2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Evil isn't born. It's made.
Főkarakter: Ms. Duncan Teljes név: Reagan Duncan Születési hely és dátum: Godric's Hollow; 1971. augusztus 16. Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: Skorpió Foglalkozás: Ereklyevadász, bérgyilkos, alkalomadtán prostituált Képesség: Bejegyzetlen animágus (Holló) Kihez tartozol?: Saját karakter
Jellem
Igazi nő - szeszélyes és veszélyes. Temperamentumos, dinamikus személyisége azonban egyaránt hathat taszítónak avagy vonzónak... mindenki eldöntheti maga. Egy fekete mágiával foglalkozó família gyermekeként látta meg a napvilágot, apjától korántsem pozitív irányú nevelést kapott. A család évszázados múltja és hagyományai tovább élnek benne, s egyúttal büszkén vallhatta magát a Sötét Nagyúr hű követőjének. Ebben a szellemiségben nőtt fel, nem ismer más igazságot. Nem kíméli sem a maga, sem környezete érzéseit - ezekből az ingadozásokból, intenzitásokból nyer energiát; kudarcból, tragédiából elsőként képes talpra állni. Nem fél az ösztönök, fájdalmak mélyére menni, ő a felhúzott íj, a radioaktív góc, az izzó parázs a hamu alatt. Nem él felejtéssel és megbocsátással. A mérges tüske nemcsak addig fáj neki, míg a bőre alól ki nem tépi, hanem addig, amíg vissza nem döfi abba, akitől kapta. Akkor és oda szúr, amikor és ahol a másiknak a legjobban fáj. Ha útját tabuk vagy erkölcsi korlátok keresztezik, felrúgja őket... Enyhe szadista hajlama nem véletlenül ütközik ki másodállásában. Igen tehetséges pálcaforgató, Merlin mentse meg azt az embert, aki kikezd vele. Ismeri önmagát, ismeri a világot, és... hamar kiismerem az egyszerű, bugyuta, balfasz embereket. Két lábbal, rendíthetetlenül áll a földön, szilárd céljai, tervei, döntései vannak - képtelenség lebeszélni ezekről, pontosan tudja, mi a jó. Neki, természetesen.
Megjelenés
Ha százhetvenhét centis magassága nem volna kellőképp meggyőző, akkor kisugárzásának sötét misztikuma, letisztult eleganciája, kemény léptei minden bizonnyal azok. Feketét feketével, -vörössel, -ezüsttel; a varázslódivat ízléses ruhadarabjaira, nőies kalapjaira, és a tökéletes tusvonalra esküszik. Mániákusan rajong a szaténért, a bőr anyagokért, de mugli göncöt egy marék galleonért sem venne magára. Védjegye a szúrós, éjszín szemei - amiket ha megérzel a hátadon, biztos lehetsz abban, ki áll mögötted.
Élet
Szerettem hűvös eleganciával gyilkolni, s közben átadni magam az élvezetének. Borzalmas vagyok, egy szörnyeteg. Talán. De nekem ne állítsa senki, hogy a gyilkolást nem lehet élvezni. Mindenki, akinek valaha része lehetett benne, élvezte. Hiszen ezért csináljuk, nem? Hogy utána nekünk jobb legyen. S a megbízóknak jobb legyen... A fickó megfeszülve járatta rajtam tekintetét. Szemeiben ott honolt még az élni akarás, a remény a szabadulásra; de legbelül, kétség kívül pánikolt. Nagy kár érte: negyvenes és elég sármos. De a munka az munka. A hideg mosoly átfutott ajkaimon, mikor meghallottam sürgető és értetlenségét tükröző hümmögését. Abszolút meg tudom érteni. Engem is frusztrálna a helyzet, ha egy félhomályban úszó, nyirkos pincébe hurcoltak volna, s aztán egy mocskos rongyra haraptattak volna rá... És néznének hosszú perceken át a vesémbe. Avagy... nem, mégsem.
- Mert, tudod, ellenben veled, én nem lennék ekkora szerencsétlen.
Aó, micsoda visszhang, kellemetlen ilyen hangnemben kezelni egy jóvágású hímet. És nem egy irigy nő akarja eltenni láb alól, tegyük hozzá. Elkínzott arcán a megrázkódtatás érzelmei bukkantak fel, s mosódtak össze a félelemtől gyöngyöző verejtékével. Ennyire idegesítő volna, ha rébuszokban beszélnek az emberhez?
- C-c-c. Sajnálatos. És az is, hogy mihamarab meg kell tennem...
Újabb nyögés. Körbejártam, majd székének támlájára támaszkodtam. Szinte éreztem, hogy nyögdécselésbe kezd, amint a kiszolgáltatottság mázsás súlyát méginkább rá engedem. Valóban, a pedagógia lényege a szigor.
- Ne aggódj, amíg lelki szemeiddel láthatsz...
Újabb nyögés. Más szituációkban jobb szeretek játszadozni, kivárni a pillanatot, amikor már kezdenek reménykedni, hogy nyertek, amikor már kezdik azt hinni, hogy nem fognak meghalni… akkor jön el az én időm, és tiprom a földbe őket. Azt a prédát a legélvezetesebb elejteni, amelyik még hisz egy szebb jövőben. Hiszen akik már lemondtak, azok örömmel veszik a halált, nem nyújtanak igazi élvezetet, ám akik ellenállnak, akik harcolnak… oh, igen. Bár most, nincs időm csalfa reményt osztogatni, és korántsem talált adakozós hangulatban. Sőt, inkább elvennék valamit... Ajkamba haraptam. ...mielőtt egy kicsit is megszánnám. Hátrébb léptem, s csizmám hegyes sarkának koppanása vájt a csöndbe, ekképp rándítva meg áldozatom görcsös testét - ujjaim ösztönösen simultak szilfa pálcámra. Hosszadalmas nyögés és fészkelődés késztetett ismét mosolyra.
- Ki kell fejeznem bánatomat, amiért nem találkoztunk meghittebb pillanatban. Nem csak te, hanem én is értékeltem volna. De még mennyire...
Talán az idő is megállt, amint utolsó, ködös lélegzetvételeit figyeltem - kár, piszkosul kár egy ilyen férfiért. Azonban nem volt mire várnom. Behunytam szemem, s a zöld csóva fénye ragyogón töltötte be a teret, elmém zugait pedig nosztalgikus képek hada vakította el - vajon a gyerek, aki voltam, büszke lenne arra, akivé lettem?
Összeszorított fogakkal vártam. Felkészültem. Nap nap után, hogy elérkezzen a kötelező tíz perc, avagy a szükséges jó ideje. Soha sem volt másképp. Megtanultam már.
- Rend a lelke mindennek, lányom.
Minden egyes lefekvéskor ezen szavak gyötörtek. Nem a szüntelen kántálás hangja ringatott álomba, sokkal inkább a kimerültség, a depresszió egyvelege. Pedig mennyivel emberibb lett volna mesével aludni el... Gyengéd érintéssel arcomon.
- Crucio!
Osztályrészemül apám könyörtelensége jutott. Mondván, lélekerősítő.
- Az élet sem fog kesztyűs kézzel bánni veled! Nem vagy kivétel. Senki sem kivétel, lányom.
Pedig én magam vagyok az, aki kesztyűtelen kézzel játssza az életet. Azt az életet, ami levakarja magát bárkiről...
S úgy érzem, a választ sosem kapom meg.
A hozzászólást Reagan Duncan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-10-17, 23:23-kor.
Ebony Frewen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Reagan Duncan 2016-10-17, 08:25
Elfogadva!
Szia!
Hát ez sem volt egy mindennapos et, több szempontból sem. Szépen fogalmazol, és egy kicsit más stílusban, mint a játékosok zöme itt. Ez persze nem baj, inkább még érdekesebbé teszi a karit, hiszen nagyon illik ehhez a kis misztikus alapszituhoz. A pb és a karid nagyon összhangban vannak, jól választottál. Nem eresztetted bő lére ugyan, de mindenesetre egy kerek, egész történetet kaptunk. Olvasás közben esküszöm éreztem a kisugárzását, és láttam magam előtt, ahogy játszadozik azzal a férfival, mielőtt véget vetne szegény pára életének. Nekem személyes kedvenceim a bérgyilkosok, így kitalálhatod, hogy nagyon odavagyok a hölgyért már most. Apró érdekesség, hogy az egyik sötétebb karimnál is megjelenik az a mondat, hogy vajon a gyerek, aki volt, büszke lenne a felnőttre, akivé vált? És az apukával is van némi összefüggés. Ez csak egy kis kitérő volt, szóval most vissza az elfogadáshoz. Azzal a tüskés szöveggel az elején engem már kilóra megvettél, nagyon tetszett, és ez később sem változott az et során. Nagyon olvasmányosan írsz, és igazából, mikor vége lett a előtörténetednek, azt kívántam, bár folytatódna, és olvashatnék még a karidról, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Egy ilyen sötét és csinos karakter bizonyosan gyorsan rengeteg játszótársat fog találni. Nem is húzom tovább a szót. Arra lehet számítani, hogy (khm, nem belátható időben, de) esetleg megkereslek az én kis bérgyilkosommal egy játék erejéig. Foglalózz, ha még nem tetted volna meg és vesd bele magad a játékba!