2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "The most gentle and sweet revenge is the forgiveness"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Mercedes Johnson Születési hely és dátum: 1981.02.28. Rochester, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: mókus Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Komoly de barátságos, amolyan igazi művészlélek. Igyekszem mindenki iránt érdeklődő, figyelmes lenni, amennyire csak lehet, néha meg elszáll velem a ló, mint minden fiatal lánnyal, és ha úrrá lesz rajtam a rossz kedv, vagy a szeszélyesség, előfordul, hogy magamra gondolok, és tapintatlan leszek. Hiába próbálkoznék barátkozni, ez az érthető indok miatt nem lehetséges. Hiába járnék társaságba, már van bennem egy komoly gát, ami ezt nem engedi, így főleg egyedül vagyok, olyankor csakis a saját szórakoztatásomra, egykori Jane Austen regények szereplőiről írok fanfiction novellákat, regényeket, és ezt a világ minden kincséért sem mutatnám meg másnak. A családommal ápolom a kapcsolatot, igaz, testvérem nincs. Olykor hazajárok vidékre, hogy a környéken kiránduljak kicsit a rokonokkal, meg hogy nyugodtan nekiállhassak sütni-főzni anyáékkal. Összességében igyekszem nem mutatni senki felé, hogy mit érzek, és gondolok, úgy a legjobb.
Megjelenés
Csinos fiatal lány vagyok, akinek hamvasságát látva sokan megfordulnak az utcán. Szőke aranyló tincseim csigákban omlanak a vállamra, áfonyakék szemem pedig ártatlanul nyitott a nagyvilágra, mint aki nincsen tisztában a valódi természetével. Inkább bájosnak, mintsem szexinek tűnök, látszik, hogy nem igazán vagyok a felületes kapcsolatok híve, csak egyetlen érdemi tapasztalatom van, az még mindig tart. Igyekszem minél kevésbé kihívó ruhákban járni, hogy ne vonjam magamra Freddie haragját, ő viszont elvárja, hogy a fehérneműim kifejezetten dögösek legyenek, mert azt csak ő láthatja. A hajamat váll alá növesztettem, olykor begöndörítem, máskor egyenesre vasalom ki. Egyedül azzal egyezik ki, hogy ékszerek terén kicsit elengedjem magamat, leginkább bizsukkal, mert imádom a gyűrűket, függőket, karkötőket. Többségékben értéktelenek, csak van egy szép fülbevalóm, amit anyáéktól kaptam a tizenhetedik születésnapomra, amikor jól sikerült az átváltoztatástan RAVASZ.
Életed fontosabb állomásai
Igazi vidéki fruska vagyok, aki egy anglia kisvárosból indult, , és azt akarta, hogy ha majd felnő, a művészetek valamely ágával tudjon foglalkozni. Sosem döntöttem el, hogy az íráson túl mi legyen még ezért semmiben sem sikerült kiteljesednem, holott tehetségesnek mondanak. A szüleim mindenben támogattak, egyedül annyi volt a kérésük, hogy az írás mellett vegyem komolyan az iskolát, mert attól még legyen valami szakmám. Úgy véltem, hogy valami többre vagyok hivatottabb annál, mintsem mások mondják meg, mit is kéne tennem. Mindettől függetlenül sosem szándékoztam megbántani azokat, akik jót akartak nekem, így nem léptem át bizonyos határokat. Viszont lehet, hogy túlságosan romantikus alkat vagyok, mert a Roxfortban valahogy sikerült beleesnem a létező legrosszabb srácba, mert úgy gondoltam, hogy én majd meg tudom változtatni, és ugyanolyan életünk lehet, mint az imádott regényeimben. Sajnos tévedtem, Freddie javíthatatlan, már az első idők arroganciáját követően is tudnom kellett volna, hogy nem illünk össze, de én kitartottam, pedig tudom, hogy nem normális, hogy nem csak szavakkal bánt, hanem megüt, rajtam éli ki a perverzióit. Mindig úgy teszi, hogy el tudjam magamat takarni , főleg a hátamat érik az ütlegek, vagy a csuklómat. Mégsem panaszkodom, reménykedek benne, hogy egyszer majd tudok rá annyira hatni, hogy jobban odafigyeljen rám, szeressen, ne csak arra kelljek neki, hogy ha a szobájába parancsol, akkor vele legyek. Talán van benne jóság, csak valami drasztikusnak kell történnie, hogy átszakadjon a gát, és rájőjjön, tényleg kellek neki. Az anyja pár éve halt meg, talán sosem heverte ki, ezért ennyire bántó, és én ezért vagyok vele megbocsájtó. És úgy okoskodok, hogy ha nem én lennék mellette, akkor talán egy gyengébb lányt választana, aki bele is roppanna, amit vele tesznek. Nem, ez teljesen jó így, napközben az órák között az írásra tudok koncentrálni, főleg este kellek neki. Nem is engedi, hogy lemenjek akár a faluba, vagy fiúkkal találkozzak, barátkozzak, még az sem jó neki, ha van egy barátnőm, mert ki tudja, hogy mivel beszélnék tele a fejemet. Az a legtisztább, ha ugrok, ha szól, biztosan másoknál is így működik. A szüleim nem tudnak semmit az egészről, oda nem szokott elkísérni, de a sebeimet még véletlenül sem mutatom, mert nem akarok veszekedést, Freddie pedig kénytelen elfogadni, hogy a szünetekben egy-egy napra hazamegyek. Ha oda nem engedne el, akkor gyanakodnának.
The most gentle and sweet revenge is the forgiveness.
