Cameron&Skyla

- Kapcsolatok? - vonom fel szemöldököm kétkedően majd meg sem várva a választ ismét az útra szegezem tekintetem. Nekem aztán teljesen mindegy, hogy mit hallott. Ezek a nők állandóan a pletykával vannak elfoglalva. Nem mellesleg ha már azt állítja ennyire ismer tudhatná, hogy valószínűleg nem engem hanem sokkal inkább Leot pofozták fel. De mindegy, ezért már épp elégszer kidühöngtem magam. El kell fogadnom és kész, nincs más választásom. Hamar kiérünk a rengetegből ahol Skyla meg is torpan, én egy-két lépéssel előtte állok meg. Kijelenti, hogy itt akkor külön is válhatunk majd még átnyújtja a kabátomat. Szám sarkában ördögi mosoly jelenik meg miközben hidegen végigmérem a lányt.
- Édes, hogy azthiszed ezidáig együtt jöttünk - bújok bele a kabátomba. Melettem sétált én pedig nem küldtem el, ez történt semmi más. Látom az arckifejezésén, hogy sértett sőt mi több kissé kiábrándult. Közelebb lépek hozzá majd váratlanul, cseppet sem gyengéden megragadom a felkarját ezzel közel vonva magamhoz karcsú testét.
- Utoljára mondom ezt el neked Skyla annak reményében, hogy képes vagy felfogni - lehelem a szavakat a lány ajkaira.
- ÉN ilyen vagyok, az a kedves, barátságos és nyitott fickó aki Leo Millernek nevezi magát csupán az ÉN agyszüleményem. Ő nem létezik. Döntsd el végre, hogy játszod a sértett kis csitrit a nyakamba zúdítva az érzelmi instabilságod vagy békén hagysz egészen addig míg nincs szerencséd ahhoz az idiótához aki képes elviselni téged annak reményében, hogy valamilyen módon intim közelségbe kerülhet veled - önkéntelenül még erősebben szorítom a lány karját miközben rezzenéstelen arccal suttogok. Végül elengedem őt majd mintha mi sem történt volna megköszörülve a torkom igazítok egyet a kabátomon.
- Viszlát Skyla - búcsúzok el azzal hátat fordítva a lánynak visszaindulok a klubhelyiségünkhöz reménykedve abban, hogy ott talán nem zavar meg senki. Nem veszek tudomást a rám szegezett tekintetekről ahogyan arról sem, hogy néhányan odakiáltanak nekem egy "hé Leo" vagy éppen egy "szia Leo" kombinációt. Inkább elbújok fekete sálam és kabátom karimájának rejtekében tudomást sem véve a külvilág zajairól.

Nem tudom, hogy viselem el ezt a nagyképű kiscsajt. Arra, hogy direkt meglök csak vágok egy grimaszt miközben megrázom a fejem. Mintha az óvodában lennénk.
- Hogy mit? Nagyon egyszerű a válasz csak sétálgatni, pipázni és gondolkodni. Azért jöttem ide, hogy megnyugodjak nem kifejezetten azért, hogy veled csevegjek és várjam mikor kergetsz végképp az őrületbe - jelentettem ki hideg közönnyel miközben folytattam utamat, véletlenül épp arra amerre ő tartott. Cseppet sem akartam erőltetni ezt a közös sétát, ha épp egy irányba vezet az utunk hát legyen de nem ragaszkodom hozzá. Az, hogy ő mit gondol úgyszintén hidegen hagy. Nem kerülte el a figyelmem az sem, hogy Skyla kissé remeg.
- Jellemező, hogy alulöltözöl - ráztam meg a fejem rosszalóan. Nem hagyhatom halálra fagyni ugye? Bárcsak hagyhatnám... kibújtam a kabátomból majd a lány hátára terítettem. Lássa kivel van dolga.
- Mivan már nem fűt belülről az a bizonyos tűz? - gúnyolódok miközben ajkaimon féloldalas mosoly játszik. Amit ezután mondott az azonban eléggé meglepett. Persze arcvonásaim rezzenéstelenek maradtak csupán pillantásom vált kétkedőve miközben fél szemöldököm a homlokom közepére futott.
- Hát ezt mégis kitől hallottad? - kérdeztem. Kétlem, hogy a legutóbbi esetről beszélne elvégre az hajnalban volt amikor még szinte a teljes roxfort édes álmát aludta. Egyetlen lélek sem járt a csarnokban, ebben biztos vagyok. Talán egy korábbi esetről beszél, sajnos Leonak köszönhetően nem egyszer kerültem már ilyen helyzetbe.

Kijelentésére csak megrántom a vállam. Teljes mértékig hidegen hagy az e vagy sem, nem ez alapján hoztam meg a döntésem. Persze sértődött nő módjára egyszerűen csak elvonult vigyázva arra, hogy azért ne kerüljön tőlem túlzottan messze. Egy féloldalas mosollyal nyugtázom a tettét miközben szépen lassan elpöfékelem a pipában lévő illatos dohányt. Az a Charlene nevű lány jut eszembe aki felpofozott a csarnokban, effektíve Leot de közben mégiscsak engem. Azután Lioneah, elég őrült volt ahhoz, hogy a Mardekárba legyen ez tény de cseppet sem szerettem volna vele bizalmas viszonyt kiépíteni. Ez a csaj arról híres, hogy a legkülönfélébb módokon intézi el azokat akik hozzászólnak ne adj isten hozzáérnek, Leo meg simogatta aztán kezet csókolt neki. Mit Leo, én voltam és ez benne a legszörnyűbb.
Emlékeimből a vészesen fogyatkozó dohány ránt vissza a valóságba, miután konstatálom, hogy nincs több kraft a pipámban kilököm belőle a hamut majd egy fehér zsebkendőbe csomagolom és zsebre vágom. Végül elindulok visszafelé ám mivel Skyla is útba esik megtorpanok a fa mellet amelynek támaszkodik.
- Továbbra is szeretnéd játszani a sértett cs+trit vagy összeszeded a méltóságod és inkább velem tartasz? - pillantotok oldalra miközben zsebrevágom a kezeimet. Oké még egy kicsit talán kéreti magát, üsse kő. Bár jelenleg azért annyira nem vagyok türelmes hangulatomban.
- Nem jellemző rád az ilyen alantas viselkedés, nem akarhatsz kiábrándítani. Mellesleg elég veszélyes ez a tiltott rengeteg, velem együtt több esélyed van a túlélésre - vonom fel kérdőn fél szemöldökömet.

- Ó elég jó a fantáziám úgyhogy azthiszem el tudom képzelni - itt megrántom a vállam miközben átveszem a lánytól a pipámat.
- Érdekes hozzáállás, véleményem szerint nem sok értelmes dolog van ezen a helyen. Ez a verseny viszont azok közé tartozik - vonom fel a szemöldököm majd beleszívok a pipába. A füstöt az ég felé fújom s mire lepillantok már Skylaval nézek farkasszemet. Nem nehéz kitalálni mire készül. Gyanúm igen rövidesen be is igazolódik, a lány úgy tapad rám mint egy pióca. Csókokat lehel a nyakamra majd vágytól reszelős hangján a fülembe suttog, bevallom őszintén ettől azért kiráz a hideg. Továbbra is rezzenéstelen arcvonásokkal fogadom a közeledését amin még a csók sem változtathat. Két napja ki voltam már szolgáltatva Leo döntéseinek amelyekben persze többnyire nők, nők és nők szerepeltek. Azóta egy szemhunyásnyit sem aludtam úgyhogy még ha kimerült testem benne is lenne a játékban elmém erősen elhatárolódott a lány vágyaitól. Miután elválnak ajkaink szabad kezemmel végigsimítok Skyla hibátlan arcbőrén.
- Kedvesem, már megint összetévesztessz Leoval - rázom meg a fejem lemondóan miközben ujjaim a tarkójára tévednek, ezután felkúsznak a koponyájára ahol megmarkolom a lány haját.
- Igazán rossz kislány vagy - kúszik ravasz mosoly ajkaim szélére mígnem megvillantom hófehér fogsorom. Eztán engedek a szorításon és zsebre vágom a kezem. Fejemet oldalra fordítva ismét a távoli fényeket kezdem kémlelni. Jómagam soha nem alacsonyodnék odáig, hogy valamiféle tökéletlen vérfertőzött fruskával szűrjem össze a levet. Mit sem számít, hogy képes vagyok elviselni a jelenlétét vagy sem.
- Az ember azt hinné legalább te, aki már egészen sok időt eltöltöttél mindkettőnkkel tudod, hogy bőven sok kimerítő tevékenységet végez az én... másik felem - sóhajtok majd ismét ajkaim közé csippentem a pipát. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezzel csak ismét bajba sodor engem. Könnyen lehet, hogy ha így folytatja Leo kedvet kap egy kis randalírozásra és akkor megint... ökölbe szorult a kezem. Nem, azt nem hagyhatom.

Olyannyira elmerültem a saját gondjaimban, hogy észre sem vettem ki áll velem szemben. Miután azonban más megvilágításba helyezte a dolgokat rögtöm felismertem őt. Skyla volt az, furcsamód elég gyakran futottam össze ezzel a lánnyal. Jómagam annyira nem repestem érte bár azon kevesek közé tartozott akiknek képes voltam elviselni a társaságát. Leo viszont egyenesen imádott vele lógni, ahogyan persze szinte mindenkivel. Jófejnek tartotta és természetesen vonzódott is hozzá, mint itt szinte minden nőhöz. Aztán persze a Casterek hírnevén esik csorba, hogy Ő mindenféle jöttment sárvérűvel összeszűri a levet. Éreztem ahogy ismét elönt a vak düh úgyhogy kikaptam a lány kezéből az öngyújtót és meggyújtottam a dohányt. Némi pöfékelés után máris jobban éreztem magam, rá kell vennem magam, hogy lenyugodjak. Most nem gondolhatok arra a semmirekellőre. Kivettem ajkaim közül a pipát majd átnyújtottam a lánynak.
- Parancsolj - fűztem hozzá. Legyen, szívjon bele végülis bajom csak nem lesz tőle. Ha mégis akkor nagyon csúnyán el kell, hogy intézzem őt. Miután Skyla elvette tőlem a pipát zsebre vágtam a kezeimet.
- A minap összetalálkoztam az egyik háztársaddal. Azzal a hősszerelmes Riddlevel... elég csúnyán elintéztem szegényt - vigyorodtam el önelégülten. Persze az én orrnyergemen is ott éktelenkedett egy vágásszerű seb de a lelki fájdalom törénelmünk során mindig is gyötrelmesebbnek bizonyult a fizikainál. Úgyhogy ezt a csatát én nyertem.
- A házad eléggé megszívta a szituációt, az legalábbis biztos, hogy pár ponttal hátramaradtatok a versenyben - dőltem neki egy fának majd a hajamba túrtam. Ez már amolyan rutinos szokásommá vált ami természetesen szintén Leo hozadéka. Minden ízléstelen, lealacsonyító h%lye szokásom tőle ered.
- Te is azért jöttél ide, hogy füstölögj egy kicsit? - kérdeztem miközben tekintetemmet a távolban lévő iskola fényein nyugtattam.

Olyan jó lenne ha kihelyeznének pár hamutálat meg alakítanának egy-két dohányzásra kijelölt helyet. Persze tudom ez nem ilyen varázsló dolog de Leonak köszönhetően abszolúte rászoktam a bagóra, a rosszabbik fele, hogy ma egy órán keresztül kellett turkálnom a szemetesben (folyton körbefigyelve, hogy valaki néz e) mire megtaláltam a pipámat. Mert naná, hogy Leo kidobta mondván, hogy sznob. Szóval nem elég, hogy ő felbosszant most még a bogáncsokat is szedegethetem magamról, arról nem is beszélve, hogy csupa sár lesz a cipőm. Éljen a tiltott rengeteg. Mivel már szinte teljesen sötét volt jóformán vakon bandukoltam remélhetőleg a "szokásos úton" amikor valami tyúk felsikkantott. Egy kevésbé méltóságteljes szemforgatást követően úrrá lettem a meglepettségemen és kihasználva a helyzetet felé vettem az irányt. Egy bokorral való hadakozást követően végül megpillantottam az illető körvonalait.
- Elég lesz a keresztnevem vagy komplett címer és családfafelsorolást kérsz? - kérdeztem felvonva fél szemöldökömet miközben jobb zsebemben megmarkoltam a pipámat. Hüvelykujjammal végigsimítottam a faragott csont berakáson.
- Mégis minek jársz a rengetegbe ha minden nessztől becsinálsz? - kérdeztem miközben elővettem a pipát és a számba helyeztem. Ezután a zsebeimben a vihargyújtóm után kezdtem kutatni de egyelőre nem találtam, bosszantó.
- Fr@nc... - morzsoltam el egy káromkodást mesterien egyensúlyozva a pipát ajkaim között.
- Oké tök véletlenül nincs tüzed? - kérdeztem, közben egy pillanatra sem szüneltettem a keresgélést. Ilyenkor persze feneketlennek tűnnik ezek a zsebek de amikor pár dolgot szándékosan bele szeretnél rakni rögvest aprócskára zsugorodnak. Ki érti ezt?