2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Amikor megkérdezem az embereket arról, hogy miért van szarvasagancs a falukon, mindig azt válaszolják, hogy mert olyan gyönyörű állat. Hát épp erről van szó! Az én édesanyám is vonzó volt, de én csak fotókat tartok róla.
Userinfo: Főkarakter: Henriette Teljes név: Henriette Ricamora Születési hely és dátum: Manila - Fülöp-szigetek, 1970. 11. 6. Csoport:Varázshasználó Patrónus: Madárpók Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tanárnak készül Képesség:[You must be registered and logged in to see this link.] Mágikus adottság: - Familiáris:[You must be registered and logged in to see this link.] Kiemelkedő tudás:[You must be registered and logged in to see this link.] értelmében azt hiszem mindenből átlagos a karakter. Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: A mosoly olyan alap dolog nálam, mint másnál az, hogy két füle van, két szeme és egy orra. Nem tudok nem mosolyogni, ha szomorú vagyok, akkor is olyan, mintha ezt tenném. Nem teszem, nem szívből, de azt mondják ez nem látszik. Talán nem baj egyébként. Így békén hagynak. És sokkal többet mosolyognak körülöttem is. Nagyon könnyen boldoggá lehet tenni. Csak arra van szükségem, hogy legyen egyetlen olyan személy az életemben, akinek én vagyok az első és nem számít az sem, ha hazudik erről. Amíg észre nem veszem a mellőzöttséget, addig az őszintétlenség sem dühít. Hisz amíg jól érzem magam a bőrömben, mert fontosnak hiszem magam, addig minden rendes mederben folyik. Szeretek segíteni másoknak, néha már beteges méreteket ölt az ilyen mániám. Ott is megmentésre szoruló lényt és személyt látok, ahol nincsen, gyakran folyok bele olyasmibe, amihez semmi közöm. A szivárvány nem csak ruhatáramat, hanem jellememet is uralja. Egyik viselkedésből a másikba tudok esni egy pillanat alatt, így tűnve olyan változatosnak minden szituációban, mint ahány színnel a szivárvány skálája rendelkezik.
Kinézet, megjelenés: Metamorfmágusnak hazudtam magam gyerekként. Ennek így önmagában nem sok köze lenne a külsőmhöz, de mindenképpen ide kell soroljam, mint felütést. Azért, mert fontos. Mert ez határoz meg azért, mert a hajam színét állandóan változtatom. Nem olyan gyakran, mintha tényleg képességből tenném, de évente egyszer, nosztalgiából igen. Pontosan 365 napig viselek 1-1 hajszínt, aztán lecserélem valami másra. Általában nem elégszem meg az árnyalatnyi váltásokkal, nagyot szakítok. És mindig a születésnapomon teszem. Ezért vagyok most nem olyan régóta vörös, a szőkémből váltottam ide. A testalkatom tökéletesen átlagos, magasságom is. Öltözködésemmel kompenzálok mindent, amit nem kaptam meg a sorstól, szeretek különcnek tűnni. A feltűnés elrejt, anyukám erre tanított és tökéletesen igaza volt. Minél harsányabb valaki, minél szokatlanabb, annál észrevételenebb maradhat a valós személye. Ez az oka annak, hogy felveszek térdzoknit magas sarkú topánnal, elegáns szoknyát sportos pólóval, csíkosat pöttyössel. Egyebet ne is említsek ezeken felül.
Előtörténet: Apukám mindig azt tanította nekem, hogy csak akkor beszéljek, ha van is mit mondanom. Ha nincs, akkor pedig hallgassak, mert egy hölgy nem fecseg össze-vissza. Mindennél jobban szerettem volna megfelelni neki és az elvárásainak, de nem ment. Ahhoz, hogy összejöjjön, túl sok időt töltöttem a nagyapám éttermében és túlságosan szerettem hallgatni a nagymamám történeteit. Egyszerű lelkek voltak mindketten, az úrias viselkedést tőlük egyáltalán nem leshettem el. Negyedvérű vagyok, de szerintem ilyen szakszó nincs a mi világunkban. Egy a lényeg, hogy nem csörgedezik aranyvér az ereimben és ez az apai nagyszüleimnek annyira fáj, hogy sose kértek belőlem. Élnek a mai napig, ezt tudom, de nem foglalkoznak se velem, de a testvéreimmel. Vlük szemben anyai ágról biztosan magukhoz vett volna minket bárki, ha nem lennének annyira elfoglaltak, vagy annyira halottak. Elvesztettük a szüleinket, már rég. Mivel én még nem voltam nagykorú, így a bátyám lett a gyámom, amiért azóta is hálás vagyok neki. Hálás és nem hálás. A gyámság ugyanis kimerült abban, hogy felmérgelte a nővérünket, majd lelépett valami nőcskével. A nővérem persze hisztizett, amiért nem őt választottam a nagykorú testvéreim közül, levette rólam a kezét. Nem érdekelt, képes voltam boldogulni. A bankban volt pénze a családnak, örököltünk is és szerettem nyaranta a muglik között dolgozni is annak érdekében, hogy fenntartsam magam. Szeretem a testvéreimet, félreértés ne essék. Ők is szeretnek engem. Nem annyira, mint nagyit a nővére, de az olyan kapocs ritka, nem örököltük. Örököltük viszont a rossz ítélőképességeinket, ha szerelemről volt szó. Nem azért, mert telve lennénk csupa rossz kapcsolattal, sőt! Minden szerelmi kapcsolat szép és íves a családban. Egyszerűen csak vagy a legcsúnyább, vagy a legkevésbé ajánlott személy az, akit fogunk magunknak. Vagyis fognak. Én ugyan nem fogok! Olyan távol tartom magamtól az ilyesmit, amennyire csak lehet. Az is igaz mondjuk, hogy tőlem tartják távol magukat. Tőlem is. Szóval a távoltartás a férfiak és köztem eléggé kölcsönös. Tudom is én! Túl hóbortos vagyok nekik. Imádok kutatni, leginkább olyasmi után, ami mások szerint még csak nem is létezik. Igen ám, de a kutatásból nem lehet megélni, éppen ezért jöttem most ide, hogy munkát kérjek magamnak. Tudom, hogy december van, de én olyasmivel, mint a hónapok múlása nem foglalkozom. Vannak céljaim és állhatatosan meg is teszek értük mindent. Ha pedig nem sikerült megvalósítsam őket, utólag azt mondom, nem is akartam megtenni. Mert a kudarc az kínos. Szerintem az nem illik egy hölgyhöz, s nem a fecsegés.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Henriette Ricamora 2016-12-11, 08:57
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Tetszik a megfogalmazás, szépen írsz, nekem legalábbis mindenképp bejön a stílusod. (Aki mást mond, az hazudik ). Érdekes karaktert hoztál, kissé összetett, mindenképp optimista, mert akkor sem esett kétségbe, amikor a bátyja lelépett egy csajjal, a nővére pedig ellene fordult, amiért nem maradt vele Nem, összekaparta magát, és a saját lábán is megélt, amit remélhetőleg továbbra is folytatni fog Megsúgom: a Roxfortban van bőven betöltésre váró tanári pozíció, talán ide érdemes lenne jelentkezni. Csak a Weasley-ikrek ne akasszanak ki, onnantól nyert ügyed van Remélem, aktív tagja leszel az oldalnak, nem bánod meg, sok érdekes játékost fújt ide a szél, bizonyára lesz játszópartnered Na, de elég a szóból - írásból -, nem tartalak fel tovább, menj, segíts mindenkin, játssz, foglalózz