Raymon Brightmore

Tárgy: Raymon Brightmore 2016-07-11, 20:08

Raymon Brightmore

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Az életet álommá kell alakítani, az álmot pedig valósággá kell formálni, mert túl kevés ideig élünk ahhoz, hogy egy percet is elvesztegessünk. "

Főkarakter: Titkos
Teljes név: Raymon Brightmore
Születési hely és dátum: 1977. október 19. Conventry
Csoport: Griffendél
Patrónus: Tobzoska
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam Elemista
Képesség: Vérfarkas (harapott)
Mágikus adottság:-
Kiemelkedő tudás: Bűbájtan – Kiemelkedő, Gyógynövénytan - Tehetségtelen
Kihez tartozol?: Keresett

Jellemed kifejtése

A fiataloknak, általában két végletük van. Az egyik, hogy reggeltől estig tanul és nem tud élni. Kevés barátja van és azok is többnyire ugyanolyan gyíkok, mint ő. A másik típus az, aki kihasználja az életét és bulizik, amíg csak tud. Na én az utóbbi vagyok. Nem vagyok egy vérbeli jófiú, sem rosszfiú. Egyszerűen öntörvényű. Ami nem tetszik, azt nem teszem meg. A miatt is kerültem már elég sokszor bajba, de sose izgatott. Mindig a haverjaimmal voltam és együtt szívtunk, így a büntetés is szórakoztató volt legalább. Egy kicsit talán adrenalin függő vagyok. Mindig újabb veszélyek után kutatok és még az sem zavart, mikor emiatt megharapott egy vérfarkas. Elég nagy szívás egyébként ilyen szörnynek lenni, mert a Varázslény Felügyelet állandóan rajtad van, meg ott van az is peresze, hogy teliholdkor átváltozom, hacsak nem kapok gyógyszert.
Mivel az elemek uralásához kell némi komolyság is, így az is tudok lenni, csak ha valami őrültségről van szó, akkor nem használom a józan eszemet. Inkább megyek bele, mintsem kétszer meggondoljam a döntésemet. De mikor órán vagyok, akkor mindenre rendesen koncentrálok, nem vagyok egy él tanuló, de jó vagyok. Kivéve néhány tárgyat, de nem is Hollóhátas vagyok, aki mindenhez ért. Nem, én a vakmerő Griffendél házat erősítem, és bevallom nagyon eltalálta a süveg, hogy hová osszon.
Maximalista vagyok. Mindent addig próbálok, amíg tökéletes nem lesz, és a kezeim közül sosem adnék ki semmi olyat, amivel nem vagyok maximálisan megelégedve. Hiszen ha mi nem vagyunk azok a unkákkal, akkor nem is várhatjuk el, hogy a tanár is az legyen. Plusz, ha látják az arcodon, hogy szerinted igenis jó munkát végeztél, akkor ők is jobban állnak hozzá. Tapasztalataim alapján legalábbis igen.
Nem mondanom magamat valami türelmesnek. Vannak kivételes helyzetek, mikor tudok időt szentelni a dolgoknak, vagy képes vagyok várni, de az csak ritka eseményekkor vannak. Egyébként meg hamar felmegy bennem a pumpa és nehéz kibékíteni. Olyankor jobb, ha az ember magamra hagy és megvárja, amíg lenyugszom, mert csúnya dolgokra vagyok képes, mikor ideges vagyok.

Megjelenés

180 cm körül lehet, ami nem alacsony. Ha csak nem egy óriásról van szó, akkor a lányok bármikor felhúzhatnak mellé egy magas sarkút. A hajam sötétbarna, a szemeim pedig úgy szintén. Mindkettő olyan sötét, hogy már szinte feketének látszik a fehér bőröm mellett. Annak ellenére, hogy mennyi bajba kerülök, kevés rajtam a hegek száma, aminek külön örülök. Egyes lányok az díjazzák, ha egy pasi tele van sebhelyekkel, de én inkább maradok annál a verziónál, hogy nincsenek.
Az öltözködésem roppant egyszerű. Laza öltözéket szeretek többnyire viselni; egy tornacipő, egy póló, esetleg egy pulcsi, meg egy farmer. Az elegáns ruhák távol állnak tőlem, nekem túl puccosak és szorosak. Na persze ha nagyon muszáj, akkor előfordul, hogy díszöltözetbe vágom magam, de az ritka.

Életed fontosabb állomásai

Viszonylag egyszerű gyerekkorom volt. Voltam én, a legidősebb és volt a két öcsém, akik ikrek. És rendkívül bosszantóak voltak. Ők természetesen a hollóhátba kerültek, mint az okos tojások és ők tipikusan a gyík kategóriába sorolandók. Ezért nem is lógok velük együtt túl sokszor, csak ha éppen segítségre szorulnak. Nem vagyok egy szemét dög, meg azért mégiscsak a tesóim. Na de ennyit róluk. A szüleim, aranyvérű varázslók, akik a Mágiaügyi Minisztériumban dolgoznak. Apám természetesen auror, anyám meg irodában dolgozik. Engem is szeretnének a közeljövőben maguk mellett tudni, de hogy mivel is foglalkozok majd pontosan, még rejtély. Aztán ott vannak a nagyszüleim, akiket ritkásan, de azért látok. Imádom őket, nagyon aranyos öregek és mindig kapok cukrot annak ellenére, hogy már nem tizenöt vagyok. És végül a kutyánk, Silver. A nevét onnan kapta, hogy ő volt a másodszülött és mivel csak második, ezért ezüst. Egy németjuhász fajta, egyszerűen odáig vagyok érte. Szeretek vele játszani, rendkívül hálás egy jószág és rá mindig tudok időt szakítani. Sajna csak nyaranta meg Karácsonykor látom, de akkor nagyon tudunk örülni egymásnak.

És most jöjjenek a barátaim. Összesen öten vannak. Majdnem mindegyikük ugyanabba a házba tartozik, ahová én is. Az egyikük Hugrabuggos, a másikuk pedig Mardekáros. Hiába mondják, hogy a két ház között ellentétnek kéne lennie, ezt már mások is megcáfolták, nem csak mi. A lényeg, hogy velük csinálok minden baromságot, már elsős korom óta, amiknek egy részét, most el is mesélem.

Első év közepe felé:

Még nem voltunk annyira otthon a varázslásban, hiszen még csak fél éve tanultunk itt, így nagyon durva varázslatokat nem ismertünk. Ellenben a levitációs bűbájt kitűnően ismertük. Így azzal szórakoztunk, hogy akit csak megláttunk és nem vett észre, az elől elbújtunk és elkezdtük lebegtetni a cuccait. Egyesek elkapták és elrohantak, másoknak pedig csak akkor tűnt fel, hogy valami nem stimmel, mikor már a folyosó végén járt a könyve, úgy próbált meg utána szaladni, hogy el ne vigyék. Az okosabbikja rájött a turpisságunkra és mikor észrevett minket jól lehordott, mi pedig szomorú szemeket meresztettünk rá és mindannyian bocsánatot kértünk. Persze akkor még volt ez a szokás, hogy hátul keresztbe rakjuk az ujjainkat, így nem érvényes semmi sem, amit mondunk, egyszóval folytattuk a csínytevéseket. Később mikor visszamentünk a körletünkbe, a házvezetőink már vártak ránk és megbüntettek minket. Pontokat vontak le és még külön büntető munkát is kaptunk. De nem érdekelt minket, hiszen azt is együtt csinálhattuk.

Ötödik év vége:

Életünk eddigi legnagyobb tréfájára készültünk. Mivel hárman közülünk a Griffendélbe járnak, így úgy döntöttünk, hogy a vén McGalagonyt fogjuk megviccelni. Perui instant sötétségport szórtunk a szóbájába, mikor ő is ott volt, hogy ne lásson semmit és mire elült a füst mi bent voltunk nála és megijesztettük. Abban az évben harmadszorra küldött minket kitakarítani a Bagolyházat, de mi csak röhögve teljesítettük a feladatot. Jason vagy ötször megcsúszott és a ganéban találta magát, a Mardis haverunk, meg allergiás volt a tollakra, így egész délután prüszkölt. Hárman azonban már sírtunk a röhögéstől, annyira szórakoztatott minket a szerencsétlenségük.

Hetedik nyara:

A fiúk nyáron valami veszélyesre vágytak. Valami igazán veszélyesre. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy egy kis éjszakai sétára indulunk az erdőbe. Gondoltunk mi baj lehetne, hiszen ezek csak állatok és van nálunk pálca. Azt akkor viszont még nem láttuk, hogy telihold van. De ezt majd később. Egyenlőre elég annyi, hogy elindultunk befelé az erdőbe, nevetve, mint mindig. Aztán elkezdtünk bolyongani a nagy semmiben, majd megálltunk összenéztünk. Ugyanaz az ötletünk támadt. Villámgyorsan szétszéledtünk, mindenki arra ment, amerre látott. Tudtuk az utat visszafelé, de ha véletlenül el is tévedtünk volna, akkor adunk valami jelzést egymásnak, aztán a másik eljön értünk.
Én az egyik fa mögé rejtőztem, úgy egy kilométerre az előbbi ponttól, ahol szétváltunk. Csendesen figyeltem egy ideig, mikro valami zajra lettem figyelmes magam mögül. – Srácok? Ti vagytok? – kérdezem és a hang irányába fordulok. Egy kicsikét közelebb merészkedek, de hiba volt, mert a következő pillanatban előugrott egy farkas a sötétből. Egyenesen nekem ugrott, én próbáltam visszatartani, és mivel mindkét kezem le volt foglalva, így a pálcámat sem tudtam használni. Végül a korcs bizonyult erősebbnek, így nem tudtam tovább lefogni, és a vállamba harapott. Ennél jobban nem bántott, de a kezem baromira fájt. A pálcám után kutattam az ép kezemmel, majd egy vörös fényjelet küldtem fel, hogy lássák a többiek, hol vagyok.
Alig telt bele negyed órába, mire odaértek és elvittek egy orvoshoz. Azután minden megváltozott. Valamivel erősebb lettem és a szaglásom is jobb lett, mint a többieké. A következő teliholdnál pedig beigazolódott a gyanúnk. Vérfarkas lettem.

Idén nyáron:

Estére nem terveztünk semmit. Csak egyszerűen az Abszol út utcáin sétálgattunk és arról beszélgettünk, hogy mit lesz velünk jövőre. Valakinek komoly tervei voltak a jövőre nézve, páran viszont némán bámultunk magunk elé, hogy mi még nem tudjuk, mihez kezdjünk magunkkal. Egy ideig még beszélgettünk, nem is figyeltünk arra, merre megyünk, mikor befordultunk az egyik utcán és egy csuklyás alakkal találtuk szembe magunkat. Az elején csak megálltunk és elkezdtünk visszafelé menni, mikor rájöttünk, hogy olyan helyen vagyunk, ahol nem kéne, de az alak nem várt egy percet sem, egyből megtámadott minket. Próbáltunk védekezni, annyira, amennyire csak tudtunk, de sokkal erősebb volt nálunk. Végül engem is eltalálta az egyik átka, a szívem fölött pont, de éreztem, ahogy ömlik ki belőlem a vér. Igyekeztem hátrébb állni, de ekkor pedig a lábamat érte a varázslat, aminek hatására a földre zuhantam és ott is maradtam. A szemem láttára estek össze a barátaim, de nem tudtam biztosan meghaltak-e. Végül én is elvesztettem az eszméletemet és nem láttam mást, csak sötétséget.

Egy furcsa helyen ébredtem, nem volt ismerős a környezet, de első ránézésre egy kórháznak tűnt. A lábam és a bal oldalam hasogatott a fájdalomtól. A mellettem lévő lányra pillantottam és csak ennyit mondtam: - Hol vagyok? – majd ismét behunytam a szememet, miközben egy másik kérdés is eszembe jutott, de már nem tudtam kimondani. Ki vagyok?

Tárgy: Re: Raymon Brightmore 2016-07-11, 20:29

Elfogadva!

Mit ne mondjak, felkeltetted az érdeklődésem, amikor a karakteredről megemlítetted, hogy vérfarkas Very Happy

Ott helyben el is döntöttem magamban, hogy ha az előtöridben nem fejted ki kissé bővebben, miként is lett az, akkor biztos reppen neked egy privi, és addig tovább sem engedlek Smile

Szerencsére azonban jól vetted eme akadályt, és egy igazán jó kis sztorit hoztál össze belőle. Itt-ott előfordul egy-két elgépelés, betűtévesztés, de szemet hunyok felette, mert nem vészes, és bármelyikünkkel előfordulhat Very Happy

A srác tipikus griffendéles, ez nyilvánvaló. Úgy vélem, lesz még vele gond bőven, amint visszanyerte az emlékeit. Bár, ahogy elnézem, talán az sem a legjobb opció a barátai elvesztése miatt... Sad

Persze, lehetnek életben is, és meg is nehezíthetik a karid életét, pont ez benne az érdekes Razz

Foglalózz, ha még nem tetted volna, utána pattanj a billentyűzetre, és alkoss egy olyan világot, amiben érdemes álmodozni Smile

» David Brightmore