2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Viszlát: százféleképpen mondhatod, Könnyeid százféleképpen onthatod, Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz. Mondom: viszlát, viszlát, Kiáltom hangosan át, Mert mire hangom újra meglelem, Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem."
Főkarakter: Aaron Prusseit Teljes név: Rowena Wright Születési hely és dátum: New Orleans, 1978.10.08. Csoport: Griffendél Patrónus: Mosómedve Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam, Bestiamester Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása - Kiemelkedő Kihez tartozol?: Saját karakter (de Lincoln Mordrake-hez, aka Carmen Wilkeshez tartozik)
Jellemed kifejtése
Amikor kicsi voltam, egy állatkerti kirándulás során apa azt mondta, én is olyan vadóc vagyok, mint az a kis oroszlán, aki a nagyobbakkal kekeckedett. Akkoriban hevesen tiltakoztam, sőt kikértem magamnak, hogy én nem vagyok olyan szemtelen, kiváltképp olyan kócos. Mostanra már belátom, igaza volt. Kislányként nem viseltem el, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én elképzeltem. Most se szeretem, de már nem toporzékolok mérgemben, ha másképp történik minden. Ettől függetlenül, nem mondhatom el magamról, hogy felnőttként viselkednék. Szeretek visszabeszélni másoknak, sőt, keményen be is szólok, ha engem csesztetnek. Megütni nem ütök meg senkit, legfeljebb játékosan meglegyintem, oldalba bököm, vagy valami hasonlót teszek. Nem veszem komolyan életet. Egyszerűen nem tudom, nekem játék egész, amíg nem kell szembesülnöm a világ kellemetlenségeivel. Bár nem látszik rajtam, de igenis érzékenyen érint pár apróság. Próbálok mindig mosolyogni, talán azért is utálnak sokan, mert folyton vigyorogva ugatok vissza nekik. De hát most minek húzzam fel magam más hülyeségén? Nekem nem fog rosszat tenni azzal, ha hülye. Vagánynak és mindenre kíváncsinak tartom magam. Habár szeretem megtudni mások titkait, meg is tartom őket magamnak. Igyekszem mindenkivel rendes lenni, bár akad pár olyan ember, akivel első pillantásra sem kerültünk egy hullámhosszra. Viszont a haverjaimmal imádok civakodni, nincs is jobb, mint egymás játékos heccelése. Csakis így tudtam figyelmen kívül hagyni a szüleim veszekedéseit. Az utóbbi időben megromlott a kapcsolatuk. Nem tudom miért, sose került szóba ez a téma, még a válásig sem. Utólag tudtam meg, hogy aláírták a válási papírokat. Nem tetszett a dolog. Nem akartam új életet kezdeni, hát úgy gondoltam, hogy egy kis pénzt lenyúlva a szüleimtől, megkeresem a biztos pontot az életemben. Pontosabban, pontokat: Mordrake-éket. Ugyan ők befogadtak, de azóta a mosolyom erőltetettebb, gyakrabban vagyok szomorú, bár ezt igyekszem folyamatos nyüzsgéssel palástolni. Talán mások számára idegesítő vagyok, de ez ellen nem tudok mit tenni, én se szeretek mindenkit, engem se szerethet minden ember. Szóval, van merszed megismerni egy pimasz kisoroszlánt?
Megjelenés
Bájosnak tartom magam. Lehet, hogy kissé beképzelten hangzik, de nem mindenkit áldott meg az ég ilyen csinos, ártatlan pofival. Az arcomat hosszú, eperszőke tincsek keretezik, az ajkaim pedig mindig mosolyra, vagy éppen grimaszra görbülnek. A pisze orromra kislánykoromban apa sokat koppintott, amikor rosszul viselkedtem. Zöldesbarna szemeim élettelien csillognak, amikor éppen produkálom magam, de ha éppen egyedül vagyok, bánatosan meredek magam elé. Első pillantásra törékenynek tűnhetek, de közel sem kell rám annyira vigyázni, mint egy porcelánbabára. Ha akarom, meg tudom védeni magam. Ismerek átkokat, rontásokat, és mivel bestiákkal akarok foglalkozni, jó kondiban tartom magam. Egyszer egyedül tartottam meg izgága hippogriffet. Nem volt könnyű mulatság, annyira cibált, hogy utána napokig fájt a karom, de egy pillanatra sem eresztettem el. Régebben jégkorcsolyáztam és táncoltam, így az edzések előtt annak köszönhettem az állóképességemet. Azóta picit megizmosodtam, de úgy gondolom, ettől függetlenül jó alakom van. Adok a kinézetemre, havonta járok fodrászhoz, a köztes időszakokban, pedig begöndörítem, kivasalom, vagy feltűzöm a hajamat. Nem szeretem levágatni, szerintem egy lány úgy csinos, ha hosszú haja van. Nem szeretem a többrétegnyi sminket sem magamon, ettől függetlenül nem vetem meg. Szeretem kiemelni a szememet, vagy feldobni egy-egy szolidabb rúzst. Sok lány túlzásba viszi szerintem a sminkelést, és attól, hogy szebbek lennének tőle, csak csúnyábbakká válnak. Hatalmas ruhatáram van, hiszen a fiúsabb daraboktól kezdve a nőies, talán picit kihívóbbig minden megtalálható nálam. Szeretem a rövid szoknyákat, de épp annyira rajongok a kötött pulcsikért, vagy az elegáns viseletekért, egyedül az iskolai egyenruhától tudnék megbolondulni, de attól nagyon. Egy részt, mindenki egyéniségét elrejti, más részt, minden lánynak szende szűz feje van benne.
Életed fontosabb állomásai
Mindig úgy képzeltem el az életem, hogy amíg nem találok magamnak párt, addig hárman leszünk: anya, apa és én. Kiskoromban mindig csodáltam a kiegyensúlyozott kapcsolatukat. Soha nem veszekedtek, amíg én gyerek voltam, legalább is, nem előttem tették. Aztán, ahogy egyre idősebb lettem, úgy tűntek fel apró jelek. Két éve kezdődött minden, a külvilág felé fenntartották a látszatot, hogy milyen csodás házasságban élnek, csakis én tudtam milyen viták zajlottak le a házunk falai között. Mindezt nehezen viseltem. Mire eljutottak a válásig, nem csak egymással, de velem is megromlott a kapcsolatuk. Próbáltam békíteni őket, újra összehozni a családot, de az erőfeszítéseimnek egy vége lett: olyannyira összevesztem velük, hogy nem kívántam egyikükkel sem élni. A varázslóvilágban nagykorúnak számítottam már, saját számlával rendelkeztem, de tőlük is loptam egy keveset, hogy biztosan véghez tudjam vinni a tervemet. Visszasírtam a boldog gyerekkoromat, ahol még nem dőlt romba az életem. Kislányként, a munkájuk ellenére rengeteget foglalkoztak velem. Együtt tettünk közös kirándulásokat New Orleans környékén, szép fokozatosan vezettek be a varázsvilág rejtelmeibe, még mindig emlékszem arra vad kneazle-re, ami a környékünkön randalírozott, és közös erővel szelídítettük meg. Sokat köszönhettem nekik, ha ők nem lettek volna, nehezen vetettem volna meg egymagam a lábamat a világban. Épp ezért fájt pénzt lopnom tőlük, és hazudnom velük kapcsolatban, de mennem kellett. Nem volt maradásom abban a városban, főleg azok után, hogy évekkel ezelőtt az a család is elment, akiknél mindig menedéket találtam, amikor ők vitáztak. Mivel a rokonainkkal nem tartottuk a kapcsolatot, és biztos volt benne, hogy először a család körében keresnének, így náluk nem is próbálkoztam. De arról nem tudtak, hogy másokat is a családomnak tekintettem. Mrs Mordrake tanított meg engem sütni-főzni, amíg ők nem voltak otthon, megesett, hogy együtt is kertészkedtünk. Olyan volt nekem, mintha a keresztanyám, vagy a nagynéném lenne. Mindig vele vitattam meg azokat a dolgokat, amiket anyával nem tudtam. Mr Mordrake pedig egyszer-kétszer vadászni vitt, rendben, nem volt az igazi vadászat, soha nem ölt meg állatokat, de ő tanított meg arra, hogy ha bestiákkal szeretnék foglalkozni, akkor miként olvassak az állatok által hagyott jelekből. És ott voltak a fiúk, nem csak szomszédokként tekintettem rájuk, nem szimpla barátok voltak számomra, akármilyen furák és flúgosok is voltak, kedveltem őket, ragaszkodtam hozzájuk, jobban, mint bármelyik más barátomhoz. Ismertem a történetüket, sajnáltam miatta őket, és segíteni akartam rajtuk. Hát ehhez a családhoz futottam, hogy segítsenek ki. Nem tudtam hopponálni, azt se tudtam hol élnek, így repülővel érkeztem Angliába, de azt hittem, meghalok, mire földet értünk. Először repültem mugli gépen, nem csoda hát, hogy kirázott tőle a hideg. Néhány napot Londonban tengődtem egy olcsó motelszobában, majd felvettem a kapcsolatot Mrs Mordrake-kel. Azt hazudtam neki, hogy a szüleim meghaltak, amikor vérfarkas-befogó feladatot kaptak. Nem volt szép, szégyellem is magamat miatta, de csak így tudtam elérni, hogy ne keressék őket. Szóltak volna anyáéknak, de nem akartam, hogy tudják, hol vagyok. Rá néhány nappal Mr Mordrake értem jött. Ez volt nyár elején. A házuk hatalmas volt, de egyben üres is. Féltem, hogy esetleg ők is megszabadultak a fiúktól, rettegtem, de mint kiderült, iskolába jártak. Eleinte furcsálltam a dolgot, elvégre két olyan dilibogyót nem szívesen engedtem volna emberek közé, nem csak azért, mert hátha ártanak nekik… Nem, az emberek többet tudtak volna nekik ártani. Mindenesetre, amíg ki nem tör a nyári szünet, addig egyedül gubbasztok ebben a házban, ismerkedem a környezettel, és próbálok beilleszkedni, miközben belülről felemészt a bánat és a bűntudat.
Carmen Wilkes
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rowena Wright 2016-07-16, 22:26
Elfogadva!
Merlinre, hogy mennyire vártam én ezt! Már akkor, amikor átvettem Lincolnt, tudtam, hogy kapni fogok tőled egy meglepi karaktert, de, hogy az egyik kedvenc pb párosunkkal... *-* Imádlak érte, nem csak a pb-k miatt, hanem azért is, mert mint mindig, most is egy szépen összetett jellemet kaptam (bár, főleg a pb miatt ). Azért is külön köszönet, hogy minden részletet megbeszéltél velem, és, mit mondjak, nincs benne hiba. Ritkán ejtesz bármi nemű hibát, inkább csak az élvezet kedvéért olvastam el ismét az előtörténetedet. Nem is tartalak fel tovább, mert azzal magamat is csak váratnám. Ügyes vagy, jól sikerült, üdítően rövidre, ami tőled meglepő, de ezer hála érte. Na de: foglalózz, ha még nem tetted, és irány a játéktér!
Már akkor, amikor átvettem Lincolnt, tudtam, hogy kapni fogok tőled egy meglepi karaktert, de, hogy az egyik kedvenc pb párosunkkal... *-* 
). Azért is külön köszönet, hogy minden részletet megbeszéltél velem, és, mit mondjak, nincs benne hiba. Ritkán ejtesz bármi nemű hibát, inkább csak az élvezet kedvéért olvastam el ismét az előtörténetedet. 
