2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Lilien Langhorne Születési hely és dátum: 1778. november 20., Nagy-Britannia, Bristol mellett (igazából 18 éves) Csoport: Hugrabug Patrónus: Pacsirta Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ötödik Képesség: Vélaszármazék Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Jósmágia - kiemelkedő Kihez tartozol?: Saját karakter
Jellemed kifejtése
Mivel az eddigi életemet a vidéki idill jellemezte ez az új helyzet nagyon távol áll tőlem és még bőven szoknom kell. Az itt töltött fél évem alatt erre nem volt lehetőségem, az egész csak tanulásból állt, hogy utolérjem magamat iskolai fronton. Kissé esetlen vagyok, de főleg az új helyzet miatt, de e mellett rendkívül kedves, tisztelettudó és előzékeny másokkal, no meg kíváncsi. Alapvetően megszoktam, hogy a szolgálók a kegyeimet lesik - bár sosem voltam velük kegyetlen vagy ilyesmi, csak hát ebbe születettem bele -, és persze azt is, hogy a férfiak is általában előzékenyek velem szemben. Azt tanultam, hogy egy úri kisasszony legyen mindig bájos és sebezhető, akit mondjuk úgy, folyton meg kell menteni. Iszonyatosan rettegek a sötétségtől, és a bezártságtól, tehát jó eséllyel enyhe pánikrohamot kapok hasonló helyzetben, ha mondjuk valami sötét barlangba kerülök. Imádok énekelni, táncolni, oda vagyok a szép dolgokért, a bálokért. Kissé elvarázsoltnak láthatsz elsőre, ami nem csoda, hiszen még soha sem kellett szembenéznem szinte semmilyen nehézséggel az életben és nagyon új is nekem ez a helyzet. Szeretem a természetet, az állatokat, nem kimondottan vagyok félős alkat, de ez főként azért van, mert naivan állok az emberekhez kissé és nem ismerem az itteni világot.
Megjelenés
Nagyon furcsa megszokni az újfajta ruhákat. Még mindig nehezen veszem rá magamat arra, hogy nadrágot vegyek fel, olyan... kellemetlen egy érzés, olyan szokatlan. Ha tudom, akkor nem is teszek ilyet, többnyire inkább szoknyában vagyok, ami kiemeli a hosszú lábaimat, bár ez is még szokatlan, hiszen az én időmben nem mutogattuk a lábunkat, de ezt azt hiszem meg tudom szokni. Egyébként a hajam barna, kissé göndörödő, főleg ha melegebb az idő és nagyobb a páratartalom. A szemem is barna, ha elcsodálkozom kimondottan nagy, de egyébként sem apró. Az arcomat szépnek mondják, valószínűleg a véla felmenőknek hála, az orrom viszont kissé hegyes, de nem előnytelenül. Nem vagyok túl magas, nem is illik egy előkelő kisasszonyhoz, főleg ha magassarkút is visel. Természetesen többnyire rajtam az van, mégis csak úgy illik és mivel szinte mindig azt hordtam a lapos talpú valahogy új és szokatlan.
Életed fontosabb állomásai
Talán meglepő lehet a születési dátumom, pedig ha megismered a történetemet már egyből egyszerűnek fogod gondolni a dolgot. A múltból jöttem, ugyanis nem épp ebben a korban születtem. Az életem egészen nyugodtnak volt mondható, vidéki kis birtokon, békében, háborúk zajától távol házasság közelében, hiszen az én koromban egy lánynak már igazán illik férjhez menni. Persze mindez végül nem történt meg, nem történhetett, mert hát... ide kerültem és még csak nem is véletlenül. Egy nővérem van... volt? Ő már megtalálta az igazit, legalábbis megtalálták neki a szüleim. Férjhez ment, én pedig talán kissé válogatós voltam, a jó ég tudja, de valahogy mást szerettem volna, nem csak egy átlagos érdekházasságot. És akkor jött Lionel. Na ő tényleg különlegesnek számított, már csak azért is, mert nem az én koromból származott. Nem tudott magáról túl sokat mesélni, csak hogy a jövőből jött. Ezt is az után, hogy néhányszor futólag találkoztunk. Valahogy fellángolt a szerelem, az a fajta, ami a könyvekben szerepel, ami talán egyesek szerint gyorsan jön, gyorsan megy, de én akkor elsöprőnek éreztem, aminek nem érhet vége sosem. Hát véget ért, de leginkább azért, mert elszakítottak. Lionel elmesélte a harmadik találkozásunkkor, amikor megpróbált rábeszélni, hogy tartsak vele a jövőbe, hogy honnan jött, hogy van egy mestere, aki az időmágiákra tanítja és aki dühös lesz, ha kiderül, hogy mit tett. Persze ettől még nem akart meghátrálni, de amikor végül indultunk volna mindent hátrahagyva megjelent az a férfi, a mestere, akinek nem tetszett ez az egész. Én mondhatni nem voltam annyira hibás, de azt hiszem ez nem igazán számított. Lionel ott maradt, ott hagyta, hogy vissza se tudjon jönni, engem pedig magával hozott ide egy vadidegen világba... időbe, furcsa helyre. Lassan fél éve vagyok ennek az új életnek a foglya és bár nehéz volt elfogadnom, de nem igen van választásom, így hát azt tettem, amit mondott, főleg hogy mint kiderült csak akkor van esélyem normális életre, amit nem bezárva töltök, ha azt teszem, amit mond. Meg kell tanulnom egy csomó mindent, mert bár én magam is varázslócsaládból származom, de nagyon régről ahhoz, hogy ismerjek minden mágiát úgy, ahogyan manapság. Az elmúlt fél évem csak tanulásból állt, és persze kaptam új személyazonosságot is, mindent, ami kellhet. Sokat tanultam erről az időről, de még mindig sok minden furcsa és meg kell szoknom, meg aztán más az elmélet, mint a gyakorlat nem igaz? Egyelőre tehát várom a tanév kezdetét. Ötödikes lettem, annak ellenére, hogy 18 éves vagyok már, de eddig jutottunk a tanulásban. Hivatalosan tehát tizenhat vagyok, aki kihagyott egy évet és aki eddig magántanuló volt és most kezdi a Roxfortot ötödikesként.
