2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
"Mi mindannyian apró bogarak vagyunk, de azt hiszem, én szentjánosbogárnak születtem."
Főkarakter: Connor Garde Teljes név: Connor Grade Születési hely és dátum: London, 1982. Június. 2. Csoport:Patrónus: Aligátor Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam - Mardekár Képesség: - Mágikus adottság: Vérmágus - 1. szint Kiemelkedő tudás: Mágiatörténet - Kiemelkedő Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Alapjába véve nagyon előítéletes vagyok, de ez talán a származásomnak is köszönhető. Bárkit, akit először meglátok, elkönyvelek, olyannak, ami először eszembe jut róla. Ez akkor jön elő főleg, amikor muglikkal, sárvérűekkel vagy félvérekkel kerülök szembe. Egész egyszerűen lenézem őket. Sajnálatos lehet egyeseknek, de engem úgy neveltek, hogy tudjam, mi mennyit ér. Amúgy szeretek kviddicsezni, olvasni, tanulni - főleg olyan dolgokról, amik kifejezetten érdekelnek, mint például a történelem. Nem szeretem viszont, a strébereket, azokat, akik azt hiszik, mindent jobban tudnak nálad. Na, az olyanokat ki nem állhatom, főleg ha nem aranyvérű az illető. Különösebben a tanárokat sem csípem, csak nagyon kevesüket, akik tudnak fegyelmet tartani, és akik a „tiszteletet a tiszteletért” elvnek megfelelően állnak hozzá másokhoz. Én is ilyen vagyok. Elsőre bunkónak és butának tarthatnak a legtöbben, mert nem az rí le rólam, hogy sokat olvasok, vagy nagyon sok dolgot tudok töriből. Lazának tűnök mások szemében, és ez így rendben is van. Én akarom, hogy mindenki lazának tartson. A lazaság menő.
Megjelenés
Fehérbőrű, barna hajú és kék szemű srác vagyok. Körülbelül 185 cm magas vagyok, ehhez a magassághoz pedig nem túl izmos, de egyáltalán nem elhanyagolt vagy túlsúlyos testfelépítés tartozik. Én elégedett vagyok a külsőmmel, sőt sokak szerint túlságosan is hiú vagyok. Talán igazuk van. A hajamat szeretem felzselézni, hogy álljon valamerre és az arcszőrzetemet sem borotválom le mindennap. Egy kis borosta jól mutat a képemen.
Az öltözködésem átlagosnak mondható, szeretem ugyanis a kényelmes darabokat - ha nem talárt kell viselni, akkor mindig farmerban, egyszerű pólóban és dzsekiben mászkálok.
Életed fontosabb állomásai
1982 nyarán születtem, London mellett, a szüleim családi kúriáján. Az őseim már évszázadokra visszamenőleg aranyvérű mágusok voltak, nem meglepő tehát, hogy én is az vagyok. Egy testvérem van, egy húgom, aki csupán másfél évvel fiatalabb nálam. Őt Rose-nak hívják. A szüleim a Mágiaügyi Minisztériumban dolgoznak, mind a ketten a bíróság esküdtszékén. Nem mondanám magunkat a világ leggazdagabb aranyvérű máguscsaládjának, de azért megvan a kellő vagyonunk ahhoz, hogy mások is megbecsüljenek minket.
Én a családunk kúriáján nőttem fel, igazából nem sokszor tettem ki onnan a lábam gyerekkoromban. Ebből adódik, hogy nagyrészt csak olyan gyerekekkel barátkoztam, akik szintén aranyvérűek voltak. Két fontos barátságot emelnék ki. Az egyik nem is igazán barátság, az már rokonság, hiszen az unokatestvéremről, Justin-ról van szó. Ő egyidős velem és gyerekkorunkban rengeteg időt töltöttünk együtt. Szinte minden hétvégén átjöttek hozzánk és akkor egész nap álmodoztunk a felnőtt korról és különböző terveket eszeltünk ki. A másik, akit kiemelek, Dorian lenne, aki egy szintén aranyvérű máguscsalád gyermeke és szintén egyidős velem. Ő vele is nagyon sokat lógtam együtt, még mielőtt a Roxfortba jöttem volna. Doriannek van egy húga, Melinda, aki gyermekkorunkban totál belém volt esve. Én nem viszonoztam az érzéseit, ám a szüleink szinte már elkönyveltek minket házasoknak. Mikor kiderült, hogy felvettek a Roxfortba, nagyon örültem, mert tudtam, hogy végre megszabadulhatok Melindától. Doriannal és Justinnal egy házba kerültünk, természetesen a Mardekárba, hála az égnek! Az első két évem gyorsan elment, alig vannak emlékeim róla. Arra viszont emlékszem, hogy már az első napomtól kezdve ellenszenvet érzek a nem-tiszta vérű mágusok és főleg a sárvérűek iránt. Mondhatnám, hogy nem tehetek róla, mert engem így neveltek, de nem mondom! Az igaz, hogy a szüleimnek köszönhetem az ítélkezést, azt hogy már az első pillanatban, hogy meglátok valakit, elkönyvelem valahogyan - általában rossz irányba. De ahogy megismertem más családok gyermekeit, arra jöttem rá, hogy én csak aranyvérűekkel vagyok barátságos. Ez van.
Harmadikban elég sok dolog történt. Először is, a húgom és a vele egykorú Melinda is felvételt nyert a Roxfortba. Azt hittem, a lány már elfelejtett engem, de nem. Rosszabb lett! Szinte már rajongott értem, minden szünetben engem keresett. Konkrétan rám akaszkodott - pedig csak elsős volt! Én meg nem akartam bunkó lenni és a szüleinket sem akartam megsérteni, így hát, ha nem is őszintén, színlelve érzéseimet, barátságban maradtam vele. Gondoltam, majd az évek múlásával talál valaki mást, akiért rajonghat. Hát, tévedtem!
De, hogy ne csak Melindáról szóljon ez az egész, a másik dolog a harmadikas évemből az, hogy Justinnal és Doriannel alapítottunk egy „egyletet”. Egy klubot, ha úgy jobban tetszik. Kezdetben csak hárman voltunk, és az egész klub lényege az volt, hogy borsot törjünk az ellenszenves tanárok orra alá, illetve megvicceljük a sárvérűeket. Nagyon mókás volt. Aztán, ahogy haladtak előre az évek, negyedikesek, ötödikesek lettünk, egyre többen csatlakoztak hozzánk. Mára már több mint 10 mardekáros diák, legyen fiú vagy lány, tagja a klubunknak. Így hetedikre nem csak a létszámunk, de a módszereink is fejlődtek. A csínyeink nagyobbat szólnak, annyira, hogy a legtöbb alsós szinte fél tőlünk, és a tanároknak sem vagyunk a kedvencei. Ők főleg engem és Justint tartanak felelősnek minden „rongálásért” - ahogy ők nevezik. Mindig azt mondják „biztos a Grade-fiúk voltak…”, ha történik valami rossz, az iskolában. Nos általában igazuk van, de ez már mellékes.
Hatodikban, vagyis a mostani évfolyamomban megváltoztam. Legalábbis ezt szokták mondani a barátaim. Azt mondják jó fej vagyok olyanokkal, akikkel azelőtt soha. Azt is mondják, hogy kedves vagyok bizonyos nem-aranyvérű illetőkkel. Szerintem nincs igazuk! Én ugyanolyannak érzem magam, mint mindig, olyan hidegnek és alapjáraton ellenszenvesnek minden idegennel. Na, jó, talán egy bizonyos illetővel kedvesebb vagyok. De, hogy miért pont vele és mi ez az érzés, azt még én sem tudom pontosan.
Cheon Seung-ah
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Connor Grade 2016-04-06, 18:50
Elfogadva!
Köszönöm szépen a kiegészítést, ezen kívül tényleg semmilyen hibát nem találtam (sőt, ezt se nevezném hibának igazából ), nagyon szépen fel van építve az ET, a szöveg se nem túl hosszú, se nem túl rövid, hanem optimális, lényegre törő, minden hasznos információt megtudunk a karakteredről. A pb nagyon illik a jelleméhez, ami hát igazi mardekárosra vall, erre a házra tippeltem amúgy is, az olvasottak alapján, csak hát formaságok... Kell amúgy az ilyen karakter, mert mindig hoz egy kis izgalmat a játékba, amit már el is kezdhetsz, ugyanis örömmel fogadlak el, és elnézést a kis csúszásért. Ha még nem foglalóztál, azt még tedd meg, ha viszont már túl vagy rajta, birtokba veheted a játékteret, vadászd le az "áldozataidat".
), nagyon szépen fel van építve az ET, a szöveg se nem túl hosszú, se nem túl rövid, hanem optimális, lényegre törő, minden hasznos információt megtudunk a karakteredről. A pb nagyon illik a jelleméhez, ami hát igazi mardekárosra vall, erre a házra tippeltem amúgy is, az olvasottak alapján, csak hát formaságok... 
Kell amúgy az ilyen karakter, mert mindig hoz egy kis izgalmat a játékba, amit már el is kezdhetsz, ugyanis örömmel fogadlak el, és elnézést a kis csúszásért. Ha még nem foglalóztál, azt még tedd meg, ha viszont már túl vagy rajta, birtokba veheted a játékteret, vadászd le az "áldozataidat". 
