2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sok ember van az iskolában, aki párkapcsolatban él. Nem tudom, milyen érzés lehet, de amit eddig tudok, hogy biztosan jó, de rossz is lehet akár. Egyrészt boldog vagy mert van valaki, akiről "biztosan" tudod, hogy szeret és te is szereted őt. De másrészt féltékeny és irigy vagy, arra, aki egyszer is a párod közelébe férkőzik. És ott vannak az olyan kapcsolatok, amik hamar szakítással végződnek, mert az egyik fél félrelépett vagy már nem szereti az illetőt. De hiszek abban, hogy van igaz szerelem, mint a szüleimé. Útközben sok megvető női pillantást kapok, de már megszoktam ezeket ezért a még mindig az arcomra fagyott mosollyal lépkedek Cedric mellett. Nem tudom mit kell irigykedni, foglalkozhatnának a saját dolgukkal, de mindegy, nem is kell róluk tudomást venni és kész. Egy hollóhátas, magas és bizonyára velem egy évfolyamba járó fiú jön szembe, aki eléggé megnézett magának, főleg amikor Cedric átkarolt. Nem vagyok könnyen kapható, nehogy valaki félre értse, csupán minden lánynak jól esik egy-egy "elismerő" pillantást. Meglepődöm Cedric mondandóján. - Biztosan barátnője van. - válaszolom, és biztos vagyok benne, amit mondtam. - Inkább valami szolid és elegáns. Nem kellene nagy felhajtás, csak egy baráti közösség akivel meg lehet ezt ünnepelni. Ne legyen túl csicsás, de túl kevés se. Ekkor eszembe jut egy kérdés, amire kíváncsi vagyok. - Kylie?
Ahogy lépdelünk Hannah-val az oldalamon a Szükség Szobája felé, észreveszem azokat a pillantásokat amiket akkor kaptam, amikor Cho-val voltam együtt. Hannah már évek óta a barátom, de tudom, hogy sokszor magányos. Már elérkezett számára az az időszak, amikor érdeklik a fiúk, de valahogy a vele egykorúak félszegek, nem kezdeményeznek, és lássuk be, sokan még mindig hisznek a leosztott szerepekben, talán Hannah is ilyen, és nem mer feléjük lépni. Ebben nem tudom, hogyan segíthetnék, hiszen nem szokásom beleütni magamat senki magánéletébe, de talán annyit segíthetek, hogy kedvesen átkarolom a vállát, erre máris megnéz minket egy fiú is. Hiszen valahol az a lényeg, hogy mi a vonzó egy lányban? Az, hogy el tudja csavarni egy fiú fejét. Ebből még nem lesz nyilvánvaló, hogy egy pár vagyunk, de lehet jelentősége, hogy hatással tud lenni rám. Mindez olyan jól sikerül, ahogyan elhaladunk a magas hollóhátas mellett, akkor a vállam felett észreveszem, hogy a fiú minket néz. Azaz nem minket. Csak Hannah-t. Az arcát nézte, amikor szemben voltunk, de most, hogy mögöttünk van, egész egyszerűen a fenekét vizslatja. Ez határozottan jó hír. - Na látod, ő talán majd odamegy hozzád. Hogy tetszik? Mondhatjuk, hogy az eseted? – Kérdezek rá, miután kikerült a hallótávolságból, hiszen ez mégiscsak a mi dolgunk. Közben visszatérünk az eredeti témánkra is. – Ez jól hangzik. És a dekoráció? Ha te volnál Jasmine milyen módon díszitenéd fel a termet? Neked mi tetszene? – Kérdezek rá, és közben szorgosan elraktározom magamban a hallott információkat. Lesz még jelentősége, de Hannah még nem is sejti, hogy mennyire.
Nem mondanám magam hatalmas pasifalónak, sose volt komolyabb kapcsolatom. Őszintén, egy se volt. Még sose udvaroltak nekem, nem is flörtöltem senkivel, és ami azt illeti "azt" se csináltam. Sokak szerint a külsőmmel és a mellém párosuló jellememmel már rég kéne lennie babarátaimnak. Viszont egyszerűen a szerelmi életet nem nekem találták ki, ezzel a tudattal meg kell békélnem. Azt egy szóval se mondtam, hogy nem vágyok a szerelemre, mert nagyon is vágyok rá, de ez egyedül nem megy. Úgy, hogy Cedric nem akarja a következő szintre emelni a kapcsolatunkat, már ha volt nekünk kapcsolatunk,úgy egy cseppet de fogom tudni azt mondani, hogy "van/ egy pasim". Ennek ellenére sokszor fiúk társaságában, és ilyenkor sok irigy lány tekintetet kapok, de ezek nem nagyon zavarnak. Úgy vagyok vele, hogy én is lehetek néha boldog. Erre példa, hogy egy hollóhátas lány társaság kuncogva megy mellettünk, Cedricet méregetve, aztán engem figyelnek összeszűkült szemekkel. Állom a tekintetüket, nem hagyom magam. Amint el mennek Cedrichez fordulok. - Igen, tudom, hallottam róla. Ez tök aranyos, én nagyon örülnék neki. Hmm, én nek.. akarom mondani valami varázsparfümnek vagy néhány utalványnak örülnék. Persze! - állok fel és Cedric oldalán hagyom hogy vezessen.
Látom a kis szőkén, hogy mennyire meg van illetődve, amit nem csodálok. Nagyon is visszafogott személyiségnek tűnik, holott az ő külsejével, és a mellé párosuló kedvességével bőven lehetne nyíltabb. De nem vagyunk egyformák. Az utóbbi időben már már én sem váltogatom úgy a barátnőket, lassan kezdem megunni a sehova nem vezető felszínes életet. Apa is azt szeretné, hogy legyek valaki, ezért is tértem vissza az iskolába hogy folytassam az egyetemen, a kviddics meg ráér. Hannah amolyan könyvmolynak tűnik a maga nemében, ebből látszik, hogy egy házon belül mennyire ellentétes lehet két diák. Na megváltozni a tanulásban aligha fogok, de így húsz felett már kezdek azért valamennyivel józanabb típus lenni, hogy rájőjjök, nem hoztam túl bölcs döntéseket. Bátorítóan bólintok, amikor visszakérdez, igen, naná, hogy most vele akarok lenni! Általában megszokott lengerlő mosolyom ezúttal pusztán lágy, miszerint nem kell félnie. Türelmesen várakozok, amíg visszaül a helyére, és figyelemre sem méltatom a kuncogó hollóhátas lánycsapatot akik elsietnek melllettünk, engem méregetve, mostanság teljesen más vizeken evezek, még ha egyenlőre magam sem tudtam eldönteni, hogy mi sül ki majd a dologból. Szeretném, ha most Hannah segítene, kedves tőle, hogy félrerakta a könyvét a kedvemért, hiszen konkrétan régen beszélgettünk már, pedig egy időben az volt a mániám, hogy minél több szép lánnyal vetessem magam körbe. - Nos arról lenne szó, hogy tudod van Jasmine, veled egy évfolyamra jár, hugrabugos. Nos... sikerültek a vizsgái, ezért arra gondoltunk a srácokkal hogy szervezünk neki egy gratulálós bulit. Mit gondolsz, egy veled egykorú lány minek örülne? Amúgy a Szükség Szobájában lesz.. meg tudom mutatni a tervezett dekorációt. Megyünk? – Állok fel, remélve, hogy követ, és ő is kíváncsi rá, hogy mit is eszeltünk ki.
Mikor szóba kerül Cedric, sose tudok Flinnre gondolni. Cedric volt az első szerelmem, Flinn a második és ez így nagyon zavaros. Nem akarom megbántani Flinnt, de a Cedric iránt érzett szeretetem nem akar elmúlni, majd talán idővel. De ahogy látom, Cedric a barátjának tart. Megelégszem ezzel is, remélem, hogy majd talán választ engem is, de Flinn számomra az igazi. Cedric az nem is tudom.. tini szerelem. Ahogy jött, úgy majd menni is fog. Miután meg simogatja a fejem kicsit, leülök. - Értem. Mit óhajt uram? – nevetek, majd én is próbálok viccelődni. Cedriccel a kapcsolatunk nagyon régre visszahúzódik, egészen elsős korom óta ismertem meg. Akkor még csak egy nagyfiú volt a felső tagozatból, akivel lehet beszélgetni és játszani. Idővel meg „legjobb barátok” lettünk, valahogy így nevezném a kettőnk közt lévő köteléket. Megbízok benne, és azért remélem ő is bennem. - Dehogy-dehogy, szabad időm mint a tenger – mondom mosolyogva. Már csak az hiányzik nekem, hogy belenézzen a naplómba, ahol minden kiderül Flinnről és rólam, meg a titkaimról.
Fogalmam sincsen róla, hogy Hannah milyen érzéseket táplál irányomban. Sosem voltam beképzelt alkat, nem értékeltem túl, ha egy lány hatalmas szemeket mereszt rám, bőven lehet, hogy csak barátkozni akar. Az elmúlt egy évet leszámítva mindig volt barátnőm, csak az utóbbi időben járt rám a rúd, de most ismét el tudom képzelni, hogy rendben leszek, amit a Hollóhátas lánynak köszönhetek. Tőle függetlenül viszont illene visszatalálnom a hugrabugos barátaimhoz, akik sosem vesztették el bennem a hitüket, mindig támogattak. Sosem gondoltam azt, hogy példának okáért a Griffendélben lenne a helyem. Csak mert jó a kiállásom, és értek a támadásokhoz, szívvel-lélekkel hugrabugos vagyok. Mások lehet, hogy vezért látnak bennem, jobb szeretem inkább a csapatmunkát, és a jó hangulatot a parancsolgatás helyett. A könyvét leejti, mert sikerült ráhoznom a frászt, így mindketten automatikusan hajolunk el, sikerül összefejelnünk. Nem fáj túlzottan, kaptam én nagyobbakat a kviddics közben a fekete gurkóktól, inkább őt sajnálom, remélem nem esett baja. Vagyunk már olyan viszonyban, hogy picit megsimogatom a feje búbját, amit a homlommal erőteljesen megütöttem, és azért aggódva húzom el a számat. - Akkor jó. Szóval.. tartozol, és jöttem behajtani. – Kezdem kaján mosollyal. Naná, hogy a bűbájtan könyvemre gondolok, ám Hannah elsős kora óta jóban vagyunk, amolyan igazi közeli kapcsolatban, amelyben nem ritkán a flörtölés is előfordult, de semmi több, valahogy mindig volt valakim. Ahogy most is. A csevegős hangnem azért megmaradt. - De feltartani se akarlak, nagyon el vagy foglalva? – Csüccsenek mellé, és a most olvasott könyvére sandítok, tanul vajon, vagy csak ejtőzik? Mélykék szemeimmel a lányéba tekintve hátradőlök a padon, az egyik karomat pedig a pad háttámlájára ejtem. Fürkészem a pillantását, valahogy nagyon el volt gondolkozva, amikor megérkeztem.
Volt már veletek olyan hogy őrülten szerelmesek voltatok egy pasiba? Vagy akár most is az van? Velem igen. És olyan is volt már hogy a pasi nem is figyelt rád, csak simán haverkodott veled? Vagy akár most is az van? És olyan is volt már hogy a pasinak közben egy csaja is volt, aki meg sem érdemli a pasit? Vagy akár most is az van? Velem ugyanis ez van. Cedric Diggoryért, amióta megláttam negyedikben, azóta odavagyok. Nem, nem csak a külseje miatt. Bár láttátok már a helyes arcát? És a kidolgozott testét? Na jó, beismerem, nagyon kicsit az is rájátszik, de nem csak az. A személyisége fogott meg engem nagyon. Ahogy mindig boldog, és mindig meglátja a jót a dolgokban, és ahogy bátorítja az embert. Csodálatos érzés. Persze, feltettem már magamnak a kérdést is hogy összeillenénk? Szerintem igen. Én is optimista vagyok, csak kicsikét szerencsétlen, de ha egymás mellett lennénk, akkor nagyon jól mutatnánk. Viszont ott van neki az a Kylie ribanc. Utálom a csajt. Nem azért mert csúnya lenne, pedig nagyon is szép, hanem mert mindig leköti Cedricet. Most nem, és ezt ki is használom. Visszatérve a jelenre éppen guggolok le a könyvért hogy felvehessem, pechemre a fiú is guggol le, szóval szép nagyot koccant a fejünk. Én hátra estem, nem is én lettem volna, ő meg felvette a könyvet. Felállok mintha mi se történt volna és vissza ülök a padra és odainvitálom. Ha leült, akkor leült, ha nem, akkor nem. - Ohh, semmi baj, én vagyok ilyen ügyetlen. Öhmm, mit szeretnél? - próbálok valami mosolyt is erőltetni azért az arcomra.
Ruha - Zene
A hozzászólást Hannah Abbott összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-07-24, 13:23-kor.
Kicsit felemás érzéseim vannak, mert nem akartam magamat Kylie-ra erőltetni, most mégis úgy vélem, hogy rendben vagyunk, sőt, meglepően jól. Visszakísértem a gyengélkedőre, hogy néhány napig még lábadozzon, és remélem mielőbb jobban lesz. Az emeleti ablakok egyikéből meglátom a háztársamat Hannah-t, akivel egyébként is beszélnem kéne, így egy időre elengedem magamban a Kylie-kérdést, és sietősre fogom a lépteimet, hogy még le tudjak érni a földszintre, onnan pedig ki az udvarra, hátha a lánynak dolga van, mert akkor már nem érném utól őt. Vetek egy pillantást a kviddicspályára, úgy látom, mintha a Griffendél gyakorolna, ami rájuk is fér, pár napja ugyanis nagyon lemostuk őket, köszönhetően a kiváló csapatjátéknak, és az újonnan felfedezett fogónknak, Grace-nek, aki igenis elhalászta Harry elől a cikeszt, és már vezetünk is a bajnokságban. Nem irigykedek, nekem bőven jó, hogy hajtó lehetek, gólt dobni majdnem olyan sikerélmény, mintha a cikeszt fognám meg. Ez a mai nap viszont nem a kviddicsről fog szólni, hanem a háztársamtól kellene némi segítség. Történt ugyanis, hogy annak idején Hannah-nak adtam egy korábban használt Bűbájtan könyvemet, és miután tanár szakra járok, össze kéne állítanom egy előadást, és azért lenne jó az eredeti könyvem, mert elég sokat jegyzeteltem bele. Négyesével szedem a lépcsőket, és mégiscsak utolérem a leányzót. Hozzáérek a vállához, mire ő megrezzenve ejti el az éppen a kezében lévő könyvet. - Oh, bocs, az én hibám, megijesztelek. Szia Hannah, ráérsz egy kicsit? – Hajolok le felvenni a könyvét, remélem hogy nem gugol le ő is érte, mert akkor alaposan összefejelnénk. Remélem, hogy rám hagyja a dolgot. Ahhoz képest, hogy én nyolcadikos vagyok, és hetedikes, nem csak egy év van köztünk, lévén én másfél évre elmentem kviddicsezni, hozzám képest ő még mindig igen fiatal lányka. Csak abban bízhatok, hogy nem zavartam meg semmiben. A hajamba bele-belekap a tavaszi szellő, gyorsan visszaadom a leejtett könyvet, és a farmerem hátsó zsebeibe illesztem az ujjaimat, miközben várakozóan fúrom bele tekintetemet az övébe. Ajkaimon lágy mosoly játszik.
Amint kilépek az udvarra máris elfog egy kellemes érzés. Boldogság. Most egyszer boldog voltam. Az egész átjárja a testem, minden egyes porcikám. A fejem búbjától a lábujjamig. A lágy szellő lehűsít, a ragyogó nap meg lágyan nyalogatja bőröm. Egyenesen egy padhoz indulok meg. Könnyed, ruganyos léptekkel közeledek felé, hagyom, hogy örüljek ennek a szép időnek. Az udvaron pont nincsen tömeg, ezértis kellemesebb itt lenni. Mikor megérkezek a hőn áhított padhoz leülök és sóhajtok. Végig gondolom a mai napom.. Nem keltem korán, sőt, mondhatni később is. Nem tehetek ellene, most végre legalább kialszom magamat. Miután mindent megtettem a szépségem érdekében a könyvtárba siettem néhány könyvért. Szerencsétlenségemre levertem egy fél polcot, de nem törte ez le jókedvemet. Ezután mentem a Nagyterembe étkezni. Ott leöntöttem egy mardekárost, de hihetetlenül megbocsátott. Szerencsémre. Ezután összetűzésbe kerültem Friccsel, aki morgolódva átkozott el, és küldött el melegebb éghajlatra, amiért véletlen egy könyvvel a kezemben arcon vágtam. De még boldogabb voltam. És most jöttem ki az udvarra írni tovább a naplómat.. Elő is veszem, de egy kéz a vállamhoz ér. Ijedtemben leejtem a könyvet és hátrafordulok. (Cedric az)
Ruha - Zene
A hozzászólást Hannah Abbott összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-07-15, 20:10-kor.
