2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Céleste Chevalier Születési hely és dátum: Wimeroux, 1975.01.22 Csoport: Varázshasználó Petrónus: Fekete holló Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Auror (visszavonult); énekesnő Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése – kiemelkedő, Átváltoztatástan - kiemelkedő
Jellem: Magabiztos, intelligens lány vagyok, céltudatos és merész. Lázadó típusnak mondanak, mert azt gondolom, hogy a szabályok azért vannak hogy megszegjük őket – mindig az veszít, aki betartja. Könnyedén hazudok szemrebbenés nélkül bárkinek és bármikor, amikor az érdekeim úgy kívánják. Magamból kiindulva nem bízom senkiben, a gyanakvás mindig ott bújkál bennem. Nincsenek igaz barátaim, soha nem is lesznek; vannak akikkel szívesen beszélgetek, osztok meg különféle pletykákat, de ez csak fecsegés, önmagam szórakoztatása, szegények viszont szentül elhiszik az összes kitalációt, „életem mérföldköveinek” a történeteit. Senkinek nem tárulkozom ki, mert mil többet tudnak rólad, annál sebezhetőbb leszel. Úgyan igy az emberekkel – senkit sem szabad megszeretnem, mert emiatt veszélybe sodorhatom őt. Hiszek abban, hogy mindenki megkapja a méltó bűntetését – erről általában én gondoskodom. Aurorként a feladatom volt a bűnüldözés, ezt mindennél jobban élveztem. Imádtam minden alkalmat, mikor az ostoba ex-halálfalók megbíztak bennem, így én könnyedén eltávolíthattam őket. A naívak ideje rég leáldozott, és végül az erős és ravasz fog csak életben maradni. Nem szoktam betartani az ígéreteimet – nekem a szavak csak üres hangok, a tettek azok amik igazán számítanak. Mindig megfizetem az adósságaimat, aki pedig nekem tartozik, az nos... nem fog sokáig. Ellenfeleimet szemtől szemben küldöm el a másvilágra, egyfajta morbid élvezetet érzek, ha az én arcom az utolsó, amit életében lát.
Kinézet, megjelenés: Ha belépek valahova, a kisugárzásom azonnal rám vonzza a tekinteteket, és pont ez az, amit nagyon szeretek elérni. Fügetlenül attól, mi van rajtam, vagy hogy áll a hajam, a férfiaknak felkelti a kíváncsiságát a titokzatos lazaságom és magabiztos kedvességem. Ettől függetlenül persze jól öltözött vagyok, ez a munkám miatt is fontos: énekesnő vagyok egy bárban, így a csinos kinézet elvárás. Alapvetően mégis jobban szeretem az egyszerű, kényelmes és praktikus ruhadarabokat, kedvenciem a nagy sálak, amiket gyakorlatilag 10 fok alatt állandóan viselek. Söétébarna, kissé vöröses tónusú hajam épphogy érinti a vállamat: a Roxmortsba való költözésem napján vágattam le. Kerek arcommal és világos bőrömmel kontrasztban áll sötét szemöldököm, hangsúlyos arccsontom és enyhe francia akcentusom kislányossá varázsol. Senki sem gondolná, hogy egy hónappal ezelőtt még sötét varázslókkal közdöttem a világ másik végén...
Előtörténet: - Ne! Ne, aput akarom, nem teheted ezt velem! – sikoltoztam kétségbeesetten. Anyám szigorúan nézett rám. - Ezt nem te döntöd el Céleste. Gyere, és most azonnal hagyd abba ezt a viselkedést! - Nem érdekelsz, nem érdekel mit akarsz, én nem akarok veled lenni! – makacsolom meg magam, miközben könnyeim patakokban folynak. – Apa nem hagyhatod! Kérlek! - Szeretlek kicsim! Fogunk még találkozni, ne félj! – puszil meg apukám, én azonban nem lettem nyugodtabb. – Jövőre elmész a Roxfortba! Meglátod, szuper lesz! Sok levelet írok majd neked, te pedig meglátogatsz minket a szünetben. – mondta, én pedig finoman hüppögve beszálltam a kocsiba anyám mellé. Attól a naptól kezdve utáltam őt. Majdnem egy hónapig nem szóltam hozzá, azután sem beszéltünk túl sokat. Nem érdekelte különösebben. Eléldegéltünk egymás mellett, mégis tíz évesen önállónak tartottam magam. Egyedül jártam iskolába, egyedül mostam a hajam, magamnak készítettem a kakaómat. Akárhova mehettem, ahová csak kedvem tartotta –összességében jól éreztem magam. Egy tízéves, aki a saját életét éli. *** - Mit gondolsz? – kérdeztem Petertől. Ő volt a legjobb barátom hosszú évek óta, és mindig együtt kerültünk bajba az elmúlt időben. Mindig is problémás gyerek voltam, mostanában viszont Pete is benne van a bulikban. Ez a negyedik évünk a Roxfortban, nekem pedig már a sokadik kihágásom, de mégis mindig sikerült kidumálnom magam. - A kis ribanc most megtanulja hogy nem húzhat újat Céleste Cherelieur-vel! - Chevalier – javítom ki tökéletes francia kiejtéssel, finom mosollyal az arcomon ugyanakkor nem hibáztatom: Peter Hanks tősgyökeres angol, és egy árva kukkot nem beszél franciául. Csak nevetett a furcsa vezetéknevemen, aztán elindultunk az ebédlő felé. Reggeliidő volt, és a szokásos asztaluknál ültünk. A sok sok zöld taláros varázsló és boszorkány pirítost ettek mézzel, sonkával, finom édes teával. Velünk szember Charlotte Gilbert tejfelszőke, tökéletesen egyenes hajával virított. - Jó téged látni, Céleste! – mosolygott rám. - Csodás reggelünk van! Önthetek még neked teát, Lottie? – kérdeztem mézes-mázos hangon. Mind a ketten úgy viselkedünk, minha régi barátok lennénk, ennél azonban sokkal többről volt szó. Charlotte csúfolt azért, mert talán az egyetlen vagyok itt, aki nem aranyvérű. Azt mondta, apám is csak egy bolond Griffendéles volt a sok közül, miközben az ő apja a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, engem pedig tehetségtelen fruskának nevezett. Na majd most meglátjuk, hogy reagál majd holnap reggel... - Megköszönöm – mondta, én pedig elvettem a poharát, és az asztalszegélyhez tettem. A talárunk jól takarta, mi is történik: mialatt a fél kezemmel teát töltöttem, a másikkal a poharat fogtam, Peter észrevétlenül csempészett egy fiolányi bájitalt a pohárba. - Tessék – nyújtottam neki színlelt kedvességgel. - Köszönöm – mondta, de nem vette el, így mikor végül leraktam elé, gondoskodtam róla, hogy egy adag az arcába fröcsköljön. - Egészségedre! – mosolyogtam rá, felálltam, és kiviharzottam a teremből. *** - Jóreggelt szépségem! – kiáltott a férfi vihogva. Kulcs csilingelését hallottam, amint kinyitotta a szoba ajtaját. – Szép napunk van nem igaz? – röhögött tovább rekedtes, kopott hangján. Minél közelebb jött, annál viccesebbnek tartotta a szituációt. - Nem vagy túl beszédes ma. Kár. Sajnos ha nem beszélgethetek veled... Akkor ma is mást fogunk csinálni. A szemem acélosan villogott. A szám, a kezem és a lábam is össze volt kötözve, sebek és véraláfutások borították a testemet. Mert néha olyat játszottunk. Beszélgetőset. Varázslattal természetesen kiszedték belőlem, amit tudni akartak, így semmi hasznomat nem vették, szórakoztatáson kívül. Ilyenkor szitkozódtam és átkokat szórtam, ő pedig megütött, valahányszor ezt tettem. Gyűlöltem őt. Aznap másmilyet játszottunk. Kegyetlenül feszítette szét a lábamat, mígnem elérte, amit akart. Elképesztő fájdalom volt, aki nem élte át, az képtelen lenne elképzelni. Minden egyes nap játszottunk valamit, nekem pedig minden egyes nappal kevesebb esélyem volt a túlélésre. Sosem hittem volna, hogy valaha kijutok. De így volt. Megmentettek. A többi auror, a társaim mind utánam kutattak, mindent megtettek, hgy kiszabaítsanak. Hittek bennem, tudták, hogy életben vagyok. Egyet kivéve. Peter az irodájában hátradőlve osztogatta a parancsokat, hiszen ő volt ott a főnök. Én pedig a menyasszonya. Az eset után a Minisztérium úgy döntött, egy időre szabadságra kell mennem, mert az események testileg és lelkileg is megterheltek. Így kerültem végül Roxmortsba, az egyszerű kis varázslófaluba, ahol énekesként tegetem az életem egy kis lakásban a macskámmal. Ha valaha megkérnének, hogy mondjam el az életem történetét, valami ilyesmit mondanék. Azt hiszem, ez elég szomorú, de mégis érdekes, pont olyan, amilyennek egy „auror sztorijának” lennie kell. A legjobb az egészben pedig, hogy az emberek azt gondolnák, ebből már mindent tudnak rólam, nekem pedig pont ez a célom vele.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Céleste Chevalier 2017-01-16, 07:50
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Szia! Eleve szeretem nagyon a francia karikat, de ez kivételesen jól sikerült. A PB választás tökély, régóta bírom a csajszit, ráadásul a sztorid nagyon is ráillik, egykor kemény, de mára megtört szépség. Sajnálatos, hogy ilyesmi történt vele, de talán még van esély arra, hogy felépüljön, és jobb színben lássa a világot. Vagy ő már teljesen összetört, és inkább afféle bosszúálló teremtés lesz? Abban is van potenciál bőven. Már csak arra vagyok kiváncsi hogy milyen úton indulsz el vele. Végtére is nagyon jól sikerült Előtörténetről van szó, és biztos vagyok benne, hogy ez a szinvonal még tovább is nőni fog^^ Foglalkózz, ha még nem tetted, aztán játékra fel
