2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem úgy emlékszem rá, mint aki folytatni szerette volna az iskolát. Sokkal inkább az rémlett, hogy be akarja fejezni, saját életet kezdeni, kalandozni... mégis úgy tűnik, hogy végül most mégis itt van, de tavaly nem volt, tehát azért valami mégis csak történt, ha egyszer csak most futunk össze. - Ez igaz, de tavaly még nem voltál itt, szóval akkor... mi történt? - nem azt mondom, hogy én tökéletesen ismerem Jensent, de azért egy nyár alatt is kerülhetsz valakihez annyira közel, hogy egy-egy lépése végül meglepjen és meglep, hogy ő most itt van, na nem mintha ő nem lenne hasonlóképp meglepett. Mégis azért egy pillanatra elkomorodom, amikor azt mondja, hogy mindig is okoz voltam, hiszen nem azért kerültem ide, mert olyan okos vagyok, hanem azért, mert a tanárnőnek kellettem, mint valamiféle túsz és ez őszintén szólva nem hangzik valami jól, pont ezért nem is mondom csak így ki. - Oh, így már értem, akkor nem szívesen vagy itt és mit csináltál, amíg nem itt voltál? - direkt kerülöm is ezt az ösztöndíj témát, hiszen nem érint jól és egyelőre nem tudnék róla beszélni, ezért azt hiszem jobb, ha inkább hagyom és túllépek rajta, mert csak kellemetlenül érezném magamat, no meg ő sem hiszem, hogy most pont az én bajommal akar foglalkozni. Egy régi... ismerőssel újra találkozol, akkor nem az érdekel a legjobban, hogy épp mennyire van fasírtban az apjával, vagy a tanárával. Jó az apámmal való kapcsolatomról tudott anno, de arról se meséltem sokat okkal, mert nem akartam, hogy ilyen negatív dolgok legyenek a témák köztünk. - De persze és én is örülök neked. Ne haragudj, csak mostanában az életem eléggé... zavaros, de nem fair kivetítenem rád. Leülünk? - nem akarom lerázni őt és nem is szeretném, ha így érezné, pont ezért javasolom és amúgy is át kellene kicsit melegednem, innom valami meleg italt, mondjuk egy forró csokit és akkor egyből jobban érzem majd magamat és egyből jobb lesz és persze nem akarok most belemenni az életem zűrös részeibe, vagy legalábbis azt hiszem, na nem mintha igazán tudtam volna kinek beszélni róla. Olyan közeli barátaim nem igazán vannak és néha rossz mindent magamban tartani. - Persze az oktatás remek és akkor ezek szerint te is ereklyevadászaton vagy? Én is, csak úgy fest egy évfolyammal feljebb és igen kicsit kiszellőztettem a fejemet, de most kéne valami jó meleg ital, mert sikerült átfagyni. - irigylem azért kicsit, jó lehet elmenni és felfedezni a világot. Azt hiszem ilyesmit én is szívesen megtennék, de azt hiszem nem sok értelme lenne a dolognak, főleg amíg az életem nem tisztázódik le rendesen és ez a sok zűr van az életemben, mint ami jelenleg. Apa, a tanárnő... és most már ha elkezdtem az iskolát, akkor be is akarom fejezni, végül is az oktatás jó és van mit tanulni, csak kissé elbizonytalanodtam, hogy tényleg itt van-e a helyem.
Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Áh, ez csak egy álom. Mondjuk akkor egy nagyon szép álom, csak a messzi tájakat hiányolom, ahol ereklyéket keresgethetnék kedvemre és nem kéne a sulival foglalkoznom. Talán csak ez az egy dolog van, ami miatt most el tudom képzelni, hogy ez mégiscsak a valóság. Ha csak nem valami rémkép, de akkor Leticia nem illik bele a képbe. Ha csak nem úgy, hogy később lesz valami galiba vele. De az elég szemétség lenne a fantáziámtól, hogyha egyszer látom, akkor most kiszúrjon velem. Viszont akkor még mindig ott a kérdés, hogy miért pont rá gondolnék. Ez a valóság lesz, én érzem. De akkor sem logikus, hogy itt van. Nem értem én már, hogy mi van. Hm… oké, nézzük meg mi lesz, aztán majd úgyis felébredek, ha másra nem, hát arra, hogy Summer próbál elrángatni az órára, mert megint a kanapén aludtam el. -Igen, úgy volt, de mégsem, amint látod. – Hát ez most jól megmondtam. Igen, befejeztem a sulit, de mégsem, szóval itt vagyok. Az egyetlen dolog, ami hiányzik ebből a mondatból az a logika. Mert lássuk be, aki egyszer befejezte a sulit, az nem sűrűn jön vissza, hogy befejezte. Mert már ugye végzett és én kijártam a hét évet, senkinek sem lehetne semmilyen problémája ezzel, mégis akad valaki, akinek ez nem túl nyerő. - Ösztöndíj? Na az klassz, bár mindig is okos voltál, szóval nem túl meglepő azt hiszem. Én egyébként tényleg befejeztem a sulit, tavaly már mentem is „dolgozni”, de apa visszarángatott. – Mert hogy el kell végeznem az egyetemet is. Ugyan minek? Pontosan annyit tanulok meg kint a terepen, mint itt a padban, csak ott izgalmasabb valamivel a munka, és a magam stílusába tanulom meg. Itt elmondhatják nekem, hogy elméletbe hogyan kéne csinálnom, de nem biztos, hogy mindenkinek pontosan ugyanaz a módszer lesz jó. Ezért is tartottam jobbnak, ha inkább magam jövök ezekre a praktikákra, hogy biztosan úgy oldjam meg a helyzeteket, ahogyan én tudom. De persze jött a nagyfőnök és visszarakott ebbe az unalmas és monoton oktatásba. És még köszönettel kéne tartoznom neki, hát valamiért az nem fog összejönni. Plusz még egy évvel lejjebb is járok. -Tudom, tudom persze, de attól még nem örülhetek neked? – Olyan természetes nekem, hogy boldog vagyok, hogy még láthatom, hogy megint az életem része lehet. Nem akarok tőle komolyabb dolgot, illetve én most úgy érzem, hogy nem, de akkor is jó érzés, hogy itt van. Tudom, lezártunk mindent Spanyolországban, hiszen messze éltünk egymástól, de na… Attól még barátként lehet kezelni a másikat szerintem. Most pedig pont ez van, csak egy szimpla ismerősként fogadom, semmi több. Vagyis azt hiszem. – Neked tetszik az oktatás? Hát jó… Milyen szakon is vagy? Velem egyébként nincs semmi különös, tavaly egy évig ereklyék után kutattam, ilyen szakra kellett végül mennem, mert ezt mondták. Amúgy szeretem, csal nem akartam tovább tanulni. Átmelegedni? Kint voltál eddig a hidegbe? – Ó, az nagyon nem jó. Ilyen időbe nem jó kimenni, bár konkrétan én is oda igyekszem, de én azért mégiscsak Angliában nevelkedtem, nem pedig egy olyan helyen, ahol télen is meleg van.
Kint szeretek leginkább gyakorolni, ott biztosan nem igazán láthat meg senki sem, főleg a hűvös miatt, hiszen nem járnak eleve odakint túlságosan sokan ilyenkor. Persze sikerült átfázni, ezért is döntöttem úgy, hogy szerezek magamnak valami meleget, mondjuk legalább egy forró csokit és egyelőre még annak ellenére, hogy már bent vagyok a sapka és a kabát se került le rólam. Most úgy érzem kell, aztán ha már felmelegedtem, akkor majd szépen levehetem magamról. Majd... ha már tényleg nem fázom. Gyanútlanul lépdelek a forró csokis bögrémmel a kezemben az asztalok felé, de végül meg kell torpannom, amikor szinte majdnem sikerült beleütköznöm az ismerős arcba. Rég volt és még annál is régebbinek tűnik már, hogy találkoztunk, sőt több volt ez annál, nyári románc, ami tényleg kellemes volt, de tudtuk mindketten, hogy az lesz és pont e miatt le is zártam magamban, amikor aztán el kellett mennie. Persze tudtam, hogy ide jár, de mivel már tavaly sem láttam itt, gondoltam, hogy már végzett és nem is fog majd újra előkerülni, pont ezért döbbenek meg most annyira, hiszen nem értem, hogyan kerül ide. - Szia! Én is örülök, azt hittem... befejezted a sulit. - elmosolyodom, bár még mindig meg vagyok lepve és ezt nem tudom csak úgy félretenni egyelőre. Az ölelést csak félkézzel tudom viszonozni, hiszen ott van nálam a bögre is és nem akarnám se rá önteni, miatta és persze a forró csoki miatt sem. Meginnám inkább, mint hogy a padlón végezze. - Tavaly... vagyis még tavaly előtt kaptam egy ösztöndíjat, amikor vége lett a sulinak odahaza és most itt vagyok és te? Azt hittem találkozunk majd, de gondoltam befejezted végül a sulit, még sem? - na igen kissé azért ez összezavar, hiszen lezártam, hogy vége akkor végleg, amikor nem volt itt, de most mégis itt van és nem igazán értem, hogy miért. Biztosan kihagyott egy évet, de ettől még nem kevésbé meglepő a dolog. Azzal viszont sikerül kissé zavarba hoznia, hogy végigsimít az arcomon. Egy kis torokköszörülés következik, hiszen... lezártuk ezt, biztosan voltak az életében mások, nekem is volt pár futó randi, persze csodás nyár volt, de valahogy mindig is úgy gondoltam pont azért volt varázslatos, mert megmaradt egy csodás nyárnak. - Te is hiányoztál Jensen persze, de tudod te is lezártuk, ahogyan megbeszéltük és... - nem is tudom, hogy mit mondhatnék, hiszen olyan lelkes és valahogy olyan érzésem van, mintha azért, mert itt vagyok most legszívesebben ott folytatná, ahol abbahagytuk, de ezt... azért nem lehet csak így. - Én jól vagyok és a suli is remek, tényleg! Az oktatás is csodás itt és... kicsit most zavaros az életem, olyan sok minden történt mostanában... és veled mi a helyzet? Esetleg leülhetünk, kicsit amúgy is át kellene melegednem. - igen azt hiszem most az lenne a tökéletes, ha egy kicsit beszélgetnénk és valahogy finoman kell a tudtára adnom, hogy ez most nem olyan, mintha tegnap váltunk volna el Spanyolországban, hiszen azóta azért nagyon sok minden történt velem és gondolom vele is.
Bújjunk el ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Kávé, az kell most nekem. Egy jó erős koffeinben túltengő ital. Nem akarom az egész napom a kastélyban tölteni, igazából sétálni mennék Roxmortsba, meg, ha már úgyis ott vagyok, akkor bevásárolok, de érzem, hogy mindjárt elalszok, sajnos tegnap este túl sokáig maradtam fent és olvastam egy ereklyéről. Nem, nem háziból, hanem a saját magam szórakoztatására. Felkeltette az érdeklődésemet, muszáj volt hát minél többet megtudnom róla. Ennek hála viszont most hulla fáradt vagyok. Rohanok is a Nagyteremhez, biztos vagyok benne, hogy ott akad kávé, vagyis nagyon remélem, mert ez így nem mehet tovább. Igaz pár embert fellökve, de végül megszerzem magamnak az italomat, kapok néhány szúrós szempárt, mire csak mosolyogva megvonom a vállamat. Érdekel is engem, hogy most mennyire dühösek rám, én megkaptam, ami nekem kellett, ennyi pont elég is. Nagyot kortyolok a kávéból, miközben megfordulok, de rögtön köpném is ki, végül sikerül lenyelnem és csak köhögnöm mellé párat. -Ez a valóság, vagy csupán káprázat? – kérdezem mosolyogva, ahogy meglátom az ismerős arcot, amely még mindig olyan szép, mint azon a bizonyos nyáron volt. – Leticia, de örülök neked. – Nem is gondolkodom, csak odamegyek hozzá és megölelem, az sem zavar, ha ellök magától, mert esetleg haragszik, bár azt kétlem, mert rólam van szó, velem pedig nem lehet rossz kapcsolatba, hiszen jártunk, teljes egy nyárig, és nekem úgy rémlik, nem váltunk el haraggal. – Hogy kerülsz te ide? Úgy értem, te nem is Roxfortos voltál, akkor meg hogy? – Tényleg hihetetlen, hogy itt áll előttem, bár az is lehet, hogy valaki csak a bolondját járatja velem. Na akkor az az illető kapni fog, ha rájövök a turpisságra, de egyenlőre élvezem, hogy talán nem álom a lány és valóban itt van most velem. Biztonság kedvéért végig simítom az arcát, hogy meggyőződjek, tényleg nem csak egy látomás, hanem igazi, amit látok. – Nagyon hiányoztál ám. De mesélj, hogy vagy? Milyen a suli? Én hiányoztam neked? Ó, ha már itt vagy találkozhatnál a barátommal, tuti bírni fogod, vagy nem, de ez jelenleg nem is érdekes. Bocsánat, hogy ennyit fecsegek, de olyan régen nem láttalak és bíztam benne, hogy még találkozhatunk, de az után a nyár után, megszakadt a kapcsolat. Viszont most itt vagy, és én is, szóval mihez lenne kedved? – Ismét nagyon kortyolok az italomból és vigyorogva várok a lány reakciójára, valóban kíváncsi vagyok, hogy mi van vele, pedig az ritka nálam és jó újra látni. Tényleg nagyon jó.
