Főkarakter:Teljes név: Luis Correia
Születési hely és dátum: 1973. február 14. Írország
Csoport: Varázshasználó
Patrónus: Jaguár
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Brazíl Mágiaügyi Minisztérium küldötte, szabadúszó mágiakutató
Képesség: Kísértetvadász szeretne lenni
Mágikus adottság: Nem játszik…
Familiáris: Vörös házimacska
Kiemelkedő tudás: Mugliismeret - Kiemelkedő, Mágiatörténet - Kiemelkedő
Kihez tartozol?: Kylian és Calista
Jellemed kifejtése
Hallgatag, komor. Felettébb unszimpatikus első pillantásra és ez később sem feltétlenül fog javulni. Ahogy fokozatosan megismerhetjük, rájövünk, hogy hiába rendelkezik főleg pozitív tulajdonságokkal, semmiképpen sem lesz egy pozitív figura, sőt.
Szorgalmas, szabálykövető, rendszerető, precíz, felettébb jól informált minden téren.
Ezeket a tulajdonság jegyeket viszont képtelen nem túlzásokba esve gyakorolni. Egy porszemet nem tűr meg a szekrények tetején, a mosatlan sem sokáig pihen a kosárban, ahogyan a könyvek is szépen, ABC sorrendben pihennek a könyvespolcon. Ha le is vesz egyet, az mindig visszakerül a helyére. Nála semmit sem látni a földön vagy akár elszórva. Kifejezetten nem szereti, ha valaki akár csak egy centivel is odébb teszi a dolgokat, mint ahogyan azt ő megszokta. Mégis, türelmesen hallgat az első pár alkalommal és igazítgatja a helyére a dolgokat. Ellenben, ha valaki oly’ lelkesen táncol az idegein, könnyedén előtör belőle az állat.
Ilyenkor kontrollálhatatlan, kérlelhetetlen, agresszív, kegyelmet nem ismerő.
Mindenkinek jobb, ha ő a komfortzónáján belül marad. El is várja másoktól, hogy betartsák azt a bizonyos egy méter távolságot, és ne sértsék meg az ő személyes terét. Ő is mindent megtesz annak érdekében, hogy mások ne érezzék kényelmetlenül magukat mellette. Javarészt ebben nyilvánul meg az összes kedvessége. Esetlegesen még akkor tud megmutatkozni a gyengédebb oldala, amikor gyerekek közé kerül. Szeret velük foglalkozni, majdhogynem más emberré válik mellettük, akár nevetni is képes. Valószínűleg, az elvesztett kistestvérét látja bennük a mai napig.
Megjelenés
Nagyjából 180 centiméter magas, elsőre teljesen normálisnak tűnő alak. Sőt, hosszas szemlélés után sem fog senki semmi érdekeset találni, leszámítva azt a hihetetlenül rideg, kék szempárt. Ugyan, ő nem tud róla, de édesanyjától örökölte a szeme színét, ahogy azt az átható pillantását is. Képes vele azt az érzetet kelteni, hogy, akár az emberek veséjébe is képes belelátni. Borzongató, a szó jó és rossz értelmében is egyszerre. Emellett, arcmimikája széles skálán mozog, ha az érzelmekről van szó. Nagyon kifejező tekintete van, könnyen le lehet olvasni az arcáról, hogy éppen mi is motoszkálhat a fejében. Próbálkozott már vele, hogy kontrollálja, de túlságosan is mélyről jönnek nála ezek, maximum egy póker arcot képes felvenni, hogy legalább a nem oda illő vagy éppen kellemetlennek ítélt pillanatokban ne mutatkozzon meg, mire is gondol. Hiába nevelkedett egy, Angliához képest forró országban, sokkal jobban preferálja a hosszú farmer nadrágot és a hosszú ujjú felsőket. Neki a megfelelő hőmérséklet 19°C, az öltözetét is ehhez igazítja. Nem hajlandó félhosszú ujjú felsőknél rövidebbet felvenni, ahogy kamaszkora óta talán egyszer sem volt rajta rövidnadrág. Inkább valami elemi mágiát kihasználva igyekszik annyira lehűteni a környezetét, hogy ne kényszerüljön kényelmetlen ruhadarabok hordására.
Életed fontosabb állomásai
Gyermekévek:
Brazília a túlfűtött érzelmek országa, amik neki talán sohasem voltak. Nem értette a mentalitást, sokat nem is próbálkozott a megértésével. Mindig is komolyan vette az életet, nem voltak kilengései. Még akkor sem, amikor közölték vele, hogy, akik felnevelték, nem is az igazi szülei. Talán sejtette, nemigen hasonlított rájuk, nem volt benne semmi brazil, míg a szülei tipikusan olyanok voltak. Az egyetlen, amit ténylegesen tőlük kapott, azok a lehetőségei az életben, így nem is volt képes elítélni őket. Pedig, arra is hamar fény derült, hogy direkt hozták magukkal Írország gyönyörű vidékeiről. Igaz, sem Brazíliáért, sem szülőföldjéért nem rajong a mai napig, de gyermekként még látott benne valami misztikusat, volt némi elvágyódása... Mint tudjuk, ő a többi gyerekkel ellentétben nyugodt volt, ritkán játszott a többiekkel, sokkal jobban érdekelték a titkok és a felfedezetlen vidékek. Rengeteg könyvet elolvasott, a Castelobruxo-ban pedig hibátlanul teljesített. Igaz, az iskola magizoológiára és gyógynövénytanra helyezte a hangsúlyt az oktatásban, de semmiképpen sem szabott határt a diákok kreativitásának. Luis gyakran volt fellelhető a könyvtárban, őt mindig is jobban mozgatták a mugli tudományok, a varázsvilág fejlődése, valamint a kettő közötti hasonlóságok és ellentétek. Hamar eldöntötte, hogy ezzel szeretne foglalkozni, és a tanulmányait is ennek megfelelően egyengette. Tanárokat keresett fel különórákért, és bevezették a Brazil Mágiaügyi Minisztérium működésének rejtelmeibe. Mondhatjuk, hogy összességében nem volt elveszett, minden helyzetben megtalálta a helyét és mindig tudta, hogy a következő lépésével csakis előrefelé haladhat.
Felnőtté válás évei:
17 évesen befejezte az iskolát, kiváló bizonyítvánnyal. Tehetséges volt és határozott, ami a tökéletes kombináció a jövő építéséhez. Akadt egy-két ember, akik megpróbálták lebeszélni a terveiről, különösképpen a szülei. Ugyanis, szabadúszó mágiakutatónak állt. A megtakarított pénzéből egy labort építtetett magának, nem messze lakóhelyétől, Formosa-ban. Sok időt töltött ott, néha napján még az iskolájába is visszament egyeztetni a professzoraival, akik szerint tényleg nem ott lenne a helye, hanem a tanácsuk szerint a Minisztériumban kellene helyet foglalnia. Még ajánlásokat is kapott volna, viszont, ezekkel egészen addig nem élt, amíg harmadjára is magára robbantotta a helyiséget 19 éves korában. És, természetesen mindegy egyes alkalommal a legközelebbi ispotályban kötött ki. Arról nem is beszélve, hogy a Minisztérium maga vette el az engedélyét meghatározatlan ideig. Így pedig arra kényszerült, hogy más állás után nézzen, ami egyértelműen a Minisztériumban volt. Továbbra is szeretett volna a mágiakutatással foglalkozni, igazság szerint a Minisztériumban a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályán mindenhová jelentkezett és a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályán a Bizarr Találmányok Szabadalmi Hivatalát vette célba, mégis, a felvételi értesítőjében az állt, hogy a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán a Nemzetközi Varázsjogi Hivatalban kapott helyett, mint diplomata. Több alkalommal is fellebbezett, viszont az áthelyezése nem lett eszközölve, helyette folyamatos képzésekre kellett járnia.
Jelenkori évek:
Tavaly, 1997. tavaszán volt az első hivatalos kiküldetése, egyenesen Franciaországba utazott. Ez az utazása is még főleg tanulmányi kirándulásnak minősült, mivel egy nála tapasztaltabb diplomata kísérte el, vezette körbe és magyarázta el neki a teendőket. Nap, nap után járták a hivatalos köröket, mígnem kapott egy szabadnapot, az indulás előtti napon. Volt ideje körbejárni a várost, megismerkedni a hellyel és gyakorlatba áthelyezni a nyelvtudását. Másnap viszonylag fellelkesülten indult haza, de az utolsó pillanatban baglyot kaptak, hogy sürgősen el kell utazniuk néhány papírért Londonba. Az volt az első alkalom, amikor ott járt, de némileg feléledt benne az a gyermekkori elvágyódása. A gondolat, hogy csak egy karnyújtásnyira van tőle a szülőföldje, valamit megmozgatott benne. Teljesen elkalandozott a Minisztériumban való tévelygés alatt. Csak félig figyelt mindenre, a családján járt az esze. Még az otthonának tartott Formosa-ban is egyfajta honvágy üldözte, napról-napra. Pár hónap múlva kénytelen volt ismét igénybe venni a hopphálózatot és visszautazni Londonba. A Minisztériumban egy külön engedéllyel pedig kutatásokat végezhetett a családja után. Igaz, a varázslók jogai miatt nem sokat derített ki, csak annyit, hogy a családja Navier. Ehhez a kevéske információhoz egy hónapra volt szüksége. Viszont, nem adta fel, csak időre volt szüksége, hogy előkészítse a tervét. Brazíliában, fél év alatt sikerült kieszközölnie egy áthelyezést Londonba, úgymond kijelölt képviselőként. Idén nyár elején foglalta el a helyét a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán, mint a Brazil Mágiaügyi Minisztérium diplomatája.Szorgalmasan végzi a dolgát, ez a feltétele annak, hogy itt maradhasson és megismerhesse a családját. Ugyanis, a nyáron sikerült felkutatni az öccsét, aki egy bizonyos Kylian Navier. Az első találkozás nem volt zökkenőmentes, de mindenképpen kellemes csalódás volt a számára. Hasonlítanak, jellemileg és külsőre is. Még, ha nem is látszik rajta a rideg viselkedése miatt, de felettébb boldog, hogy végre van egy igazi családja.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy a későbbiek folyamán megkapja-e az engedélyt, hogy visszatérhessen a mágiakutatáshoz 
Egyébként, tetszik az előtörténet, szépen írsz - mint mindig - úgyhogy semmi akadályát nem látom annak, hogy belevesd magad a játékba és ismét találkozhass a testvéreddel 
