elnyílik, nyelvem édes játékba kezd. Simogatom, szívom, harapom azt a csodálatos ajkat, majd szinte észrevétlenül mászok az ölébe. Lábammal derekát kulcsolom kezem végigvándorol a hátán enyhe nyomásokkal és cirógatásokkal kísérve, majd megállapodik a tarkóján, hajában. Ujjaimat belefolyatom dús bozontjába, majd mikor nem számít rá, erőteljesen markolok tincseibe és húzom hátra a fejét. - Menjünk hozzám, egy utcányira lakom... - mondom, bár a mondat inkább parancsnak hangzott. Íriszét az enyémbe fúrja, pillái félig nyitottak, majd bólogat. Velem együtt áll fel a kanapéról, majd tesz a földre, és a kabátjainkért indul. Tudtam hogy minden úgy lesz, ahogy én akarom. Ki tud nekem ellenállni?!
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Mimi Belloni 2017-04-03, 13:41
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Újabb művészlélek Csonka családban nőtt fel, az anyja sem igazán támogatta őt semmiben, de remélem, a zenében megtalálja a boldogságot Társként ajánlom a kisasszony mellé Justice Simmons-t, ő eléggé benne van mások kibeszélésében Az érzelmeket nagyon szépen körbe tudod írni, az erotikus ET nekem kifejezetten tetszett, elég szépen el tudtam képzelni magam előtt Kíváncsian várom, mit hozol ki a kisasszonyból, de már most látom, hogy nagyon szeret az irányító szerepében tetszelegni, lesz még vele gond bőven Nem tartóztatlak, vesd bele magad a játékba