2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Yvonne Wendy Kingsley Születési hely és dátum: 1971. február 13. London, Anglia Csoport: Tanár Patrónus: Vörös róka Foglalkozás: Alkímia tanár Képesség: Animágius (bejegyzett) - vörös róka Mágikus adottság:Anyagmanipuláló Familiáris: Vadászgörény Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Született tehetség Bájitaltan - Kiemelkedő Seprűlovaglás - Tehetségtelen
Jellem: Yvonne egy kedves és lelkes nő, akiben mérhetetlen szenvedély, szeretet, és elköteleződés van az alkímia tudománya, valamint az oktatás művészete iránt. Hivatásának érzi, hogy átadja megszerzett tudását, gyarapítsa iskolája hírnevét, és új, színvonalas alkímia oktatást hozzon létre a Roxfort falain belül. Nyitott természetű, vicces, és néha félelmetesen intelligens, de tapasztalt, valamint ha szükséges komoly is tud lenni. Többnyire mosolygós és fiatalos, a diákokkal kevésbé távolságtartó, mint az idősebb tanárok, lévén kisebb közöttük a korkülönbség, és hiszi, hogy a tiszteletet kifejezéséhez nincs szükség a formaságokra. Tehetségével nem kérkedik, hanem legjobb tudása szerint igyekszik átadni azt, és ugyan fogadja az elismerést, sosem várná el azt. Magabiztos és szórakoztató személyiség, remekül tud motiválni és biztatni, de fegyelmezni is, ha szükséges, valamint remek emberismerő, hála sokat látott előéletének. Remekül érzi magát társaságban, imád beszélgetni, keresi a kapcsolatokat. Szereti a kísérletezést, a kalandot, az új felfedezéseket, előszeretettel járja a természetet, tehetséges író és remek festő. Nem szereti a hideget, a kviddicset, a bezártságot, és a semmittevést.
Kinézet, megjelenés: Magas és karcsú termetű; vörös hajú és kékes-zöld szemű; világos bőrű és szép arcú nő. Szereti a kényelmes, de csinos ruhákat, szívesen hord színeket, ízlésesen sminkeli magát. Ékszereket kevesebbszer látni rajta, egyéb kiegészítőket annál inkább, gyakran hord sálakat, sapkákat vagy kalapokat, lábmelegítőt, különböző öveket, kabátkákat, rétegesen öltözködik. Általában mosolyog, de érzelmeit széles skálán képes kifejezni. Minél lelkesebben beszél valamiről, annál jobban gesztikulál, esetenként hadar, de nem érthetetlenül.
Előtörténet: Életem korai szakasza nem volt valami izgalmas. Úgy éltem, ahogy bármelyik fiatal varázsló, akinek varázslók a szülei. Angliában születtem, pontosabban Londonban, és ott is nőttem fel. Anyám gyógyító egy ispotályban, apám pedig a minisztériumban dologozik. Egyetlen testvérem nálam tíz évvel fiatalabb, jelenleg diák. Átlagos család vagyunk, átlagos életet élünk, szeretjük egymást, gyakran találkozunk. Tanulmányaimat a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában kezdtem az 1983/84-es tanévben, a Griffendél színeiben. Elég hamar kiderült, hogy született tehetségem van az átváltoztatás tanaihoz, McGalagony professzor nagy örömére, aki szorgosan, szigorúan, de szeretettel tanított. Én pedig tanultam. Ez lett a hobbim, a kedvenc időtöltésem, és a szenvedélyem. Már akkor tudtam, hogy ezt a tehetséget és szeretetet a jövőben szakmámmá kell formálnom, ahogy azt is éreztem, tovább akarok lépni, többet, magasabb fokon akarom ismerni az anyag mibenlétét, az átváltoztatás elméletét és gyakorlatát. Az ötödik évem végén V átlaggal tettem le az RBF vizsgáimat, hetedikben pedig K-val végeztem az Átváltoztatástan, Bájitaltan, és Gyógynövénytan RAVASZ vizsgáimon. Úgy éreztem, sokat és keményen dolgoztam a sikerért, és ami még fontosabb, láttam tanáraim munkáját és törekvését az érdekemben, és ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy fölöslegesen elpocsékolt tehetség lennék, ha nem adnám át a tudást az utókornak. Így a tanári pályát választottam magamnak. Három év alapfokú és két év mesterfokú képzés után professzori címmel a zsebemben 23 évesen tanár lehetettem volna Átváltoztatástanból bármelyik remek iskolában, de bennem volt a késztetés, a bogár a fülemben, míg útnak nem indultam, fejemben a megszületett ötlettel és tervvel 1995 júliusában, egy hónappal, miután végeztem. Ám ennek az indulásnak előzményei jóval régebbre nyúlnak vissza, ahogy az ötlet is előbb fogant meg a fejemben világ körüli kutatásomról. Egészen pontosan 1991 nyarán, Devon megyében töltött családi kirándulásom során. Első egyetemi évemet fejeztem be, mikor anyám, apám, testvérem és én, úgy döntöttünk, jót tenne mindenkinek egy kis együtt töltött idő, megcéloztuk hát Anglia mesés tájait, hogy nyaraljunk egyet közösen. Felnőtt lévén egyedül járhattam-kelhettem, amit ki is használtam, így találkoztam az öreg férfivel, aki a kikötőnél üldögélt, és Az Alkímia Magasiskolája című kötetet olvasgatta. Annyira felkeltette a figyelmem, hogy megszólítottam, amiből hosszú, hosszú órák beszélgetése kerekedett. Napnyugtáig ültünk ott, és kiderült, az idős úr végtelenül képzett, valamint felfigyelt arra is, hogy tehetséges vagyok. - Alkimistának kellene lenned, te lány! Remek fejed van hozzá! - mondta, majd felállt, és kinyújtóztatta tagjait, látszott, hogy indulni készül. Akkor eszméltem rá, hogy az eszmecsere mélységeiben elfelejtettem bemutatkozni, ahogy ő is. Megkérdeztem hát a nevét, miután elmondtam az enyémet. Sosem felejtem el a sunyi mosolyt ráncosodó arcán, mikor elárulta kilétét. - Nicolas Flamel vagyok. Remélem még hallom majd a neved Yvonne Wendy Kingsley. - majd megfordult és otthagyott. Otthatya a 19 éves, hideg zuhannyal leöntött énemet, akinek akkor pörgött le szeme előtt az élete, és leesett állal figyelte, ahogy az öreg hopponál és eltűnik. Uram isten... Fogalmazgattam magamban. Nicolas Flamel-el beszélgettem... Nicolas Flamel-el beszélgettem, és tehetségesnek talált! Összeállt a fejemben a rejtély. Persze, hiszen Flamel Devon-ban él, amióta nem műveli aktívan a tudományt! Itt él, Devon-ban, és én találkoztam vele a véletlen műve miatt! Ujjongva mentem a szállásunkra, és mindent elmeséltem aggódó szüleimnek, hiszen sokkal előbbre vártak, de történetem őket is felvillanyozta. Akkor határoztam el, hogy alkimista leszek, és a tudományomat diákfejekbe öntöm majd. És akkor találkoztam utoljára Nicolas Flamel-el is, aki rá egy évre, a Bölcsek Köve elpusztítása után feleségével együtt eltűnt, és szinte biztos, hogy meghalt. Később is próbáltam keresni, de se őket, se utódjaikat nem találtam, nagy bánatomra. Akkor és így fogant az ötlet, hogy alkimista legyek. Egyetemi éveim során már elkezdtem összegyűjteni a rendelkezésre álló tudásanyagot, de azt kellett észlelnem, hogy az hiányos, nem eléggé összeszedett, leginkább csak a helyi szokásokra és praktikákra korlátozódik. Mindent begyűjtöttem, aminek az alkímiához volt köze, és végre teljesnek éreztem magam. Tudtam, hogy mi a hivatásom, mi életem nagy feladata. Ott álltam hát, 1995 nyarán, készen életem legnagyobb kalandjára. És nem csalódtam. Öt évig jártam a világot. Öt hosszú és felfedezésekkel teli évig kutattam az alkímiát a világ körül, felkeresve a legeldugottabb és legelfeledettebb helyeket, ahol alkalmazzák, ismerik ezt az ősi tudományt. Ez idő alatt megismertem távoli tájakat, eltérő kultúrákat és szokásokat, muglikat és varázslókat szép számmal, kapcsolatokra, barátokra, és néha ellenségekre tettem szert. Minden év szeptemberében egy hétre haza utaztam, ami alatt meglátogattam szeretett iskolámat is, a Roxfort-ot, mivel Dumbledore és McGalagony voltak egyik legnagyobb támogatóim céljaim megvalósításában, és alig vártam, hogy utazásom befejeztével megalapuljon és meginduljon a Roxfort új egyetemi szakiránya, az alkimista képzés. Öt év hosszú és fáradtságos munkája végül meghozta gyümölcsét. Ha minden jó megy, a 99/2000-es tanévben megkezdődhet az alkímia oktatása, addig pedig még ebben a félévben el lehet kezdeni az előkészítőket. Táskámban az Alkímia a világ körül című öt kötetes könyvsorozatommal, amit a kalandozásaim során összegyűjtött információ alapján írtam, és bőröndömbe rejtett életemmel itt vagyok újra, hogy az utazásom végén elkezdődhessen az igazi kaland. Az igazi kaland, ami során a Roxfort valami újat kap, és én vagyok, aki ezt az újat megadhatja, hálául a tanáraim hosszú éveken át tartó munkájának, az iskola támogatásért és a rengeteg szeretetért, biztatásért, amit itt kaptam.