2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ne azt nézd, hogy ki vagyok, hanem azt, ki lehetek!"
Főkarakter: Titkos Teljes név: Leonard Janeway Születési hely és dátum: Liverpool, 1983. április 21. Csoport: Mardekár Patrónus: Sólyom (lesz, ha lesz) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Negyedik évfolyam Képesség: Kísértetvadász Mágikus adottság: Anyagmanipuláló (majd egyszer újradobásnál, mert elsőre nem jött össze) Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése – Kiemelkedő, Mágiatörténet – Kiemelkedő, Legendás Lények Gondozása - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
„Ebben a világban a győzelem számít. A győzteseket elismerik, míg a veszteseket elutasítják.” – fogalmam sincs, hányszor hallottam már életemben ezt a két mondatot, a szüleim gondoskodtak róla, hogy belevésődjön az agyamba. Ez által képtelen vagyok elviselni akár a legkisebb vereséget is, legalábbis eddig nem tudtam. A jellemünk életünk során folyamatosan változik, mint maga a jövőnk, így én magam is. Kellett egy pár kisebb-nagyobb pofon, hogy belássam, a vereségek csak erősebbé tesznek minket, megtanítanak okulni a hibáinkból. Megtanultam okulni a saját és mások hibájából egyaránt, hogy én ezeket már ne követhessem el, mégis elbukom néhanapján és akkor nehéz felállni. A maximalizmus előre viheti az embert, de ahányat előre, annyit hátra is léphetünk általa, tőlünk függ, melyik utat választjuk. Én azt, amivel a csúcsra törhetek, nyomot akarok hagyni a történelemben, valamit, amire még nemzedékek múlva is emlékeznek. Hát nem egyszerű feladat. Erre is évek kellettek, hogy rájöjjek, és még most sem tudom megemészteni teljesen. Talán ha valaki így kezdte volna az elején: „Tudod, Leo, ha te el akarsz érni ezen a világon bármit is, komolyan meg kell küzdeni érte, mert a babérok egy jó részét már jóval a te érkezésed előtt learatták. Hogy neked céljaid vannak? Nem egy egyszerű eset, de kitartással bármi lehetséges, szóval hajrá, kishaver!” Talán sok lett volna. Talán még mindig nem értem teljesen ennek a világnak a működését és azért keresem az utamat folyamatosan, hogy elérjem az álmaimat. „De nekem nincsenek álmaim, mert mindet valóra váltom!” – ha valaki azt mondja nekem, hogy a sorsunkat egy felsőbb hatalom születésünkkor megírja, akkor nekem erre csak egy válaszom lehet: „Ez színtiszta, 24 karátos, totális ökörség. Még a kint legelésző bocik is okosabbat kérődznek, mint ez! Rossz hasonlat, tudom, de én akkor is ezt gondolom…” Nevetséges. Ez az, amiért utálom többek között a horoszkópokat, meg a jóslástant. Mert ezek akarva, vagy akaratlanul megpróbálnak befolyásolni és aki gyenge, azzal ezt meg is lehet tenni. Én pedig nem vagyok gyenge, viszont utálom azokat, akik ezeket az embereket megpróbálják kihasználni, mármint… Mindegy, feketelistás nálam és kész. Pedig én sem vagyok tökéletes ilyen szempontból, mert már használtam fel mások titkait, de jó okom volt rá! Esküszöm! Persze csak olyan ellen, aki megérdemli. „Ha nincs kitaposott út, kit érdekel, majd csinálok!” – bárhogy és bármikor. Törtető lennék? Talán. De ha egyszer nincs más választása az embernek? Csak úgy jutsz előre, ha eltakarítod mindazt, ami, vagy aki az utadban áll. Nekem ezt tanították, viszont ezt ne úgy értse senki, hogy én mások hátán jutok előre, mert a kemény munkát sem vetem meg. Ha meg kell érte küzdeni, én megteszem. Nem vagyok zseni, viszont vannak, akik elvárásokat állítanak velem szemben, amiknek meg kell felelnem és ha ezt el akarom érni, akkor dolgoznom kell. „Az igazság olykor csak indok a fantázia hiányára.” – nem vagyok egy mások számára szerethető figura, legalábbis úgy tűnik. Van egy rólam kialakult kép, hogy fenn hordom az orrom, meg hogy túlzottan komoly vagyok, meg bunkó… Oké, azt aláírom, hogy néha, ismétlem, NÉHA túlzottan büszke vagyok magamra, sőt, még a túlzott komolyságot sem tagadom, de bunkó az nem vagyok! Van egy sajátos stílusom, nem fogok hazudni, megmondom, ha valakinek nem tetszik a képe, vagy ha hülye, de tőlem te nem fogsz kegyes hazugságot hallani, az nem az én stílusom. Általában a „baráti körömmel” lehet engem látni a folyosón, oké, bandázom, na és? Mondjuk barátoknak nem nagyon nevezném őket, csak amolyan díszkíséret, bár még annak sem túl jók. Igazi barátok? Hát azok nincsenek, legalábbis egyelőre, de dolgozom rajta. Egyébként nem vagyok annyira nemtörődöm, mint amilyennek mutatom magam és igenis érdekelnek az emberek. Vérmánia? Nem feltétlen vagyok elfogadó, de ezen is dolgozom. Csak anyámék meg ne tudják…
Megjelenés
„És akkor levetette a maszkját…” – túl drámaian hangzott? Igen, néha nem tudom visszafogni magam és leírok néhány olyan magasröptű gondolatot, ami nagyon helyzetidegen, talán valami tükrös jobb lett volna ide. Egyébként tudod milyen nehéz ilyen kiskölyök fejjel megjátszani a hideg és rideg, számító mardekárost. Nem is mindig vesznek komolyan, szóval olyankor kissé meg kell őket piszkálgatni. Visszatérve a külsőmre, száz százalékig meg vagyok vele elégedve, tehát az emberek igen kis részéhez tartozom. Koromhoz képest viszonylag magas vagyok, végülis ezen a nyáron sikerült elérnem a 170 centit, az azt hiszem magas. Legalábbis sok osztálytársamhoz képest annak számítok, leszámítva a lányokat, akik ugye általában alacsonyabbak, de persze van kivétel. Merlin mentsen, hogy magamra haragítsam a hölgyeket, így is kihúztam egynél a gyufát, ami automatikusan vonzza magával a többit. Visszatérve a külsőmre, az alakom sportos, hála a sok rohangászásnak a kastélyban és a nyári nagyanyáméknál töltött időnek. Teljesen világoszöld szemeim vannak és világosbarna rövid hajam. A ruházkodásom elég változatos, otthon általában inget hordok, a Roxfortban egyenruhát, a nagyszüleimnél mugli ruhát, ami nem is olyan rossz. A farmer baromi kényelmes tud lenni. Egyébként érdekes, mert külsőre egy az egyben olyan vagyok, mint az anyám, apám vonásaiból semmit nem örököltem, ellenben a nővéremmel, aki teljesen rá hasonlít. Ha másért nem is, a zöld szín miatt már megnyert engem a Mardekár, talán a saját szemszínem miatt tetszik a ház színe.
Életed fontosabb állomásai
Kedves mama és papa!
Köszönöm a múlt heti leveleteket és a finom házisütit, jól esett. Hát, nem vagyok egy nagy levélíró, soha nem voltam, de hát ha valaki egyszer a személyes beszélgetések híve, akkor ne csodálkozzon. Nem tudok terjengős leveleket írni, de úgy senkinek, szóval a nagyszüleim sem kivételek. Mondjuk anyáméknak még ennyit sem írok havonta, szóval… Itt a Roxfortban még mindig minden normális, már azokon a kereteken belül, ami itt lehetséges. Úgy értem, nehogy már itt bármi szokatlan történjen, az olyan snassz. Mármint, ti is jártatok ide, tudjátok, hogyan mennek a dolgok. Értitek, nem? Szuper. Bár két napja büntetőmunkára vagyok küldve Bimba által egy elmaradt házi miatt, ha őszinte akarok lenni, teljesen elfelejtkeztem róla, szóval teljesen önhibámból történet meg, de a bünti akkor is bünti. Egyébként bepótoltam, szóval jelentem, vezekeltem és Bimba amúgy sem az a vérengzős fajta, a saját házvezetőm ezt nem nézné el ennyire. Ismét abbahagyom az írást és ásítok egyet, majd körülnézek a szobában, ahol jelen pillanatban senki sem tartózkodik rajtam kívül. A negyedikes mardekáros fiúháló teljesen üres, csak én lógok itt, a többiek el vannak foglalva a maguk kis dolgaival. Gondolom megint sárvérűeket… elnézést, mugliivadékokat kergetnek valahol, hacsak nem fordul meg a szitu és visszaharap a szendvics. Azokon én azért rendesen ki szoktam röhögni, mert ha már nekik mész, akkor legalább győzz is, különben baromi nagyot égsz. Én mondjuk már nem űzöm ezt a sportot, a nagyfater szét is rúgná a hátsómat, ő eléggé elítéli az ilyeneket. Ők egyébként az anyai nagyszülei, az apaiak már nem élnek, bár ha az apámból indulok ki, gondolom ők is aranyvér mániások lehettek. Apám is a Mardekárba került, én is, a nővérem a Hollóhátban van, ahol anyám is volt, kevert a család. Bár anyám is aranyvérű. Nem mondom azt, hogy rosszban vagyok a szüleimmel, csak… nem is tudom, túl sokat várnak el tőlünk, mindezt szinte nulla segítséggel. Mondván csak így leszünk önállóak, hát nem tudom… Mindenesetre gyakorlatilag én is egy vagyok az aranyvérű családok gyerekei közül. Szóval nem, nem a haverok miatt kerültem bajba, ahogy azt gondolom elsőre gondoltátok. Bocs a szóismétlésért, kicsit fáradt vagyok, mert mikor ezt írom, éppen este van. De visszatérve a témára… nem, nem a srácok tehetnek róla, velük csak úgy elvagyok. Nem is nevezhetők barátoknak, csak hát ők a bandám… Amikor 11 évesen beosztottak a Mardekárba, hamar rájöttem, hogyan mennek itt általában a dolgok. Mindenkinek megvan a maga bandája, vagy valahová becsatlakozik, én viszont nem akartam, így az első pár hetet az erőviszonyok felmérésével töltöttem, majd magam köré gyűjtöttem pár embert és ők lettek az úgynevezett barátaim. Érdekbarátság, ennyi az egész, kölcsönösen jót teszünk egymásnak, együtt cukkoljuk a sárvérűeket… Basszus már, mugliivadékokat! De nehéz ezt megszokni. De valahogy leszokom a sárvérűzésről, ha a nővéremnek sikerült, én sem maradok alul. Az nem vallana rám. Különben meg nem könnyű dolog csak úgy bratyizni, ha az emberről tudják, hogy viszonyulok a (sár) mugliivadékokhoz, bár már egész kinőttem ezt, de akkor is. Mindenesetre folyamatban van ez a projekt, szóval ne aggódj, nagyi. Tényleg. A suli is megy, már ezt az egész büntetéses hülyeséget leszámítva, mert amiatt továbbra is égek, mint az erdőtűz. Nem vagyok rossz tanuló, komolyan, inkább átlagos, bár van ahol azért is komolyan meg kell küzdenem, ugyebár szeretek maximumot nyújtani és hát akkor tanulni kell. Egyébként sem szokásom ellazsázni a dolgokat, az nem illik bele a profilomba. A héten amúgy sincs szerencsém, mert sikerült szerintem úgy kábé az egész női nemet magamra haragítanom azzal, hogy randira próbáltam hívni egy lányt és… hogyan is fejezzem ki magam szépen. Nem jött össze, ráadásul még fel is pofozott, mert kereken megmondtam neki, hogy nem áll jól neki az a blúz. Azóta a csajok furán néznek rám. Nem tudom, talán most ástam meg magamnak a síromat ezzel, végülis eléggé bosszúállók, nem? Szóval megszívtam. Nem kellett volna őszintének lenni. Legközelebb a következő szöveget kérem: „Figyuzz ide, Leo, a női nemmel finoman kell bánni, különben kisöreg, te húzod a rövidebbet és egész életedben fizetni fogsz a hibáidért.” Majd legközelebb talán jobban csinálom. Mindegy is, legközelebb talán sikerül egy hosszabb levelet írni. Ölel titeket Leo Még mindig rondán írok. Egyébként soha nem használom a teljes nevemet, már a Leonardot, olyan… nem is tudom, túl hivatalosan meg régiesen és öregesen hangzik. A Leo jobb. A levelet belegyömöszölöm egy borítékba, megcímzem és bedobom a ládába. Majd holnap reggel elküldöm, ha találok egy megfelelő iskolai baglyot. Háklis vagyok, csak bizonyos színűeket használok, pont amilyen a sajátom is.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Leo Janeway 2016-03-19, 05:55
Elfogadva!
Szegény nagyid. Elképzeltem ahogy olvassa ezt a levelet és párszor felugrik a szemöldöke, majd sóhajtva, hogy "ez a gyerek sosem változik meg" szépen összehajtogatja és elteszi a többi közé. (A nagyik mindig pityeregnek levélolvasás után.) Remek ötlet ez a leveles ET, és jól összekötötted a szövegeket, igazi kis csibész ez a Leo és mivel még csak negyedik évfolyamba jár, van hova fejlődnie ezen a téren. A lányok pedig, hát sajna nem felejtenek könnyen, van még pár éve, hogy javítson és korábbi botlását a feledés jótékony homálya borítsa. Egyébként Felsőbb évfolyamokban mindenki változik, szerintem majd az utolsó évedre gyúrj rá nőügyileg. A jellem leírásból nekem egy kicsit bogarásznom kellett de de összességében véve mindent megtudunk a karakterről amit tudni érdemes, úgy hogy nem tartóztatlak tovább. foglalózz ha még nem tetted meg és irány a játéktér! Vigyázz, kész, játssz!
(A nagyik mindig pityeregnek levélolvasás után.) Remek ötlet ez a leveles ET, és jól összekötötted a szövegeket, igazi kis csibész ez a Leo és mivel még csak negyedik évfolyamba jár, van hova fejlődnie ezen a téren. A lányok pedig, hát sajna nem felejtenek könnyen, van még pár éve, hogy javítson és korábbi botlását a feledés jótékony homálya borítsa. Egyébként Felsőbb évfolyamokban mindenki változik, szerintem majd az utolsó évedre gyúrj rá nőügyileg. 
A jellem leírásból nekem egy kicsit bogarásznom kellett de de összességében véve mindent megtudunk a karakterről amit tudni érdemes, úgy hogy nem tartóztatlak tovább. foglalózz ha még nem tetted meg és irány a játéktér! 
Vigyázz, kész, játssz! 
