2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Úgysem kapsz el...!"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Shaylee Születési hely és dátum: 1937.02.14. ??? Csoport: Varázslény Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tündér Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Mondhatnám azt hogy úgy hatvan éves koromra benő majd a fejem lágya, ám nálunk tündéreknél ez nem így megy. Miután külsőleg nem öregszem, úgy vélem, hogy nincsen egy olyan életút, amely alapján egyszer majd érettebbnek kell lennem. Megrekedtem az emberek mércéjével kamaszkornak hívott állapotban. Szeszélyes vagyok, kiváncsi, kiszámíthatlan. Valószinűtlen módon tudok lelkendezni, hihetetlenül fejest ugrani az újdonságokba, hogy aztán napokra dacos komorságba süppedjek, és indok nélkül emberi alakomban gubbasszak az egyik sarokba, anélkül, hogy elmondanám, hogy mi bánt. Ami a leginkább jellemző rám, az a szájalás. Képes vagyok csak azért is ellentmondani, hogy beszéljek valamiről. Ellenben Sybellával, drága gazdámmal a legtöbbször igen barátságos, segítőkész vagyok, már amikor nem túrom fel az otthonát a titkai után, mint egy rossz nagylány. Hogy ezzel együtt mégis ha bánata vagyok, melléüljek, és meghallgassam. Ha sikerül meglógnom a szabadba, hatalmasakat repdesek, élvezem a szabadságot, virágokra szálldosom, mókusokat simogatok, amíg meg nem harapnak, aztán sietek vissza, mert szabadság ide vagy oda, mégiscsak Sybellával érzem magam jól.
Megjelenés
Tündérként: ne úgy képzelj mint a mesék csilingelő kacajú tündérkéit. Tudok repülni a szárnyaimmal, és apró fűszoknyát viselek, ám ettől eltekintve úgy nézek ki, mint egy ember. Az emberi alakomnak egy lekicsinyített szárnyas változatát láthatod. Ebben az alakomban tudok szabadon szárnyalni. Végre tényleg szabadon, hiszen hosszú évekre voltam bezárva abba a házba, amelynek tulajdonosával afféle kiszabadítási szerződést kötöttünk. Ebben az alakomban képes vagyok varázsolni is, méghozzá pálca nélkül, hiszen nem vagyok én holmi ember! Mozgásom villámgyors, nem amolyan lepkeszerűen szálldosó. Nem feltűnösködöm fénnyel, ám ha sötét van, és látni akarok, ki tudom magam világítani, ezzel persze mások figyelmét is felhívom magamra. Fegyverként használok olykor egy kisebb köpőcsövet, amiből mágikus buborékokat tudok fújni, ez lehet fájdalmas, de inkább csikalndozó érzés. Tudok én veszélyes is lenni, általában nem akarok.
Emberként: ez az igazán fontos. Merthogy mikor lehetek csak ember? Sybella házában. Ám miután csak vele lakom, nincsen rá esély, hogy más is meglásson így, és ez így van rendjén. Amint átlépek a küszöbön, azonnal tündérré változom. Ember alakomban nem tudok varázsolni sem, ezért ha rosszat csinálok, akkor emberré parancsol, és úgy kell takarítanom. Stílusomat tekintve ez igen gyakori eset, holott nagyon is aranyos gazdámnak tartom őt, az én csintalanságom miatt történhet meg az előbbi bűntetés. Emberi alakomban tinilányként festek, amolyan tizenöt körülinek. Ha rám pillantasz, akkor egy kicsit dacos lányként festhetek, holott már a hatodik évtizeden is túl vagyok, mégsem változom, nem növöm ki. A hajam és a szemem is barna, a bőröm halovány, amolyan porcelánbabás, csinos beütésem van. Ha bárki egymás mellé állít minket Sybellával semmilyen hasonlóságot nem tudunk felmutatni, így nem lehet ránk fogni, hogy a testévre lennék, a lányának meg külsőleg túl idős, hiszen még ő is nagyon fiatal.
Életed fontosabb állomásai
Negyven évvel ezelőtt történt. Fiatal voltam, és bohó. Vágytam megismerni az emberek világát, hogy aztán a saját csapdámba essek. Szüleimmel és testvéreimmel éltünk az erdőmélyi ligetek egyikében, hogy aztán egy repkedésem alkalmával találkozzak egy gyönyörű fiatal férfivel, akinek a nevéről itt ne essen szó. Vágytam őt megismerni, holott szigorúan tilos keverednünk a nagyokkal. Apámhoz nem mehettem, hadd ölthessek ember alakot, neki volt elég ereje ahhoz, hogy megadja számomra az átváltozás lehetőségét. Nemet mondott volna. A faluban élő boszorkány azonban volt olyan kedves, úgy véltem, nála sikerrel járok majd. Nem csupán fiatal voltam, naív is. Az ifjú nem vágyott rám annyira, mint hittem, ám a boszorkány Rosita felhasznált a saját céljaira. Rávett, hogy küzdjek meg a szerelmemért. Kért egy tincset a hajamból, amivel paktumot kötöttünk, átváltozásom után egy évig fogom őt szolgálni. A boszorkány azonban sötét úton járt. Először elpuszította az ifjút, az esélyét is elvéve a találkozásnak. Mint kiderült, nem egy évre fűzte bele a megállapodás sötét fonalát rabságomba. Amíg ő élt, nem hagyhattam el a házát. Amikor egy komoly párbajban megsérült, és a végső óráját elérkezettnek érezte, pusztán gonoszságból elsüllyesztette a mocsárban a tincseimet, hogy halála után se legyek szabad. Majdnem negyven év telt el, s én mit sem öregedtem a ház foglykaként, amíg egy fiatal boszorkány, Sybella birtokba nem vette azt. Bizalmatlanságom már-már kóros volt, ő mégis türelemmel viseltetett irányomban, és felszabadított. Ő lett az egyetlen, akihez kötődni tudtam. A családomat már nem találtam meg, tündér alakomban ugyan szárnyalhatok az erdőben, ám már úgy megszoktam, azt, akit a tükörben emberi formában látok, hogy nem is tudnám elengedni a dolgot. Most már ismét öregszem, ám külsőleg még mindig szinte gyermeknek nézek ki. Vajon mi vár még rám?
