Főkarakter: S.L.Z.
Teljes név: Flinn O'Donnell
Születési hely és dátum: Castleknock, 1971. május 16.
Csoport: Tanár
Patrónus: Gepárd
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Helyettes tanár
Képesség: -
Mágikus adottság: -
Kiemelkedő tudás: Mágiatörténet – Kiemelkedő; Bűbájtan – Kiemelkedő
Kihez tartozol?: Keresett
Jellemed kifejtése
Mit is mondhatnék magamról? Világ életemben jó gyerek voltam. Sose szegtem meg a szabályokat. Engem mindenki úgy ismert, mint a tipikus jófiút és ez tetszett is. Szeretem úgy érezni, hogy én vagyok másoknak a példakép. Talán ezért is lettem tanár, hisz diákként lehet a legjobban formálni az ember jellemét, nekem pedig az okozna örömet, ha minél jobb szívű és intelligens generációt kapnánk. Másik nagy szenvedélyem, a történelem. Már egészen pici korom óta odavagyok érte. A muglik múltja is igen érdekfeszítő, de ha még egy csipetnyi mágiát is adunk hozzá, akkor lesz az igazi. Nem tudom, mi ragad meg annyira a régi történetekben, de valamiért igencsak megmozgatják a fantáziámat. Talán a harcok, vagy esetleg a kiegyezések. Sejtelmem sincs, de miután ez érdekel, úgy döntöttem, hogy ezzel fogok foglalkozni.
Sok embernek az a hobbija, hogy gyűjt valamit. Ez alól én sem vagyok kivétel, én azonban nem érméket vagy gyufásdobozokat gyűjtök. Mindig is imádtam olvasni, gyakran mondták rám, hogy könyvmoly vagyok, nyilván ezért is vagyok a megszállottja, a régi nem mellesleg ritka kötetekért. Mindenkinek kell valami szenvedély, nekem pedig ez az. Jobb, mintha alkohol vagy dohány rajongó lennék. Persze nem azt mondom, hogy nem iszok, de csak nagyon ritkán és különleges alkalmakkor. A cigaretta szagát, viszont elviselni sem bírom. Nem hiába szoktam megkérni másokat is, hogy amíg mellettem vannak, akkor legyenek szívesek elnyomni.
Ugyancsak kedvelem a komolyzenét. Különösen a fuvola hangját szeretem. Lágy, mégis erőteljes. Bár a mai zenét is kedvelem, de a klasszikus teljesen magával ragad. Lehet, hogy ez egy ilyen tanár dolog, vagy nem tudom, de én szeretem.
Nem mondhatnám, hogy szigorú lennék. Persze tudom, hogy hol kell meghúzni a határt az engedékenység terén, de nem fogok senkit sem megölni azért, ha most éppen kevésbé sikerült jól a dolgozata, mint amit elvártam tőle. Lehet egy rossz napja, vagy éppen nem szereti ezt az anyagrészt. Én is voltam diák, tudom milyen az, amikor az ember nincs a toppon és ez sajnos gyakran a jegyeken is meglátszik. Segítőkész vagyok. Bárkinek problémája van valamivel, akkor én szívesen meghallgatom és ha tudok, akkor igyekszem segíteni neki.
Megjelenés
Azt mondják tagadhatatlan, hogy egy jóvágású fiatalember vagyok. Én erre csak annyit szoktam válaszolni, hogy apám génjeit örököltem. És, hogy ez most igaz, vagy sem, ők döntik el. Nagyos is hasonlítok apámra ez kétségtelen, de anyámra is hasonlítok egy kicsit. Ha másban nem is a szemszínűnk, ugyanaz a mogyoróbarna árnyalat. A hajam ugyancsak barna, ám pár árnyalattal sötétebb. Mikor még én is az iskolapadokat koptattam, rendszeresen borotválkoztam, mára már azért hagyom, hogy kicsit borostás legyen az arcom. Más különben úgy néznék ki, mint egy tizenéves, ami elsősorban nem lenne baj, de azért mégiscsak oktató lennék. Mondhatni, hogy magas vagyok, elvégre 191 cm-rel büszkélkedhetek, ami azért nem alacsony. A felsőtestem, nos, hát, nem hazudok, izmos. De az év egyetlen egy évszakában látni, nyáron, mikor szünet van. És csak akkor, ha úgy döntök, hogy túl meleg van és fürdeni van kedvem, hogy lehűtsem magamat.
Életed fontosabb állomásai
Első és legfontosabb pont az életemben az volt, mikor még mugli iskolába jártam. Már akkor is szorgalmasan dolgoztam. Mindig kész volt a házim, mindent megtanultam, amit kellett és jól viselkedtem. Egy szavuk sem lehetett rám a tanároknak. Ha valaki gyengébb volt valamelyik tárgyból, akkor korrepetáltam, vagy legalábbis igyekeztem segíteni neki. Na persze voltak olyanok, akik ezt nem értékelték. Olyan kilenc éves lehettem, mikor megszületett a húgom. Nagyon megörültem, mikor lett egy kistestvérem. Úgy érzetem végre lesz valaki más is a családban, aki a tanulásra fog koncentrálni. Az most teljesen lényegtelen, hogy bár jó tanuló lett, mégsem az élete álma, hogy ő maga is diákokkal foglalkozzon. Persze a családommal mindig is jó viszonyt ápoltam. Semmi nagyobb veszekedés, mi mindent megbeszélünk, és annak ellenére, hogy már elköltöztem otthonról, ez a szokás még mindig él. Főleg a húgommal kapcsolatba. Nem azt mondom, hogy olyan nagy lelki bánatai vannak, amiket csak nekem tud elmondani, de ő most épp olyan korszakba van, hogy a szüleinknek egy szót sem szólna. Tizennyolc éves, meg tudom érteni, én is átestem ezen. Ettől függetlenül mindig mondom neki, hogy ezt megoszthatja apáékkal is, nem fogják leharapni a fejét, sőt jól esik nekik, ha elárulja ezeket. Függetlenül attól, hogy már nem otthon élek, sokszor járok el hozzájuk. Illetve ez relatív. Mert ugye én főleg az iskolában vagyok, onnan meg nem járok haza, de nyáron hetente meglátogatom őket, meg persze az ünnepeket is együtt töltjük, ahogy az minden családban szokás.
*
Két évre rá, pedig megkaptam a levelemet a Roxforttól. Természetesen a szüleim és én is boldogok voltunk ettől a hírtől, elvégre ők is mágiával rendelkezők, csoda lett volna, ha én nem varázslónak születek. Az első napon beosztottak minket a házakba. Persze másra nem is számítottam, minthogy a Hollóhátba kerülök. Az itt eltöltött idő alatt rájöttem, hogy mivel is akarok foglalkozni igazán. Velük. Tanárból elvégre sosincs elég, én pedig szeretnék az lenni. És mint már említettem vonzanak a régi sztorik, így egyértelmű volt milyen tantárgyat tanítanék. És ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon élvezem a gyerekekkel való munkát, elvégre velük együtt én is fejlődök. Nem mellesleg nem vagyok egy nagyon szigorú tanár, szóval velem még jól is járnak a diákok.
*
Miután elvégeztem a tanulmányaimat, rögtön munka után kerestem. Öt évig, egy mugli iskolába tanítottam történelmet és földrajzot. Az oka igen egyszerű: Kíváncsi voltam, mennyiben mások az egyszerű emberek tanulmányai, mint a miénk. Meg persze az is egy ok volt, hogy gyakorlatot kellett szereznem, így jobbnak láttam, ha kisebb gyerekekkel, na meg persze varázstalanokkal foglalkozom. Aztán sajnos egyre kevesebb diák kezdett el oda járni, így a tanárok java részét kirúgták, köztük engem is. Ez akkor igencsak rosszul esett, hiszen másik munka után kellett néznem, ám a környező iskolákban nem kerestek másik oktatót. Ez után döntöttem úgy, hogy akkor egykori iskolámba, a Roxfortba megyek. Mint már mondtam ha varázslatot viszünk bele a dolgokba, akkor még csodálatosabbak lesznek. És öt évnyi tanítás után már végre késznek éreztem magamat ahhoz, hogy ott oktassak, nem mellesleg miután én magam is varázsló lennék, na meg persze tanár, így örültem, hogy felvettek. Igaz egyenlőre csak, mint helyettes tanár, de bízom benne, hogy ez idővel megváltozik. Itt ez a második évem és bevallom, sokkal jobban élvezem. Nem azért, mert a muglik oktatási rendszere olyan unalmas lenne, hanem mert én is idejártam, és most visszatérhetek, mint tanár, ráadásul páran az én régi oktatóim közül a kollégáim is lettek. Ebbe még bele kell rázódnom. Ugyanakkor ki ne imádná, mikor pár diák fel-alá rohangászik egy csoki békát kergetve, vagy mikor kviddics meccset nézhet.
*
Első nap, a Roxfortban, mint tanár:Kissé talán idegesen léptem be az osztályba, de mosolyogva köszöntöttem a diákokat. Gyorsan bemutatkoztam nekik, majd el is kezdtem az anyagot. Egészen könnyűnek tűnt, bár eddig fiatalabb tanulókkal foglalkoztam, meg persze varázstalanokkal. Itt azért jobban kell figyelni, mert a végén még valaki varázsolni kezd. Márpedig az én óráim, nem éppen a mágia gyakorlati használatáról szólnak. Örömmel fogadtam, hogy végül senki sem próbálkozott semmi csínnyel és csendben voltak egész órán. Ugyan azt nem tudom megmondani, hogy figyeltek-e, mert első ránézésre szépen jegyzeteltek, azonban ez közel sem jelenti azt, hogy azzal foglalkoztak, amit én a táblára írtam, vagy esetleg elmondtam. De sikerként könyveltem el magamban ezt az órát.
*
Első dolgozat, mint tanár: Mikor a dolgozatot írattam, azt hittem egy kicsivel jobb eredmények fognak születni. Senki sem beszélt közben, egyedül egy fiú volt az, aki segítséget próbált kérni, de első rászólás után, már vele sem volt gond. Mégis… csalódottnak érzem magamat. Nem erre számítottam. Persze lettek kiválóak, de nem annyi, mint amennyit vártam. Beléptem a terembe és gyorsan kiosztottam az irományokat.
-Nos akkor. Első kérdés: Miért lett ilyen kevés a jó dolgozatokból? – Elsőnek egy lány jelentkezik, akit azonnal fel is szólítok.
-Mert egyesek nem tanulnak.
-Ez is egy lehetséges válasz, de nem erre gondoltam. – Pár percnyi néma csönd után csóválni kezdtem a fejemet. – Törjétek a fejeteket. Nehezek voltak a kérdések? Olyanok voltak, amiket nem tanítottam meg? – A válasz nem volt. Persze jól tudtam, hiszen odafigyeltem, hogy milyen dolgozatot állítok össze. – Akkor kanyarodjuk vissza az első felvetéshez. Nem tanultatok eleget. Miért? Mert unalmas az anyag? Vagy én tanítok unalmasan? Nekem nem az számít, hogy meg tudod-e jegyezni szóról szóra, amit mondok, hanem az, hogy tudd. Hogy értsd és élvezd ezt a tárgyat. Lehet, hogy bealszotok az óráimon, mert annyira nem érdekel titeket, de akkor szóljatok. Én igyekszek tudást vinni a fejetekbe, és ha kell, akkor tudok másképp is oktatni. Ha az kell nektek, akkor cigánykerekezhetek is közbe, csak akkor tanuljátok meg. Ne feledjétek, a tanár a diákkal fejlődik.
*
Első korrepetálás, mint tanár:-Én ezt nem tudom! – Sose mondtam, hogy könnyű valakit korrepetálni, de félórányi „nem tudom” hajtogatás után az ember tényleg elfárad.
-Ha ezt mondod, sose tanulod meg. – Márpedig nem azért jár hozzám hetente háromszor, hogy ne tanulja meg. Menni fog ez neki, csak még nem találtam meg, a megfelelő motivációs eszközt. Egy Mardekárost mi motiválhat? – Gondolj úgy a történelemre, mint egy mesére, vagy regényre. Gondolj bele mennyi harcot vívtak és mennyi érdekes háború volt.
-És milyen sok fölösleges esemény. – nyavalyog tovább.
-Az már csak mellékes. Annál a kulcsszavakat kell bemagolni és már meg is van a jó jegy.
-Kulcsszavak?
-Igen, kulcsszavak. Tudod, ha kiírod vagy egyszerűen kihúzod a könyvből a lényeget és azt megjegyzed, akkor azért is kapsz pontot, ha azt vissza tudod mondani. Nem kell regényt írni, elég, ha fontos dátumokat és eseményekre emlékszel. – Látom eddig nem próbálkozott ilyesmivel, pedig ez egy igen egyszerű módja a tanulásnak. Legalábbis én mindig így csináltam és láss csodát, mindig kiváló voltam.
-Köszönöm Mr O’Donnell! Most már biztos menni fog.
-Nincs mit kölyök.