2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Dove Nascha Celia Születési hely és dátum: Sonoita, Arizona, 1981. január 1. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Házimacska lesz Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Társ-üzletvezető és bolti eladó Képesség: Véla lesz egyszer... Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Gyógynövényismeret - kiemelkedő Kihez tartozol?: Keresett
Jellemed kifejtése
Amíg a törzsön belül egészen elnyomott helyzetben voltam, addig nem igazán tudott megmutatkozni az igazi valóm. Viszont, amint Shiriki segített nekem megszökni, megmutatkozhatott az az énem, akit mondhatjuk, hogy nem sokan kedvelnek. A törzsön belül, mint az egyik fősámán lánya, muszáj volt megfelelően hozzáállnom a dolgokhoz. Viselkednem kellett, szót kellett fogadnom, tanulnom kellett. Kötelességeim voltak, amiket be kellett tartanom, pedig én utálok így élni. Nem szeretem a kötöttségeket, nem bírom, ha megmondják nekem, hogy mit tegyek. Szabad lélek vagyok, nekem senki sem szabhat határokat, így az első adandó alkalommal megszöktem. Gonosz dolog volt tőlem, hogy megfenyegettem Shirikit, de csak az élheti túl, aki elég erős ahhoz, hogy másokat sakkban tartson. Legalább is véleményem szerint az erő az, ami meghatározza a jellemedet, még hozzá a lelkierő. Ebből a szempontból kedvelem is Shirikit, belé is elég sok erő szorult. Hiába volt szigorú az apja nevelése, ennek köszönhet mindent, ahogyan én is az édesanyámnak. Mondhatjuk, hogy miatta voltam képes 17 évig úgy élni, ahogyan sosem akartam. A szeretteimért nagyon sok mindenre vagyok képes, de az az önzőség, ami bennem rejlik, végül mindent tönkretesz. A szabadság-, kalandvágyam teljesen magával ragadott, és nagy örömömre egy új, stresszmentes élettel ajándékozott meg. Lehet rossz dolog, de semmi bűntudatom nincs a szökés miatt. Shirikivel ellentétben én többé nem akarok visszatérni. Igaz hogy van némi honvágyam, Sonoita mindig is egy gyönyörű, otthonos helyként fog élni az emlékezetemben, de többé nem akarok visszatérni oda. Számomra túl kötött élet ahhoz, hogy ott maradjak. Roxmorts sokkal jobban tetszik, még ha még nem is teljesen értem az ő életmódjukat. Az indián törzs után kicsit furcsa még ez a hely, de úgy érzem, hogy bele fogok tudni tanulni az itteni életbe.
Megjelenés
Hosszú, barna hajamat a boltban egyszerűen csak laza kontyba fogom, míg a mindennapokban egyszerűen csak kiengedve hagyom. A legtöbb tinivel ellentétben én nem hordok sminket, semennyit. Nem voltam hozzászokva, és soha nem is szeretnék, én a természetes szépség híve vagyok. A szemeimet amúgy sem kell kiemelni, mivel meglepően nagyok, valamint mogyoró barnák. Az ajkaim is teltek, így azok sem igénylik, hogy kiemeljem szájfénnyel, maximum saját készítésű ajakbalzsammal kenem, hogy ne száradjon ki. Alacsony vagyok, vékony, de határozottan sportos. Bár, java részt szellemi munkát végeztem, egy indián törzs lévén nem volt elhanyagolható a fizikai képzettség sem. Hasonló izomzatom van, mint egy távfutónak. A mozgásból következtethetően hajlékony is vagyok, valamint elég gyors. Elsőre talán nem is tűnik fel senkinek, hogy mennyi erő lakozik bennem, mivel a pici termetem ezt nem indokolja. Alapvetően, mivel elkerültem Sonoitából, nincs is már rá szükségem, de, talán a megszokás hatalma miatt van az, hogy még most is eljárok reggelente és sötétedés után futni, csak, hogy kordában tartsam magamat. Az öltözködésem az otthonom megváltozása végett, teljesen más lett. Itt már senki sem szabja meg, hogy mit, miért, és hogyan. Nyugodtan vehetek fel szoknyákat, trikókat, és akármilyen rikító színt. Régen mindig meg kellett válogatnom, hogy mit veszek fel, mivel példát kellett statuálni. Néhány ilyen ruhadarabom még mindig a szekrényemben pihen, de a java részét kidobtam, vagy átszabtam. Nem akarok még egyszer úgy öltözködni. Végre úgy élhetek ahogyan akarok, így a ruhatáramat is az új nemhez akarom igazítani. A karomat, és a hasamat is arany, ezüst, barna és fekete színű hennafestések tarkítják, mind-mind a Claw People motívumai. Lehet, hogy megtagadtam a kötelességet, ami a velük való élettel járt, de azt, aki oda született, soha nem fogom tudni. Talán nem is akarok teljesen elszakadni tőlük, és az efféle ragaszkodásom így nyilvánul meg. Minden a 3 sámáncsaládnak megvannak a jelképei, elvégre, ők a törzs lelki-vezetői. Pontosan emlékszem, hogy milyen motívumokat kanyarított magára az édesanyám, így ezeket most én magam is büszkén viselem. Ha pedig, elértem a felnőtt kort, magamra tetováltatom, mint minden felnőtt a törzsön belül.
Életed fontosabb állomásai
‒ Na, jó reggelt Napsugár! ‒ vidáman, majdhogynem nevetve csilingelő hangon szólítom meg. Kivételesen nagyszerű kedvemben vagyok, talán azért, mert eddig nem kellett Shiriki elképesztően bunkó modorát elviselnem, hanem tervezhettem az üzletet. ‒ Nascha, hagyjál békén! ‒ morrant rám, miután tudatosult benne, hogy hozzászóltam. Meg sem lepődök a hangsúlyon, mondhatjuk, hogy teljesen megszoktam már. ‒ Milyen kis nyűgös valaki… Na, és mi jót hallucináltál? ‒ továbbra is vidám vagyok, bár az elejére egy kis szemforgatás belefér. Elvégre, ha ő bunkó, akkor én is nyugodtan húzhatom az agyát. ‒ Először is, nem hallucináltam, hanem lélekutazáson vettem részt, ezt te is tudnád, ha a klán teljes értékű tagja lennél. Másrészt, Kigatilikkel beszéltem. A mellettünk lévő iskolában van valaki, akit meg kell ölnünk. Ő a kulcsa mindennek. Szóval, most eredj, hozz nekem kávét meg valami fájdalomcsillapítót, utána pedig gatyába rázzuk ezt a helyet! ‒ parancsol rám. Még kötekednék, de látom rajta, hogy tényleg nem most van rá a legalkalmasabb időpont, így inkább csak hallgatok, és hozom neki, amit kért. Alapesetben senkit sem szolgálnék ki, de neki hajlandó vagyok megtenni, mivel ő is segített rajtam, még ha nem is saját akaratából. Talán, egy kis bűntudatom is van miatta, de éppen csak egy kicsi. Miután felvittem neki a padlásra, amit kért, még gyorsan, lelkesen elhadartam neki, hogy mit is terveztem, amíg ő a kis utazásán volt. Lényegében, a bolt teljesen elrendezését elmondtam neki. Egyrészt, mert annyira izgatott voltam és nem bírtam volna megállni, hogy ne mondjam el, másrészt, mert élvezet volt nézni, ahogyan elszörnyedve hallgat. Már persze nem a tervek miatt, egyszerűen csak nem bírja, hogy ennyit beszélek. Pech, mert én élvezem, és miatta nem fogok erről lemondani. Amint befejeztem mindent, megvártam, amíg feldolgozza a hallottakat, és lefelé menet átbeszéltük azokat a részeket, amik nem tetszettek neki, vagy éppen nem értette, hogy hogyan értem. A bolt kirakatával kezdtük. Miután rá tudtam beszélni, rám hagyta, hogy én rendezzem be, elvégre, egy lánynak csak jobb érzéke van hozzá, mint egy olyan begyöpösödött férfinek, mint Shiriki. Persze, őt nem ezekkel a szavakkal vettem rá, de ez volt a lényege. Amíg pedig én a kirakatot rendezgettem, megkértem, hogy kezdje el kibontani a dobozokat, amikben az alapanyagok vannak. Úgy döntöttem, hogy utána neki állok elkészíteni pár próba terméket. Legalább gyakorlásképpen, ha már ezzel akarunk foglalkozni. Amúgy is, amíg még Sonoitában éltünk, gyakran kellett ilyeneket készítenem, mondhatjuk, hogy a kényszer miatt megszerettem az ilyen kézműves munkákat. Ezt például a mai napig szívesen csinálom. Az akkori időkre emlékeztetnek, például, amikor álomfogót csinálok, mindig az ugrik be rögtön, amikor anya elkezdte nekem tanítani a készítését. Ő alapvetően csakis apa által levadászott tollakból volt hajlandó készíteni bármit is. Miután pedig meghalt, mindig az ő fegyverével, saját kezűleg vadászott, sohasem volt hajlandó ezt másra bízni. Amolyan rituálé volt a tökéletes álomfogó elkészítéséhez. Én ugyan még nem találtam meg a sajátomat, de bízom benne, hogy nem sokára felfedezem azt az erőt, amit édesanyám is képes volt átadni ezekkel az eszközökkel. Miután pedig sikerült ezekkel végeznem, ott hagytam őket Shirikinek, hogy ellenőrizze, megfelelőek lettek-e. Persze, biztos voltam benne, hogy talál benne hibát, nem is volt kétségem felőle, amint lehívott és vitatkozni kezdett. Amíg viszont nem tette, volt időm felmenni a szobámba, hogy lehozhassam a kézzel készített terítőket a helyeikre. Ezeket is sokat gyakoroltam otthon, itt pedig, a megmaradt gyógynövények rostjait felhasználva szőttem őket. Az egyetlen hátrányuk volt, hogy hiába strapabíróak, az illatuk, ami az egész boltot körbelengte, túlságosan is hamar elszáll. Még nem jöttem rá, hogy mivel is tudnám tartósabbá tenni, de már nagyon sokat gondolkoztam rajta. Szeretném, ha minden tökéletes lenne itt, az új életemben. És, még ha Shiriki kapkod is, hogy minél előbb meglegyünk, majd én rendben teszek mindent ennek ellenére is. Ha magamról van szó, alapvetően sok mindenre képes vagyok, ezt pedig főleg magamért teszem. Meg, egy kicsit neki is, ha már segített elszabadulnom és világot láthatok.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Dove Celia 2016-07-17, 22:22
Elfogadva!
Kedves Dove! Meg kell mondanom az őszintét én már nagyon vártam, hogy elkészülj a karakterlapoddal, mert igazán kíváncsi voltam arra, hogy mégis mit fogsz alkotni és meg kell mondanom, hogy teljesen sikerült engem megnyerned magadnak. Egyenesen lenyűgöztél ezzel a karakterlappal az államat valahol meg kell keresnem és komolyan mondom, hogy imádtam minden egyes sorodat, ha tehettem volna, akkor még görgettem volna tovább, de sajnálatos módon, mint mindennek ennek is elérkeztem a végére, de remélem a játéktéren még sok irományodat olvashatom, mert ezért aztán kár lenne. Egy pillanatra kérlek engedd meg, hadd nyaljam körbe az arcod, Sarah nagyon jó választás avatarnak. Háát, nem találok szavakat... gyönyörűen fogalmazol. Na de most már jöjjön tényleg a lényeg. Dove nagyon egy kedves lány, aki tele van ambícióval, biztosan nagyon sok barátot szerez még magának (hisz biztosan eddig is egy csomó barátja volt). Nem egy átlagos múltja van a lánynak, de ez remélem nemjelent nagy problémát, és már csak a jövődre összpontosítasz, nincs értelme a múlton rágódni. Nagyon sok sikert kívánok az üzletedhez, foglalózz ha még nem tetted volna még, és vedd be a játékteret!
Egyenesen lenyűgöztél ezzel a karakterlappal az államat valahol meg kell keresnem és komolyan mondom, hogy imádtam minden egyes sorodat, ha tehettem volna, akkor még görgettem volna tovább, de sajnálatos módon, mint mindennek ennek is elérkeztem a végére, de remélem a játéktéren még sok irományodat olvashatom, mert ezért aztán kár lenne. 
Egy pillanatra kérlek engedd meg, hadd nyaljam körbe az arcod, Sarah nagyon jó választás avatarnak. 
Na de most már jöjjön tényleg a lényeg. Dove nagyon egy kedves lány, aki tele van ambícióval, biztosan nagyon sok barátot szerez még magának (hisz biztosan eddig is egy csomó barátja volt). Nem egy átlagos múltja van a lánynak, de ez remélem nemjelent nagy problémát, és már csak a jövődre összpontosítasz, nincs értelme a múlton rágódni. Nagyon sok sikert kívánok az üzletedhez, foglalózz ha még nem tetted volna még, és vedd be a játékteret! 